3.1.3. A feladat kultúra — Athéné

A feladat kultúra amiatt a szükség miatt fejlődött ki, hogy a szervezet a vál­to­zásokra a szerep kultúránál gyorsabban tudjon válaszolni, a klub kultúrával el­len­tétben azonban kevésbé individualista módon. E felfogás szerint a szervezet az erőforrásokat és a kiváló emberek csoportjait hozzárendeli egy adott feladathoz, projekthez, problémához. Ilyen módon minden feladathoz megvan a feladat kö­vetelte személyiség. A csoportok változhatnak, növekedhetnek, ahogyan a fel­adat megkívánja. Ennek a kultúrának szemléletes ábrája egy háló, amelyet mintegy a koordinátarendszer egyenesei hálóznak be.

Nagyon sok hozzáértő (kompetens embernek) ez a kedvenc kultúrája, hiszen - mivel csoportban dolgoznak -, megosztoznak mind a feladatokon, mind pedig a felelősségeken, a képességeik pedig kiegészítik egymást. Állandóan új feladatokkal, új kihívásokkal találják szemben magukat. Mivel általában minden feladat különböző, így mindig lelkesek és fejlődők.

 

3. ábra: Feladat kultúra - a háló

Az ilyen jellemzőket mutató feladat kultúra általában meleg és barátságos, ke­vésbé hierarchikus, mert a kollégák együttműködő csoportjai köré épül fel. El­já­rások lefektetése helyett inkább terveket készítenek.

Ezek a jegyek leginkább a fejlődő, előre mutató szervezeteket jellemzik. Az ilyen jellemzőket hordozó szervezetek általában akkor fejlődnek igazán, ha alap­ve­tő feladataik közé a problémák megoldása tartozik. Ilyenek lehetnek a hirdetési társaságok, az ügynökségek, a média (és az újságírás), a különböző termékfej­lesz­tő csoportok. Az olyan szituációk, amelyek túlmutatnak az egyénen, amelye­ket nem lehet eljárásokká fokozni, ilyen szervezeti kultúrát igényelnek.

 A legfőbb gond az, hogy ezek a kultúrák igen költségesek. Szakértők dolgoznak itt, akik sok időt töltenek a jó megoldások keresésekor hosszadalmas meg­beszélésekkel. Ironikusan szokták emlegetni a szervezetekkel foglalkozó szak­emberek, hogy a kerék elkészítésére nem érdemes ilyen szervezeti kultúrát lét­rehozni, mert az ide tartozó emberek általában valóban fel fogják újra találni a kereket, de legalábbis igyekeznek azt tökéletesíteni.

 Ebben a szervezeti kultúrában menedzserek helyett teamvezetőkről, koordinátorokról beszélnek. Bár az ilyen szervezetekben szinte minden a TERV és a meg­valósításához szükséges költségvetés körül forog, mégis általában hiányoznak a munkaköri leírások, a szervezet az egyénektől elkötelezettséget vár el, a sikert még több feladattal jutalmazza. Az ilyen szervezeti kultúra izgalmat és kihívást ígér, de nem ad az egyénnek biztonságot, mert nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy olyan embereket alkalmazzon, akik nem sikeresek a kihívásokra adott válaszokban. Ezért az ilyen kultúrák általában tele vannak fia­tal, energikus, dinamikus emberekkel, fejlesztő és tesztelő talentumokkal, olya­nok­kal, akiknek nagy az önbizalma, nem aggódnak a hosszabb távú biztonságért, csak ha majd öregebbek lesznek.