A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

A flexorok együttes vizsgálata

Kiinduló helyzet: az alkar szupinált helyzetben fekszik a vizsgálóasztalon, vagy a vizsgáló átfogva az alkart alátámasztja azt.  Az alkart lehetőleg a törzs elé hozva (flektált, addukált vállízület) fektessük az asztalra, hogy ne legyen maximálisan szupinált.

3-as izomerő: a páciens laza ujjakkal hajlítja a csuklót, gravitációval szemben.

4-5-ös izomerő: a vizsgáló csukló fölött rögzíti az alkart, belefog a tenyérbe, úgy, hogy az ujjakat szabadon hagyja, és dorzális irányú ellenállást ad a metacarpusokra. A hüvelykujjra nem szabad ráfogni! Az ujjakra adott ellenállás aktiválja a hosszú ujjhajlítókat.

2-es izomerő: az alkar kisujjszélen fekszik (pro-szupinációs középhelyzetben), vagy a vizsgáló támasztja alá. Neutrális helyzetből indítva hajlítja a páciens a csuklóját.

1-es izomerő: az egyes izmokat egyenként vizsgáljuk

85. ábra
A csukló flexorok differenciált izomerő vizsgálata.
A vizsgáló a m. flexor carpi ulnaris mozgására dorzális, radiális (1. kép), a m. flexor carpi radialisra dorzális és ulnáris (2. kép) irányú ellenállást ad

Az izomerő differenciált vizsgálata

 

musculus flexor carpi ulnaris

3-as izomerő vizsgálat: a kiinduló helyzetből a csukló flexiója és ulnáris deviációja.

4-5-ös izomerő: a vizsgáló erre a mozgásra ad extenziós és radiális irányú ellenállást az V. metacarpus felől (85. ábra, 1. kép).

2-es izomerő: a tenyér fölfelé néz, a vizsgáló hajlítja a csuklót és alátámasztja a kezet (megtartja a súlyát). A páciens ulnáris irányba mozgatja a kezét.

1-es izomerő: az izomhasat az alkar proximális felén a középvonaltól laterálisan lehet tapintani. Ennél biztosabban tapintható a flexor carpi ulnaris ina a tapadás előtt, a csuklóhajlatban, a kisujj vonalában közvetlenül az os pisiforme fölött. Ez a leglaterálisabb ín az alkar tenyéri oldalán.

 

musculus flexor carpi radialis

3-as izomerő vizsgálat: a kiinduló helyzetből a csukló flexiója és radiális deviációja. Mivel flexióban gyakorlatilag nem lehetséges a radiális deviáció, a vizsgálatot indítsuk dorzálflexióból, így a mozgás értékelhető lesz!

4-5-ös izomerő: a vizsgáló erre a mozgásra ad extenziós és ulnáris irányú ellenállást a II. metacarpus felől (85. ábra, 2. kép).

2-es izomerő: a tenyér fölfelé néz, a vizsgáló hajlítja a csuklót, teljes ulnárdeviációba hozza, és alátámasztja a kezet (megtartja a súlyát). A páciens radiális irányba mozgatja a kezét. A vizsgálat nem nyújt biztos információt, mert a m. abductor pollicis longus, és a m. extenzor pollicis brevis is aktív lehet.

1-es izomerő: az iomhasat az alkar proximális felén a középvonalban lehet tapintani. Az ín az alkar disztális felén végig felületesen fut, feszülése látható, tapintható. A csuklóhajlatban a hüvelykujj felől (a II-es metacarpus irányába) a legkiemelkedőbb ín. Legkisebb feszülése is jól érezhető.

 

musculus palmaris longus

3-as izomerő: az ujjbegyeket összecsípve dorzálflexióból indul a vizsgálat. Az ujjak helyzetét megtartva emeli a páciens flexióba a kezét (86. ábra).

4-5-ös vizsgálat: az ujjhegyeken keresztül ad a vizsgáló dorzális irányú ellenállást a csukló flexióra.

2-es izomerő: nincs megfelelő helyzet a vizsgálatra.

1-es izomerő: az izom ina a csuklóhajlatban a flexor carpi radialis mellett attól ulnárisan fut kb. a csukló középvonalában.

 

86. ábra
A m. palmaris longus izomerő vizsgálata (3-as izomerő).
Jól látszik az ín kiemelkedése a csuklóízület fölött.

 

Megjegyzés

• a m. palmaris longus vizsgálatakor nem zárható ki a többi csuklóhajlító izom működése, különösen ellenállással szemben. Ezen túl az ujjakra ható izmok is aktívak a vizsgálat során.
• az izom egyes embereknél hiányzik.