9.3.3. A környezettudatos gondolkodás sajátosságai
A környezettudatosság fogalma a konkrét cselekvésekkel túlmutat a környezeti ismereteken.
„A környezettudatosság a
társadalom és tagjai számára legmegfelelőbb, hosszú távú környezeti értékeket
céltudatosan ötvöző, tudományosan megalapozott gondolkodás és az azon alapuló
magatartásforma, melynek gyakorlati célja az ember – környezet viszony harmóniájának
megteremtése.” (Kovács A. D. 2007. 65.old.)
A környezettudatosság kialakulását
meghatározza a környezeti érzékenység, és a problémákra való fogékonyság.
Kialakulásában három fontos tényező játszik szerepet:
- genetikai,
- pszichológiai-mentális
tényező,
- tanult
komponensek.
Az egyéni
összetevők, így a különböző érzékenységek meghatározzák a környezetre irányuló
gondolkodást, értékítéletet és magatartást. A környezeti beállítódásról
elmondhatjuk, hogy ösztönös és tanult viselkedésmintákból tevődik össze,
amelyet a tudományos ismeretek és ideológiai eszmék befolyásolják.
A környezeti
nevelés feladata felkészíteni a tanulókat a felelős gondolkodásra, cselekvésre,
döntésre. A környezetre figyelő magatartásnak mindennapossá kell válnia. A
tanulóknak meg kell tanulniuk, hogy a különböző konfliktusokat hogyan kezeljék,
és komolyan kell venniük a környezeti problémákat. A környezeti nevelésnek az
egész személyiségre kell tehát hatnia: a tudatra, érzelmekre és az akaratra.
Ezek együttesen alkotják az attitűdöket, melyek a személyiség formálásában
nagyon fontos szerepet töltenek be.
Ezt a feladatot
a NAT (2012) a kiemelt fejlesztési területként, nevelési célként fogalmazza
meg:
„Fenntarthatóság,
környezettudatosság”
A felnövekvő nemzedéknek ismernie és becsülnie kell az életformák gazdag változatosságát a természetben és a kultúrában. Meg kell tanulnia, hogy az erőforrásokat tudatosan, takarékosan és felelősségteljesen, megújulási képességükre tekintettel használja.
Cél, hogy a természet és a környezet ismeretén és szeretetén alapuló környezetkímélő, értékvédő, a fenntarthatóság mellett elkötelezett magatartás véljék meghatározóvá a tanulók számára.
Az intézménynek fel kell készítenie őket a
környezettel kapcsolatos állampolgári kötelességek és jogok gyakorlására.
Törekedni kell arra, hogy a tanulók megismerjék azokat a gazdasági és
társadalmi folyamatokat, amelyek változásokat, válságokat idéznek elő, továbbá
kapcsolódjanak be közvetlen és tágabb környezetük értékeinek, sokszínűségének
megőrzésébe, gyarapításába.” (Magyar Közlöny, 2012 évi 66. sz. 10643. old.)
A közoktatási intézmények közül az óvodának
óriási szerepe van, hiszen a kisgyermekek sok élménnyel, érzelmi gazdagsággal
és tapasztalattal érkezhetnek az iskolába, ha a környezeti nevelési programokat
eredményesen végzik az óvodában. Ezen alapokra építve fejleszthetjük az
iskolásoknál a természet értékei és problémái iránti fogékonyságot, és
gyakoroltatjuk a környezetkímélő magatartásmintákat. Különösen fejlesztő
hatásúak a gyermekek környezetében megfigyelhető és jól érzékelhető környezeti
problémaszituációk megoldására szervezett - a tanulók öntevékenységére,
ötleteire építő – kreatív feladatok és projektjellegű tevékenységek. Ebben a
fejlesztőmunkában kiemelt szerepe van a terepi foglalkozásoknak (lásd 8.
fejezet) és a tanulók interaktív tevékenységén alapuló tanítási módszereknek
(lásd 6. fejezet).
A környezeti
nevelés célkitűzéseinek megvalósításához olyan módszereket kell alkalmaznunk,
amelyek a tanulókat képessé teszik arra, hogy felnőttkorukban környezettudatos,
cselekvő állampolgárok legyenek, és az élet bármely területén hozott döntéseik
a fenntartható fejlődéssel és fogyasztással összhangban legyenek.
A tanulók nem
gondolkodnak el azon, hogy milyen jövő várható a társadalom fejlődése során, ha
nem adunk rá lehetőséget és nem segítjük őket az elképzeléseikben. Amikor a
jövőbe tekintünk, akkor a fejlődést nem egy előre kijelölt irányként kell
látnunk, hanem hangsúlyoznunk kell a döntések, alternatív megoldások különböző
lehetséges következményeit.