4.1.1. A szereptanulás folyamatai

Amikor egy gyermek megszületik, akkor különböző társadalmi szerepek elsajátításának lehetőségét kapja meg, hiszen van biológiai értelemben vett neme, ami megteremti a nemi szerep felvételének lehetőségét, és magában hordozza egy majdani szülő szerep betöltésének lehetőségét is. Vannak olyan szereplehetőségek, ame­lyek nem adatnak meg mindenkinek, például ha valaki egy királyi család elsőszü­lött fiaként jön a világra, akkor a trónörökös szerep is nyitva áll előtte, azonban, ha ő már csak a második gyerek, akkor ez a szerep nem száll rá automatikusan. A számtalan szereplehetőség közül csupán néhány látható előre, hiszen nem lehet tudni, hogy melyik gyerekből lesz orvos, tanár stb. Ezeknek a lehetőségeknek a kihasználásához elsősorban arra van szükség, hogy a gyerek minél több lehetséges szereppel megismerkedjen, és elsajátítsa azokat a viselkedésmódokat, amelyek az adott kultúrában hozzátartoznak a szerephez. Ez a folyamat a szocializáció fontos részét képezi.

Minden szerepet tanulni kell. Még a nemi szerep elsajátítása is a fejlődés során történik (H. Sas, 1984). A továbbiakban összefoglaljuk azokat az alapvető törvényszerűségeket, amelyek jellemzik ezt a tanulási folyamatot.

A szereptanulás társadalmi folyamat, amelyben a többi ember viselkedése kiemelt jelentőségű.

A tanulás legfontosabb módjai a modellkövetés, az utánzás és az azonosulás. Azaz a gyermek megfigyeli bizonyos szerepek hordozóinak viselkedését, és utánozni kezdi a megfelelő cselekvéseket, majd fokozatosan azonosul velük. Ennek a folyamatnak egyik leglényegesebb színtere a szerepjáték, amelyben a gyerek kipróbálhat különböző pozíciókat, és az azokhoz tartozó viselkedéseket is begyakorolhatja (Mérei, 1984).

A gyermekkori és felnőttkori szereptanulás különbözik egymástól. A gyerek még csak egy hipotetikus „mintha" helyzetben játssza az adott szerepet, illetve csak azokat a szerepeket tanulja meg, amelyek életkorának, helyzetének megfelelnek. A felnőtt már nem készen kapott szerepet tanul, hanem úgynevezett kivívott szerepekbe kell beletanulnia. Például a nemi szerep bizonyos mértékig adott, éppúgy mint az iskolás szerepe, de a tanár szerepért már meg kell küzdeni. Ilyenkor a személy már sokkal motiváltabb a tanulásra, az új szerepek már régebben elsajátítottakra épülnek, amelyek segíthetik vagy gátolhatják a tanulást (Sarbin - Allen, 1987).

Ennek a gondolatnak különösen nagy jelentősége van az egyes pályákra való felkészülésben. A fiatal felnőtt, aki azzal a tudatos szándékkal jelentkezik egy egyetemre vagy főiskolára, hogy tanár szeretne lenni, elkezd elsajátítani egy szerepviselkedést, ami a tanári pályához tartozik. De mivel ő ezt megelőzően már találkozott sokféle tanármodellel, ezek a korábbi tapasztalatok befolyásolják, hogy milyen viselkedéseket fog beépíteni és milyeneket nem. A pályaszocializáció tehát jóval korábban, a gyerekkorban megalapozódik, ezért van az, hogy az egyes szerepelőírások csak nagyon lassan változnak. Az új gondolatok, néze­tek, viselkedésmódok csak apró elemekként jelennek meg a már korábban kialakult pályaképben.