Centrális vetítés
A fotogrammetriában egy objektumra vonatkozó információinkat nem az eredeti alakzatról, hanem közvetett úton annak fényképéről vesszük. Fényképezéskor a tárgy képét optikai vetítéssel hozzuk létre. A vetítés olyan geometriai transzformáció, amely az eredeti alakzat alakját és helyzetét is megváltoztatja. A légifelvételek készítésénél centrális vetítést alkalmaznak: a vetítési centrum a végesben helyezkedik el. (A fényképezéssel készült kép közelebb áll a látott képhez, mivel az emberi szemben is centrális vetítésű kép keletkezik.)
Ortogonális vetület
A térkép és a legtöbb térinformatikában alkalmazott vetületi rendszer ellenben ortogonális vetülete a földfelszínnek. (A természetben az egyetlen, párhuzamos vetítősugarakkal keletkezett kép a napfény-megvilágításból adódó árnyék.)
(Digitális) Ortofotó: perspektivikus torzulásoktól mentes (digitális) kép, geometriailag helyes felvétel
(Digitális) Ortofotó-térkép: az ortogonális átalakítással együtt a (digitális) felvétel vetületi rendszerbe illesztése is megtörtént.
Előnye (vonalas térképpel szemben):
• sokkal szemléletesebb képet ad a földfelszínről
• a felhasználó a számára szükséges képi tartalmat a térkép geometriai pontosságával nyerheti ki
• előállítása (nagy tömegben) gazdaságosabb, olcsóbb és gyorsabb a vektoros térképénél!
Digitális ortokorrekció (merőleges helyreállítás)
1, tájékozott digitális légifénykép
2, digitális domborzatmodell (DDM)
Ortofotó generálás
a, A vetületi rendszerben mért földfelszíni magasságot hozzárendeljük a pixel középpontjának síkkoordinátáihoz, így kapjuk a térbeli pozíciót. A pixel térbeli koordinátákkal adott középpontjából egy egyenest húzunk a felvevő rendszer perspektív centrumához. Az egyenes és a felvétel döféspontjánál lévő pixelt rendeljük hozzá a helyreállított kép aktuálisan számított pixeléhez.
b, Az eredeti kép szürkeségi fokainak hozzárendelése a transzformált képelem-közép-pontokhoz:
1. legközelebbi szomszéd (nearest neighbourhood) szerinti transzformáció
2. bilineáris transzformáció
3. magasabb rendű interpoláció
Pontosság
Az ortofotó külső pontosság-vizsgálatához ellenőrző GPS pontok mérésére van szükség. A belső pontossági adatok alapján az ortofotó pontossága hozzávetőlegesen meghatározható.
Hibaforrások
- eredeti képanyag hibái
- belső tájékozás hibája
- illesztőpontok mérési hibái
- DDM hibái: szintvonalak pontossága, digitalizálás során elkövetett hibák, Z koordináták interpolációs hibái
Digitális ortofotók előnyei (a hagyományos ortofotókkal és a síktranszformátumokkal szemben):
• a geometriai pontosság jelentősen nagyobb
• a képtartalom kontrasztműveletekkel egyszerűen változtatható
• képminőség szűréssel javítható
• több képből álló ortofotó-mozaik létrehozásakor a geometriai- és szürkeségi fok illesztés elegánsan megoldható
• a térinformatikai rendszerekben önálló rétegként használható fel
• a tartalmi feldolgozáshoz a digitális képfeldolgozás eljárásai: osztályozás, képszegmentálás, alakfelismerés jól alkalmazhatók
Ortofotók alkalmazási lehetőségei
a, földrajzi interpretációra pontos geometriai tartalommal
b, a térinformatikai megjelenítő és elemző modulban a raszteres alaptérképként,
c, térképezési, tervezési feladatok során meghatározott pontosságú mérésekhez,
d, felszíni objektumok nagy pontosságú vektorizálásához.