3.1.3. A feladat kultúra — Athéné
A feladat kultúra amiatt a szükség miatt fejlődött ki, hogy a szervezet a változásokra a szerep kultúránál gyorsabban tudjon válaszolni, a klub kultúrával ellentétben azonban kevésbé individualista módon. E felfogás szerint a szervezet az erőforrásokat és a kiváló emberek csoportjait hozzárendeli egy adott feladathoz, projekthez, problémához. Ilyen módon minden feladathoz megvan a feladat követelte személyiség. A csoportok változhatnak, növekedhetnek, ahogyan a feladat megkívánja. Ennek a kultúrának szemléletes ábrája egy háló, amelyet mintegy a koordinátarendszer egyenesei hálóznak be.
Nagyon sok hozzáértő (kompetens embernek) ez a kedvenc kultúrája, hiszen - mivel csoportban dolgoznak -, megosztoznak mind a feladatokon, mind pedig a felelősségeken, a képességeik pedig kiegészítik egymást. Állandóan új feladatokkal, új kihívásokkal találják szemben magukat. Mivel általában minden feladat különböző, így mindig lelkesek és fejlődők.
3. ábra: Feladat kultúra - a háló
Az ilyen jellemzőket mutató feladat kultúra általában meleg és barátságos, kevésbé hierarchikus, mert a kollégák együttműködő csoportjai köré épül fel. Eljárások lefektetése helyett inkább terveket készítenek.
Ezek a jegyek leginkább a fejlődő, előre mutató szervezeteket jellemzik. Az ilyen jellemzőket hordozó szervezetek általában akkor fejlődnek igazán, ha alapvető feladataik közé a problémák megoldása tartozik. Ilyenek lehetnek a hirdetési társaságok, az ügynökségek, a média (és az újságírás), a különböző termékfejlesztő csoportok. Az olyan szituációk, amelyek túlmutatnak az egyénen, amelyeket nem lehet eljárásokká fokozni, ilyen szervezeti kultúrát igényelnek.
A legfőbb gond az, hogy ezek a kultúrák igen költségesek. Szakértők dolgoznak itt, akik sok időt töltenek a jó megoldások keresésekor hosszadalmas megbeszélésekkel. Ironikusan szokták emlegetni a szervezetekkel foglalkozó szakemberek, hogy a kerék elkészítésére nem érdemes ilyen szervezeti kultúrát létrehozni, mert az ide tartozó emberek általában valóban fel fogják újra találni a kereket, de legalábbis igyekeznek azt tökéletesíteni.
Ebben a szervezeti kultúrában menedzserek helyett teamvezetőkről, koordinátorokról beszélnek. Bár az ilyen szervezetekben szinte minden a TERV és a megvalósításához szükséges költségvetés körül forog, mégis általában hiányoznak a munkaköri leírások, a szervezet az egyénektől elkötelezettséget vár el, a sikert még több feladattal jutalmazza. Az ilyen szervezeti kultúra izgalmat és kihívást ígér, de nem ad az egyénnek biztonságot, mert nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy olyan embereket alkalmazzon, akik nem sikeresek a kihívásokra adott válaszokban. Ezért az ilyen kultúrák általában tele vannak fiatal, energikus, dinamikus emberekkel, fejlesztő és tesztelő talentumokkal, olyanokkal, akiknek nagy az önbizalma, nem aggódnak a hosszabb távú biztonságért, csak ha majd öregebbek lesznek.