II. FELSŐ VÉGTAGOK - A KÉZ
6. A II-V-ös ujjak ízületeinek vizsgálata - Megtekintés
6.1. Articulatio metacarpophalangea
6.1.1. A flexiós – extenziós mozgásterjedelem
Kiinduló helyzet: a páciens alkarja az asztalon fekszik pro-szupinációs középhelyzetben, vagy könyököl (más helyzetben is vizsgálható).
Aktív flexió: a páciens hajlítja az MCP ízületeket. Az IP ízületek nyújtottak (96. ábra, 1. kép). A mozgásterjedelem 90°, de a kisujj felé növekszik. A goniométer stabil szárát a vizsgált ujj metacarpusának hossztengelyéhez kell igazítani, a mobil szárat a proximális ujjperchez, azonban csak a kisujj esetében hozzáférhetőek a csontok a mozgás síkjában. Az MCP flexió egyszerűbben úgy mérhető, hogy a szögmérő szárait ráfektetjük a kéz dorzális oldalán a metacarpusra, és a proximális phalanxra.
Passziv flexió: a vizsgáló egyik kezével rögzíti a vizsgált ujj metacarpusát, és hajlítja a proximális ujjpercet. Az ujjakat egyenként vizsgáljuk. A véghelyzet-érzés rugalmas, amit az ízületi tok dorzális részének és a collaterális szalagoknak a megfeszülése okoz.
Aktív extenzió: a csukló neutrális helyzetben van, a páciens nyújtja az ujjait. Az extenzió 30°-40° körüli, de széles egyéni variációt mutat. Mérni a metacarpus és a proximális phalanx által bezárt szöget kell, a flexióhoz hasonló módon.
Másik egyszerű vizsgálati mód, ha a páciens tenyere az asztalon fekszik, és az ujjait nyújtva megemeli, amennyire lehet (96. ábra, 2. kép). Az asztal és az ujjak által bezárt szög mutatja az ízület extenziós mozgásterjedelmét.
Passzív extenzió: a vizsgáló a kezet átfogva rögzíti a metacarpusokat, és a proximális ujjperceket a tenyér felől egyszerre, vagy egyenként mozgatja dorzális irányba. A véghelyzet-érzés rugalmas, az ízületi tok palmáris részének, a palmáris lemez és a collaterális szalagok feszülése miatt. A passzív extenzió mértéke elérheti akár a 90°-ot is.
96. ábra
A MCP ízületek aktív flexiója (1. kép) és extenziója (2. kép)