A telemedicina kifejezés létrejötte az 1970-es években az amerikai Thomas Bird nevéhez köthető, aki szó szerinti, latin és görög fordítását vette a „gyógyítás távolról” kifejezésnek (a latin “medicus” és a görög “tele” szavakból). A telemedicina gyökerei ugyanakkor sokkal régebre nyúlnak vissza.
A telemedicina megvalósításának elvi alapját, majd a gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit a telekommunikációhoz szükséges technológiák és hálózatok (a telefon és a rádió, majd az elektronikus képtovábbítás) XIX. század végén és a XX. század elején bekövetkezett rohamos fejlődése teremtette meg. A telefonos hálózatok elterjedésével jóformán egyidejű, hogy azokat igénybe veszik egészségügyi információ közlésre. Szinte az elektrokardiográfia megszületésével egyidőben (1903) felmerült az EKG adatok távirati úton való továbbítása [4]. Ezen kívül az olyan alapvető feladatoktól kezdve, mint az orvos hívása, vagy a sürgősségi állapotok jelentése, sok minden beletartozott és részét képezte természetesen az orvosok egymás közötti konzultációja is.
1924 áprilisában a Radio News Magazine a következő címlappal jelent meg „The Radio Doctor - Maybe”. Az akkor igencsak futurisztikusnak tűnő címlapon először jelent a valósidejű, on-line képi kapcsolat lehetősége és orvosi felhasználása. (Erre az időre tehető, hogy az amerikai háztartásokban tömegesen megjelenik a rádió. Az első televíziós képtovábbításra 1927-ben került sor).
Hugo Gernsback, amerikai-luxemburgi író és feltaláló, a Science and Invention magazin 1925. februári kiadásában egy olyan „Teledactyl” (dactyl - ujj) nevet viselő futurisztikus eszközt mutat be, amely lehetővé teszi a beteg távolból történő vizsgálatát. Az elképzelés szerint, miközben az orvos az irodájában mozgatja a „robotujjait”, azok a beteg szobájában pontosan ugyanúgy mozognak. Az orvos egy televízió képernyőjén látja azt, hogy közben a beteg szobájában mi történik. Természetesen az elképzelt eszköz az akkori technikai nehézségek miatt soha nem készült el, de elveiben tartalmazza a mai modern telemedicina rendszerek alapelemeit.
A Teledactyl rendszer a Science and Invention 1925-ös kiadásában
A telemedicinával foglalkozó első tudományos dolgozat 1950-ben került publikálásra [5], amelyben az 1948-ban megkezdett teleradiológiai képtovábbítással szerzett tapasztalatokról számolnak be. Ezt követően Észak-Amerikában megkezdődött a teleradiológiai hálózatok kiépítése és fejlesztése. A televíziózás fejlődése és széles körű elterjedése az 1960-as évektől lehetőséget teremtett a kétirányú, valós idejű kép- és hangtovábbításra alkalmas kapcsolatok kiépítésre. Ezzel egyidőben megkezdődött az orvosi célú felhasználás is, dokumentáltan először neurológiai vizsgálatokban, ill. az oktatásban használták ki a technika által nyújtott új lehetőségeket.
A sebészetben a houstoni szívsebész Michael DeBakey alkalmazott először transzkontinentális kapcsolatot egy billentyűcsere alkalmával 1962-ben, a műtétet valós időben követhették a Genfben tartózkodó szakemberek [6].
Ezt követően főleg a kardiológiában és a radiológiában rohamosan nőtt az elektronikusan továbbított felvételek és leletek száma és egyre javult azok minősége is. Az EKG jelek meglévő rádiócsatornán történő továbbításának is több mint 50 éves múltja van. Először Miamiban építettek ki a mentők és a sürgősségi osztály között EKG-jelek továbbítására alkalmas kapcsolatot. Ma már sok országban rutinszerűen kihasználják a telemedicina által nyújtott lehetőségeket és számos helyen a sürgősségi osztályok alkalmasak 12 csatornás EKG-jelek fogadására és on-line monitorozásra egyaránt.
1967-ben Thomas Bird (akinek a nevéhez fűződik a telemedicina kifejezés) és munkatársai audiovizuális mikrohullámú kapcsolatot hoztak létre a bostoni Massachusetts General Hospital és a közeli Logan repülőtér között (Logan Medical Station). Több mint ezer orvosi konzultációt folytattak és értékeltek ki a megbetegedett repülőtéri alkalmazottak és utasok számára. [7]
Audiovizuális mikrohullámú kapcsolatot a bostoni Massachusetts General Hospital és a Logan repülőtér között
A telemedicina fejlődésének újabb lendületet adott az űrkutatás és az űrrepülés rohamos előre haladása. Szükségessé vált ugyanis az asztronauták életfunkcióinak folyamatos nyomon követése, illetve a szükséges egészségügyi beavatkozások lehetőségének megteremtése. A távközlési műholdak, az egyre biztonságosabb kétoldalú jeltovábbítási lehetőségek az 1980-90-as években stabilizálták a meglévő alkalmazási területeket, ugyanakkor számottevő fejlődést csak a számítógépes hálózatok elterjedése, valamint a mobiltelefónia ugrásszerű fejlődése jelentett. Az elmúlt évtizedben viszont az egészségügyi ellátás szinte minden területén - természetesen hatalmas regionális és szakmai eltérőségekkel - számottevő változást hozott a telemedicina.