2.2.2. Lemezhengerlés
A hengerlés másik ága a lemezhengerlés. Kiinduló anyaga az öntött lemeztuskó (öntecs), a finomlemez hengerlésé a lemezlapka, az ún. platina.
Lemezhengerléshez az öntecset először platinasoron négyzet keresztmetszetű rúdvassá hengereljük, majd olyan súlyú darabokra vágjuk, mint a készítendő lemez súlya. Miután hengerlés közben a lemez szélességét elértük, hosszirányban a kívánt vastagságig nyújtjuk.
Vékony lemezt az anyagban fellépő feszültségek miatt egy rétegben nem lehet végleges méretig nyújtani, ezért a lemezeket két vagy több rétegben egymásra rakjuk, öszszehegedés ellen közéjük faszénport vagy finom anyagot hintünk, és így bocsátjuk át a hengerjáraton. A hengerlés közben berepedt széleket le kell nyírnunk. A vékony lemezeket hidegen hengereljük és a szükségeshez képest többször is kilágyítjuk.
A pácolatlan kereskedelmi lemezek gyártásakor a blokkhengermű még izzó állapotban adja át a platinát a lemezhengerműnek, hogy az előmelegítéshez a platinák melegét kihasználják. Pácolt, minőségi mélyhúzólemezek gyártásakor hideg állapotban pácolják a platinát, hogy a rátapadt revét eltávolítsák.
A hengerlés igen termelékeny és gazdaságos alakító eljárás. Az acélgyártás 70 - 80 %-át, a könnyű- és színesfémtermelés 50 - 55 %-át hengerléssel dolgozzuk fel.