3.1. A Harrison modell
A szervezeti kultúrák különféle típusaival Harrison, amerikai szervezetpszichológus foglalkozott részletesen, majd az angol Handy fejlesztette tovább a szakirodalomban Harrison modellként ismert kultúra-megközelítéseket. A modelleket nem iskolákra vonatkozóan vizsgálták, de mivel az iskola is egyfajta szervezet, a modellek megállapításai alkalmazhatók az iskolai szervezetek vizsgálata során is.
Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy az iskolák a saját szervezetük által determinált kulturális problémáikat ugyanúgy oldják meg, ugyanolyan utakat találnak, mint más szervezetek. Ez csak azt jelenti, hogy ezek a nézőpontok segíthetnek az iskoláknak is mint szervezeteknek a gondjaik, dilemmáik megoldásában. A megértés nyilván nem elég, azonban a megértés a szükséges feltétel a cselekvés elindítására.
Ha valaki egy adott kultúrában nő fel, csak azt ismeri, nem nyilvánvaló a számára, hogy vannak más jegyeket hordozó, más jellemzőkkel felruházott kultúrák is. Tudjuk, hogy az egyes szakmák kulturális tradíciói általában olyan mélyek és erősek, hogy a szakmáknak megfelelő szervezetek szinte „más világban" élnek, hiszen a bankok, a kórházak, a gyárak, az iskolák „világa" élesen különbözik egymástól. Azt azonban el kell ismerni, hogy nincs „rossz" és „jó" kultúra, mindegyik ugyanis jó valamire, és mindegyik rossz valamiben. Az alábbiakban bemutatandó modelleket a görög mitológiából vett isten-alakokhoz is szokták hasonlítani, mert bizonyos jellemzőik alapján ez a megközelítés jól szemlélteti az adott kultúra főbb megnyilvánulásait.