2.2.2. Lemezhengerlés

A  hengerlés  másik  ága  a  lemezhengerlés.  Kiinduló  anyaga  az  öntött  lemeztuskó  (öntecs),  a  finomlemez  hengerlésé  a  lemezlapka,  az  ún. platina.

Lemezhengerléshez  az  öntecset  először  platinasoron  négyzet  keresztmetszetű  rúdvassá  hengereljük,  majd  olyan  súlyú  darabokra  vágjuk,  mint  a  készítendő  lemez  súlya.  Miután  hengerlés  közben  a  lemez  szélességét  elértük,  hosszirányban  a  kívánt  vastagságig  nyújtjuk.

   Vékony  lemezt  az  anyagban  fellépő  feszültségek  miatt  egy  rétegben  nem  lehet  végleges  méretig  nyújtani,  ezért  a  lemezeket  két  vagy  több  rétegben  egymásra  rakjuk,  öszszehegedés  ellen  közéjük  faszénport  vagy  finom  anyagot  hintünk,  és  így  bocsátjuk  át  a  hengerjáraton.  A  hengerlés  közben  berepedt  széleket  le  kell  nyírnunk. A vékony  lemezeket  hidegen  hengereljük  és  a  szükségeshez  képest  többször  is  kilágyítjuk.

   A  pácolatlan  kereskedelmi  lemezek  gyártásakor  a  blokkhengermű  még  izzó  állapotban  adja  át  a  platinát  a  lemezhengerműnek,  hogy  az  előmelegítéshez  a  platinák  melegét  kihasználják.  Pácolt,  minőségi  mélyhúzólemezek  gyártásakor  hideg  állapotban  pácolják  a  platinát,  hogy  a  rátapadt  revét  eltávolítsák.

   A  hengerlés  igen  termelékeny  és  gazdaságos  alakító  eljárás.  Az  acélgyártás  70 - 80  %-át,  a  könnyű-  és  színesfémtermelés  50 - 55 %-át  hengerléssel  dolgozzuk  fel.