2. A SZERVEZETI KULTÚRA ÁLTALÁNOS KONCEPCIÓJA

Minden iskolában, ha kicsit is odafigyelünk, fölfedezhetjük a csak arra az iskolára jellemző viselkedési szabályokat, amelyek a házon belüli életet végigkísérik.

A szabályok és a normák azok, amelyek megmutatják a szervezetben, az iskolában „működő" embereknek, hogy mi a jó, a helyes, mi az elfogadható, és mi az elvárt. E normák általános és sokszor nem is tudatos megjelenési formái bizonyos tartalmaknak és hiteknek, amelyeket a szervezet tagjai - iskola esetében az iskola tanárai, dolgozói - elfogadnak, követnek. Amikor azt próbáljuk megérteni, hogy e normák hogyan válnak közkeletűvé, és hogyan működnek, akkor a „kultúra" mint metafora igen jól használható eszköznek tűnik.[1] Néhány szakember - a szakirodalom tanulsága szerint - vitatkozott már azon, hogy az iskoláknak mint szervezeteknek van‑e szervezeti kultúrájuk, vagy nincs. Sőt azon is folytak szakmai viták, hogy e kultúra milyen szélesen értelmezendő. Vannak, akik a fogalmat a gyermek‑, tanulóközösség kultúrája, szubkultúrája kérdéseiként értelmezik. Ezt nevezzük pedagógiai megközelítésnek (Brunner, 1973). Van olyan szakember, aki az iskola összes résztvevőjét vizsgálja, és így értelmezi az iskola szervezeti kultúráját. Ezt hívjuk szociológiai megközelítésnek (Woods, 1983). S van olyan megközelítés is, mely nem a szervezet tagjai, hanem a szervezet működése felől vizsgálja a komplex szervezetet. E harmadikat szervezetelméleti megközelítésnek nevezzük (Hoy - Miskel, 1987).

Mi most itt nem kötelezzük el magunkat egyetlen megközelítés mellett sem. E modul az iskolai vezetőképzés céljainak megfelelően íródott, s ezért ezen érdekeket helyezzük előtérbe. Vizsgálati megközelítésünk a tantestületre, az iskolai dolgozókra, azaz a szervezet többé-kevésbé állandó és meghatározó tagjaira koncentrál, s más csoportokat csak szükség esetén érint, von vizsgálati körébe. Így legkö­ze­lebb talán a szervezetelméleti megközelítéshez áll.

Az iskola szervezeti kultúrája megnevezés segíthet nekünk, hogy figyelmünket az iskola szimbólumain, viselkedési szabályain, ceremóniáin, szokásain és gyakran a sokszor elmesélt, közismert házi történetein, kedvelt személyeinek tulajdonságain keresztül és között, vagy a résztvevők kommunikációját figyelve olyan rejtőző, mélyen fekvő tartalmakhoz, hitekhez jussunk el, amelyeket a szervezet tagjai egyformán ismernek, elfogadnak és követnek.

E problémakör megközelíthető jóval szubjektívebben is. Egy tanár, tanító életének legnagyobb részét az iskolában éli le. Kezdetben mint diák, hallgató, gyakorló tanár, később mint osztályfőnök, tanító, szaktanár. Akár így, akár úgy, az iskolai élmények iskolánként változóan nyomot hagynak benne. Az egyik közelebb állhat énjéhez, szimpatikusabb, a másik talán kevésbé. Mitől függ ez?

Felidézve eddigi tapasztalatainkat elgondolkodtunk-e már azon, miért az az iskola volt izgalmas tanítási, tanulási terep? Hogyan működött? Hogyan kooperáltak az emberek ott? Miért maradtak meg jól emlékezetünkben ennek az iskolának a jellemzői? Ahogyan ezeket számba véve, sorban megválaszoljuk, úgy már majdnem megválaszoltunk mindent, amit egy iskola vezetése jelent, a tanárok lelkesítését és támogatását, azt az ösztönzést, ahogyan a feladatok ellátására buzdítjuk a tanárokat, valamint azt a számos alkalmat és területet, amelyeken felelőssé tesszük őket.

Ezek az „emléknyomok" lehetnek az iskolai szervezeti kultúra jellemzői!

„Hogyan kapcsolódik az iskolai klíma és az iskolai (szervezeti) kultúra?" - kérdezi Sergovanni. „Mindkettőnek van hasonló karaktere, de a klíma mind hangsúlyait, mind lényegét tekintve sokkal személyközelibb, interperszonálisabb, és a munkájukat végző tanárok, szaktanácsadók, tanulók és igazgatók attiűdjeiben és viselkedésében manifesztálódik. Az iskolai klíma jelentése nem más, mint azon magatartások feltérképezése és értelmezése, amelyek definiálják - jó vagy rossz irányban - egy‑egy iskola napi gyakorlatának stílusát. A klíma tehát közelebbi kapcsolatban van az iskolai szervezet életének napi megoldásmódjaival és stílusával, míg a kultúra a tartalmakkal és a valóban lényeges meghatározókkal. Az iskola szervezeti kultúrája - a klímával ellentétben - sokkal inkább normatív, ahogyan visszatükrözi az elért, a szervezetben létező értékeket, hiteket, az iskolai szervezet tagjainak kötelezettségeit. Másképpen fogalmazva, míg a klíma a köznapokhoz, a történésekhez kötődik, addig a kultúra ennél mélyebbre ás, ehhez értékeket, motívumokat rendel, nemcsak cselekvést, cselekvéseket, hanem azok mozgatóit, kiváltóit is bevonja vizsgálati körébe" (Sergiovanni, 1991. 218.).

Az itt leírtakhoz kiegészítésképpen a mellékletben található egy, a szervezeti kultúrát feltérképezni hivatott és használt kérdőív. (Lásd: 2. sz. melléklet: Szer­vezeti kultúrát vizsgáló kérdőív.) Ennek áttekintése, kitöltése, kitöltetése elmélyítheti a kultúráról alkotott eddigi képet, ismereteket.



[1]    Lásd Csapó J.: Szervezetelméketi modellek című modulját