Akkor tanulmányozhatjuk legjobban a gerincvelői reflexek törvényszerűségeit, ha a kísérleti állat gerincvelejét izoláljuk a magasabb idegrendszeri központoktól. Dekapitálással spinális preparátumot kapunk, de a dekapitálást (illetve a gerincvelő adott szintjén bekövetkező roncsolódást) a gerincvelői sokk kialakulása követi. Ennek súlyossága és időtartama az állat filogenetikai skálán elfoglalt helyzetétől, az enkefalizáció fokától függ. Békán a sokk időtartama igen rövid, mindössze 5 - 10 perc, s ezért a gerincvelői reflexek ezen idő elteltével jól tanulmányozhatók.
Dekapitáljuk a békát gombos végű dekapitáló ollóval. A beavatkozás előtt használjunk éter narkózist azért, hogy a békának ne okozzunk fájdalmat. Vizsgáljuk meg a spinális reflexeket a narkózis elmúlása után (természetesen az ekkor alkalmazott erős ingerek sem okozhatnak már fájdalomérzést a békának, mivel agyvelejét eltávolítottuk). Békán a spinális reflexek különösen jól tanulmányozhatók akkor, ha a dekapitált békát 10-15 oC-ra hűtjük le.
Ha ujjunkat hím spinális béka elülső végtagjai közé helyezzük, a spinális állat azt szorosan átkarolja úgy, mintha a nőstényt karolná át. Tavasszal, a párzási időszakban a reflex igen jól kiváltható.
A dekapitált béka állába horgot akasztunk és állványra felfüggesztjük. Helyezzünk a béka törzsének bőrére hígított ecetsavba (0,5 %) mártott szűrőpapír darabot. Mindkét alsó végtag jól irányzott törlőmozgásokat végez az ingerlő hatású papírdarab eltávolítására. Helyezzük most a papírdarabot az egyik comb bőrére. Ebben az esetben csak ez a végtag végez mozgásokat. Ha ezt a lábat akadályozzuk a mozgásban, a másik végtag végez elhárító-törlő mozgásokat.
A felfüggesztett spinális béka egyik hátsó lábát csipesszel, enyhe erővel csípjük meg. Ekkor az ingerelt láb az ingerforrástól távolító mozgást végez. Ha a csípés erejét fokozzuk, a mozgások is erősödnek, végül a másik hátsó végtag is reflexmozgásokat végez. Az ingererősség fokozásával az adott pályán átkapcsolódó reflex más pályákra is kiterjed.
A felfüggesztett spinális béka hátsó végtagjának egyik ujját csipesszel csípjük meg. Ekkor a láb flexióba kerül. Csípjük meg most, a flexió alatt, az ellenoldali hátsó láb ujját. Ekkor ez is flexióba kerül, de az először ingerelt láb kinyúlik. Az ellenoldali láb ingerlése gátló hatást fejt ki az azonos oldali láb hajlító izmaira.
Készítsünk főzőpoharakba felszálló ecetsav-sorozatot (0,2, 0,3, 0,4, 0,5, 0,8 és 1 %-os ecetsav oldatokat). A felfüggesztett, dekapitált béka egyik lábfejét mártsuk bele a leghígabb ecetsav-oldatba. Mérjük meg stopperórával azt az időt, amíg a béka kihúzza a lábát az oldatból. Mossuk le alaposan a béka lábát béka-Ringer oldattal, és várjunk 1-2 percig. Ismételjük meg a fenti kísérletet a koncentráltabb ecetsav-oldatokkal is.
Az ingerlést követően az ingerület végighalad a reflexíven (receptor-afferens ideg - reflexközpont - efferens ideg - effektor). Az ehhez szükséges időt reflexidőnek nevezzük. A reflexidő az inger erősségével fordítottan arányos.
A felfüggesztett spinális béka egyik lábát ingerlő elektródákon keresztül egyes áramimpulzusokkal ingereljük. Növeljük fokozatosan az ingerlés intenzitását, és határozzuk meg a küszöböt, azt az áramerősség értéket, aminél a végtag hajlítása bekövetkezik. Kapcsoljuk át az ingerlőt sorozat-ingerlésre. Ismételjük meg a kísérletet küszöb alatti sorozat-ingerekkel (10-20 Hz). Az önmagukban hatástalan, küszöb alatti sorozatos ingerek hatása a reflexközpontban szummálódik és kiváltja a reflexmozgást.