4.4.4. A megküzdés (coping) stratégiái
A stresszhelyzettel való találkozáskor általában valamilyen módszerrel megpróbáljuk csökkenteni a feszültséget, esetleg megváltoztatni a helyzetet. Azt az erőfeszítést, amelyet a stresszel való szembeszállás során teszünk, megküzdésnek nevezzük. A lehetséges tevékenységek körét két fő csoportba sorolhatjuk. A stratégiák egyik csoportját problémaközpontú megküzdésnek, míg a másik csoportot érzelemközpontú megküzdésnek nevezzük.
A problémaközpontú megküzdés lényege, hogy olyan erőfeszítéseket teszünk, amelyek hozzásegítenek bennünket a probléma tisztázásához, vagy megváltoztatjuk általuk azt a helyzetet, amely a fokozott stresszt jelenti számunkra. Ilyenkor mérlegeljük a lehetséges változtatási alternatívákat, érveket, ellenérveket, és végül elvégezzük a szükséges cselekvéseket. Például ha valaki érzi, hogy túl sok munkája miatt egyre nagyobb stresszhatás nehezedik a szervezetére, akkor elkezd azon gondolkodni, hogy miként lehetne csökkenteni a rá háruló feladatokat. Melyik a fontosabb, mit lehetne átcsoportosítani, megosztani másokkal stb. Az is előfordulhat, hogy teljesen felhagyunk korábbi tevékenységünkkel, és valamilyen új, számunkra sokkal kielégítőbb munka után nézünk. A problémaközpontú megküzdés elsődleges feltétele, hogy merjük vállalni a problémával való szembesülést, és legyen bennünk készség a változatásra. Nagyon sok ember jut el annak felismeréséig, hogy nem jó irányba mennek a dolgok, hogy kezdenek összecsapni feje felett a hullámok, de csak kevesen tudnak valódi változást hozó lépéseket tenni helyzetük javítására. A vezetők például nagyon nehezen tudják belátni, hogy jó megoldás lenne, ha képesek volnának megosztani a feladatokat. A legtöbb vezető görcsösen és gyakran erőn felül ragaszkodik ahhoz, hogy mindent az ellenőrzése alatt tartson, mert fél, hogy egyébként már nem lenne olyan hatalma, esetleg kiderülne, hogy ő sem pótolhatatlan.
Az ilyen emberek inkább az érzelemközpontú megküzdést választják. Ennek a stratégiának az a célja, hogy megakadályozza a stressz érzelmi következményeinek elhatalmasodását. Lényegében hasonló módon, mint amikor egy lyukas fog okozta fájdalmat inkább gyógyszerrel csillapítunk, mint hogy orvoshoz menjünk. A stressz okozta negatív érzelmekkel való megküzdésnek különböző módjai lehetnek. Vannak hasznosabbak és kevésbé hasznosak. A viselkedéses megoldások közé tartoznak a testmozgás, a relaxációs gyakorlatok végzése, amelyek nem károsak az egészségre, de mégsem jelentenek igazi megoldást, a probléma kiváltó okát nem szüntetik meg, ugyanakkor jó érzelmi feltételeket teremthetnek a problémaalapú megküzdés elkezdéséhez. Például egy kiadós edzés után némileg „lecsillapodva" könnyebben tudunk a lehetséges megoldásokon gondolkodni.
Az tisztán érzelemalapú megküzdés három fő irányvonala lehetséges:
1. Kérődző stratégia: amelynek lényege, hogy a személy elszigetelődik, töpreng a problémáin, boncolgatja saját reménytelen helyzetét, de nem tesz semmit annak érdekében, hogy valamilyen változást indítson el. Ez a mód elmélyíti a depressziót, elhúzódóvá teszi a stresszt.
2. Elterelő stratégiák: ide tartozik minden olyan tevékenység, amit a személy annak érdekében tesz, hogy figyelmét elterelje a problémáról, hogy jól érezze magát. Ilyen például a moziba menés, barátokkal találkozás, gyerekekkel való foglalkozás, vagy a munkába menekülés. Ez a megoldásmód kedvező hangulati változásokat idéz elő, de ha a személy egyedül marad, újra szembetalálja magát saját megoldatlan problémáival.
3. Negatív elkerülő stratégák: céljuk ugyanaz, mint az előző viselkedéseké, azzal a különbséggel, hogy ezek veszélyeztetik a személy és környezete egészségét, testi épségét. Ide tartozik a mértéktelen alkoholfogyasztás, autóval száguldozás, agresszív feszültséglevezetés, drogfogyasztás. Ennek a stratégiának nagy hátránya, hogy az ilyen ember többnyire elveszíti a társak szeretetét és megértését, ezzel helyzete egyre rosszabb lesz.
A stressz kialakulásának és hatásának tanulmányozása, valamint a megküzdési módok feltárása lehetővé tette, hogy a pszichológusok és orvosok alternatívákat dolgozzanak ki a stressz kezelésére. Ma már ismeretesek a viselkedés megváltoztatására, a gondolkodás formálására és az „A típusú" személyiség átformálására irányuló terápiás eljárások. A stresszkutatás és stresszkezelés ma az egészségpszichológia egyik legdinamikusabban fejlődő irányzata.