4.2. A környezetismeret és természetismeret tanítására alkalmas pedagógus
Az
általános tanítói képességek mellett minden tudományterületnek vagy tantárgynak
megvannak azok a speciális sajátosságai, amelyek az adott tantárgy eredményes
tanításához szükségesek. Nézzük meg, hogy az általános tanítói képességek
mellett ki alkalmas a környezet- és természetismeret tantárgy hatékony
tanítására?
- Aki
a környezet- és természetismeret témáinak feldolgozása során megfelelő (a
tanulást támogató) légkört tud biztosítani az osztályban.
- Aki
pozitív attitűddel rendelkezik a természettudomány iránt.
- Aki
birtokában van a természettudomány megalapozásához szükséges ismereteknek, és
megfelelő készségekkel, képességekkel be is tudja mutatni azokat.
- Aki
rendelkezik a tanácsadói, facilitátori (tanulásszervezői) képességekkel.
A
pedagógiai szakirodalom szerint háromféle tanítói szerep szükséges a
természettudományos gondolkodás fejlesztéséhez:
Facilitátori szerep
A
facilitátori szerep ahhoz szükséges, hogy a tanító megfelelő tanulási
környezetet hozzon létre, így biztosítva minden tanuló számára a fejlődést. Ebben
a szerepben a legfontosabb feladat, hogy úgy szervezze a tanulási folyamatot,
hogy minden tanulónak egyenlő esélye legyen részt venni a tevékenységekben. Ebben
a szerepben tolerálni kell a tanulói sikertelenségeket, tanulni kell a hibákból
és folyamatos önfejlesztést igényel. Ebben a szerepben alapos tervezést,
megfelelő oktatási anyagok kiválasztását és a kísérletek előzetes kipróbálását
kell elvégezni a tanítóknak.
Képességfejlesztő szerep
A
képességfejlesztő szereppel segítjük a tanulókat az önálló, konstruktív és
kritikus gondolkodás, problémamegoldás, kreativitásuk fejlődésében. Ez teljesen
ellentétes a hagyományos tanítói szereppel, amikor a „tudás hordozóiként”
tevékenykedtek. Az igazi képességfejlesztő pedagógus képes „csökkenteni” a tanítványai,
és az ő általa birtokolt tudás közötti távolságot, másképpen kifejezve
megtanulható formába „varázsolja” a tananyagot. Bátorító légkört teremtenek a
felfedező tanulási technikákhoz például azzal, hogy ők maguk is izgatottan
várják a természet bizonyos jelenségeinek tanulói felfedezését. Erre konkrét
példákat mutatunk be a tanulói kísérleteknél.
Szakértői, tanácsadói szerep
Ebben
a szerepben alapos megfigyelő és türelmesen meghallgató a pedagógus, aki – a
tanulók meglévő tudásához igazodó – kérdéseket tesz fel, hogy be tudjanak
számolni a „felfedezéseikről,” és így átélhessék a „heuréka” érzést. Ebben a
szerepben csak a legszükségesebb információkat adja át a tanító a
tanítványainak, de olyan kérdéseket fogalmaz meg, amely segíti a tanulókat
abban, hogy a helyes úton haladjanak a problémamegoldás során. A pedagógus arra
is fordít időt, hogy a diákok a saját nézeteiket, ötleteiket is kipróbálják.
Hétköznapi kifejezéseket használva azt mondjuk, hogy a tanító nem ad kész
recepteket a problémák megoldásához, hanem olyan helyzetet teremt, hogy a
tanulók „felfedezhessék” a válaszokat. Ez a felfedező tanulás lényege, és ez a
tanulási eljárás nélkülözhetetlen a természettudományos szemlélet és
gondolkodás kialakításához. A leírtakból is látszik, hogy a
tanácsadói/szakértői szerep inkább támogatói, mintsem irányítói feladatokat lát
el a tanulási folyamatban.
Összefoglalva:
az a tanító, aki pozitív attitűddel rendelkezik a környezet- és
természetismeret tantárgy iránt és tisztában van a tanulók „felfedezéses
tanulását” segítő szerepkörével, az képes önmaga és a tanítványai
természettudományos kompetenciájának továbbfejlesztésére.

A humoros kép segítségével beszélje meg társaival, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a környezet / természetismeretet tanító pedagógusnak!