A környezeti nevelés a környezetünkben megvalósítható tevékenységek gazdag tárházát kínálja. Olyan témákkal foglalkozik, amelyek különböző műveltségterületek, például a társadalom- és természettudományok közé esnek, vagyis interdiszciplinárisak. A mindennapi életben használható ismeretekre, tudásra készíti fel a tanulókat, mert a gyerekek számára is lényeges eseményekre, kérdésekre, megfigyelésekre és jelenségekre irányul. Olyan gyakorlati tevékenységekkel foglalkozik, mint például a víz útjának a nyomon követése a folyótól a csapból folyó ivóvízig, és onnan visszafelé, azaz a szennyvíztől a folyókig. De a környezeti nevelés nem egyenlő egy téma feldolgozásával, többet jelent a tanulást szolgáló információk átadásánál. A környezeti nevelésnek küldetése van, hiszen arra a fő feladatra vállalkozott, hogy olyan felelős és törődő állampolgárokat képezzen, akik értelmileg és érzelmileg is felkészültek arra, hogy környezeti kérdésekkel, problémákkal szembesüljenek, megértsék és megoldják azokat. Egy nemzetközi konferencián definícióba foglalva meg is határozták a környezeti nevelés lényegét.

„A környezeti nevelés egy folyamat, amelyben olyan világnemzedék nevelkedik fel, amely ismeri legtágabb környezetét is, törődik azzal, valamint annak problémáival. Tudással, készségekkel, attitűdökkel, motivációval és elkötelezettséggel rendelkezik, hogy egyénileg és közösségben dolgozzon a jelenlegi problémák megoldásán és az újabbak megelőzésén.” (UNESCO-konferencia, Tbiliszi,1977).

A tbiliszi dokumentum évtizedekre előre segített meghatározni a környezeti nevelés tartalmát, célcsoportjait, módszereit, taxonómiai bázisát, értéktartalmát és főbb területeit.

A környezeti nevelés tartalma

1. Környezetről – környezeti értékekről és a környezeti problémákról szóló ismeretek átadása és azok megértése.
2. Környezetben – a környezet által folytatott nevelés, kutatás, tudakozódás.

3.    Környezetért – a környezettel szembeni gondoskodó magatartás és egyéni felelősség érzésének kialakítása.

A környezeti kérdések egyben társadalmi problémák is. Emiatt napjainkban a környezeti nevelés a fenntarthatóság pedagógiáját foglalja magában. A fenntarthatóság pedagógiájának központi gondolata a „környezeti polgárrá” nevelés. Módja: a fenntartható fejlődés és a fenntartható fogyasztás érdekében szükséges ismeretek, magatartásminták, értékek és életviteli szokások megtanítása. Kiterjed az emberi együttélésre, az ember-természet kapcsolatára, a testi-lelki egészségnevelésre, a társas készségek fejlesztésére. Ahhoz, hogy a felnövekvő generáció képes legyen a fenntartható fejlődés megvalósítására, olyan interaktív, készségfejlesztő pedagógiai módszerekkel kell az iskolában a tanulókat nevelni és oktatni, hogy cselekvőképes, környezettudatos polgárrá váljanak.

A környezeti nevelés jellemzői:

1. Multi- és interdiszciplináris – megjelenik a természet- és társadalomtudományok mindegyikében. Az egyes tudományok határterületeivel foglalkozik.
2. Rendszerszemléletre nevel – az egyes környezeti, társadalmi és gazdasági jelenségek és problémák összefüggenek egymással.
3. Lokális és globális – az ember saját környezetében érzékelhető problémák megjelennek a világban, valamint saját tetteinknek következménye lehet, ha a dolgokat nagyobb léptékben vizsgáljuk.
4. Analitikus és holisztikus – a világot és a felmerülő kérdéseket egyrészt részekre bontva, elemezve vizsgálja, másrészt az egészet megbonthatatlan egységnek tekinti.
5. Folyamatos és élethosszig tartó – szükséges a felnőtt generációk környezeti nevelése is a gyerekeken keresztül.
6. Értelmi és érzelmi nevelés – objektív tények és adatok ismerete mellett fontos az érzelmi reakció is a motiválásban.
7. Alternatív gondolkodás elsajátítása – az egyes környezeti kérdések megválaszolására több alternatíva állítható fel, de ki kell tudni választani a legjobb megoldást.
8. Aktuális és jövőbe tekintő
9. Létminőség választása és a megfelelő viselkedési normák kialakítása

A környezeti nevelés színterei:

1. Iskolán belül:

-        tanórai foglalkozások,

-        nem hagyományos tanórai foglalkozások,

-        tanórán kívüli környezeti nevelési programok (témanap, témahét, jeles napok, szakkör, akciók, kiállítások, vetélkedők).

2. Iskolán kívül:

-        múzeumi órák,

-        állatkerti órák,

-        tájséták,

-        terepgyakorlatok,

-        üzemek meglátogatása,

-        intézmények, zöld szervezetek meglátogatása,

-        erdei iskola,

-        tanulmányi kirándulások.

3. Kapcsolatok:

-        oktatóközpontok,

-        nemzeti parkok,

-        civil szervezetek.

A környezeti nevelés átfogó célja elősegíteni a tanulók környezettudatos magatartásának, életvitelének kialakítását annak érdekében, hogy a felnövekvő nemzedék képes legyen a környezeti válság elmélyülésének megakadályozására, elősegítse az élő természet fennmaradását és a társadalmak fenntarthatóságát. Fontos, hogy a tanulók kapcsolódjanak be közvetlen környezetük értékeinek megőrzésébe, gyarapításába. Életmódjukban a természet tisztelete, a környezeti károk megelőzésére való törekvés váljon meghatározóvá. Szerezzenek személyes tapasztalatokat az együttműködés, a környezeti konfliktusok kezelése és megoldása terén. (Havas, 1993.)