4.1.2. A szerepkonfliktus forrásai

A szerepkonfliktus fogalma meglehetősen tágan értelmezett a szociálpszichológiában. Sokféle feszültségkeltő szituációt neveznek így a különböző elméletalkotók. Áttekintve a szakirodalmat, a szerepkonfliktusok három főbb formáját különíthetjük el (Gross, 1973).

1. Konfliktus az ember különböző szerepei között

Az ember az élete során egy időben többféle szerepet is betölthet. Egyszerre lehetünk anyák, közben gyermekei maradunk édesanyáinknak, és ezzel egy időben vezetői egy cégnek, iskolának, kórházi osztálynak stb. Ilyenkor előfordulhat, hogy a különböző szerepeinkből fakadó elvárások ellentmondanak egymásnak. Például amikor egy anya gyermeke megbetegszik, akkor az anyai szerepelvárás az, hogy maradjon otthon vele, míg munkahelyi vezetőként egy, a céget érintő fontos megbeszélésen kellene részt vennie. Ilyenkor nagyon nehéz eldönteni, hogy mit is tegyünk.

A gyerekek is élhetnek át hasonló konfliktust, amikor például valamilyen felügyelő szereppel bízzuk meg őket, és azt várjuk, hogy jegyezzék fel a rendbontók nevét. Ez esetleg ellentmondhat a barátok, osztálytársak elvárásainak.

2. Adott szerepen belüli ellentétes elvárások okozta konfliktus

Ebben az esetben a személy egy szerepen belül találkozik egymásnak ellentmondó elvárásokkal. Ennek egyik drámai megnyilvánulása az eutanázia problémája, amikor az orvosnak el kell döntenie, hogy miként értelmezi a segítséget, amelyre felesküdött. A tanári szerep gyakori konfliktusa a tanterv teljesítése, illetve az alapos, minden gyerekre figyelő tanítás között feszül. A tanító eset­leg tudja, hogy most még néhány óra gyakorlásra, lassabb tempóra lenne szükség, de nyomasztja az is, hogy ha ennek engedelmeskedik, akkor nem fog időre végezni a tananyaggal.

3. A nem megfelelő szerepilleszkedésből adódó konfliktusok

Ezeknek két fajtáját különíthetjük el (Sarbin - Allen, 1987):

a) A szerep-én konfliktus akkor áll elő, ha a személynek olyan szerepet kell vállalnia, ami nem illik egyéniségéhez, például erős, határozott fellépést kíván meg egy csendes, visszahúzódó embertől. Gyakori eset, hogy szülői nyo­más­ra a gyerekek olyan pályát választanak, amiről a későbbiekben kiderül számukra, hogy a pálya által támasztott szerepkövetelmények egyáltalán nem felelnek meg személyiségüknek.

 

b) A nem megfelelő sátuson  (státus inkongruencián) alapuló konfliktusok
Bizonyos esetekben az ember úgy érezheti, hogy „rangon aluli" szerepbe kényszerül, vagy nem a státusának megfelelően becsülik meg. Ez kellemetlen feszültséget kelt az egyénben és a társadalomban is. Például amikor valaki egy olyan főnök beosztottja lesz, akinek az iskolai végzettsége alacsonyabb, mint az illető személyé. Gyakran érezhető az ebből fakadó feszültség az általános iskolában, amikor egy egyetemet végzett fiatal tanár a napköziben kap állást. Társadalmi szinten egyes rétegek, foglalkozási ágazatok státuskülönbségeiben jelentkezhet hasonló feszültség. Szomorú példája ennek, hogy a tanári szerep alacsonyabb életszínvonallal jár együtt, mint adott esetben egy középszintű végzettséggel betölthető titkárnő szerep.