2.6.1. Az elhárító mechanizmusok
Az elhárító mechanizmusok fogalmát a pszichoanalízis vezette be a pszichológiába. Ezek olyan technikák, amelyek segítenek az énnek leküzdeni azt a szorongást, amelyet az ösztönénből előtörő vágyak fenyegetése és a felettes én szigorú ítéletei miatt élünk át (Mérei, 1989).
Freud szerint minden ember használ elhárító mechanizmusokat, amelyek a személy lelki egyensúlyának fenntartása szempontjából lényegesek. Ugyanakkor, ha valaki szorongásait kizárólag elhárítás útján próbálja kordában tartani, akkor a fel nem dolgozott feszültség kerülő úton visszatér, és megbetegítheti a szervezetet. Ez a mechanizmus az alapja számos pszichés alapon kialakult testi betegségnek, az úgynevezett pszicho-szomatikus betegségeknek.
Rogers self elméletében ejtettünk szót arról, hogy ha a személy énképe és élménye, vagy énképe és énideálja ellentmondásba kerül, azaz inkongruenciát él át, akkor kétféle módon reagálhat. Vagy integrálja az új élményt, beépíti az énképébe, módosítja az énideált, vagy elhárító mechanizmusokkal védheti meg a személyiségét. Az énvédő mechanizmusok alkalmazása hosszú távon a saját valódi személyiségtől való elidegenedéshez vezet. Kapcsolati és alkalmazkodási zavarokat eredményezhet.
Lássunk néhány példát a leggyakrabban használt elhárító mechanizmusokra.
1. Elfojtás
Ezt a mechanizmust csak a pszichoanalízis elméletében találjuk meg. Lényege, hogy a kínos, feszültséget keltő tudattartalmakat kiszorítjuk a tudatból. Ez három szakaszban megy végbe. Először elfelejtjük ezeket az élményeket, gondolatokat. A második szakaszt az jelzi, hogy elkezdünk viszolyogni attól a dologtól, amit elfojtottunk. A harmadik szakaszban pedig az elfojtott tartalom „álcázott" formában megjelenik, például álomban, fantáziában vagy betegség formájában.
2. Kompenzáció
Ez az elhárító mechanizmus a pszichoanalitikus megközelítésben Adler munkássága nyomán kapott helyet, és a rogersi elméletben is megjelenik. Amikor valaki azt tapasztalja, hogy gyenge, vagy gyáva, vagy túl kicsi, egyszóval valamiben nem felel meg a saját maga elvárásainak, fellép a csökkentértékűség érzése. A kompenzáció lényege, hogy ezt a kisebbrendűségi érzést valamilyen más területen megpróbálja ellensúlyozni. Például egy testi fogyatékosságot kiemelkedő szellemi teljesítménnyel kompenzál valaki. Ennek a mechanizmusnak lehet teljesítményt növelő szerepe is. Az iskolában azonban gyakran tapasztalhatjuk, hogy például egy rosszul tanuló gyerek kisebbrendűségi érzését testi erejével, agresszióval próbálja meg kompenzálni. Sérült énképű, alacsony önbecsülésű gyerekek gyakran erősnek, szemtelennek mutatják magukat. Ha a tanárok „felveszik a kesztyűt", és megszégyenítik, megleckéztetik őket, hogy bebizonyítsák, ők az erősebbek, az tovább csökkenti a gyerekek önbecsülését, és még durvább kompenzációra készteti a őket. Ilyen esetekben sokkal hatékonyabb stratégia olyan lehetőségeket kínálni a gyerekeknek, amelyben erősödhet az önbecsülésük, és egyre kevésbé lesz szükségük erre az elhárító mechanizmusra.
3. Projekció (kivetítés)
Ennek a mechanizmusnak az a lényege, hogy saját nem kívánatos tulajdonságainkat, gondolatainkat, érzéseinket másoknak tulajdonítjuk, kivetítjük a környezetünkre. Például amikor valaki gorombán, agresszíven viselkedik, akkor azt mondja, hogy ő csak védekezett, hiszen a másik megtámadta, így nem kell szembenéznie saját elutasított indulatival. A tanárok, szülők saját elégedetlenségüket, saját kudarcaikat gyakran a gyerekekre vagy felnőtt társaikra vetítik. Például azt mondják, „ez egy gyenge képességű osztály, velük nem lehet elérni semmit"; vagy: „nem csoda, hogy nem hallgatnak rám, ha te mindent megengedsz nekik" stb. A projekció nagy veszélye, hogy fokozatosan eltávolodunk saját érzéseinktől, és a többiektől, akik teljes joggal úgy érzik, hogy mindig őket hibáztatjuk. Ez magányossághoz, elszigetelődéshez vezethet.
Sajnos e munka terjedelme nem teszi lehetővé, hogy az összes elhárító mechanizmus működését bemutassuk, ezért a további szakirodalmi tájékozódást az olvasóra bízzuk, pl. az alábbi linken: http://hu.wikipedia.org/wiki/Elh%C3%A1r%C3%ADt%C3%B3_mechanizmus