3.1.5. A társas kapcsolatok struktúrája
A csoporton belüli kommunikáció, interakciók eredményeként kapcsolatok alakulnak, és fokozatosan létrejön egy társas szerkezet, amelyet a csoport struktúrájának nevezünk. Kialakulnak a szerepek, kiválasztódnak a vezetők, létrejönnek a szorosabb és lazább érzelmi szálak. A csoportban minden tag egy többé-kevésbé állandó helyet, pozíciót foglal el, amelynek bizonyos értéke van a csoporton belül. Ezt nevezzük státusnak. A státusok általában hierarchiát alkotnak, amelyben vannak magasabb és alacsonyabb pozíciók. Attól függően, hogy formális, például munkahelyi, vagy informális csoportról van szó, más-más tényezők játszhatnak szerepet egy státus megszerzésében. Egy iskolai osztályban lehet valaki magas státusú, mert ő a legokosabb, de a csoport mint informális szervezet tagjaként esetleg nem ő a legnépszerűbb, hanem a legszebb, a legviccesebb vagy a legerősebb csoporttag. A szociális pozíciót az iskolában elsősorban a tanulmányi eredmények befolyásolják, de sok más tényező is szerepet játszhat egy státus megszerzésében, mint például a szülők anyagi helyzete, a csoport értékrendjével való azonosulás stb. (Kolominszkij, 1980). A tantestületen belül természetesen ugyanilyen csoportstruktúra alakul ki, amelyben szintén vannak magasabb és alacsonyabb presztízsű helyek.
Amikor társas szerkezetről beszélünk, mindig meg kell különböztetni egy felszíni (formális) és egy rejtett struktúrát. A felszíni szerkezetet általában a csoportban formálisan betöltött szerepek határozzák meg, mint például, hogy valaki munkaközösség-vezető, osztálytitkár. Ezzel párhuzamosan minden csoportban spontán módon kialakul egy olyan szerkezet, amelyet a tagok közötti vonzalmi kapcsolatok határoznak meg. Ezt nevezzük rejtett hálózatnak. Ezeknek a kapcsolatoknak meghatározó szerepe lehet az egyén közérzete és a csoport hatékonysága szempontjából is. A csoport rejtett hálózatának feltérképezésére Moreno fejlesztette ki az azóta híressé vált szociometria módszerét (Mérei, 1989). http://hu.wikipedia.org/wiki/Szociometria. Eredeti vizsgálataiban Moreno a csoporton belüli rokonszenvi választások feltérképezését tűzte ki célul. Ennek érdekében megkérdezte a csoport tagjait, hogy kivel van együtt szívesen a legkülönbözőbb helyzetekben, kit tekint barátjának, stb. A kapott válaszokat körök és az azokat összekötő vonalak segítségével ábrázolva fel lehet rajzolni a csoport rejtett hálózatát, az így létrejött ábrát szociogrammnak nevezzük. Az ábrából kiderül, hogy kinek van a legtöbb kölcsönös kapcsolata, kik azok, akik elszigetelődtek, peremhelyzetbe kerültek, milyen alcsoportok vannak az osztályon belül, és ezek milyen viszonyban vannak egymással. A kapcsolatok lehetséges módozatait szemlélteti a 3.2. ábra.
![]() |
Szoros férfipár, kétszeres választás, feltehetően barátság. |
![]() |
Különnemű szoros pár, háromszoros kölcsönös választás; valószínűleg intim kapcsolódás. |
![]() |
Háromszög: három személy kölcsönös kapcsolata; zárt csoportosulás. |
![]() |
Zárt négyzet: négy személy hat kölcsönös kapcsolata, sűrű csoportosulás. |
![]() |
Csillag: egy személynek több kölcsönös kapcsolata van, de azok között, akikhez ő kötődik, nincsen kapcsolat; a csillag középpontját „sztárhelyzetnek" nevezzük. |
![]() |
Több pár között egy-egy pár közvetítésével létrejött kapcsolatsor. |
(Mérei, 1989 nyomán)
A következő ábrán (3.3. ábra) egy osztály szociogrammját látjuk. Ezen megfigyelhető a lányok és a fiúk határozott elkülönülése, ami ebben az életkorban természetes jellemzője a társas kapcsolatoknak. Látható, hogy a lányok két, egymástól független csoportba rendeződtek. Két lány szoros barátságát mutatja a párhelyzet, és az osztályban egy fiú, úgy tűnik, még peremhelyzetben van.

3.3. ábra: Egy hatodikos osztály szociogrammja
A morenói szociometria eredménye általában nem lep meg egy olyan tanárt, aki figyelmet fordít a gyerekek társas kapcsolatainak megfigyelésére. Számukra sokkal több információt adhat egy olyan szociometriai eljárás, amelyben a baráti kapcsolatok feltérképezése csak egyik eleme a közösség megismerésének. Ilyen, úgynevezett több szempontú szociometriát dolgozott ki Mérei Ferenc. Kérdőívében Mérei a rokonszenvi kérdéseken túl kitér még három másik szempontra is: funkció választásra, népszerűségre és egyes tulajdonságokra.
- funkció választásra vonatkozó kérdések megmutatják, hogy a csoport kit tart alkalmasnak egy bizonyos csoportfunkció ellátására (például: „Ki tudná legjobban képviselni az osztály érdekeit az önkormányzatban?")
- népszerűségre vonatkozó kérdés például: „Ki az, akit a többiek a legjobban szeretnek?"
- egyes tulajdonságokra vonatkozó kérdés például: „Ki a legokosabb az osztályban?"
A négy különböző szempontra adott válaszok összevetéséből olyan, a csoportot jellemző mutatók számíthatók ki, amelyek rávilágítanak a csoport érettségére, a kohéziós erőre stb. Ezek közül itt csak a legfontosabbakat tudjuk bemutatni, de részletes elemzésük megtalálható Mérei Ferenc összefoglaló művében (Mérei, 1995).
1. Centrális-marginális mutató
A társas mező elemzésének egyik kiindulópontja annak megállapítása, hogy van-e a közösségnek központi alakzata, illetve hogy annak milyen széles pereme van. Központnak azt a zárt alakzatot nevezzük, amelyhez a vizsgált csoport legalább egynegyede kapcsolódik. A központban a tagok kapcsolata személyes, mélyebb, intenzívebb együttes élményekre ad lehetőséget, mint a peremen. A fejlett közösségek több központtal is rendelkeznek. A csoport peremét azok a személyek alkotják, akik nem kapcsolódnak a központhoz. A központ-perem viszonyt három számból álló mutatóban lehet kifejezni: a központ tagjainak száma, a központ által befolyásolt társas övezetbe tartozók száma és a jól elkülöníthető peremen levők száma. Ennek értékei egy átlagos csoportban a teljes létszámhoz viszonyított százalékban kifejezve: 20-50-30. Ez azt jelenti, hogy a csoporttagok 20%-a tartozik a centrumhoz, aminek a csoport 50%-ára van befolyása, a peremen pedig a tagok 30%-a található.
2. Kohéziós mutatók
Ezek a csoporton belüli társas feszültség mint az együvé tartozás érzés erősségét mutatják.
2.a Kölcsönösségi index:
Azt fejezi ki, hogy a csoporttagok hány százalékának van kölcsönös kapcsolata. A mutató átlagértéke 85-90. Ha ennél alacsonyabb a szám, akkor több a magányosok száma, a csoport nehezebben mozgósítható, nem nyújt olyan nagy biztonságot a tagoknak.
2.b Sűrűségi mutató:
A kölcsönösségi kapcsolatok és a csoporttagok számának hányadosa, ami megmutatja, hogy egy személyre hány kölcsönös kapcsolat jut. Az átlag 0,9-1,1‑ig terjed. 0,6 alatt már nem beszélhetünk közösségről.
2.c Kohéziós index:
Azt mutatja meg, hogy az összes lehetséges kölcsönös kapcsolatok hány százaléka valósult meg. Az átlagérték 10-13%. Ha az index kevesebb, mint 10%, akkor szétesett közösségről beszélünk.
Hasznos információkkal egészíthetjük ki a mutatók eredményeit, ha megkérjük a gyerekeket, hogy indokolják is válaszaikat. Ezek elemzésével megismerhetők a csoport értékei, normái.
Az iskolai gyakorlatban a szociometria alkalmazását nagy körültekintéssel kell végezni. Fontos, hogy mindig reális csoportot mérjünk fel, és valamilyen konkrét kérdés megválaszolása céljából végezzük a vizsgálatot. Nagyon kényes kérdés a kapott eredmények visszajelzése a csoportnak. Soha nem érdemes megnevesítve bemutatni az eredményeket, sokkal inkább általánosságban feldolgozni a mérés tapasztalatait. (Körüljárni a csoport jellemzőit, megerősíteni a csoport önbecsülését, esetleg megvitatni a normákat.)