4.1. Tanulási környezet és tanulási formák

A tanulás eredményességére ható különböző környezeti tényezőket együttesen tanulási környezetnek nevezzük. A tanulási környezet alapján három fő formáját különbözteti meg a tanulásnak a szakirodalom: a formális, non-formális (nem formális) és informális tanulást.

Formális tanulás: szervezett, strukturált formában (intézményesen) megvalósított ismeretszerzés. Ide tartozik a köznevelés rendszere, ahol bizonyítványt kapnak a tanulók.

Non-formális tanulás: az oktatás rendszerén kívül (vállalatok, egyesületek által) szervezett, az egyén igényeihez jobban illeszkedő képzések, tanfolyamok, amelyek többségében nem adnak bizonyítványt.

Informális tanulás: olyan mindennapos tevékenységek összessége, amelyeknek elsődleges célja nem a tanulás vagy önmagunk képzése, de amelyek során mégis olyan ismeret vagy tudás birtokába jutunk, amely hasznunkra válik az élet során. (Megfelelő családi környezetben nem elhanyagolható mennyiségű tudás birtokába juthatnak a tanulók. Ezért kérdeznek rá a családi körülményekre a reprezentatív tudásszintmérő teszteknél, hiszen az adatok feldolgozásánál ezt is figyelembe veszik.)

A tanulási környezet kiválasztását, létrehozását sokféle tényező határozza meg. Ezen tényezők közül a legfontosabbak: a tanulók életkora, a tanítás módszere, a felhasznált technikai eszközök, média, segédanyagok, programok, a terem berendezése, a csoport vagy osztály létszáma. A multimédia kiépítésű számítógépek, az internet világméretű rendszere, az iskolai számítógép-hálózatok és szoftverek minőségileg új lehetőségeket nyújtanak a tanítási-tanulási környezet kialakításában. Ha van lehetősége az iskolának, akkor ezeket érdemes kihasználni. Ne feledjük azonban, hogy a környezet- és természetismeret tanulásának legmegfelelőbb környezete a természet. Ezért amikor csak lehetőségünk adódik; vigyük ki a tanulókat a tanterem falain kívülre. (A 8. fejezetben részletesen tájékozódhat ennek lehetőségeiről és módjairól.)