II. A FÉMEK MELEG KÉPLÉKENY ALAKÍTÁSA

Képlékeny melegalakításról akkor beszélünk, ha a fémet vagy ötvözetét a rá jellemző újrakristályosítási hőmérsékletnél nagyobb hőmérsékleten alakítjuk.

A melegalakítást minden esetben az újrakristályosodás hőmérsékleténél nagyobb hőmérsékleten végezzük. Így az újrakristályosodás még az alakítás közben (illetve közvetlen utána, még meleg állapotban) lezajlik, következésképpen a fém az alakítás után közel az eredeti tulajdonságaival rendelkezik. A keményedés az alakítás következtében itt is fellép, de ezt kisebb nagyobb késéssel követi az újrakristályosodás, ezért a változások a készterméken lényegében nem észlelhetők.

A félmeleg alakítással a hideg- és a melegalakítás előnyeit igyekszünk kihasználni. Az így alakított darabok felületminősége és méretpontossága közel olyan jó, mint a hidegalakításnál, az alakítóerő és a szerszámterhelés viszont sokkal kisebb, mint a hidegalakításnál.

Az alakítási sebesség növelésével - amint már megállapítottuk - nő az alakítási szilárdság.

Melegalakításkor, akárcsak hidegalakításkor a fém szálas szerkezetű szövete -textúrája -megtalálható (12. ábra)

  12. ábra. A forgácsolt és a képlékenyen alakított munkadarabok textúrája

A fémek meleg képlékeny alakításával a legtöbb esetben félkész termékeket (lemez, szalag, rúd, huzal, szelvények stb) állítanak elő.

Ebben a fejezetben néhány alapvető melegalakító eljárást ismertetünk, mint pl. a kovácsolás, sajtolás, hengerlés és a csőgyártás.