9.3.3. A környezettudatos gondolkodás sajátosságai

A környezettudatosság fogalma a konkrét cselekvésekkel túlmutat a környezeti ismereteken.

„A környezettudatosság a társadalom és tagjai számára legmegfelelőbb, hosszú távú környezeti értékeket céltudatosan ötvöző, tudományosan megalapozott gondolkodás és az azon alapuló magatartásforma, melynek gyakorlati célja az ember – környezet viszony harmóniájának megteremtése.” (Kovács A. D. 2007. 65.old.)

 A környezettudatosság kialakulását meghatározza a környezeti érzékenység, és a problémákra való fogékonyság. Kialakulásában három fontos tényező játszik szerepet:

  1. genetikai,
  2. pszichológiai-mentális tényező,
  3. tanult komponensek.

Az egyéni összetevők, így a különböző érzékenységek meghatározzák a környezetre irányuló gondolkodást, értékítéletet és magatartást. A környezeti beállítódásról elmondhatjuk, hogy ösztönös és tanult viselkedésmintákból tevődik össze, amelyet a tudományos ismeretek és ideológiai eszmék befolyásolják.

A környezeti nevelés feladata felkészíteni a tanulókat a felelős gondolkodásra, cselekvésre, döntésre. A környezetre figyelő magatartásnak mindennapossá kell válnia. A tanulóknak meg kell tanulniuk, hogy a különböző konfliktusokat hogyan kezeljék, és komolyan kell venniük a környezeti problémákat. A környezeti nevelésnek az egész személyiségre kell tehát hatnia: a tudatra, érzelmekre és az akaratra. Ezek együttesen alkotják az attitűdöket, melyek a személyiség formálásában nagyon fontos szerepet töltenek be.

Ezt a feladatot a NAT (2012) a kiemelt fejlesztési területként, nevelési célként fogalmazza meg:

      „Fenntarthatóság, környezettudatosság”

A felnövekvő nemzedéknek ismernie és becsülnie kell az életformák gazdag változatosságát a természetben és a kultúrában. Meg kell tanulnia, hogy az erőforrásokat tudatosan, takarékosan és felelősségteljesen, megújulási képességükre tekintettel használja.

Cél, hogy a természet és a környezet ismeretén és szeretetén alapuló környezetkímélő, értékvédő, a fenntarthatóság mellett elkötelezett magatartás véljék meghatározóvá a tanulók számára.

Az intézménynek fel kell készítenie őket a környezettel kapcsolatos állampolgári kötelességek és jogok gyakorlására. Törekedni kell arra, hogy a tanulók megismerjék azokat a gazdasági és társadalmi folyamatokat, amelyek változásokat, válságokat idéznek elő, továbbá kapcsolódjanak be közvetlen és tágabb környezetük értékeinek, sokszínűségének megőrzésébe, gyarapításába.” (Magyar Közlöny, 2012 évi 66. sz. 10643. old.)

 A közoktatási intézmények közül az óvodának óriási szerepe van, hiszen a kisgyermekek sok élménnyel, érzelmi gazdagsággal és tapasztalattal érkezhetnek az iskolába, ha a környezeti nevelési programokat eredményesen végzik az óvodában. Ezen alapokra építve fejleszthetjük az iskolásoknál a természet értékei és problémái iránti fogékonyságot, és gyakoroltatjuk a környezetkímélő magatartásmintákat. Különösen fejlesztő hatásúak a gyermekek környezetében megfigyelhető és jól érzékelhető környezeti problémaszituációk megoldására szervezett - a tanulók öntevékenységére, ötleteire építő – kreatív feladatok és projektjellegű tevékenységek. Ebben a fejlesztőmunkában kiemelt szerepe van a terepi foglalkozásoknak (lásd 8. fejezet) és a tanulók interaktív tevékenységén alapuló tanítási módszereknek (lásd 6. fejezet).

A környezeti nevelés célkitűzéseinek megvalósításához olyan módszereket kell alkalmaznunk, amelyek a tanulókat képessé teszik arra, hogy felnőttkorukban környezettudatos, cselekvő állampolgárok legyenek, és az élet bármely területén hozott döntéseik a fenntartható fejlődéssel és fogyasztással összhangban legyenek.

A tanulók nem gondolkodnak el azon, hogy milyen jövő várható a társadalom fejlődése során, ha nem adunk rá lehetőséget és nem segítjük őket az elképzeléseikben. Amikor a jövőbe tekintünk, akkor a fejlődést nem egy előre kijelölt irányként kell látnunk, hanem hangsúlyoznunk kell a döntések, alternatív megoldások különböző lehetséges következményeit.