III. AZ ALSÓ VÉGTAGOK
2. A végtagok hosszának vizsgálata
2.2. Az alsó végtagok hosszának manuális vizsgálata
Ha álló helyzetben ferde medenceállást találunk, a végtagok hosszkülönbségének megállapítására egyszerű manuális vizsgálatokat is végezhetünk.
Háton fekvő helyzetben a két alsó végtagot egymás mellett kinyújtva, a belbokák helyzete mutathatja az eltérést. Még jobban látható a hosszkülönbség, ha a lábakat felnyomva (dorzálflexió) a sarkak helyzetét hasonlítjuk össze.
A lábszárak hosszának megítélésére, a térdet kb. 90°-ig behajlítva, talpra húzott lábbakkal a térdek magasságát hasonlítjuk össze. Ugyanez a vizsgálat hason fekve is elvégezhető: a térdeket 90°-ig behajlítva a sarkaknak (talpaknak) azonos magasságban kell lenniük.
Talpra húzott lábakkal a comb hosszát is vizsgálhatjuk a térdek helyzetének értékelésével. Ugyanez elvégezhető hason fekvésben, hajlított térdekkel.
A combok hosszának összehasonlítása elvégezhető háton fekve, a csípőízületek és a térdek 90°-os hajlított helyzetében. Itt a lábszárak szintjét hasonítjuk össze.
A vizsgálatokat jelentősen befolyásolja a csípőízület állapota és a medence helyzete. Ha ezekben a képletekben a két oldal között különbség van, a végtagok hossza is eltérést mutat.
Ha ugyanazt a végtagot nyújtott csípőízület mellett (fekve) hosszabbnak, hajlított csípőízület mellett (felültetve) rövidebbnek találjuk, a medence ízület (articulatio sacroiliaca) mobilitásának hiánya lehet a háttérben. Ebben az esetben az érintett oldalon a csípőlapát a keresztcsonthoz viszonyítva előrebillent helyzetben rögzült. Az előre rotált medencefél miatt fekvő helyzetben, nyújtott csípőízülettel, az acetabulum disztálisabb helyzetű, mint az ép oldalon (a végtag hosszabbnak tűnik). Felülés közben a sacrum követi a gerinc flexiós mozgását, és vele együtt a csípőcsont is előrebillen, az acetabulum hátrafelé mozog, szemben a szabad mozgású SI ízülettel, ami a szalagok megfeszüléséig engedi a sacrumot előre rotálódni (nutáció). Így a hosszabb végtag rövidebbé válik.