9.3.2. A környezeti nevelés fogalmának tartalmi fejlődése
Természetvédelmi nevelés
A fogalom
használatának kezdeti szakaszában – Magyarországon a hetvenes évek végén – a
környezeti nevelés lényege megegyezett a természetvédelmi neveléssel, hiszen az
élő és élettelen természeti értékek megőrzése, a biológiai sokféleség
fenntartása, a természeti környezetben való helyes viselkedés volt ennek a
korszaknak a fő célja. A természetvédelmi nevelésnek a gyökerei az 1800-as évek
végig; Kaán Károly és Hermann Ottó munkásságáig nyúlnak vissza, akik több
természeti érték megőrzésére is felhívták a döntéshozók figyelmét, de a
lakosság természetkímélő szemléletének és magatartásának kialakításában is
jelentős tevékenységet folytattak. A két természettudós pedagógiai
munkásságának jelentőségét azzal hangsúlyozzuk, hogy évente országos természet-
és környezetvédelmi vetélkedőket szerveznek az általános iskolások számára,
melyeket róluk neveztek el. Az iskolai gyakorlatban a természet értékeinek a
felismerése, a rácsodálkozás képességének a fejlesztése, a fajismeret és a
természetben zajló kölcsönhatások elemzése határozta meg a környezeti nevelés
tartalmát, pedagógiai szemléletét és a konkrét feladatok megvalósítását. Ez a
megközelítés még nem veti fel az emberi beavatkozás hatására bekövetkezett
környezeti kérdések elemzését és a megoldások keresését.
Környezetvédelmi nevelés
A környezeti
nevelési feladatok kiszélesedési folyamatában – az 1980-as években – kezdett
meghatározóvá válni a környezettudományos szemlélet. Ebben a korszakban a
figyelem azokra a folyamatokra terelődött, amelyek az emberi beavatkozások
miatt kialakult környezeti problémákkal, válsághelyzetek elemzésével
foglalkoztak. Az oktatás dokumentumai, a tantervi tematikák tartalmazzák a
helyi és a globális jelentőségű környezetvédelmi problémákat. Ekkor vált a
környezeti nevelés tartalmának részévé a talaj, a víz, a levegő, az épített
környezet védelme, a biológiai egyensúly megzavarása, a természeti
erőforrásokkal való gazdálkodás kérdéskörei. Erre az időszakra a környezeti
témák problémaközpontú feldolgozása volt a legjellemzőbb.
Környezeti nevelés
A környezeti nevelés
hiányosságainak pótlására a következő szakaszban már előtérbe kerül a
világválság társadalmi problémáinak hangsúlyozása. A környezeti nevelés
feladataival foglalkozó szakemberek már annak a kérdéskörnek az elemzésével is
foglalkoznak, hogy milyen társadalmi okai vannak a környezeti válságnak. Ez a
szemlélet már az emberi felelősség kérdését állítja a középpontba, az
ökológiai, rendszerszemléletű megközelítés a jellemző rá, amelynek egyik alkotó
elemét képezi az ember. Ennek a megközelítésnek a nevelés szempontjából az a
lényege, hogy a környezeti nevelés a társadalom azon belső bajainak a
felismeréséhez és megoldásához járuljon hozzá, amelyek a környezeti válságnak
az okozói.
Fenntarthatóságra nevelés
Napjainkban az
oktatásban a környezeti nevelés legszélesebb körű értelmezésével, a
fenntarthatóságra neveléssel foglalkozunk, de ez még kialakulóban levő és
dinamikusan fejlődő szemlélet. A nemzetközi szakmai közösség erősen hisz abban
az elképzelésben, hogy az oktatáson keresztül kell a fenntartható jövőre nézve
fontosnak ítélt értékeket kialakítani, a fenntartható fejlődést szolgáló
magatartást és életstílust ösztönözni. Ezt igazolja az a tény, hogy az ENSZ a
2005-2014 közötti időszakot a „Tanulás a
fenntarthatóságért” évtizedének nyilvánította. Ennek a szemléletnek az
értelmezése szerint az oktatásnak segítenie kell a tanulókat abban, hogy jobban
megértsék a világot, amelyben élnek, és felismerjék az emberiség jövőjét
fenyegető problémákat. A környezeti nevelésnek ez az új és kibővített felfogása
hangsúlyozza egy holisztikus, interdiszciplináris megközelítés szükségességét a
fenntartható fejlődésen alapuló társadalom kialakulásához. Felmerül a kérdés,
hogy mit értünk a fenntartható fejlődésen. Fenntartható fejlődésről akkor
beszélhetünk, ha a jelenlegi generációk szükségleteinek kielégítése olyan módon
történik, hogy az nem veszélyezteti a jövő nemzedékek szükségleteinek
kielégítését sem. A megfogalmazásból is világosan látszik, hogy ez csak nagyon
komplex nevelési folyamat eredményeképpen érhető el. Ezt a célt szolgálja a fenntarthatóságra
nevelés és a globális nevelés.
Globális nevelés
A globális
nevelés az egész Föld bolygóra (Glóbuszra) kiterjedő nevelés, ezt tükrözi az
elnevezés is. A globális nevelés fő célja, hogy olyan felelős állampolgárokat
neveljen, akik holisztikus szemléletükkel törekednek a Föld Bolygó
teljességének megőrzésére. A „holos” görög eredetű kifejezés: egészet, teljeset
jelent. A globális nevelés arra tanítja az embereket, hogy aktív
állampolgárokként fedezzék fel a kapcsolatokat a helyi, regionális és globális
szintek között, vegyék fel a harcot a szegénységgel szemben. Hangsúlyozza a
társadalom gazdasági, technológiai, szociálpolitikai, demográfiai és kulturális
összetevőinek egymásrautaltságát, a globális szolidaritást, a másság elfogadását,
a világgal, mint összefüggő egésszel („holos”) való törődést és közös
felelősségvállalást. A globális folyamatok ismertetése mellett az attitűdök és
kompetenciák fejlesztésével is foglalkozik, hogy a fiatalok érzékenyebbé
váljanak, és a társadalmi részvételük is növekedjen. A globális nevelés
lényegéhez tartozik, hogy a megszerzett tudást, kompetenciákat
felelősségteljesen cselekvésre is fordítsák a fiatalok. Olyan programokat
szerveznek, amelyek foglalkoznak a megosztott felelősség témakörével. Azt
hangsúlyozzák, hogy mi itt felelősek vagyunk a saját döntéseinkért, de
felelősek vagyunk azokért is, akik rossz helyzetben vannak, és támogatásra
szorulnak, függetlenül attól hol élnek. A leírtakból adódik, hogy a globális nevelés főbb részterületei
a következők:
- Békére nevelés
- Demokráciára nevelés
- Állampolgári felelősségre, aktív részvételre
nevelés
- Az emberi jogok ismeretére, tudatosítására,
betartására és betartatására nevelés
- Multikultúrára: más kultúrák ismeretére és
megbecsülésére nevelés
- Környezeti nevelés
- Fenntartható fejlődésre és fejlesztésre nevelés
A globális
nevelés sajátosságaiból és részterületeiből is látszik, hogy a legtágabb
(legkomplexebb) nevelési feladat. Meg kell azonban jegyezni, hogy azok a
szakemberek, akik a környezeti nevelési vagy a fenntarthatóságra nevelési
feladataikat tágan értelmezik, és a gyakorlatban úgy is alkalmazzák, azokról
elmondhatjuk, hogy a globális nevelés dimenziójában dolgoznak.
Összegzésképpen
megállapíthatjuk, hogy a természetvédelmi, a környezetvédelmi, a környezeti
nevelés, a fenntarthatóságra nevelés és a globális nevelés szorosan egymásra
épülő, összekapcsolódó nevelési feladatokat lát el. Ennek ellenére nem szinonim
elnevezései egymásnak. Mindegyikben közös, hogy a környezettudatosság
fejlesztésével foglalkozik.
A következőkben
vizsgáljuk meg, mi jellemző a környezettudatosan gondolkodó és tevékenykedő
emberekre.

Ábrázolja koncentrikus körökben a környezeti neveléshez kapcsolódó fogalmakat!