3.2.3. Csoportdöntés, csoportgondolkodás
A társas kapcsolatok minden szintjén előfordul, hogy fontos döntéseket kell hozni. Ilyenkor gyakran nem egy személy vállalja ezt a felelősséget, hanem a csoport vagy annak bizonyos tagjai közösen döntenek. Ezekben az esetekben az egyéni vélemények ütköztetése eredményeként születik meg a csoport döntése, ami vagy többségi egyetértésen, vagy konszenzuson alapszik.
A kétféle végeredmény különbözik egymástól mind a kimunkálás módjában, mind a csoport további működése szempontjából. A többségi vélemény érvényesülése tulajdonképpen nem más, mint a csoportnyomás egy legalizált változata. Azok, akik kisebbségben maradnak, ilyenkor nyilván elfogadják a többség akaratát, de nem feltétlenül helyeslik, és nem is mindig azonosulnak vele. Ennek többféle következménye lehet. Legjellemzőbb ezek közül, hogy a határozat végrehajtása során nem tesznek erőfeszítést a siker érdekében, másrészt ellenérzéseik keletkezhetnek a csoport többi tagjával és a vezetővel szemben. Természetesen nem lehet mindig olyan döntést hozni, amit mindenki elfogad, de érdemes ezt tenni, ha a csoport működésével, teljesítményével kapcsolatos alapvető kérdésekről van szó. Ezekben az esetekben meg kell kísérelni a konszenzus elérését. A konszenzus azt jelenti, hogy sikerült olyan végkövetkeztetésre, döntésre jutni, amit mindenki elfogad a csoportban. Vannak olyan kérdések, amelyekben egy ember vétóját is érvényesíteni kell egy szabály elfogadásakor, vagy egy döntés meghozatalában. Ilyen például az az eset, amikor egy csoportban arról kell dönteni, hogy bizonyos, mindenkit érintő esemény nyilvánosságra kerüljön vagy ne.