Dokumentumtípusok

Ebben a leckében 3 nagy dokumentumtípusról fogunk beszélni.

ikon

Könyv

Mikor melyik típusra lehet szükségünk?

ikon

Időszaki kiadványok és sorozatok

Milyen típusaik vannak?

ikon

Kép-, hang- és egyéb dokumentumok

Mi található a hagyományos szöveges dokumentumtípusokon túl?

Ennek a leckének a célja, hogy megismertesse a hallgatókkal a különböző dokumentumtípusokat, így a későbbiek során könnyítse számukra a dokumentumkeresések folyamatait.

Fontos

A szövegben csillaggal jelölt fogalmakat felugró ablakban olvashatja, illetve kereshető formában az alábbi weboldalon tudja elérni, vagy az ETA-ban a Könyvtárhasználati kislexikon nevű pdf-ben láthatja az adott fogalom, szakszó részletesebb magyarázatát!

Két fogalmi meghatározás:

„…olyan 48 oldalnál nagyobb terjedelmű nyomdatermék, amely két fedőlapból, valamint meghatározott sorrendben egymást követő – esetenként kivehető -, a gerincen tartósan összeerősített lapokból áll, és olvasható szöveget, ill. illusztrációt tartalmaz" ForrásmegjelölésAkadémiai Kislexikon 1989, idézi Könyvtárosok Kézikönyve 1., 179. o.

„… megjelenésének módját tekintve nem időszakos , hanem egy kötetben vagy meghatározott számú kötetben befejezett egész, és amely szabad szemmel olvasható szöveget, illetve illusztrációt tartalmaz”. ForrásmegjelölésMSZ 3402-80, idézi Könyvtárosok Kézikönyve 1., 179. o.

Amiknek egy könyvnek eleget kell tennie:

rendelkezzen ISBN azonosítóval

címlapon (címadatok), annak hátoldalán (címlapverzó: copyright adatok) és a kolofonban*A címlap hátoldalán vagy a könyv végén feltüntetett blokk, mely a műszaki és megjelenési adatokat tartalmazza. kötelezően feltüntetendő adatok

Ezek az adatok az alábbiak:

Címlap:
Itt szerepel a könyv szerzőjének neve. Ezt követi a mű címe, majd alatta – ha van –, a könyv alcíme.
Sok esetben a könyvnek nincs kifejezett szerzője (például egy több író műveiből összeállított gyűjtemény esetében), itt a szerkesztő, összeállító neve szerepel. Ugyanígy előfordulhatnak még más közreműködők is, így például a következő megjegyzésekkel: „rajzolta”, „fotók:”, esetleg „illusztrálta” vagy utalással azokra, akik átnézték, javították, bírálták a könyvet: „lektorálta” és „bírálta”. Ha a mű nem az eredeti nyelven jelent meg, akkor itt szerepel a „fordító” neve is.

Kolofon:
A címlap alján van vagy esetleg a könyv végén, a kiadói információkat tartalmazza. Itt találhatjuk a kiadó nevét és a kiadás helyét, évét is.

Címlap hátoldala/verzó:
Legtöbbször a fentebb felsoroltakból a közreműködők egy része kerül ide.

Itt találhatjuk meg a kiadási jogokat hivatalosan birtokló nevét, mégpedig a következő jel mellett: ©. Ez a copyright kifejezést rövidíti és arra utal, hogy ki a szerzői jog*A szellemi alkotások, így az azokat őrző dokumentumok megvásárláskor nem kerülnek teljes mértékben birtokunkba, vagyis a bennük szereplő ismeretanyaggal, tudással kapcsolatban kötelezettségeink vannak. Ez azt jelenti, hogy nem másolhatjuk azokat szabadon, s hivatkozás nélkül nem is hasznosíthatjuk a bennük foglaltakat. A szerzői jog a dokumentumok létrehozóinak ezen különleges viszonyát tárgyalja. Hogy kit illet meg az adott mű esetében ez a jog, ezt jelöli az angol copyright (jogtulajdonos) szó, ill. jele a körbezárt „C”: ©. birtokosa. A szellemi alkotásokat, így a könyveket is különleges jogszabályok védik, hogy tartalmukat csak úgy lehessen felhasználni, hogy az ne sértse a szerző jogait.

Ezen a lapon szokott szerepelni az is, hogy hányadszor jelenik meg ebben a formában az adott mű, vagyis a kiadás száma, jelezve azt is, hogy a kiadás bővített, vagy javított az előzőhöz képest. S végül még egy fontos adat: az ISBN*International Standard Book Number (magyarul: nemzetközi szabványos könyvazonosító szám): A könyvek egyedi azonosítására szolgáló, nemzetközileg használatos kódszám. szám, amely nemzetközi egyezmények alapján a világon egyedileg azonosítja a könyvet.

Egy könyv gyakran nem önmagában áll, hanem egy sorozat része. Ezt több helyen is jelölni szokták, előfordulhat a címlapon is, de gyakran a címlap túloldalára kerül, más fontos információkkal együtt.

A könyvek csoportosításai

A könyveknek alapvetően két nagy csoportja különíthető el:

Szakismereteket közlő könyvek

Irodalmi művek

A szakismereteket közlő könyvekhez tartoznak például a tudományos munkák, az egy témát szakmai igénnyel tárgyaló könyvek és a felsőoktatásban használatos művek. Az irodalmi művek elsősorban az irodalomórákon megtanult műfajokat tartalmazzák. Ezek elsődlegesen az Irodalomtudományi szakterület témakörében találhatóak meg, míg az első kategória olyan könyvtípusokat tartalmaz, melyek minden tudományterületen belül megtalálhatóak.
Éppen ezért a továbbiakban a szakismereteket közlő könyvek csoportosítását fogjuk részletesebben megtekinteni.

Tárgyalási módszerük alapján elkülöníthetünk 3 csoportot:

Monografikus művek

Egyetlen téma részletes feldolgozása.

Összefoglaló-szintetizáló művek

Egy szakterület ismeretanyag rendszerezve (kézikönyvek) Ezeket a jellegű műveket sokszor kiemelik, külön helyezik el a polcokon.

Tanulmánykötetek

Több kisebb önálló művet tartalmazó könyvek

Mindezeken túl megemlítünk még néhány fontos könyvtípust, melyekre a tanulmányok során gyakran van szükség, és amelyeket a könyvtárak is elkülönítenek a szolgáltatások közben.

Tájékoztató segédkönyvek

"Az enciklopédia nagyobb egységekben dolgozza fel az ismeretanyagot. Így az összetartozó dolgok itt egymás mellé kerülnek, tekintet nélkül betűrendi helyükre. A lexikonszerű visszakereshetőséget név- és tárgymutató segíti." (Kokas 2007 19.o.)

Ismeretterjesztő könyveket

Olyan könyvek, amelyek tárgyilagosan, jó színvonalon, de az átlagos műveltségű ember számára is érthető módon mutatnak be egy témát.

Tankönyvek

Az ismert tankönyvi fogalmon túl ilyen jelölést kapnak sokszor olyan művek is a könyvtárakban, amelyek egyéb csoportokba kerülnének, de elsődlegesen oktatáshoz szokták őket kikölcsönözni.

Adattárak

Tényszerű adatok valamilyen szempont alapján történő rendezett gyűjteménye (időrend, topográfia stb.)

"Egyre nagyobb az igény, hogy az ismeretek minél hamarabb jussanak el a közönséghez. Erre a szerepre a könyv, mint hordozó, nem alkalmas. A több száz oldalas munkák megírása, szerkesztése, nyomdai munkálatai olyan sok időt vesznek igénybe, hogy gyakran a bennük foglalt információk egy része a megjelenésre már elavul. Másrészről vannak olyan információk is, amelyekről mindenki tudta, hogy csak ideig-óráig érdekesek – „romlandók” –, így kár lenne értékes, hosszú távra előállított könyveket áldozni rájuk. Ezért aztán létrejöttek, majd a felvilágosodás idején a mai formájukban megjelentek a hírlapok, folyóiratok. Mivel legfontosabb tulajdonságuk az, hogy folyamatosan több-kevesebb rendszerességgel jelennek meg, ezért összefoglalóan időszaki kiadványoknak hívjuk őket." (Kokas 2007 23.o.)

A könyvekhez hasonlóan ezeknek is van egyedi azonosítójuk, ez az ISSN*International Standard Serial Number: (magyarul: nemzetközi szabványos időszaki kiadványazonosító szám): Az időszaki kiadványok egyedi azonosítására szolgáló nemzetközileg használatos kódszám. szám. Sokszor eléje tesszük az ország kétbetűs azonosítóját is, pl. így: HU ISSN 0023-3773.

A folyóiratokban felhalmozott tudásra a megjelenés után évekkel is szükség lehet, ezért ezeket a kiadók ellátják éves tartalomjegyzékekkel, név- és tárgymutatóval. A tudományos folyóiratokat külön is feldolgozzák, mégpedig szakterületenként.

Megjelenésük gyakorisága alapján csoportosításuk

Napilapok

"A napilapok a gyors tájékozódás leghatékonyabb írásos eszközei. Nagy többségük a hét minden munkanapján utcára kerül. A napilapokat nem csupán tekintélyes méretű lapnagyságuk, hanem sajátos szerkezetük is megkülönbözteti a többi kiadványtól. Címoldal helyett fejlécük van, ahol a megjelenési információk legfontosabbjai találhatók. A lap végén van általában véve a kolofon, ahol egy keretben találjuk a szerkesztőség, a kiadó és a nyomda adatait." (Kokas 2007 23.o.)

Hetilapok

"A napilapoktól jól megkülönbözteti ezeket a kiadványokat – túl a megjelenés gyakoriságán –, hogy ritka kivételektől eltekintve, nem általános tartalmúak, hanem valamilyen témára specializálódtak. A hetilapokat – az újságokhoz hasonlóan – évfolyamokban veszik számba, és az egyes példányokat (lap)számoknak nevezik, gyakran a megjelenési időponttal is azonosítják őket." (Kokas 2007 24.o.)

Folyóiratok

"A szakmai és tudományos információk legfontosabb megjelenési helye a folyóirat. Óriási gazdagságban látnak napvilágot. Jellegzetességük a nagyobb terjedelem (100-250 oldal) és a komolyabb tartalom, ill. az ehhez igazodó kivitel. Bár itt is megfigyelhető néhány általános témakörű kiadvány, a többség szigorúan szakosodott." (Kokas 2007 24.o.)

Több fajtájuk is van:

  • szakfolyóiratok: pl. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás
  • ismeretterjesztő folyóiratok: pl. Természet Világa
  • szórakoztató és hobbi lapok: pl. Otthon
  • tudományos folyóiratok: pl. Magyar Könyvszemle

A képi dokumentumok meghatározása már bonyolultabb, hiszen ezek is lehetnek egyediek és nyomtatásban sokszorosítottak. Talán az a leglényegesebb tulajdonságuk, hogy az információs értéküket a kép hordozza és önmagukban egy egységként kezelhetők.

Audiovizuális (képi-hangzó) az a dokumentum, amely hangfelvételt vagy mozgóképanyagot tartalmaz, tekintet nélkül arra, hogy a tároló eszköz CD, DVD, film vagy éppen videoszalag.

Csoportjaik:

A lecke alapját képezték: