1.2.3. A tulajdonságokat súlyozó tényezők
Az észlelésre hatást gyakoroló tényezők nem azonos súllyal szerepelnek a végső benyomás kialakításában. Vannak olyanok, amelyeket valamilyen egyéb jellemzőjük kiemel a többi közül, és ezek lényegesen erősebben hatnak.
Az első ilyen jellemző, hogy az észlelés melyik fázisában találkozunk az adott információval. Ezt a mechanizmust nevezte Asch elsődlegességi és újdonsági hatásnak.
Az elsődlegességi hatást közhelyszerűen fejezi ki, amikor azt mondjuk, hogy az első benyomások a döntőek egy másik ember megítélésében. Ezt a hétköznapi megfigyelésen alapuló pszichológiai törvényszerűséget vizsgálva azt találták, hogy az elsőként kapott információk mintegy irányt szabnak a későbbiek értelmezéséhez, és ettől válnak súlyosabbakká a végső megítélésben. Ennek bizonyítására kísérletükben Jones és munkatársai arra kértek embereket, hogy mondjanak véleményt egy általuk megfigyelt személyről, aki egy harminc kérdésből álló feladatlapot töltött ki. Az egyik kísérleti csoportnál a megfigyelt személy kezdetben jól teljesített, majd gyengébben, míg a másik csoportnál éppen fordítva. Azt tapasztalták, hogy az első esetben sokkal intelligensebbnek tartották a személyt, mint a másodikban, holott mindkét alkalommal 15 feladatot oldott meg jól, és 15 feladatot rosszul (Forgas, 1989).
Az újdonsági hatás ennek ellenkezője. Eszerint az ember másokra vonatkozó ítéleteit leginkább a vele kapcsolatos utolsó információ határozza meg. Ennek példája az a jól ismert hétköznapi jelenség, hogy amikor valaki megbánt bennünket, akkor hajlamosak vagyunk elfelejteni azt a sok jó élményt, ami azt megelőzően vele összekötött minket, sőt képesek vagyunk utólag leértékelni ezeket az eseményeket.
Az újdonsági és elsőbbségi hatás perceptuális beállítódást előidéző hatását számos iskolai helyzetben is tetten lehet érni. Az elsődlegességi hatás legtipikusabb példája talán az a jelenség, amelyet pedagógusok és diákok egymás között „beskatulyázásnak" szoktak nevezni. Ilyenkor gyakran az történik, hogy egy kezdeti jó vagy rossz tapasztalat hatására kialakítunk egy képet magunknak egy gyerek vagy egy kolléga személyiségéről, képességeiről, és ezt követően ehhez viszonyítunk, sőt asszimilálunk minden újabb információt. Ugyanígy megfigyelhető az újdonsági hatás, például amikor az év vége felé egy jól sikerült felelet vagy szereplés befolyásolja a tanárt az egész éves teljesítmény megítélésében.
Az elsődlegességi és újdonsági hatás az iskolai életben gyakran nemcsak egy személy megítélésében, de a gyerekek egymáshoz való viszonyítása során is érvényesül. Ezt a jelenséget még diákkorunkból ismerhetjük, amikor az egyetemi, főiskolai vizsgák sorrendjének kialakításánál azt találgattuk, hogy ki után lenne érdemes, és ki után nem szabad bemennünk vizsgázni. Ilyenkor, laikus módon ugyan, de megpróbáltunk számolni ennek a pszichológiai jelenségnek a tanárra gyakorolt hatásával és a ránk vonatkozó következményekkel.
A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a jelenségek automatikusan fellépnek és mindenkire hatnak, de azt is bebizonyították, hogy ezek hatása mérsékelhető. Ha hajlandóak és képesek vagyunk tudatosítani magunkban ezeket, és időt adunk a benyomások feldolgozására, vagy külön figyelmet fordítunk arra, hogy minden információt felhasználjunk a végső benyomás kialakításakor, akkor a torzító hatás nagymértékben csökkenthető.
Egy következő szempont, ami hangsúlyeltolódást eredményez egy tulajdonság mérlegelésében, az a szociális kívánatosság. Fiske és munkatársai (Baron és Byrne, 1994) hívták fel a figyelmet arra, hogy a másik személyről szóló negatív, szociálisan kevésbé kívánatos információk nagyobb súllyal hatnak az illető megítélésekor, mint a vele kapcsolatos pozitív tulajdonságok. Ez a mechanizmus szintén a személyes biztonság iránti igényünk kielégítését szolgálja. Hiszen a másik emberrel való interakció során arra törekszünk, hogy kerüljük a feszültséget és a negatív élményeket. Ezt azzal lehet a legvalószínűbben elérni, ha fokozott figyelmet fordítunk a másik kedvezőtlen tulajdonságaira, ezáltal felkészülünk a várható kellemetlenségekre, illetve megpróbálhatjuk elkerülni a vele való érintkezést. Ez persze nemcsak hasznos, hanem veszélyes is lehet, hiszen alapvető bizalmatlanságot épít a személyészlelésünk folyamatába, s nem segít abban, hogy meleg, őszinte kapcsolatokat alakítsunk ki másokkal, ezenkívül táptalajt jelenthet az előítéletek kialakulásához is.