Az írás és dokumentumtörténet alapjai

A kódex forma sok évszázados története során alakultak ki a mai könyv elemei, részben gyakorlati okokból, részben díszítőelemként. A kódexek többsége gyönyörű kézi díszítést kapott. A nagy kezdőbetűket kiemelték, kidíszítették, ez volt az iniciálé*A kódexekben és a korai könyvekben a többinél jóval nagyobb, díszített (hasábot, fejezetet, illetve bekezdést bevezető) kezdőbetű neve a latin initium = kezdet szóból.. A könyv szövegébe apró, részletesen kidolgozott képeket helyeztek el, amelyeket méretük miatt miniatúrának*A kódexek lapjait díszítő, viszonylag kisméretű, kézi festésű képek neve. hívtak. Mivel egy nagyobb kódex elkészítéséhez akár több ezer állat bőre kellett, és a készítők több tíz évig dolgoztak rajtuk, ezért egy kódex szinte felbecsülhetetlen értéket képvisel.

A 13–14. század tájékán (a gazdasági gyarapodás nyomában járó szellemi kiteljesedés miatt) megnőtt a könyvekre az igény. Ezért nagy másolóműhelyek alakultak ki, amelyekben nagy számban, de egyszerűbb kivitelben „gyártották” a könyveket. Nagy szükség volt valami egyszerűbb, „gépesíthető” módszerre.

A kínaiak már több mint ezer éve használták a táblanyomást, amivel a fába vésett mintázat és írás tükörnyomatát tudták előállítani, viszonylag sok példányban. A kínai technológiát a 15. században ismerte csak meg Európa, valószínűleg arab közvetítéssel.

Kellett valaki, aki feltalálja a külön betűkből álló, szabadon összerakható és szétszedhető nyomóformát. Ez az ember egy németországi aranyműves volt, aki ólomból öntötte betűit. Johannes GutenbergnekNév nélküli festő - Gutenberg Museum, Public Domain, Link hívták, és 1455-ben 100 példányban kinyomtatta a Bibliát. A nyomtatott könyv még sokáig hasonlított a kódexre, kézzel díszítették, külön rajzolták be az iniciálékat, mert így drágábban lehetett eladni. Az 1455 és 1500 között nyomtatott könyveket ősnyomtatványoknak*A könyvnyomtatás első félszáz évében, 1500. december 31. előtt készült könyvek neve. Ezek inkább még a kódexekhez hasonlítottak, semmint a mai könyvekhez. nevezzük.

Kódexeket a középkori Magyarországon is készítettek, például Kálti Márk gyönyörűen díszített történelmi könyve, a Képes Krónika is e korból származik. Mátyás király híres könyvtárát is kódexekre alapozta (corvinák), de az ő uralkodása alatt, nem sokkal Gutenberg után megindult a magyar könyvnyomtatás is. Hess András 1473-ban kinyomtatta a Budai krónikát. Bár a török hódoltság nem kedvezett a folyamatnak, mégis sorra alakultak a szebbnél szebb könyveket előállító magyar nyomdák, például Sylvester Jánosé Sárváron és Heltai Gáspáré Kolozsváron. A 17. századra már világszínvonalú művésze és tudósa is van e szakmának Misztótfalusi Kis Miklós személyében, aki kitűnő németalföldi (ma Hollandia/Belgium) nyomdákból hozta haza a mesterség szeretetét.

A század végére a nagy olvasói igények miatt a könyvkiadás remek üzletté vált, ezt jelzik a megalakuló nagy részvénytársaságok, pl. a Franklin, a Révai vagy az Athenaeum. Nagyapáink számára örök emlék marad a sötétpiros kötésű „franklinos” Verne sorozat, vagy a dúsan aranyozott Singer és Wolfner-féle regénysorozatok. Ez az időszak már a folyóiratok kora is egyben. A századforduló után jelenik meg a magyar kultúrtörténet legjelentősebb irodalmi folyóirata, a Nyugat, amelynek hatása máig tartó. S persze ebben az időszakban teljesedik ki a ponyva műfaja is. Az akkori diákok a pad alatt „filléres regényeket” és más „sárga fedelű” könyveket olvastak.

A mestermunkák száma is jelentős. Emlékezetesek a két világháború közötti időszakból az Egyetemi Nyomda nagy műgonddal tervezett tudós könyvei és a Kner Izidor gyomai műhelyéből kikerült munkák. A békéscsabai Tevan nyomda pedig valósággal újjáteremtette a könyvtervezés művészetét.

A mai könyvkiadásunk is méltó az elődökhöz: a magyar könyv gyakran szerepel sikerrel külföldi könyvvásárokon és kiállításokon.