4.2. A kultúra hatalma
Az iskolai kultúra a vezetők számára kétéltű kardként jelentkezik. Ha nem észleljük, amikor felbukkan és változik, növekszik, akkor vezetőként nem lehetünk biztosak abban, hogy elősegítik-e a tanításban és a tanulásban a megfogalmazott céljaink elérését.
Néha a nem hivatalos, „vad kultúra" a normál rendszer fejlődésében úgy befolyásolja a tanárok munkáját, hogy az végül megegyezik a hivatalos célokkal és szándékokkal. De sokkal kisebb kockázatot vállalunk, ha figyelünk rá, igyekszünk tudatosan befolyásolni. Ha meghonosodik, helyettesíteni tudja a részletes terveket és ellenőrző rendszereket, mint minőségellenőrző szerv. Sőt a kultúra eszközt nyújt az emberek erőfeszítéseinek összehangolására, még akkor is, ha az iskola szerkezetileg széttagolt. Ahogy Bresser és Bishop magyarázza:
„Ha az értékek, meggyőződések és a példák széles körben elfogadottak, a formális, jelképes általánosítások (úgy mint részletes tervek, ellenőrző rendszerek és más kontrollok) akár el is hagyhatók. Ilyenkor valójában egy megfelelően fejlett szervezeti kultúra irányítja és koordinálja a tevékenységeket. Ellenben ha egy szervezetet sokféle szembenálló érték, meggyőződés és példa jellemez, akkor a szervezet befolyásos tagjai befolyásukat nem automatikusan és nem önkéntesen állítják a szervezet céljainak szolgálatába. Ehelyett a sokféle irányvonal állandó egyeztetése szükséges, amely jelképes általánosításokat eredményez tervek, eljárások, programok, költségvetések stb. formájában" (Peters-Waterman, 1982, 222).
Ha a szervezetünkben a „vad kultúra" jelenik meg, vagy ha az értékek sajátosan vagy egymással ütközve jelennek meg, akkor nagyobb hangsúlyt kell a részletes tervezésnek és más vezetési funkcióknak adni.
„Nagyobb az eshetősége annak is, hogy a részletek, tervek nem a szándékok szerint valósulnak meg, mert azokat eltérő módon értelmezik, és ez eltérő megvalósuláshoz vezethet. Így a kultúra, - mint helyettesítő elem - a nagy fontosságú tervek esetében részaránytalanságot okozhat. A kultúra jobb hatásfokkal képes helyettesíteni a terveket, mint ahogyan a tervek helyettesítenék a kultúrát" (Peters-Waterman, 1982, 223).