9.3.2. A környezeti nevelés fogalmának tartalmi fejlődése

Természetvédelmi nevelés

A fogalom használatának kezdeti szakaszában – Magyarországon a hetvenes évek végén – a környezeti nevelés lényege megegyezett a természetvédelmi neveléssel, hiszen az élő és élettelen természeti értékek megőrzése, a biológiai sokféleség fenntartása, a természeti környezetben való helyes viselkedés volt ennek a korszaknak a fő célja. A természetvédelmi nevelésnek a gyökerei az 1800-as évek végig; Kaán Károly és Hermann Ottó munkásságáig nyúlnak vissza, akik több természeti érték megőrzésére is felhívták a döntéshozók figyelmét, de a lakosság természetkímélő szemléletének és magatartásának kialakításában is jelentős tevékenységet folytattak. A két természettudós pedagógiai munkásságának jelentőségét azzal hangsúlyozzuk, hogy évente országos természet- és környezetvédelmi vetélkedőket szerveznek az általános iskolások számára, melyeket róluk neveztek el. Az iskolai gyakorlatban a természet értékeinek a felismerése, a rácsodálkozás képességének a fejlesztése, a fajismeret és a természetben zajló kölcsönhatások elemzése határozta meg a környezeti nevelés tartalmát, pedagógiai szemléletét és a konkrét feladatok megvalósítását. Ez a megközelítés még nem veti fel az emberi beavatkozás hatására bekövetkezett környezeti kérdések elemzését és a megoldások keresését.

Környezetvédelmi nevelés

A környezeti nevelési feladatok kiszélesedési folyamatában – az 1980-as években – kezdett meghatározóvá válni a környezettudományos szemlélet. Ebben a korszakban a figyelem azokra a folyamatokra terelődött, amelyek az emberi beavatkozások miatt kialakult környezeti problémákkal, válsághelyzetek elemzésével foglalkoztak. Az oktatás dokumentumai, a tantervi tematikák tartalmazzák a helyi és a globális jelentőségű környezetvédelmi problémákat. Ekkor vált a környezeti nevelés tartalmának részévé a talaj, a víz, a levegő, az épített környezet védelme, a biológiai egyensúly megzavarása, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás kérdéskörei. Erre az időszakra a környezeti témák problémaközpontú feldolgozása volt a legjellemzőbb.

Környezeti nevelés

A környezeti nevelés hiányosságainak pótlására a következő szakaszban már előtérbe kerül a világválság társadalmi problémáinak hangsúlyozása. A környezeti nevelés feladataival foglalkozó szakemberek már annak a kérdéskörnek az elemzésével is foglalkoznak, hogy milyen társadalmi okai vannak a környezeti válságnak. Ez a szemlélet már az emberi felelősség kérdését állítja a középpontba, az ökológiai, rendszerszemléletű megközelítés a jellemző rá, amelynek egyik alkotó elemét képezi az ember. Ennek a megközelítésnek a nevelés szempontjából az a lényege, hogy a környezeti nevelés a társadalom azon belső bajainak a felismeréséhez és megoldásához járuljon hozzá, amelyek a környezeti válságnak az okozói.

Fenntarthatóságra nevelés

Napjainkban az oktatásban a környezeti nevelés legszélesebb körű értelmezésével, a fenntarthatóságra neveléssel foglalkozunk, de ez még kialakulóban levő és dinamikusan fejlődő szemlélet. A nemzetközi szakmai közösség erősen hisz abban az elképzelésben, hogy az oktatáson keresztül kell a fenntartható jövőre nézve fontosnak ítélt értékeket kialakítani, a fenntartható fejlődést szolgáló magatartást és életstílust ösztönözni. Ezt igazolja az a tény, hogy az ENSZ a 2005-2014 közötti időszakot a „Tanulás a fenntarthatóságért” évtizedének nyilvánította. Ennek a szemléletnek az értelmezése szerint az oktatásnak segítenie kell a tanulókat abban, hogy jobban megértsék a világot, amelyben élnek, és felismerjék az emberiség jövőjét fenyegető problémákat. A környezeti nevelésnek ez az új és kibővített felfogása hangsúlyozza egy holisztikus, interdiszciplináris megközelítés szükségességét a fenntartható fejlődésen alapuló társadalom kialakulásához. Felmerül a kérdés, hogy mit értünk a fenntartható fejlődésen. Fenntartható fejlődésről akkor beszélhetünk, ha a jelenlegi generációk szükségleteinek kielégítése olyan módon történik, hogy az nem veszélyezteti a jövő nemzedékek szükségleteinek kielégítését sem. A megfogalmazásból is világosan látszik, hogy ez csak nagyon komplex nevelési folyamat eredményeképpen érhető el.  Ezt a célt szolgálja a fenntarthatóságra nevelés és a globális nevelés.

Globális nevelés

A globális nevelés az egész Föld bolygóra (Glóbuszra) kiterjedő nevelés, ezt tükrözi az elnevezés is. A globális nevelés fő célja, hogy olyan felelős állampolgárokat neveljen, akik holisztikus szemléletükkel törekednek a Föld Bolygó teljességének megőrzésére. A „holos” görög eredetű kifejezés: egészet, teljeset jelent. A globális nevelés arra tanítja az embereket, hogy aktív állampolgárokként fedezzék fel a kapcsolatokat a helyi, regionális és globális szintek között, vegyék fel a harcot a szegénységgel szemben. Hangsúlyozza a társadalom gazdasági, technológiai, szociálpolitikai, demográfiai és kulturális összetevőinek egymásrautaltságát, a globális szolidaritást, a másság elfogadását, a világgal, mint összefüggő egésszel („holos”) való törődést és közös felelősségvállalást. A globális folyamatok ismertetése mellett az attitűdök és kompetenciák fejlesztésével is foglalkozik, hogy a fiatalok érzékenyebbé váljanak, és a társadalmi részvételük is növekedjen. A globális nevelés lényegéhez tartozik, hogy a megszerzett tudást, kompetenciákat felelősségteljesen cselekvésre is fordítsák a fiatalok. Olyan programokat szerveznek, amelyek foglalkoznak a megosztott felelősség témakörével. Azt hangsúlyozzák, hogy mi itt felelősek vagyunk a saját döntéseinkért, de felelősek vagyunk azokért is, akik rossz helyzetben vannak, és támogatásra szorulnak, függetlenül attól hol élnek. A leírtakból adódik, hogy a globális nevelés főbb részterületei a következők:

  • Békére nevelés
  • Demokráciára nevelés
  • Állampolgári felelősségre, aktív részvételre nevelés
  • Az emberi jogok ismeretére, tudatosítására, betartására és betartatására nevelés
  • Multikultúrára: más kultúrák ismeretére és megbecsülésére nevelés
  • Környezeti nevelés
  • Fenntartható fejlődésre és fejlesztésre nevelés

A globális nevelés sajátosságaiból és részterületeiből is látszik, hogy a legtágabb (legkomplexebb) nevelési feladat. Meg kell azonban jegyezni, hogy azok a szakemberek, akik a környezeti nevelési vagy a fenntarthatóságra nevelési feladataikat tágan értelmezik, és a gyakorlatban úgy is alkalmazzák, azokról elmondhatjuk, hogy a globális nevelés dimenziójában dolgoznak.

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a természetvédelmi, a környezetvédelmi, a környezeti nevelés, a fenntarthatóságra nevelés és a globális nevelés szorosan egymásra épülő, összekapcsolódó nevelési feladatokat lát el. Ennek ellenére nem szinonim elnevezései egymásnak. Mindegyikben közös, hogy a környezettudatosság fejlesztésével foglalkozik.

A következőkben vizsgáljuk meg, mi jellemző a környezettudatosan gondolkodó és tevékenykedő emberekre.

iDevice ikon Reflexió

Ábrázolja koncentrikus körökben a környezeti neveléshez kapcsolódó fogalmakat!