3.2.3. A csoportban végzett munka

A DFHT-ban erőteljesen megjelenő csoportmunka két fajtájával, a kooperatív (Kagan, 2001) és a kollaboratív csoportmunkával foglalkozik. A tanulói státuszkezelés elsődlegessége miatt külön fejezetben mutatjuk be a Komplex Instrukciós Programot.

A fókuszba helyezett két munkaforma az öndifferenciálás és a pedagógus által irányított, személyre szabott differenciálásnak a terepe, amely a kognitív képességek fejlesztése mellett lehetőséget ad a szociális viselkedésformák alakítására. Ezek a munkaformák a konstruktív tanulás elméletére épülnek, vagyis alkalmazásuk során az ismeretek elsajátítása nem befogadó, hanem alkotó módon történik.

A csoportban viselkedés tanulása

A szocializáció folyamatában az egyének szert tesznek egy bizonyos tudásra, amelynek eredményeként olyan készségeket sajátítanak el, amelyek birtokában a csoportok a társadalom eredményes tagjaivá válhatnak, és amelyek biztosítják a társadalmi viselkedéshez szükséges feltételeket.

A szociális tanulás elmélete szerint a gyerekek készségeket sajátítanak el a megfigyelés és az utánzás alkalmával, vagyis egymást figyelve tanulnak. Ez a „vikariáló” megerősítés, lappangó instrumentális tanulási folyamatként értelmezhető, amely esetben az utánzó az utánzott megfigyelésének lappangó gyakorlása révén sajátítja el az utánzásos válaszokat. A tanórán a gyengébb teljesítményt felmutató tanuló figyeli és utánozni igyekszik a tudásban erősebb társát, amelyben a tudatosság egyik jele, hogy figyelmét fokozottabban azokra a helyzetekre fordítja, amelyek lehetővé teszik saját szerepteljesítésének a megítélését, a másik jele az, hogy megtudja, milyen viselkedést várnak el tőle is.

A tanulói kiscsoportok kialakítása

A csoportok összetétele befolyásolja az ismeretelsajátítást. Kialakításuk többféle szempont – a tanulók tudásszintje, képességei, érdeklődése, társas kapcsolatrendszerben elfoglalt helye stb. – alapján történhet. A DFHT a tudásban homogén csoportok alakítását háttérbe helyezi, mivel azok veszélyt jelenthetnek a tanulóra vonatkozó, többé-kevésbé megváltoztathatatlan ítélet alkotására, képességeinek a kibontakoztatására és a különböző képességű tanulók interakciójából származó szociális tanulás elmaradására. A szimpátiacsoportok a tanulók választása, egymással való rokonszenve, barátsága, közös érdeklődése alapján jönnek létre. A peremhelyzetű diákok esetleges sérülés miatt ezt a csoportalakítási elvet óvatosan, más szempontokkal kiegészítve célszerű alkalmazni. A véletlenszerűen kialakított csoportok veszélye, hogy egy csoportba kerülhetnek a leggyengébb vagy éppen a legjobb teljesítményt felmutató tanulók.

A DFHT elsősorban a tudásban heterogén csoportszervezés támogatója, ahol a „gyengébbek” számára húzóerőt jelenthetnek a „jobbak”, mivel ez utóbbi csoport egy tudásterület forrásaként és – közvetítőjeként van jelen a folyamatban.

iDevice ikon Tevékenység

A kép egy kooperatív csoportmunka eredményét mutatja be. Ismertesse, hogy mik az előnyei ennek a tanulási formának!