2.3.1. A benyomáskeltés (én prezentálás) elmélete
Erving Goffman elmélete a benyomáskeltésről átfogó képet nyújt azokról a stratégiákról, amiket akkor használunk, amikor el akarjuk érni, hogy elismerjenek, kedveljenek bennünket. Az elfogadottság érzése énkép erősítő, önbecsülés fokozó, hiszen ha engem szeretnek, akkor jó ember vagyok (Forgas, 1989).
„Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő" írta Shakespeare. Goffman benyomáskeltési modelljében ugyanebből az alapfeltevésből indul ki. Amikor belépünk egy társas helyzetbe (színpad díszletekkel), akkor egy „homlokzatot" mutatunk meg magunkból. Ez egy állandó tulajdonságkészlet, amelyet az ember többé kevésbé tudatosan vesz magára (Goffman, 1981). Ezek általában a társadalomban pozitívan értékelt jellemzők, amelyeket a személy magáról el akar hitetni. A benyomáskeltésben alapvető szerepet játszik a külső megjelenés, a beszéd és a viselkedési stílus. Ez a szerepjátszás mindenkit megnyugtat. Kiszámíthatóvá teszi a kapcsolatokat, a helyzeteket. Ha valaki kiesik a szerepéből, és nem az előre jósolt forgatókönyv szerint viselkedik, az éppúgy zavart kelt az életben, ahogyan az igazi színházi előadásban is. Goffman a benyomáskeltés (önmagunk eszményítése) hat eszközét sorolja fel (Csepeli, 1989).
1. Titkoljuk el, ami nem illik bele abba a képbe, amelyet szeretnénk kialakítani magunkról.
2. Ne mutassuk meg a tévedéseinket, hibáinkat.
3. Titkoljuk el a sikerhez, az eredményhez vezető fáradságos utat. Például sokkal okosabbnak tűnünk, ha egy jól sikerült vizsga után azt állítjuk, hogy nem tanultunk semmit, vagy csak egy órát, egy éjszakát stb.
4. Ne beszéljünk a sikerhez vezető út „izzadságáról", csak a szépségeiről.
5. Bizonyos értékek bemutatásához gyakran fel kell áldoznunk más értékeket. Például a gyorsaság kedvéért a minőséget. Ilyenkor a figyelmet a képviselt érték (gyorsaság) fontosságára irányítsuk.
6. Tetteink motivációjából az érdek nélküli, tiszta motívumokat emeljük ki. Például ne említsük, hogy amit tettünk, azt nem csupán a jó szándék, hanem a pénzszerzés is motiválta.
Ha számba vesszük saját tapasztalatainkat, akkor észre kell vennünk, hogy az életben gyakran találkozunk ezzel ellentétes, de mégis hatékony benyomáskeltési stratégiákkal. A magyar emberekre például nem jellemző, hogy eltitkolnák hibáikat. Sőt mások rokonszenvének elnyerése érdekében nagyon gyakran nyílt színen ostorozzuk magunkat, mintegy azt várva, hogy megcáfolják őket. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a magyar ember tudja, hogy a mi kultúránkban a szerénység az egyik legmagasabbra értékelt emberi tulajdonság. Ezért inkább mutatkozunk akár álszerénynek is, mint hogy vállaljuk pozitívumainkat. Ennek a benyomáskeltésen túl vannak következményei az énképünkre, magabiztosságunkra nézve is.