A háttértárak tipikus be- és kimeneti egységek egyben, hiszen az adatok áramlása kétirányú. Olyan eszközök, amelyek feladata a hosszútávú adattárolás, tartalmukat a számítógép kikapcsolása után is megőrzik.
Működési elvük szerint lehetnek:
- mágneses elven működők (winchester, floppy, valamint az adatközpontokban használt mágnesszalag),
- elektronikus eszközök (pendrive, SSD),
- optikai elven működők (CD, DVD, Blu-ray)
A mágneses felületű hajlékonylemezek (floppy) mára szinte teljesen eltűntek a számítógépekből, csak a szoftverek mentés ikonja emlékeztet még rájuk. Maga az adathordozó egy kör alakú, általában mindkét oldalán mágnesezhető réteggel ellátott vékony műanyaglap külső védőborítással, amely kivehető az író-olvasó meghajtóból. Kezdetben 8”, majd 5,25” és végül 3,5” (inch) méretűek voltak, közben tároló kapacitásuk is növekedett (160 KB - 1,44 MB, illetve a hagyományos floppylemezekkel méretben nagyjából megegyező, azonban teljesen inkompatibilis ZIP lemezek esetén akár 750 MB). A meghajtóba helyezett, forgó lemezekhez az író-olvasó fejek a tokon lévő réseken keresztül fértek hozzá.
21. ábra - 8", 5.25" és 3.5"-os floppy lemezek és meghajtóik (forrás: Oldcomputers.net)
Az IBM által 1956-ban bevezetett merevlemezek (winchester, hard disk drive, HDD) voltak a domináns másodlagos tárolóeszközök az általános célú számítógépek számára az 1960-as évek elejétől. A modern HDD úgy rögzít adatokat, hogy a lemez két oldalán egy vékony ferromágneses anyagot mágnesez. A mágnesezés irányának szekvenciális változásai bináris adatbiteket képviselnek. A gyorsan forgó mágneses lemezek között az író-olvasó fejek ki-be mozogva írnak, illetve olvasnak. A lemezek forgási sebességét RPM-ben (Rotations/Revolutions Per Minute, fordulat per perc) adjuk meg. A mostani merevlemezek jellemzően 5.400, 7.200, 10.000 és 15.000 rpm sebességgel forognak. A személyi számítógépekbe szánt HDD-k jelenleg 2,5-3,5” méretűek, tároló kapacitásuk 500 GB és 8 TB (terabyte) közötti és szabványos SATA3 interfésszel kapcsolódnak az alaplapokhoz.
A HDD-k legnagyobb hátrányát a fogatáshoz, íráshoz-olvasáshoz szükséges mechanikus alkatrészek jelentik, amelyek sérülékenyek és mozgási sebességük korlátozott. Az SSD a HDD-hez hasonlóan adattárolásra alkalmas eszköz, mely gyakorlatilag minden tulajdonságában felülmúlja a hagyományos forgótányéros elődjét.
22. ábra - A HDD és az SSD felépítése
Az SSD (Solid State Drive, szilárdtest meghajtó) név arra utal, hogy nincs benne semmilyen mozgó alkatrész. Lényegesen gyorsabb (írás/olvasás), kevesebb energiaigényű, kisebb a hőtermelésű, könnyebb és kevésbé sérülékeny eszközök, ugyanakkor jelenleg még kissé drágábbak.
Az SSD winchesterek és a pendrive-ok félvezető alapú, nem felejtő (NAND, „Not AND”) flash memóriákból összerakott háttértárak.
Az optikai háttértárak (CD, DVD, Blu-ray) esetében az adatok olvasása és írása lézerfény segítségével történik. Személyi számítógépek esetén jelentőségük lényegesen csökkent, ma már a korszerűbb laptopokba nem is építenek optikai meghajtót. A számítógépes játékok világában (Sony PlayStation) a Blu-ray lejátszók még helyenként fontos szerepet játszanak.