1.4.1. A sémák kialakulása, működése és változása

A sémák kialakulása

Amikor megszületünk, még nem rendelkezünk semmilyen tudással arról, hogy milyen a világ, amelybe érkeztünk, milyen emberek, szokások vesznek minket kö­rül. A szocializáció az a folyamat, amelynek során fokozatosan elsajátítjuk azokat az ismereteket, amelyek a későbbiekben lehetővé teszik, hogy beilleszkedjünk az adott társadalomba, amelyben élni szeretnénk (Bagdy, 1986; Goslin, 1976). En­nek a tanulási folyamatnak többféle formája van.  Az utánzás, a mo­dell­kö­ve­tés, az azonosulás és a belsővé tétel, azaz egyes normák, viselkedések beépítése sa­ját értékrendünkbe (Bandura, 1989).

A viselkedési normákat, a helyes viselkedés egységeit azonban nem elemenként raktározzuk el, hanem értelmes egésszé szervezzük (kategorizáljuk, ld. előbb), személyekhez, helyzeti jellemzőkhöz kapcsoljuk. Ez a mentális tevékenység a sémák kialakításának folyamata.

A gyerekek, amikor először mennek iskolába, többnyire még nem rendelkeznek kidolgozott „iskola" sémával. Nem ismerik az órai viselkedés forgatókönyvét. Az első osztályosokat tanító tanárok jól tudják, hogy milyen hosszadalmas és fáradságos munka ezeknek a szabályrendszereknek és viselkedésegységeknek a kialakítása. Fontos, hogy adjunk kellő időt ezek kialakulásához, és vegyük figyelembe, hogy ez is tanulási folyamat, amely komoly megterhelést je­lent a gyerekeknek, különösen akkor, ha az iskolai normáktól jelentősen eltérő szociális közegben nevelkedtek. Nagyon nehéz ezzel párhuzamosan új tananyagot, konkrét ismereteket is elsajátítani.

A sémák működése és változása

A sémák kezdetben nagyon egyszerűek, gyakran csak egyetlen szituációra vagy személyre vonatkoznak.

A sémák fejlődésének élményét közvetlenül is megtapasztalhatják azok a taná­rok, akik hosszú ideig csak „kicsiket", vagy csak „nagyokat" tanítanak, és a „ta­nítás" sémájuk erre a korosztályra kidolgozott. Ha ezek a tanárok valamilyen ok miatt más életkorú gyerekeket kénytelenek tanítani, például a nyolc osztályos gim­­názium első évfolyamát az érettségiző tanulók után, akkor bizony ki kell bővíteniük a tanítással kapcsolatos szervezett tudásukat, be kell építeniük új eleme­ket. Sokszor azonban előfordul, hogy a tanárok nem kezdik el ezt a sémamódo­sítást, hanem a kicsi gyerekektől várják el, hogy gyorsan alakítsák ki a „gimnazista" sémát, és ennek megfelelően viselkedjenek. Az ilyen egyoldalú fejlődést elváró próbálkozások nagyon sok keserűséget és kudarcot hozhatnak mindkét fél életébe, és gyakori forrásai a különböző iskolatípusokban tanítók közötti konfliktusoknak is. Ugyanakkor tény, hogy az életkor előrehaladtával egyre nehezebb módosítani a már kialakult sémákat.