3.1.4. A személyiség kultúra — Dionüszosz

Ez a fajta kultúra az előző háromtól alapvetően különbözik, hiszen azok először minden esetben lefektetik a szervezeti célokat, azután azokhoz keresik meg a megfelelő embereket, illetve a szervezeti célokhoz igyekeznek közelíteni az egyéni célokat is.

A személyiség kultúrában a legnagyobb hangsúly az egyénen van, a szervezet maga az egyének képességei, talentumai köré épül ki. Az ilyen típusú kultúra legnyilvánvalóbb képviselői az orvosok, akik ugyan a saját kényelmük érdekében szakmai kamarákba tömörülnek, ezek a kamarák azonban nagyon kis mértékben szervezett csoportok. A személyiség kultúra jegyeit hordozzák általában a tervezőmérnökök, a művészek, sok esetben az egyetemeken a professzorok, a kutató laborokban a tudósok csoportjai is.

E megközelítés szerint a szervezetben az egyéni talentum, az egyes tagokra jellemző személyes képesség mindegyike egyaránt fontos, és ezeket csak a minimális mértékben érdemes bizonyos szervezeti tényezőkkel korlátozni. Az ilyen típusú kultúrákban általában nem is használják szívesen magát a „szervezet" szót, ezeket a kamara, fakultás, kapcsolat stb. szavakkal helyettesítik. Nem is beszélnek menedzserekről, vezetőkről, helyette a titkárok, elnökök kifejezéseket használják. Valójában az ilyen szervezetek menedzserei mindig alacsonyabb státusban vannak, mint a „szakemberek".

Ezt a kultúrát szemléltethetjük egy olyan csillag konstellációval, amelyben a csillagok ugyan együtt vannak, hatnak közöttük bizonyos erők, de valójában önálló pályán mozognak.

 

 

4. ábra: Személyiség kultúra - a csillag konstelláció

 

Ebben a kultúrában minden egyes szakembereknek megvan a saját, egyéni „hűbérbirtoka", ami azt jelenti, hogy a menedzserek nemcsak hogy alacsonyabb státusban vannak, de alig rendelkeznek a szakemberek formális ellenőrzési lehetőségével. Ezzel magyarázható, hogy az egyetemeken a dékán jogköre egy úgynevezett rotációs rendszerben válik érthetővé; szükséges, hogy legyen, de nem különbözteti meg ez a beosztás a többi professzionalistától.

Mindezek miatt a személyiség kultúrát nagyon nehéz a hagyományos módon működtetni, mert óvatosan, törődő figyelemmel kell bánni a szakemberekkel. Rábeszélés, parancsolás, befolyásolás nem igazán vezetnek célra, hiszen egyet­len hatalom az, ami számít és érték a szemükben: a szakértői hatalom. A „csillagok" ugyanis hatékonyan meg tudják védeni magukat bármilyen formális, külső hatósági hatalommal szemben.

Ez a kultúra akkor indul növekedésnek és fejlődésnek, ha az egyéni képesség a fontos, ezért is található meg ez a szervezeti kultúra az idős professzoroknál, a művészeknél, a sportban és sok esetben a vallásban. Néhány szakmában ter­mészetesen egyre inkább jellemzővé válik az, hogy a problémák túl komplexek egyetlen tehetség számára. Tervezők, városépítők, még a klérus is csoportokba szerveződik, és megpróbálják bizonyos szervezeti elvekkel irányítani magukat. Természetesen az egyéni „csillagok" helyett szerveződő csoportok tagjainak fel kell adniuk az autonómiát bizonyos fokig, elkötelezettséget kell vállalniuk mások iránt, de ez már egy másfajta szervezeti kultúra lesz.