4.3. Az iskolai kultúra sötét oldala

Mint láttuk, egy erős iskolai szervezeti kultúra előnyei tisztán megmutatkoznak. A kultúra hatásos „módszer" a koordinálásra és ellenőrzésre egy lazán kap­csolt, szerteágazó szervezetben. A célok és a megosztott értékek mutatják meg az ötletek, jelentések és jelentőségek forrását azoknak, akik az iskolában él­nek és dolgoznak, s ezáltal cselekvési irányt és napi fogódzót egyszerre tudnak nyúj­tani. Ezek a tulajdonságok eredményezhetnek kiemelt, elvárásokon felüli kö­telezettségeket és teljesítéseket. Elvileg az ilyen iskola a legalkalmasabb a közös célok megvalósítására.

De van egy sötét oldala is az iskolai kultúrának mint fogalomnak! Nézzük, miféle veszélyt rejthet magában!

Az a konstans állapot, amelyet egy stabilizálódott, jól működő kultúra jelent, egyfajta megcsontosodást is eredményez. Az erős kultúrák megbízhatóan stabilak. De egy stabil kultúra merev is lehet, amelyben a változásokat és a lehetőségeket nehéz nyomon követni, sőt felszínre sem kerülnek. Nehéz megváltoztatni a megfigyelt lehetőségeket. Az erős kultúrák lehetnek elmaradottak, konzervatív eszközei a változtatásellenes csoportoknak!

Sőt egy erős normarendszer jelenléte egy iskolában oly módon irányíthatja az emberek gondolkodását, hogy a valóságosság kérdése is felmerül. Ez a végsőkig is fokozódhat, amennyiben a valóságot az iskola egyféleképpen látja, környezete pedig másképp. Végső soron ez a valószerűség, racionalitás kérdése.

Amint a kultúra általi kötöttség nagyon megerősödik, az emberek egyre kevesebbet törődnek saját tevékenységük kontrolljával. Az ellenőrzést részben átveszi a kultúra. Így az erős kultúrák elkötelezettek, sőt ez az elkötelezettség a racionális tetteken szed vámot.

A kultúra megőrzi a múlt dicsőségét. A múlt dicsősége, ha nagyon el vagyunk vele foglalva, éppen jelen reagáló képességünket, a saját jövőnkre figyelést gyengíti, gyengítheti. Emlékszünk még, hogy a kiválóság jellemzői között előkelő helyen szerepel a reagáló cselekvőképesség a környező világra, a kliensre figyelés. Ha kultúránk uralkodni kezdene rajtunk, éppen ezek sérülnének. Ilyen helyzetekben alakulhat ki az elszigeteltség, az arisztokratikus elkülönülés, az elefánt­csot­to­rony magánya és a belőlük hosszabb-rövidebb idő alatt törvényszerűen következő sikertelenség.