4.1. Hegesztési eljárások, és jellemzőik
A hegesztés munkadaraboknak egyesítése hővel, nyomással vagy mindkettővel, amelynek során az anyagok között természetüknek megfelelően fémes (kohéziós) kapcsolat jön létre.
A hegesztés és a hegesztett kötés
A hegesztés (termikus egyesítés) során két vagy több azonos vagy közel azonos alapanyagú alkatrészt kapcsolnak oldhatatlanul egymáshoz hőhatás segítségével, nyomással vagy nyomás alkalmazása nélkül, hozaganyag hozzáadásával vagy anélkül. A hozaganyag összetétele a hegesztendő anyag összetételével azonos vagy majdnem azonos. A kifogástalanul elkészített hegesztési varrat szilárdsága az alapanyagéval egyező.
A kötőhegesztések két vagy több munkadarab egyesítésére alkalmasak.
A felrakóhegesztés hozaganyag ráhegesztése a munkadarab felületére különleges felületi tulajdonságok (keménység, korrózióállóság, stb.) elérése vagy méretnövelés céljából.
A hegesztési eljárásokat a felhasznált energia, az alapfém hegesztés közbeni halmaz-állapota, a hegesztés gépesítési foka és egyéb műszaki jellemzők alapján különböztetjük meg (45.ábra).
45.ábra A hegesztési eljárások csoportosítása
A hegesztési hő hatására - az átmeneti zónában - az acél kristályszerkezete allotróp átalakulást szenved. A munkadarab anyagának azt a részét, amelyben a hegesztési hő hatására szövet szerkezeti- és mechanikai tulajdonságoknak a változása következik be, hőhatásövezetnek nevezzük. (46.ábra)
46.ábra A hőhatásövezet szövetszerkezeti változásai
Az acélok hegeszthetőségét nagymértékben befolyásolja a széntartalom és az ötvöző-anyagtartalom. Ezek szerint:
- kis széntartalmú acélok /C < 0,25 %/ jól hegeszthetők,
- közepes széntartalmú acélok /0,25 % < C < 0,4 %/ kielégítően hegeszthetők,
- magas széntartalmú acélok /0,45 % > C/ nehezen hegeszthetők.
Az ötvözött acélok - hegeszthetőség vonatkozásában - aszerint osztályozhatók, hogy nagy hőmérsékletről nyugodt levegőn hűtve milyen a szövetszerkezetük.