Távdiagnosztika esetében a diagnózis alapját adó vizsgálat végzője és a diagnózis felállítója (a lelet készítője) térben (vagy akár időben is) elválik egymástól, de interaktív kapcsolatban vannak egymással.
A radiológia, mint diagnosztikai szakterület, hasznosított talán legtöbbet az infokommunikációs rendszerek elmúlt évtizedekben tapasztalt hihetetlen fejlődéséből. A XX. század végén tapasztalt világszerte jelentős radiológushiány, a digitális képalkotás, a DICOM szabvány elterjedése és a PACS rendszerek megszületése hatalmas lökést adott a teleradiológiai rendszerek távdiagnosztikai célú létrehozásában. A teleradiológia elsősorban a radiológiai felvételek (röntgen, CT, MR, UH, stb.) diagnosztikai vagy konzultációs céllal történő elektronikus úton való továbbítását, leletezését jelenti. A múlt század végi széles körben történő elterjedésével a telemedicina rendszerek egyik úttörője lett. Hazánkban is ezekben az években kezdődött el a teleradiológia alkalmazása, először elsősorba ügyeleti (pl. CT) problémák megoldására, később azonban a járóbeteg ellátásban is alkalmazást nyert.
Másik jellemző példa az elektrokardiográfiás távdiagnosztika. Magyarországon pl. néhány évvel ezelőtt egy ilyen EKG alapú, mobiltechnológiát használó, távdiagnosztikai rendszert vezettek be az Országos Mentőszolgálatnál. Minden mentőautóba elhelyeztek egy „Szívőr”-nek nevezett olyan eszközt (transztelefonikus EKG, TTEKG-készülék), amellyel el lehet küldeni a beteg EKG leletét egy kardiológiai központba, ahol egy kardiológus szakorvos ("szívfelügyelő"), napi 24 órában készenlétben van és elemzi, majd visszajelez a mentőautónak. Mindez azért rendkívül fontos, mert nagyon sok esetben mentőápolói szintű mentőegység érkezik a pácienshez, akik az EKG-t nem tudják megfelelően értékelni, nem is ez a feladatuk. Ilyen helyzetekben viszont nagyon fontos lenne tudni, hogy van-e pl. infarktusa a betegnek, mert ha igen, akkor rögtön egy szívcentrumba kell szállítani, ahol gyorsan megfelelő ellátást kell kapnia. Ellenkező estben viszont csak egy területileg illetékes, megfelelő kórház lesz a célpont. [14]
Az OMSZ transztelefonikus EKG-ja
A rendszer további előnye, hogy az alapellátásban gondozásra, követésre és nehezen diagnosztizálható esetek felismerésére is használható. A háziorvos vagy szakorvos kiadhatja betegének a készüléket, ha panaszai vannak (pl. szívdobogásérzést, rendszertelen szívműködést érez). Ilyenkor a tünetek jelentkezése után azonnal, akár otthonról is küldhet EKG-t egyenesen a szívcentrumba, a gyors diagnózis pedig akár életeket menthet.
Ügyeletes kardiológus szakorvos a "Szívőr" rendszerben
A távdiagnosztika területén nagyon komoly potenciál van a bőrgyógyászati képek leletezésében vagy a szemészeti felvételek távoli, szakorvos általi kiértékelésében is. Megfelelő, telemedicinát támogató szenzorok, rendszerek segítségével a diagnózisok távolról is megadhatók, szükség esetén távkonzílium segítségével pontosíthatók.