II. A FELSŐ VÉGTAGOK - CSUKLÓÍZÜLET– ARTICULATIO RADIOCARPEA ÉS ARTICULATIO INTERCARPEA
6. A csuklóízület vizsgálata
6.3. Csukló extenzorok
6.3.1. Izomerő vizsgálat
A csukló extenzorok együttes vizsgálata
Kiinduló helyzet: a páciens ül, a vállízület abdukcióban, vagy flexióban, a könyökízület 90° körüli flexióban van. A váll és könyökízületi helyzet biztosítja, hogy az alkar pro-szupinációs középhelyzetben feküdjön az asztalon. A kéz nincs alátámasztva, a vizsgálat laza flexióból indul.
3-as izomerő: a páciens laza hajlított ujjakkal középhelyzetben extenzióba emeli a kezét.
4-5-ös izomerő: a vizsgáló a II-V-ös metacarpusokra ad flexiós irányú ellenállást a mozgással szemben. Az ujjakat, és a hüvelykujj metacarpusát nem fogja át!
2-es izomerő: az alkar kisujjszélen fekszik, a csukló hajlítva. A dorzálflexiót az asztalon csúsztatott kézzel hajtja végre a páciens.
1-es izomerő: az egyes izmokat egyenként tapintjuk
A csukló extenzorok differenciált vizsgálata
extensor carpi radialis longus és brevis
3-as izomerő: az alkar félig pronált helyzetben fekszik az asztalon, a kéz lelóg. Ebben a helyzetben emeli meg a páciens a kezét (extenzió-dorzálflexió). Ez a mozdulat pontosan megfelel a két izom fő funkciójának.
4-5-ös izomerő: a mozgásra a vizsgáló a II-III-as metacarpus felől ad palmáris-ulnáris irányú ellenállást. A hüvelykujjra nem fog rá!
2-es izomerő: az alkar félig szupinált helyzetben fekszik az asztalon, a csuklóízület hajlítva, és az alkar helyzetéből adódóan ulnáris deviációban van. A vizsgált személy a kezét az asztalon csúsztatva dorzálflexiós és radiális deviációs mozgást végez.
1-es izomerő: az extensor carpi radialis longus izomhasának megfeszülését hajlított könyökkel, és alátámasztott alkar (a m. brachioradialis laza) mellett vizsgáljuk. Az izom az alkar felső harmadában, a lateralis epicondylust és a II-es metacarpust összekötö egyenes vonalában tapintható. A rövid izom rezdülése itt nem ítélhető meg.
A két izom ina a tapadás előtt a csuklóízület vonalában, dorzálisan biztosan tapintható, a II-es (longus), illetve a III-as (brevis) metacarpus bázisától proximálisan.
extensor carpi ulnaris
3-as izomerő: az alkar félig pro-szupinációs középhelyzetben fekszik az asztalon, a kéz lelóg. Ebben a helyzetben emeli meg a páciens a kezét ulnáris irányba. Fontos, hogy a kéz lelógjon az asztalról, mert a dorzálflexió ulnáris deviációval kombinálva csak a neutrális helyzetig lehetséges (a proc. styloideus ulnae és az os triquetrum ütközése).
4-5-ös izomerő: a mozgásra a vizsgáló az V-ös metacarpus felől ad palmáris-radiáis irányú ellenállást.
2-es izomerő: az alkar neutrális helyzetben fekszik az asztalon, a vizsgáló a csuklóízületet dorzálflexióban és radiális deviációban támasztja alá. A vizsgált személy a kezét ulnáris irányba mozgatja.
Más lehetőség: a páciens tenyere az asztalon fekszik (nem támaszkodik), az alkar megemelve, és radialis irányba áll. A páciens ulnáris irányba csúsztatja a kezét.
1-es izomerő: az extensor carpi ulnaris izomhasának megfeszülését az alkar felső kétharmadában, közvetlenül az ulna vonalában dorzálisan tapintható. Az ín megfeszülése a tapadás előtt a proc. styloideus ulnae és az V, metacarpus között jól tapintható.
Alternatív vizsgálat: az alkar pronált helyzetben alátámasztva a vizsgálóasztalon, a kéz lelóg. Az izomerő vizsgálatot ebből a flexiós helyzetből indítjuk (89. ábra). A radiális izmok 3-4-5-ös izomerő vizsgálatakor, a páciens dorzális és radiális irányba emeli a kezet. A vizsgáló ellenállást a tenyérbe a mutatóujj felől belefogva, palmáris és ulnáris irányba ad. Az extenzor carpi ulnaris vizsgálatakor a páciens dorzális és ulnáris irányú mozgást végez. A vizsgáló ellenállást a metacarpusokra kisújjszél felől ad, palmáris és radiális irányba.
88. ábra
A csukló extenzorok differenciált izomerő vizsgálata (4-5-ös izomerő).
A m. extenzor carpi ulnaris (1. kép), a m. extenzor carpi radialis longus és brevis (2. kép).