4.2.1.2. A vezető és a csoportfunkciók kapcsolatát előtérbe helyező megközelítés
A vezetői tulajdonságokkal kapcsolatos kutatások mellett kibontakozott egy olyan megközelítésmód, amely a vezetésen nem egy személy valamilyen személyes tulajdonságait érti, hanem azt a cselekvést, amellyel a csoport eléri célját. A vezetés tehát nem más, mint csoportfunkció, ennek megfelelően a csoport vezetésére alkalmas személy tulajdonságai minden csoport esetében mások lehetnek.
A különböző csoportokban tehát más-más funkció hárul a vezetőre, sőt adott csoporton belül sokféle lehetséges feladat merülhet fel, amelyet nem is mindig egy személy lát el. Cartwright és Zander (1984) tanulmányában számos, a csoportfunkciók meghatározásával kapcsolatos kutatást tekintett át. Ezek elemzéséből két alapvető csoportfunkciót azonosított: az egyik funkció a csoportcél elérését, míg a másik magának a csoportnak a fennmaradását szolgálja.
A formális csoportokban általában a cél elérését segítő funkció dominál, és ezt a feladatot általában a csoport hivatalosan kinevezett, azaz formális vezetője látja el. Az iskolában az igazgató, a helyettesek és a szakmai munkaközösségek vezetői. Az ilyen szervezetekben a csoportfenntartó funkciók változó fontossággal kerülnek előtérbe. A nagy létszámú formális csoportokban kisebb, míg a kis létszámúakban általában nagyobb igény van az ilyen jellegű működésre. Az informális csoportokban, amilyenek például a baráti társaságok, klubok, bizonyos szervezeten belüli csoportosulások, elsődleges a csoport fenntartásával kapcsolatos tevékenység, ezt a csoport informális vezetője látja el, akit a tagok spontán módon választottak meg.
A vezetői hatékonyságot ebben az esetben tehát nem általános tulajdonságokban kell keresnünk, hanem az adott funkció ellátására való alkalmasságban. Így például általában nem tudja a csoportcél elérési funkciót olyan személy irányítani, akinek nincs meg a megfelelő szakértelme, de a csoport fennmaradását esetleg jól tudja szolgálni egy olyan tag, aki nem élenjáró a csoportfeladat megvalósításában, ugyanakkor kiváló kommunikációs és szervező képességekkel rendelkezik.
Egy olyan formális szervezetben, mint amilyen az iskola, a kétféle csoportfunkció szinte azonos súllyal szerepel a működés hatékonyságának biztosításában. Egy iskola feladata bizonyos konkrét ismeretek közvetítése, a gyerekek személyiségének és szociális viselkedésének formálása is. Ezért a csoport feladatát csak jó légkörben, megfelelő emberi kapcsolatok esetén tudja maradéktalanul elérni. Egy olyan iskolában, ahol a hangsúly eltolódik az intellektuális célok irányába, gyakran megtörténik, hogy ezt a célt a csoport légkörének romlása árán is el akarják érni. A kíméletlen verseny a gyerekek és a tanárok között is ellenséges hangulatot eredményezhet. Ez pedig nem szolgálja azt a célt, miszerint a gyerekeknek meg kellene tanulniuk az iskolában az együttműködés különböző formáit, és más olyan értékeket is, amelyek az emberi kapcsolatok minőségével és működésével kapcsolatosak. Az ilyen iskolában a gyerekek azt tanulják meg elsősorban, hogy a teljesítmény mindennél fontosabb, adott esetben még a jó emberi kapcsolatoknál is. Ez pedig olyan rejtett üzenet, amit a gyerekek önkéntelenül sajátítanak el, és akár egész felnőtt életükben elkísérheti őket.