Miután az előző leckékben körbejártuk az e-könyvek fogalmát (ETA lecke: Mit kell tudni az e-könyvekről? (html)) majd pedig megismerkedtünk az e-könyvekkel kapcsolatos szoftverekkel és hardverekkel (ETA lecke: Az e-könyves világ szoftverei és hardverei (html)) a mostani órán megnézzük az e-könyvekhez kapcsolódó szolgáltatásokat.
Mindezek során 3 nagyobb témát fogunk körbejárni.
Melyek a nagyobb nemzetközi és hazai e-könyvtárak és mi a helyzet a e-folyóiratokkal?
Hogyan működik?
Mik is pontosan ezek?
Nemzetközi és hazai e-könyvtárakE-könyvtár fogalma (elektronikus vagy digitális könyvtár): "számítógépes (digitális) formában tárolt könyvtári jellegű dokumentumgyűjtemény, illetve egy hagyományos könyvtár gyűjteményének elektronikus dokumentumokból álló része, amely ma már többnyire elérhető távolról is, az interneten keresztül". ForrásmegjelölésTakácsné Bán Erzsébet: Kifejezések jegyzéke LinkAz ún. e-könyvtárak történetének igazi kezdetei, mind a nemzetközi, mind a hazai színtéren pontosan megragadhatóak. |
A világban nagyon korai előzmények vannak, amik ráadásul ma is működnek. A Project Gutenberg (Gutenberg projekt) egy közösségi közreműködéssel szerveződő gyűjtemény, mely a kulturális témájú művek digitális megőrzésére szerveződött, s mivel 1971-ben alapította Michael S. Hart, így ez a legrégebbi digitális könyvtár a világon. A kollekció nagy része szerzői jogi szempontból a közkincs kategóriába tartozik, és mindig a könyvek teljes szövegét tartalmazza.
Ma már persze a világon fellelhető elektronikus könyvtárakat nem érdemes egyetlen listában felsorolni. Szinte minden nagyobb kultúra és nyelvi közösség rendelkezik ilyennel. Érdemes megnézni ezeket az oldalakat, ahol sok nevezetes e-könyvtárral találkozhatunk: World Digital Library és a Digital Library Directory
Ezekről és a hasonló vállalkozásokról illetve intézményekről jó tájékoztatást nyújt a MEK virtuális könyvtára.
Természetesen a tudományos világban keletkezett tudományos és szakkönyvek jelentős része is elérhető elektronikus gyűjteményekben (lásd még a repozitóriumokról / ETA lecke: Mi a repozitórium? (html) / szóló tananyagot!). Ezek azonban többnyire nem ingyenes gyűjtemények, hanem különféle szolgáltatási portfóliókban érhetők el, például Magyarországon az EISZ: Elektronikus Infomrációszolgáltatás választékában. Az előfizetett online tartalmak között egy-egy nagyobb egyetem esetében akár több százezer kötet elektronikus formátumú tudományos és szakkönyvet találunk. Ezek a tartalmak részleteiben letölthetőek, a formátumok változóak, de gyakran a hivatkozhatóság miatt a folyóiratok esetében is ismert és használt PDF az, amivel találkozunk. Mindezekről első szinten jól tudunk tájékozódni az EISZ Compass nevű szolgáltatásában.
Léteznek olyan szolgáltatások is, amelyeknél nem a letöltés a szolgáltatás lényege, hanem az online használat, olvasás. Ilyen például az Akadémiai Kiadó MERSZ néven ismert e-könyvtára, a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás.
Hasonló elveket követ a Petőfi Irodalmi Múzeum keretében működő Digitális Irodalmi Akadémia, a DIA, amely a kortársi magyar irodalmat szolgáltatja. Ennek érdekessége az, hogy a felkínált munkák igen jelentős része még szerzői jogi védelem alatt van, de mégis online olvasható.
Természetesen ma már elterjedt módja az újságok, magazinok és folyóiratok megjelenésének is a hálózati közzététel. Ezek között vannak olyanok, amelyek saját rendszert alkalmaznak, és vannak olyanok is, amelyek valamilyen digitális jogvédelmi eljárással védve, PDF formában szolgáltatják a dokumentumokat.
Az elmúlt évtizedben nagy portfólióval ún. előfizetői platformok alakultak ki a kereskedelmi (kommersz) piacon. A Digitalstand vagy a Dimag szolgáltatások sok tucat magazint és képes újságot hirdetnek olvasótáboruknak, általában saját technikai megoldást kínálva.
A tudományos folyóiratok az előbb már említett módon (lásd pl. EISZ program) a tudományos előfizetői rendszer részeiként, nagy csomagokban kerülnek terjesztése. Egyes nagy cégek portfóliójában akár több száz magas presztízsű tudományos folyóirat is szerepel (pl. EBSCO vagy SPRINGER)
Az utóbbi évtizedben elterjedt egy alternatív megoldás is a tudományos világban: a szerkesztést és a szerkesztői munkát segítő online folyóiratkiadói rendszerek, amelyek egyben a folyóiratok publikációs fórumai is. Legismertebb közülük az Open Journal System (OJS). Hazánkban is több egyetem használja ezt a rendszert, a Szegedi Tudományegyetemen pl. a Klebelsberg Könyvtár üzemelteti és gondozza az OJS szolgáltatást, amelybe ma már több mint egy tucat tudományos lap is bekerült (zömükben közvetlenül az egyetemhez köthető lapok).
Az elektronikusan publikált tartalmaknak, így elsősorban az elektronikus könyveknek természetesen kialakult a technikai jogvédelme is. Ez tulajdonképpen egy olyan szoftveres megoldás, ami garantálja, hogy csak a jogos tulajdonos használhatja a megvásárolt tartalmat. Az egyik legelterjedtebb módszer ill. szakterminológia erre a DRM – Digital Rights Management. Ez egyrészt jelenti általában a digitális tartalmak technikai és jogi védelmére szolgáló technológiákat (ezeknek az összefoglaló neve), másrészt pedig egy konkrét szoftveres megvalósítást is. |
A digitális jogkezelés lényege, hogy lehetővé teszi a digitális mű azonosítását, a műhöz fűződő jogok kezelését, sőt akár a nálunk talán sokaknak szokatlan e-könyv kölcsönzést is. Mindezek a megoldások biztosítják a tartalom felhasználásának szabályozását, a jogdíjak megfizetését, a felhasználók magatartásának nyomon követését és a jogok érvényesítését is.
Lényegét tekintve a DRM-nek két fő fajtája létezik:
Kemény (hard) DRM: azt jelenti, hogy szoftveres (nagyon ritkán hardveres) védelmet kap a dokumentum. Itt általában véve arról van szó, hogy egy online ellenőrzési folyamat keretében a jogtulajdonost és a jogszerűséget ellenőrzik. Az ellenőrzés pozitív lefolytatása után lesz jogosult a felhasználó a dokumentumot olvasni.
Puha (soft) DRM: az előbbihez képest egy nagyon egyszerű megoldás, a dokumentum technikai értelemben nem élvez védelmet, viszont a jogos felhasználó neve (adott esetben vízjelszerűen is) belekerül magába a dokumentumba. (Ezért fordul elő gyakran, hogy a hálózaton kerengő, óvatlanul vagy illegálisan odakerült dokumentumokon megtaláljuk a vásárló nevét.)
Ezekről általában jó összefoglaló a Wikipédia idevonatkozó szócikke.
Amikor az Egyesült Államokban létrejött az Amazon e-könyves szolgáltatása és az általa kialakított technológia, és a Kindle-típus szinte általános formátummá vált, akkor az Amazon webáruház honlapján az egyes könyvek alatt, az olvasói véleményekből létrejött egy korábban ebben a műfajban elképzelhetetlen méretű könyves fórum. Ettől nem egészen függetlenül, ezzel párhuzamosan alakultak ki az olyan könyv-kataszterekre épülő, de a konkrét könyvekhez kötődő könyves vélemény és bírálati piacok, amelyek aztán az olvasók, elsősorban az elektronikus könyvet használó olvasók között hatalmas népszerűségre tettek szert. |
A továbbiakban nézzünk meg ezekből kettőt:
GoodReads: Az internetes könyves közösségek közül kiemelkedő platform, amelynek több millió felhasználója van, és azok nagy része aktívan recenziókat ill. véleményeket is ír. A szolgáltatásnak számtalan funkciója van, így pl. éves szavazásainak komoly jelentősége van a könyvpiacon is: egyes kategóriákban amikor egy-egy mű megítélése körül komoly vita bontakozik ki, nem ritka az ötven-százezres szavazatszám sem.
MOLY: A magyar szolgáltatás sokban hasonlít a fentiekben leírtakhoz, mégis nagyon egyedi és magyar. Egyrészt a nyelvi közösséghez képest rendkívül magas a felhasználók száma, és nagyon nagy az aktivitás. Itt nem annyira rövid hozzászólások vannak a könyvekhez (bár ilyenek is előfordulnak), hanem inkább hosszabb, recenzió jellegű megszólalások a jellemzők. A létrejövő, a felhasználók által is fejlesztett könyvkatasztert számtalan módon használja fel az oldal szerkesztősége, nagyon sok járulékos szolgáltatás van, valódi klub élet alakult ki.
Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy a Moly adatbázisa akkora méretűvé nőtte ki magát, hogy akár egy egyetemi könyvtár adatbázisának borítóképeit is képes szolgáltatni, ahogy ez látható a Klebelsberg Könyvtár katalógusában is.
Nem könnyű pár sorban összefoglalni egy ennyire szerteágazó problémakört tárgyaló témát, így inkább csak egy gondolatmenettel utalnék a legfontosabb kérdésekre. Láthatjuk, hogy nincs igazán kialakulva még sem a technológia, sem pedig annak piaca: egymással versenyző eszközök vannak, párhuzamos felhasználói szokások; itt is érvényes az, hogy egy több ezer éves analóg kultúrának a továbbélése is jelen van, egyben valami új is keletkezik, ami próbál szakítani a régivel, de utánozni is próbálja azt.
Ezen a területen sok kihívás jelentkezik. Láthatjuk, hogy a változások tempója nagyon nagy, beleértve a technológiai javulást is. Az is érzékelhető, hogy az olvasnivalók területén nem egyformák a változások: máshogy működik a szakirodalom, a folyóiratcikkek, a tankönyvek és a szakkönyvek piaca, és teljesen más a szépirodalmi része ennek a területnek. S még nem beszéltünk arról, hogy korunkban hatalmas mértékben változik meg az is, hogy mit jelent egyáltalán olvasni? A böngésző és pásztázó olvasás és angol szakkifejezéssel a closed reading (szoros olvasás), s mindezek egymáshoz való viszonya mind befolyásolni fogja a jövő elektronikus könyveinek olvasóját, egyben a készüléket és a könyvformátumokat is.
A fenti együttélésből fakad az egész problémakört meghatározó mély ellentmondás: a statikus és dinamikus formák együttes élete, amelyek az eszközöket és a formátumokat is, sőt a szolgáltatásokat is alapvetően meghatározzák. Az is világosan látszik, hogy itt is, mint minden más könyvtári területen, a digitalizáció és a hálózatba kerülés erős kölcsönhatással vannak egymásra, így az utóbbi foka teljes mértékben megváltoztathatja az olvasási szokásokat. Ezért is van az, hogy egyes technológiák nem letöltött dokumentumokban, hanem online megvalósításban gondolkodnak (lásd pl. MERSZ vagy DRM stb.). Az eszközök fejlődése sem zárult le, évek óta nagy ígéret a színes elektronikus papír, ami még nem terjedt el, de közben látjuk azt is, hogy mára az eszközök felbontása szinte eléri a papír finomságát (300 dpi* körül).
A jövő? A közműként elérhető hálózat egy olyan kis fogyasztású és nagyon gyors processzorral, amelyik egy könnyű, színes, nagy felbontású eszközt eredményez, amelyben akár egyesülhet is újra a tablet és az e-könyv-reader funkciója? Széthajtható képernyő, ami kicsiben telefon, nagyban pedig e-könyv-olvasó? Egy biztos, hogy a könyvpiacnak és a könyvtáraknak a hálózatba kerülése folytatódni fog, a digitális dokumentumok elterjedése az élet minden területén átfogó és egyre általánosabb lesz. És ehhez fognak alakulni még jobban a kereskedelmi könyves és könyvtári szolgáltatások is. Ezért a jövőben aligha boldogulunk alapos elektronikus könyves ismeretek nélkül, amelyeket ráadásul szinte napról napra meg is kell majd újítanunk.