A torna fogalma
Friedrich Ludwigh Jahn, a torna első megfogalmazója a szót és jelentését ősi német eredetűnek tekintette. Valójában a torna a román nyelvekből ered, amit a latin tornare, a francia tourner azonos jelentése igazolt: fordulni, igazodni. A nálunk meghonosodott torna a német Turnen- ből származik. A torna a német tornamozgalom gyakorlatrendszerét jelentette, amely az Angliából származó sportokkal és a svéd gimnasztikával együtt - kiegészítve a helyi hagyományokkal - az európai testgyakorlatok alapját alkotta a legújabbkori testnevelés és sport történelmi fejlődésének kezdeti szakaszában, tehát a századfordulót megelőző és az azt követő két évtizedben. A torna fogalma a történelmi fejlődés következtében beszűkült, jellegzetesebbé vált.
A torna, különböző jellegű és különböző szereken bemutatott gyakorlatokból álló összetett sportág, amelyet férfiak és nők egyaránt űznek, részben eltérő szereken. A szertornán kívül, a szervezett tornasportok közé tartozik még a ritmikus gimnasztika (régen: művészi torna, ritmikus gimnasztika), a trampolin (gumiasztal), az akrobatikus torna (korábban sportakrobatika) és az aerobic. A férfi szertorna gyakorlatai: talaj, gyűrű, korlát, lólengés, ugrás és nyújtó. A női versenyeken is megvan a talaj és az ugrás, további szereik a gerenda és a felemáskorlát. Az egyes gyakorlatfajtákból egyéni versenyeket rendeznek, de a valamennyi gyakorlatot tartalmazó összetett versenyek és a csapatversenyek is a megmérettetés részei. A sportág hazai irányító szerve a Magyar Torna Szövetség, európai szerve az Union Européenne de Gymnastique (UEG), nemzetközi szerve pedig a Fédération Internationale de Gymnastique (FIG). A torna az iskolai testnevelés alapja.