2. A Neumann-elv

Az ENIAC megalkotásakor szerzett tapasztalatokat felhasználva, a számítógépek működéséhez szükséges alapelveket Neumann János matematikus dolgozta ki, akinek célja az ENIAC-nál gyorsabb, megbízhatóbb és könnyebben kezelhető gépet szeretett volna készíteni. A számítógép építést forradalmasító „First Draft of a Report on the EDVAC” című kézirata 1945. június 30.-án jelent meg. A híres tanulmány lényege (melyet Neumann-elvnek is neveznek), hogy az elektronikus számítógépekkel szembeni követelmények 3 pontba foglalhatók össze:

1. A számítógép fő funkcionális részei a következők kell legyenek

  • vezérlő egység (control unit),
  • az aritmetikai és logikai egység (ALU),
  • tár (memória), ami címezhető és újraírható tároló-elemekkel rendelkezik,
  • ki/bemeneti egységek

Mindezek teljesen elektronikusak legyenek és bináris számrendszert használjanak. Az ALU képes legyen elvégezni az alapvető logikai és aritmetikai műveleteket.

2. A tárolt program elve

Tárolt program elvű legyen a számítógép, azaz a program és az adatok ugyanabban a tárban tárolódjanak, ebből következően a programokat tartalmazó rekeszek is újraírhatók.

3. Az automatikus működés követelménye

A vezérlő egység határozza meg a működést a tárból kiolvasott utasítások alapján, emberi beavatkozás nélkül, azaz közvetlen vezérlésűek a számítógépek.

15a. ábra 15b. ábra

15. ábra - Neumann János kézirata

Neumann János akkori elvei a mai napig igazak. A számítógépek még mindig ilyen fő részekből épülnek fel, természetesen kicsit kiegészülve modern technikai megoldásokkal. Az alapvető működési elvek sem változtak.

Licensed under the Creative Commons Attribution Share Alike License 4.0