A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

A frontális síkban, elölnézetben

A vállöv helyzetét, szimmetriáját vizsgáljuk (13. ábra). A nyak és a vállak között kirajzolódó ív egyforma (a nyaki gerinc állása befolyásolja), a vállövre futó izmok kontúrja azonos (musculus trapesius felső része).  A vállak kontúrja gömbölyded, ami elsősorban a vállízületet takaró izmok állapotától függ. A vállízület csontos alkotóelemei mélyen, izmok takarásában vannak, azok nem láthatóak. A vállcsúcsok azonos magasságban állnak, és a test szimmetria tengelyétől azonos távolságban. A két vállcsúcsot (az acromionokat) összekötő egyenes vízszintes, és merőleges a test szimmetria tengelyére. A sternoclavicularis ízületek helyzetéről tájékoztat a kulcscsontok mediális végeinek helyzete. A juguláris árok két oldalán szimmetrikusan, azonos magasságban állnak. A calvicula laterális vége az acromionnal ízesül. Általában a clavicula vége kissé magasabban áll, mint az acromion, de a két oladalon egyformán.

13. ábra
A vállöv helyzetének vizsgálata a frontális síkban, elölnézetben.
Jól látható, hogy a bal váll kissé magasabban áll, a nyak-váll kontúr eltérő a két oldalon.

Claviculo-sternalis vertikális szög (CSV): neutrális helyzetben a szegycsont és a kulcscsont egymással 90°-os szöget zár be. Ennek vizsgálata goniométerrel lehetséges, bár a clavicula S alakú formája miatt, annak tengelyét meghatározni nem egyszerű. Ennek egy lehetséges megoldása: a goniométer egyik szárát a clavicula mediális, és laterális végének legmagasabb pontjához kell illeszteni. A másik, a függőleges szár, a sternum hossztengelyével párhuzamos. Gyakori eltérés, hogy a CSV nagyobb, mint 90°, aminek oka általában vállöv elevátorainak rövidülése.

Hátulnézetben

A vállöv helyzetének megítélésében a lapockák nyújtanak tájékozódási pontokat. Az angulus inferiorok azonos magasságban állnak a 7-8-as háti csigolya (Th_7-8) processus spinosusának vonalában. Az angulus superior a 2-es, a spina scapulae eredése a 3-as háti csigolya magasságában tapintható (14. ábra).

14. ábra 
A vállöv helyzetének vizsgálata a frontális síkban, hátulnézetben.
A lapockák állása neutrális helyzetben szimmetrikus. Az angulus inferiorok a a 7-8-as háti csigolya processus spinosusának magasságában állnak, a margo medialisok egymással és a gerinccel párhuzamosak, a gerinctől kb 5 cm távolságra vannak.

A vállöv neutrális helyzete a szagittális síkban a test súlyvonalához viszonyított. Normál esetben, a külső hallójárattól induló függőleges a vállat elülső harmadában metszi.  Ez azonban nagymértékben függ a fej helyzetétől, a nyaki gerinc állásától. A vállöv helyzete a szagittális síkban az előzőhöz hasonlóan a lapockák állásából meghatározható. A lapockák mediális széle a gerinc vonalától (processus spinosusok) kb. 5 cm-re van. (14. ábra) Nagyobb távolság a vállöv protrakciós helyzetét jelzi (horizontális síkban).

A vállöv helyzete a horizontális síkban

Neutrális helyzetben a claviculo-scapularis horizontális szög=60° (CSH). Vizsgálata felülnézetből a spina scapulae és a clavicula tengelye által bezárt szög mérésével lehetséges. A horizontális síkban vizsgálható a lapocka síkja és a frontális sík (hát síkja) által bezárt szög, illetve a vállöv és a medence horizontális tengelyének viszonya is. Neutrális helyzetben a lapocka kb. 30°-al tér el a frontális síktól.

A lapocka rotációs neutrális helyzete

A lapockák margo medialisa párhuzamos a gerinccel és egymással. A lapockák rotációs helyzetét a karok (vállízület) nyugalmi helyzetében kell vizsgálni. A karok emelésével a lapockák felfelé rotálódnak.

A vállöv vizsgálatához tartozik annak megfigyelése, hogy a lapocka hogyan fekszik a mellkason. Normálisan a margo medialisok, a mellkasfalon fekszenek, arra rásimulnak, bármilyen helyzetben van a kar és a vállöv. Az elálló lapocka izomgyengeség (musculus serratus anterior), vagy a mellkas deformitásának következménye lehet. Ezek vizsgálatát később az izom, illetve a háti gerinc fejezetnél tárgyaljuk.