1.4. Kognitív tanuláselmélet
A behaviorizmus hiányosságait
felismerve a kognitív elméletek már a tanuló elméjében lejátszódó folyamatok
megismerését tűzték ki célul. A megismerési folyamatok alapegységének az
információ-feldolgozási folyamatokat jelölték meg. A kognitív tanulási
modellekben a tanulás alapfeltétele az, hogy a tanuló elméje (információ
feldolgozó rendszere) nyitott (érdeklődő) legyen az új ismeretekre, új
információfeldolgozási módokra.
A kognitív pedagógia tanuláselméleti
modellje szerint (leegyszerűsítve) a következő lépések zajlanak le a tanulási
folyamatban:
- Észlelés: érzékszerveink segítségével
felfogjuk a környezetből jövő információkat (ingereket). Mivel információk
sokasága bombázhat bennünket, ezért az érzékszerveinkhez kapcsolódó
úgynevezett szenzoros tárolókba kerülnek az érdeklődésünket felkeltő
információk.
- A fontosnak ítélt
információk átkerülnek a rövid távú memóriánkba. A figyelem segít bennünket
abban, hogy eldöntsük, mi kerüljön a rövid távú memóriába. A figyelem
lehet szándékos (pl. zavarásmentes tanulási környezet biztosításával vagy
a tanulók motiválásával), és lehet automatikus (pl. automatikusan
felfigyelünk egy váratlan zavaró tényezőre). A rövid távú memóriában 15 –
20 másodperc alatt eldől, hogy kiürül-e az információ, vagy átkerül a
munka memóriába vagy a hosszú távú memóriába.
- A hosszú távú
memóriában mentális reprezentációk hálózatában tárolódnak a feldolgozott
információk.A mentális
reprezentációnak Bruner (1974) három alapformáját különbözteti meg:
-
cselekvéses
reprezentáció, amelynek az a lényege, hogy a környezetünk tárgyait azokkal a
mozgásformákkal képezzük le, amelyek a tárgyakhoz kötődnek (pl. kerékpározás -
kerékpár, kísérletezés - kémcső stb.)
-
képi
reprezentáció (vizuális képzetek)
-
szimbolikus
reprezentáció (fogalmi reprezentáció)
A tanulás irányításakor
arra kell törekedni, hogy a tanítványaink a cselekvéstől a vizualitáson át az
elvont fogalmi tanulásig fejlődve fokozatosan járják végig ezt az utat. (Elvont
fogalmakra épülő tanulásra általában a 12 évesnél idősebb gyermekek képesek)
- Kognitív sémák kialakulása
Az elménkben lévő
reprezentációk (emléknyomok) egymáshoz kapcsolódnak, és rendszert alkotnak.
Ezeket a rendszereket kognitív sémának nevezi a szakirodalom. A sémák sokfélék
lehetnek, például: fogalmak, képzetek, procedurális elemek stb. A sémák az új
információk megértését és feldolgozását segítik, azaz a meglévő sémáink közé
illesztjük az új információkat. Azokat az információkat, amelyekkel
kapcsolatban nem rendelkezünk sémákkal (előzetes ismeretekkel), nagyon nehezen
vagy egyáltalán nem értjük meg, így rossz helyre vagy be sem építjük a mentális
(tudás) hálónkba. A tudás gyarapodása tulajdonképpen a sémák számának
gyarapodásával egyenlő, de fontos tudni, hogy a sémákba nem illeszkedő tudás
nem megértett, ebből következik, hogy nem alkalmazható és nem használható
tudás.
- Képességek
kialakulása
A képességek olyan sémák
vagy olyan komplex sémarendszerek, amelyek valamilyen cselekvést tesznek
lehetővé. A képességfejlesztő tanításnál arra törekedünk, hogy a különböző
tudáselemek értelmezési és cselekvési sémákká álljanak össze.