1.5. Az érzelmek szerepe a szociális megismerésben
Mindennapi életünk során gyakran tapasztaljuk, hogy vannak napok, amikor erőnk teljében, optimistán látunk a dolgainkhoz, máskor pedig minden sötétnek, kilátástalannak tűnik. Másnap visszatekintve az előző nap eseményeire, megint nem értjük, hogy mi volt olyan elkeserítő abban a helyzetben, mert már ismét másként látjuk a tényeket. Ez a tapasztalat arra utal, hogy az objektív valóság megítélésében, a szociális megismerésben érzelmi állapotaink erősen befolyásolnak minket. Néha nehéz eldönteni, hogy azért leszünk rosszkedvűek, mert a dolgok rosszul alakulnak, vagy egyszerűen rossz a hangulatunk, ezért mindent sötétebben látunk. Ez a dilemma, azaz, hogy mi az elsődleges, az érzelem vagy a gondolkodás (kogníció), sok szociálpszichológiai kutatás alapproblémája (Zajonc, 1991; Clark, 1984).
Zajonc álláspontja szerint az érzelmek, amelyek az észlelés pillanatában automatikusan és gyorsan fellépnek, egy előkategorizációs folyamatot indítanak el. Ha az érzelmek erősek, akkor befolyásuk nagy, míg ha gyengék vagy semlegesek, akkor kisebb beállító hatást gyakorolnak.
Lényeges számolnunk azonban azzal, hogy ez a folyamat automatikusan és általában tudattalanul megy végbe.
Az érzelmi állapotok hatása az információfeldolgozás minden szakaszában kimutatható, érvényesül a kategorizáció az információ rögzítése és felidézése terén is. Az emlékezet szervezésében betöltött szerepét Isen hozzáférhetőségi modelljén keresztül mutatjuk be (Clark, 1984), amely szerint a pozitív lelkiállapot általában elősegíti a kellemes élmények előhívását, míg a negatív beállítottság ezzel ellenkező hatást vált ki. Ez utóbbi azonban nem olyan erős.
Az előbbiekben már utaltunk arra, hogy ez a folyamat automatikus jellegű, de vele párhuzamosan fel kell tételeznünk egy tudatos folyamatot is. Ennek egyik fontos bizonyítéka, hogy gyakran tudatos erőfeszítéseket teszünk egy pozitív állapot, hangulat megőrzésére, illetve adott esetben arra, hogy kikerüljünk egy negatív állapotból. Például amikor jó kedvünk van nem szívesen foglalkozunk olyan dolgokkal, amelyek elronthatják a hangulatunkat. A két folyamat tehát együttes hatást gyakorol a szociális megismerésre és a viselkedésre.
Az iskolában, ahol emberek nagyon szoros együttműködésben dolgoznak, nagy jelentősége van annak az alaphangulatnak (pszichés klímának), amely befolyásolja a gyerekek és tanárok munkához való viszonyát, egymásra vonatkozó ítéleteit, következtetéseit és viselkedését. Ez meghatározza mind a gyerekek, mind a tanárok iskolához való viszonyát (Veczkó, 1986).