8.2. Tanulmányi séták, terepi megfigyelések, vizsgálatok szervezése

A tanulmányi sétákhoz a környezetismereti munkatankönyvekhez és a tankönyvcsaládokhoz kapcsolódó tanári kézikönyvek évszakokra lebontott ötleteket, megfigyelési szempontokat adnak, így kiegészítésképpen csak néhány további ötletet és tanácsot adunk.

Mielőtt hozzákezdenénk a természet felfedezéséhez, gondoljuk át, mi szükséges ahhoz, hogy a gyerekek hasznos, élvezetes és maradandó élményeket szerezzenek. Joseph Cornell (1998) javaslatát követve 5 alapszabályt érdemes figyelembe venni a szabadtéri tanításhoz.

Ezen szabályok mindegyikén átsugárzik a gyerekek és a természet tisztelete, az a hozzáállás, amelyet a gyerekek is viszonoznak majd. Akik már tartottak foglalkozásokat a szabadban, azok tapasztalhatták, hogy a gyerekek sokkal felszabadultabban viselkednek a tanterem falain kívül, így nehezebb a figyelmüket a tanulás tárgya felé irányítani. A pedagógusok egy része a fegyelmezési nehézségek miatt nem szívesen viszi ki a tanulókat úgynevezett „szabadég” programokra. Ha Cornell alapszabályait követve tartjuk a terepi foglalkozásokat, akkor sikerül a tanulóink kirobbanó életerejét értelmes irányba terelni.

  1. Taníts kevesebbet, ossz meg többet!

Fontos, hogy a pedagógus megossza gondolatait és érzéseit is a gyerekekkel, mert csak így adhatjuk át igazán a természet iránt érzett szeretetünket és tiszteletünket, csak így ösztönözhetjük őket is hasonlóra. Ahelyett, hogy csak puszta tényeket közölnénk (Ez itt egy kocsányos tölgy, amely magányosan terebélyes lombkoronát tud fejleszteni), mondjuk el, milyen érzéseket, gondolatokat vált ki belőlünk a megfigyelt fa. Például így: „Nézzétek csak ezt a hatalmas öreg, kocsányos tölgyfát! Igazán csodálatos dolog, hogy ilyen nagyra tudott növekedni. Vizsgáljuk meg, mi segítette őt abban, hogy ilyen hatalmasra tudott nőni! Szerintetek hány éves lehet? Milyen eseményekről számolhatna be ez a fa, ha egy csoda folytán beszélni tudna?  Szerintem ez a fa sok-sok ember gondoskodó, izzadságos munkájáról is beszélhetne, vagy megfigyelheti, miként töltik az emberek az idejüket ezen a vidéken. Hallgassuk meg, mit érezhetünk, ha a fülünket a fa törzséhez szorítjuk, ha megtapintjuk?” stb.  A gyerekek sokkal szabadabban válaszolnak ezekre a megjegyzésekre vagy kérdésekre, mint a tankönyvi szövegre, így a képzeletüket is jobban tudjuk mozgósítani.

  1. Fogadj be!

A befogadókészség odafigyelést és éberséget jelent. A természetben látott jelenségek spontán lelkesedést váltanak ki a tanulóinkból, amelyeket a tanulás irányába terelhetünk, ha elég ügyesek vagyunk. Legyünk éberek, hiszen a gyerekek minden kérdése, megjegyzése, boldog felkiáltása lehetőség a kommunikációra.

  1. Azonnal keltsd fel a gyerekek figyelmét!

Már a kirándulás előtt adjuk meg az ünnepélyes alaphangot a természetben végzendő tevékenységekhez. Ehhez jó ötlet lehet például egy szép idézet: „Ki a mezőre ballagok, hol fű között virág terem. Virágok, szép virágaim, be kedvesek vagytok nekem. S ki tudja, a virágok illata nem beszédük-e, csak nem értjük, nem hatol át testünkön lelkünk fülibe. (Petőfi Sándor: Virágok). Ezen idézet felolvasása után megkérdezhetjük, hogy vajon mit üzennek a virágok az illatukkal? Az illatokat terepen tapasztalhatjuk meg, némelyik virágnak kellemes, másiknak kellemetlen illata van. A poloskaszagú kosbornak például kellemetlen, poloskaszaga van. Ezzel a számunkra kellemetlennek tűnő illattal csak bizonyos rovarokat csalogat magához, hogy elvégezzék a beporzását, de távol is tartja a legelésző állatokat, hogy ne egyék meg.

  1. Először nézz, tapasztalj; azután beszélj!

Előfordul, hogy természetben olyan jelenséget látnak a gyerekek, amely egy pillanat alatt elragadja a figyelmüket. Például egy apró hangya nála tízszer - hússzor nagyobb hernyót vonszol magával, vagy „bokszoló” mezei nyulakat látnak márciusban. (A baknyulak ilyen mozdulatokkal próbálják elkergetni a másik hímet a területükről a párzási időszakban.) A kisiskolás korú gyerekek egészen mindennapos dolgokban is képesek megtapasztalni a csodát. Például egy esőcseppektől szikrázó pókháló előtt is megállnak. Ezt használjuk ki, és kezdeményezzünk beszélgetést például arról, hogy miért szőnek hálót a pókok? Tudják-e, hogy a világ legerősebb anyaga a pókselyem. Cornell a következőt tanácsolja: „Ne zavarjon, ha nem tudsz neveket. Az állatok és növények nevei csak felületes címkeként utalnak valódi lényükre. Ahogy saját lényed is lényegesen több, mint a neved, vagy akár testi és szellemi vonásaid összessége, úgy a tölgyfa is több, mint név és adatok listája.”

  1. Öröm hassa át a tapasztalást, vidámság vagy nyugodt odaadás formájában!

A gyerekek természetesen kapcsolódnak be a tanulás folyamatába, ha az alkalom légkörét boldoggá, lelkessé tesszük. A saját lelkesedésünk ragadós, tanítóként is nagy kincs lesz.