A telemedicina rendszerek a technikai megvalósítást tekintve három, jól elkülöníthető csoportba sorolhatók.
Store-and-forward (tárol és továbbít) megvalósítás, azaz a páciens oldali egység adatgyűjtést, esetleg valamilyen szintű adatfeldolgozást is végez, majd a kívánt paramétereket (betegadatokat, laboreredményeket, röntgen, MRI, stb. felvételeket) továbbítja egy központi feldolgozó rendszer (pl. klinikai felhő) felé. Az itt tárolt betegadatokhoz, felvételekhez azután a kezelésbe bevont szakorvosok bármikor hozzáférhetnek, leletezhetnek vagy véleményt cserélhetnek. Az eredmények, visszajelzések azonban általában időben később, aszinkron módon érkeznek vissza. Ez a fajta kommunikáció idő és hely független.
Idő tekintetében viszont a legtöbb rendszer esetében van valamilyen beépített jelző vagy riasztó szolgáltatás, ami e-mail, sms vagy egyéb üzenetek formájában jelzi a szakorvos felé, hogy feldolgozásra váró betegadat érkezett és annak mi a határideje, illetve mennyire sürgős a feldolgozása. Jellemzően ilyen alkalmazások pl. a teleradiológia, a telepatológia, a teledermatológia, stb.
A store-and-forward megvalósítás esetében tehát a szakszemélyzet leginkább dokumentált információkra és képekre támaszkodnak, nem pedig fizikai vizsgálatra.
A real-time megvalósítású telemedicina rendszerek esetében a beteg oldali és az orvos oldali eszközök on-line kommunikációt végeznek. Ez a fajta szinkron kommunikáció ugyan teljesen helyfüggetlen, de on-line jellege miatt szinte teljes értékű személyes kapcsolatnak felel meg a páciens és a kezelőorvosa, vagy a kezelőorvos és egy szakorvos között. (Pl. valamilyen videokonferencia rendszeren keresztül.) Vagyis ez a fajta megvalósítás sokkal jobban hasonlít egy hagyományos orvosi vizsgálathoz, mint a korábban említett store-and-forward rendszerek. Bár a résztvevők akár nagyon nagy földrajzi távolságokra is lehetnek egymástól, a köztük lévő valós idejű kapcsolat segítségével azonnal, személyesen tisztázhatják a felmerülő kérdéseket.
Real-time telemedicina rendszer
Jellemzően ilyen alkalmazások lehetnek:
- telekardiológia rendszerek
- telementális segítőrendszer (pl. videokonferencia technológia alkalmazása a pszichiáter és a mentális ellátásra szoruló beteg között)
- teleneurológia
- telerehabilitáció
- teleaudiológia
A valós idejű technológia tehát nagyon hatékony azon szakorvosok számára, akiknek nagyszámú beteget kell látniuk, folyamatosan, gyakori vizsgálatokkal követni kell betegeik állapotát, vagy azonnali tanácsot kell adniuk az orvosi segítséget igénylő betegeknek. Például a geriátriai ellátásra szakosodott klinikán élő páciensek esetében, valós idejű telemedicinás megoldásokat használhatnak a betegek rendszeres ellenőrzésekhez, kiküszöbölve a klinikára történő szállítás megszervezésének szükségességét, valamint a kapcsolódó költségeket.
Mind a két fent említett típus megfelelő lehet tehát az orvosi ellátás adott területein, de a real-time telemedicina rendszereknek az előnye mindenképpen megmutatkozik az időtényezőben. A valós idejű konzultációk segítenek a helyszíni diagnózisok azonnali felállításában vagy kezelési javaslatok nyújtásában. A betegeket nem kell átadnia egy másik intézménybe, pl. egy második véleményre vagy konzultációra. A real-time technológia nyújtotta másik jelentős előny a kommunikáció. A betegek és az orvosok közvetlen kölcsönhatásának képessége növelheti a szükséges betegmegértés szintjét, biztosítva, hogy az ellátás folyamatát hatékonyan fejezzék be.
Végül a harmadik típusba, a remote patient monitoring megvalósítású telemedicina rendszerek tartoznak. Ebben az esetben a biometrikus adatok tárolása és/vagy továbbítása történik az előző két módszer kevert alkalmazásával. Jellemzően ilyen alkalmazások:
- otthoni dialízis
- távoli intenzív osztályos ellátás felügyelet
- otthoni telehealth rendszerek (Personal Health System)
- betegségmenedzselés