3.1.1. A csoport fogalma, fajtái

A csoport olyan pszichológiai egység, amely kettőnél több személyből áll, akiknek vannak közös céljai, közöttük viszonylag stabil kapcsolatok jöttek létre, amelyekben egyesek függnek másoktól, a tagok egymással kommunikálnak, interakcióban vannak. Az egyén szempontjából a csoporttagság fontos kritériuma, hogy ő a csoport tagjának észlelje magát (Baron-Byrne, 1994). Ebben az értelemben az autóbuszra várakozók nem tekinthetők csoportnak, annak ellenére, hogy a céljuk közös, mert közöttük nincsenek stabil kapcsolatok, nem kommunikálnak egymással, és nem függnek egymástól.

A csoportok nagyon sokféle szempontból különbözhetnek. Létszámukat tekintve, beszélhetünk kis csoportról (kb. 25 főig), nagy csoportról (kb. 50 főig) és tömegről. Az iskolai csoportok általában a kis csoport, illetve időnként már a nagy csoport kategóriába tartoznak. A csoportokon belül rendszerint kisebb egységek, alcsoportok, esetleg párok jönnek létre.

A másik, csoportot meghatározó jellemző az, hogy a csoport milyen körülmények között alakult ki. Ennek megfelelően beszélhetünk formális és informális csoportról. A formális csoport mindig valamilyen szempont alapján mesterségesen kialakított csoportra utal, míg az informális csoportba a tagok valamilyen önkéntes érzelmi motiváció alapján kerülnek be. Az iskolai osztály, tantestület formális csoportnak számít, amelyen belül a baráti kapcsolatok informális csoportot hoznak létre. Ezekre a kérdésekre a csoport szerkezetének tárgyalásakor még visszatérünk.

A csoportok között attól függően is tehetünk különbséget, hogy milyen gyakori és milyen személyes a csoporttagok érintkezése. Azokat a csoportokat, amelyekben sok személyes érintkezés, nagyfokú összetartás, meleg, intim kapcsolatok vannak, Cooly elsődleges csoportoknak nevezte (Forgas, 1989). Ilyenek például a család, a baráti társaság, vagy adott esetben az osztály. A másodla­­gos csoportokat formálisabb, személytelenebb kapcsolatok jellemzik, bennük az érintkezés szerződések, szabályok szerint történik. Ilyen csoport  lehet a mun­ka­hely, különböző egyesületek, társaságok, amelyeknek tagjai lehetünk.

Felmerül a kérdés, hogy miért akarunk tagjai lenni bizonyos csoportoknak. Van­nak olyan csoportok, ilyen a család is, amelyekbe „beleszületünk". Ezeket nem választjuk, de a későbbiekben a csoporthoz tartozás mértékét már mi szabá­lyoz­zuk. Amikor önként kívánunk valamely csoport tagjává válni, motivációink na­gyon különbözőek lehetnek.

  • A csoport kielégítheti bizonyos szükségleteinket. Ezek lehetnek biológiai természetűek, mint például lakás, élelem, és szociálisak, mint például a szeretet, elfogadás, melegség iránti igény.
  • Egyes csoportok segíthetnek elérni bizonyos célokat, amelyekhez ön­ál­ló­an nem sok sikerrel közelíthetnénk, például munkahely, ahol a mások­kal való együttműködés segítségével meg tudunk oldani olyan felada­tokat is, amelyek meghaladnák a képességeinket.
  • A csoport bizonyos tudást, információt adhat nekünk, amelyet egyedül ne­hezebb lenne megszereznünk. Ennek legjellemzőbb példája a tanulócso­port, amelyben a tagok segítik egymást a tudás megszerzésében.
  • A csoport kielégítheti biztonságigényünket. Ezt mutatja az a tapasztalat, hogy például szívesebben megyünk idegen helyre másokkal együtt.
  • A csoporttagság hozzásegíthet a pozitív szociális identitáshoz. Ha tagja va­gyok egy általam nagyra becsült csoportnak, akkor számomra ez énkép erősítő jellegű. Például presztízsnövelő lehet, ha egy tanár azt mond­hatja, tagja vagyok annak a tantestületnek, amely az ország legelis­mertebb gimnáziumában működik.

 

A csoporttagságnak mindig valamilyen funkciója van az egyén életében. A cso­port vonzóságát az határozza meg, hogy milyen mértékben képes kielégíteni eze­ket a szükségleteket. Egy személy csak akkor hajlandó erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy tagja lehessen és maradhasson egy csoportnak, ha az iga­zán vonzó a számára. Ekkor fogja megtartani a normákat, szabályokat, és ezekhez igazítani saját viselkedését, értékrendjét, ahogyan erre már a vonatkoztatási csoporttal kapcsolatban utaltunk. Ha a csoport már nem képes betölteni az egyén életében az adott funkciót, akkor elhagyja a csoportot.

Az iskola különösen érdekes hely ebből a szempontból, mivel a tanárok és a gye­rekek életében más-más funkciója van. A pályaelhagyó tanárok bizonyára nem kapták meg ettől a csoporttól azt, amire vágytak.

Az iskolai csoportok nagyon sokféle szükségletet elégíthetnek ki a gyerekek éle­tében, például a tanulás, a biztonság, a szociális szükségletek, a siker igénye stb. Minél többféle funkciónak tud megfelelni, annál inkább fognak a gyerekek ra­­gasz­kodni a csoportjukhoz, és mindent megtesznek, hogy tagjai maradjanak. Azok a gyerekek, akik számára az iskola nem jelenti azt a közeget, amely kielégíti bi­zonyos szociális kapcsolatok iránti igényüket, már nem fognak olyan erősen kö­tőd­ni, ezért nehezebb elérni, hogy betartsák a szabályokat, normákat. Szá­muk­ra a cso­portból való kizárás sem olyan fenyegető, mert nem sokat veszítenek ez­zel a lé­péssel. Sőt vannak olyan gyerekek is, akik számára az iskolai csoport már sem­mi­lyen szükséglet kielégítést nem jelenti, egyszerűen kötelező oda tartozniuk, mert is­kolába kell járniuk. Őket szinte reménytelen rávenni a csoportnormák, szabá­lyok betartására. Érdemes tehát egy iskolai rendbontás esetén mérlegelni a helyze­tet e szempontok szerint is. Hiszen ilyen esetben nem feltétlenül a csoportból való ki­zárás, vagy az azzal való fenyegetés a legjobb módszer, inkább azt kell elér­nünk, hogy a gyerek számára fontossá váljon a csoport, minél többféle szükséglet kielégítésében játsszon szerepet az életében. Ehhez pedig a büntetés, a megszégyenítés nem a legmegfelelőbb eszköz.