A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

Az extenzorok együttes vizsgálata

Kiinduló helyzet: a páciens ül, karja a törzs mellett függőlegesen, rotációs középhelyzetben lóg.

3-as izomerő: a vizsgált személy a törzs egyenes helyzetét megtartva hátraemeli a kart.

4-5-ös izomerő: a mozgásra a könyök fölött adunk flexiós irányú ellenállást.

2-es izomerő: Oldalt fekvő helyzetben a kar a törzsön nyugszik. A vizsgáló alátámasztja, vagy felfüggeszti a kart, megtartja a súlyát, és így kéri a mozgás végrehajtását. A mozgás indítható flexióból is.

1-es izomerő: A deltoideus hátulsó rostjai a vállízület hátulsó felszínét beborítják, itt jól tapinthatók.

A latissimus dorsi felületesen futó nagy izom, legbiztosabban a hónaljárok hátsó fala alsó szélén tapintható. Ez az izom adja a törzs „V” rajzolatának legfelsőbb pontjait. Egy próba: tegyük a tenyerünket a törzsünkre a hónalj alatt, úgy, hogy az ujjaink hátra nézzenek. Köhintés közben a latissimus dorsi határozott összehúzódását fogjuk érezni az ujjaink alatt.

A teres major az eredési helyén tapintható biztosan. Lefutása során egészen közel fekszik a latissimus dorsi rostjaihoz, rezdülése nehezen lehetne elkülöníthető.

A többi, extenzióban résztvevő izom tapintását az adott izom vizsgálatánál írjuk le.

Megjegyzés

• a vállízület extenziós mozgásterjedelme kicsi, gyenge izomzat esetén nehéz értékelni az elmozdulást. Ezért hasznos a vizsgálatot hason fekve végezni, úgy, hogy a kiinduló helyzetben a páciens karja lelóg a vizsgáló asztalról (90°-os flexió) és innen indítja a kar hátraemelését. Ezt alkalmazhatjuk a 4-5, és a 3-as izomerő felmérésekor is.
• a vállízületi extenzorok működése a lapockát oldal irányba húzza, ami kiváltja a lapockát stabilizáló retraktorok működését. Ha a retraktorok gyengék, nem képesek a lapockát stabilan megtartani és - különösen ellenállásos vizsgálat közben – a lapocka oldalra csúszik (protrakció), a vállízületi extenzió nem lesz teljes.

Az izomerő differenciált vizsgálata:

musculus deltoideus hátsó rostjai: a gravitációval szemben végzett izomerő vizsgálatokat (3-4-5) célszerű hason fekvő helyzetben végrehajtani. A vizsgált kar 90°-os abdukcióban, a könyök hajlítva, az alkar lelóg (49. ábra). Ebből a helyzetből a vizsgált személy hátra emeli a karját (horizontális extenzió). Ellenállást a könyök fölött, ventrális irányba adunk. Hason fekve a vállöv előre csúszik, protrakcióba kerül, ezért a neutrális helyzet biztosítására a vállat alá kell támasztani.

49. ábra
A m. deltoideus hátulsó kötegeinek elkülönítő izomerő vizsgálata.
A páciens a hasonfekvő helyzetben horizontális extenziót végez (hajlított, vagy nyújtott könyökkel hátra emeli a karját): 3-as izomerő. A 2. képen látszik, ahogy a deltoideus hátulsó kötegeivel egyidőben a trapezius középső rostjai is megfeszülnek (a lapockát stabilizálják).

A kettes izomerő vizsgálata ülő helyzetben, 90°^-os abdukcióból indul, a tenyér lefelé néz (ebben a helyzetben a deltoideus hátulsó részének nincs rotációs hatása). A kart alátámasztva végzi a páciens a horizontális extenziót.

 

musculus latissimus dorsi: a páciens hason fekszik, a vállízület berotált (tenyere fölfelé néz), karja nyújtva a törzs mellett. Ebből a helyzetből emeli a kart hátra, a törzs mögé. Ellenállást a könyök tájékra, vagy az alkaron kell adni, ventrális és laterális irányba.

Variációk a m. latissimus dorsi vizsgálatára:           

A páciens hason fekszik, nyújtott karja 30-40°-os abdukcióban és berotálva fekszik a vizsgáló asztalon (tenyere fölfelé néz). A kart a berotációt megtartva emeli a keresztcsont fölé. Ellenállást a karra a könyök fölött adunk flexiós, abdukciós irányba.

 

A páciens hason fekszik, közel az asztal széléhez. A vizsgált kart lelógatja (90°-os vállízületi flexió), és karját berotálja (50. ábra). Innen emeli hátra a keresztcsont irányába. Az ellenállást ugyanúgy adjuk, mint az előző vizsgálatban.

A kettes izomerő elkülönítő vizsgálata bizonytalan. A páciens ül, karja a test mellett lóg. Innen indítva a törzs mögé csúsztatja.

 

50. ábra
A m. latissimus dorsi differenciált izomerő vizsgálata.
1 kép: kiinduló helyzet; 2. kép: gravitációval szemben végzett extenzió, addukció (berotált karral); 3. kép: 4-5-ös izomerő vizsgálat, a vizsgáló a mozgással szemben laterális, ventrális irányú ellenállást ad (fekete nyíl)