9.2. A tankönyvek és a tanulási segédeszközök szerepe a tanulók képességének fejlesztésében
A tanulás összetett tanulási tevékenység, ezért nagyon fontos, hogy olyan tankönyvet és segédeszközöket biztosítsunk a tanulók számára, amelyeket eredményesen tudnak használni.
Először azt kell világosan látni, mit nevezünk tankönyvnek,
melyet általánosságban a következőképpen definiálhatunk: „A tankönyv összetett célokat szolgáló, sokféle tudás együttes
mozgósítását igénylő szellemi alkotás”. (Kojanitz, 2007). A komplexitásból
adódóan az várható el a tankönyvek készítőitől, az értékelésüket végző
szakértőktől, a kutatóktól és természetesen a tankönyvet felhasználó
pedagógusoktól, hogy szisztematikusan és kritikusan elemezzék a tankönyveket,
mielőtt alkalmaznák azokat a tanulási folyamatban. Jó lenne, ha a tanulók
véleményét is figyelembe vennénk a tankönyv vagy tankönyvcsaládok
kiválasztásánál, de sajnos kevés az olyan tanulmány, amely összegezné, hogy mi
a véleménye a tanulóknak a tankönyvek használhatóságáról. A tankönyvek elemzéséhez és a gyakorlati
célokat szolgáló értékeléshez, - mint például a tanulhatóságuk – folyamatosan
újuló kritériumrendszerek készülnek.
- A tankönyv
strukturális elemein alapuló értékelés
Ebben az
értékelési folyamatban a tankönyvvel szemben összegyűjtött minőségi
kritériumokat különböző strukturális elemek szerint csoportosították. Ilyen
strukturális szempontok voltak például: a tankönyv szövegezésének minősége, a
tankönyvi illusztrációk, kérdések és feladatok, a tankönyv tájékoztatási
minősége stb. Az értékelés úgy történt, hogy a tankönyvszakértők ellenőrizték,
hogy a tankönyv rendelkezik-e azokkal a fontos alkotó elemekkel, amelyeket
elvárnak tőle, ezért a különböző strukturális szempontok feltüntetésével
kérdéseket fogalmaztak meg. Példaként nézzünk néhány kérdést: A tankönyv szövegezése igazodik-e a tanulók
életkori sajátosságaihoz?, Van-e elég képi illusztráció a tankönyvben?, A képek
jól illeszkednek-e a szöveghez?, Az illusztrációk adnak-e lehetőséget önálló
tanulói feladatok adására? A tanulók számára érthetők-e az ábrák, térképek? ,
stb. Ezen értékelési eljárásnak előnye, hogy a tankönyvi alkotóelemekből
kiinduló strukturális elemzések révén olyan tudásanyaghoz jutott a pedagógiai
szakma, amely még napjainkban is alapjául szolgál a tankönyvek megújításához.
Hiányossága, hogy nem követi dinamikusan a tanulási folyamat eredményességére
utaló funkciókat, ezért dinamikusabb szemléletnek tekinthető az a megközelítés,
amikor a tankönyvet értékelő kritériumokat nem az alkotó elemei (struktúrája) szempontjából
rendszerezik, hanem a tankönyvtől elvárt funkciók alapján fogalmazzák meg az
értékelés minőségi kritériumait.
- A tankönyvi
minőség funkcionális megközelítése
Ebben az
értékelési formában a kutatók és a bíráló szakértők meghatározták az összes olyan
funkciót, amely a tankönyvektől elvárható, majd kiválasztották azokat a
strukturális elemeket és minőségi jellemzőket, amelyek az egyes funkciók
megvalósulásában szerepet játszanak.
A nemzetközi
szakirodalomban többféle lista is található a tankönyvek funkciójáról, de
vannak olyan szempontok, amelyek gyakran ismétlődnek, vagy mindegyikben
megtalálhatók. Ezen tankönyvi funkciók az alábbiak:
-
- Motiválás
- Tanulásirányítás
- Ismeretátadás
- Rendszerezés
- Gyakorlás
- Koordinálás
- Differenciálás
- Ellenőrzés – önértékelés
- Személyiségfejlesztés – értékekre nevelés
- Motiválás
A tankönyvek
funkcionális szempontú értékelésének az előnye, hogy pontosabban
megállapítható, hogy mely tankönyvi összetevők, milyen feltételek mellett
tudják elősegíteni az egyes funkciók megvalósulását. További előnye még a
tankönyvi funkciók megvalósulása szempontjából való értékelésnek, hogy a
tankönyvnek a tanítási-tanulási folyamatra gyakorolt hatását elemzi. A
hiányosságának tekinthető, hogy az értékelési kritériumok listája elsősorban a
tanárok és nem a tanulók tevékenysége szemszögéből közelíti meg a tankönyvek
funkcióinak kérdését. Másképpen megfogalmazva: ezek a listák (kritériumok) arra
a kérdésekre válaszoltak, hogy a tankönyv milyen feladatokat tölt be a
tanításban és nem arra, hogy milyen feladatokat tölt be a tanulásban, így nem
igazán felel meg a tanulóközpontú oktatásnak.
- A
rendszerességet előtérbe helyező tankönyvi értékelés
A pedagógiai
szakmában ötven-száz évvel ezelőtt – sajnos még napjainkban is előfordul - az a
felfogás volt a legelterjedtebb,
miszerint ha a tanulók nagy mennyiségű ismeretre tesznek szert, akkor
ezek az ismeretek bizonyos idő elteltével hozzásegítik őket az adott
tudományterület átfogó alapelveinek, modelljeinek és elméletének megértéséhez
és alkalmazásához. Ezt a hitet azonban sem a kutatások, sem a pedagógiai
tapasztalat nem támasztja alá. A pedagógiai kutatásoknak köszönhetően az utóbbi
években azok a nézetek érvényesülnek, amelyek a tanulást konstruktív tanulói
tevékenységként és kompetenciafejlesztésként értelmezik. (Nahalka, 2002.) Ez a
szemléletváltás olyan típusú tankönyveket igényel, amelyek képesek formálni a
tanulók gondolkodásmódját, és segítik őket, hogy minél hatékonyabban tudjanak
tanulni. A rendszerességet előtérbe helyező tankönyvek és tankönyvsorozatok készítőinek
pontosan tudni kell, hogy mire, hogyan és milyen eszközökkel akarnak hatni és
ezt a tankönyv szerkesztése során megfelelő logikai sorrendbe, rendszerbe
foglalják.
Ezen nézet érvényesülése érdekében Chamblis és Calfee (idézi Kojanitz, 2007) három alapelvre épülő tananyagtervezést javasoltak a tankönyvek készítői számára a „Textbook for learning. Nurturing children’s mind” című könyvükben. A két amerikai szerző által javasolt tananyag-szervezési alapelvek és a hozzájuk kapcsolódó tulajdonságok lényeges összefüggése az 1. számú ábrán elemezhető.
A rendszerűséget
előtérbe állító tankönyvi kritérium listáját a fenti elvek szerint állították
össze. Például az érthetőség elvének elemzésénél azt ellenőrizték a szakértők,
hogy a tankönyv úgy jeleníti-e meg az új tananyagot, hogy az minél több
kapcsolódási pontot tartalmaz a tanulók meglévő tudásával: előzetes
ismereteikkel, szókincsükkel, tapasztalataikkal stb. Ezek a kapcsolódási pontok
segítik az új dolgok beépülését (konstruálását) a tanulóknál a már meglévő
tudáshálójukba. Az érdeklődés felkeltését és fenntartását a tankönyvszerzők az
élvezetes előadásmóddal, a tanulók életkorához és tudásához alkalmazkodó témák,
illusztrációk és gondolkodásra ösztönző feladatok alkalmazásával
biztosíthatják. Az érthetőség harmadik feltétele a megfelelő strukturáltság. A
tankönyv készítői valamilyen módon bemutatják a tankönyvi szöveg rendezését. Az
ilyen tankönyvek tartalmaznak bevezetést, sematikus ábrákat, gondolati
térképeket, ok-okozati összefüggést, hasonlóságok-különbségek, érvek-ellenérvek
párhuzamos bemutatását stb. A tervszerűségnek nevezett tananyag-szerkesztési
alapelvnél azt veszik figyelembe, hogy körültekintően alkalmazták-e a
tankönyvben felhasznált tudományos eredményeket, teóriákat, fogalmakat. A harmadik
tervezési alapelv: a tanulóközpontú oktatás elveire épülő tankönyvre jellemző,
hogy kapcsolatot teremt a tanuló tudásával, jól érthető és könnyen felidézhető
struktúrába rendezi a tartalmat, lehetőséget biztosít a tanulóknak a
reflektálásra, és alkalmat ad a tanultak új kontextusban való alkalmazására.
4. A tanulás összetevőit középpontba állító
tankönyvértékelés
A tanulás
összetevőiből kiinduló értékelési rendszernek az a legfontosabb hatása, hogy a
tanulás korszerű felfogását közvetíti és párbeszédet indít/indított meg a
tanuláselméleti kutatók és a tankönyvkészítésben dolgozó szakemberek között.
Magyarországon olyan tankönyv-értékelési szempontsort alkalmaznak napjainkban,
amely ezt az értékelési megközelítést alkalmazza. Ez mindenki számára hozzáférhető,
letölthető az Oktatási Hivatal honlapjáról. (A tankönyv kritériumrendszerének
rövidített változatát lásd a 3. számú
mellékletben).
Meg kell azonban
jegyezni, hogy nincs olyan tankönyv, amely minden kritériumnak (igénynek)
százszázalékosan meg tud vagy meg akar felelni. A tankönyvek kiválasztásakor a
szakmai megítélés során elsősorban az érthetőség és a tanulói aktivitás
megítélésére érdemes koncentrálni. Nagyon fontos gyakorlati szempont, hogy a
tanulók szívesen vegyék a kezükbe a tankönyveket, és eredményesen tudják azokat
használni a tanulás során. Az úgynevezett kompetenciafejlesztő környezeti-és
természetismereti tankönyvek olyan tevékenységjavaslatokat, feladatokat
tartalmaznak, amelyek elősegítik a tanulók készségeinek, képességeinek sokoldalú
fejlesztését, de a környezethez való
pozitív attitűd formálására is lehetőséget adnak. Az oktatás
gyakorlatában a „pedagógiai – szakmai” megítélés mellett a tanulók anyagi
hátterét és az iskola fenntartójának támogatási kapacitását is figyelembe kell
venni. A pedagógusnak tehát a szakmai érvek mellett a szülők és az
iskolafenntartó véleményét is tanácsos szem lőtt tartani a tankönyv vagy
tankönyvcsaládok kiválasztásánál.

Chamblis és Calfee amerikai szerzők által javasolt tananyag-szervezési alapelvek és a hozzájuk kapcsolódó tulajdonságok lényeges összefüggését tartalmazza az alábbi táblázat.
Páros munka: Elemmezze társával az 5. osztályos tankönyv egy témakörének tananyagát a táblázat segítségével!
Tervezési alapelvek |
Tulajdonságok |
Alkotóelemek |
Kapcsolódási eszközök |
Érthetőség |
ismerős
tartalom
érdekes
tartalom
koherens
struktúra |
szavak
mondatok
bekezdések
szövege |
funkcionális
eszközök
retorikai
sémák |
Tervszerűség |
szakértői
szemüveg
modellek
alapelvek |
ismeretek
képességek
attitűdök
|
szekvencia
leírás |
Tanulásirányítás |
tanulóközpontúság
érdeklődő
közösség
konstruktivizmus
ráközelítés |
kapcsolódás
szerveződés
reflektálás
kiterjesztés |
rugalmasság |
(Tankönyvtervezési alapelvek
Chambliss és Calfee alapján)