3.2.3. A csoportban végzett munka
A DFHT-ban
erőteljesen megjelenő csoportmunka két fajtájával, a kooperatív (Kagan, 2001) és a kollaboratív
csoportmunkával foglalkozik. A tanulói státuszkezelés elsődlegessége miatt
külön fejezetben mutatjuk be a Komplex
Instrukciós Programot.
A fókuszba helyezett két munkaforma az
öndifferenciálás és a pedagógus által irányított, személyre szabott differenciálásnak
a terepe, amely a kognitív képességek fejlesztése mellett lehetőséget ad
a szociális viselkedésformák alakítására. Ezek a munkaformák a konstruktív
tanulás elméletére épülnek, vagyis alkalmazásuk során az ismeretek elsajátítása
nem befogadó, hanem alkotó módon történik.
A csoportban viselkedés
tanulása
A szocializáció
folyamatában az egyének szert tesznek egy bizonyos tudásra, amelynek
eredményeként olyan készségeket sajátítanak el, amelyek birtokában a csoportok
a társadalom eredményes tagjaivá válhatnak, és amelyek biztosítják a társadalmi
viselkedéshez szükséges feltételeket.
A szociális
tanulás elmélete szerint a gyerekek készségeket sajátítanak el a megfigyelés és
az utánzás alkalmával, vagyis egymást figyelve tanulnak. Ez a „vikariáló” megerősítés,
lappangó instrumentális tanulási folyamatként értelmezhető, amely esetben az
utánzó az utánzott megfigyelésének lappangó gyakorlása révén sajátítja el az
utánzásos válaszokat. A tanórán a gyengébb teljesítményt felmutató tanuló
figyeli és utánozni igyekszik a tudásban erősebb társát, amelyben a tudatosság
egyik jele, hogy figyelmét fokozottabban azokra a helyzetekre fordítja, amelyek
lehetővé teszik saját szerepteljesítésének a megítélését, a másik jele az, hogy
megtudja, milyen viselkedést várnak el tőle is.
A tanulói kiscsoportok kialakítása
A csoportok
összetétele befolyásolja az ismeretelsajátítást. Kialakításuk többféle szempont
– a tanulók tudásszintje, képességei, érdeklődése, társas kapcsolatrendszerben
elfoglalt helye stb. – alapján történhet. A DFHT a tudásban homogén csoportok alakítását háttérbe
helyezi, mivel azok veszélyt jelenthetnek a tanulóra vonatkozó, többé-kevésbé megváltoztathatatlan ítélet
alkotására, képességeinek a kibontakoztatására és a különböző képességű
tanulók interakciójából származó szociális tanulás elmaradására. A szimpátiacsoportok a tanulók választása,
egymással való rokonszenve, barátsága, közös érdeklődése alapján jönnek létre.
A peremhelyzetű diákok esetleges sérülés miatt ezt a csoportalakítási elvet
óvatosan, más szempontokkal kiegészítve célszerű alkalmazni. A véletlenszerűen kialakított csoportok
veszélye, hogy egy csoportba kerülhetnek a leggyengébb vagy éppen a legjobb
teljesítményt felmutató tanulók.
A DFHT
elsősorban a tudásban heterogén
csoportszervezés támogatója, ahol a „gyengébbek” számára húzóerőt
jelenthetnek a „jobbak”, mivel ez utóbbi csoport egy tudásterület forrásaként
és – közvetítőjeként van jelen a folyamatban.

A kép egy kooperatív csoportmunka eredményét mutatja be. Ismertesse, hogy mik az előnyei ennek a tanulási formának!