3.1.1. A klub kultúra — Zeusz

Az ilyen kultúra jellemzői a legszemléletesebben egy pókhálóval mutathatók be, amelyben legbelül, a középpontban áll a vezető, vagy foglal helyet a vezetés, a vezetői testület, amelyet körbevesznek az érdekek, a kapcsolatok, a befolyások koncentrikus körei.

 

1. ábra: Klub kultúra - a pók

Minél közelebb van valaki a „pók"-hoz, annál nagyobb a befolyása. Az érdekek, a befolyások körei mellett nagyon lényegesek a bizalom és a szervezeti funkciók vonalai. Talán ezek közül a legfontosabb a bizalom vonala, mert ez a fajta kultúra úgy működik, mint egy klub, amely a fej, a vezető köré épült. A klub kul­túra lényege, hogy a szervezetet egy személyiség kiterjesztéseként értelmezi, gyakran ez az alapító személyiséget jelenti. Ez a személyiség elvileg mindent meg­tehet a szervezetben, és sok esetben meg is tesz. A szervezet ezért ennek a személyiségnek vagy ezeknek a személyiségeknek a kiterjesztése lesz, azaz úgy mű­ködik, mint a hasonlóan gondolkodó emberek klubja. Ez valójában eléggé dikta­tórikusan hangzik, és valóban, vannak olyan klub kultúrák, amelyek diktatórikus utakba torkollhatnak, de általában ez a fajta kultúra a bizalomra és a kommunikációra épül. Néha az ilyen kultúrák vizsgálata során azt tapasztalhatjuk, hogy ezek a bizalom és a kommunikáció mellett hordoznak bizonyosfajta telepátiát is, hiszen a hasonlóan gondolkodó emberek sok esetben szinte kitalálják egymás gondolatait, ismerve társaik reakcióit.

Az ilyen kultúrák személyes kultúrák, mert a „pók" a saját manőverezési szabadsága védelmében kevés dolgot ír le, szívesebben beszélget inkább az emberekkel, szívesebben próbálja értelmezni reakcióikat, igyekszik „megfertőzni" beosztottjait saját elgondolásaival, elkötelezettségével és szenvedélyeivel. Ha készülnek is emlékeztetők az értekezletekről, azok általában személyes hangúak, nem a beosztásoknak megfelelő titulussal emlegetik egymást, sokkal inkább személyes jegyzeteléseknek tűnő üzeneteket küldenek a tagok egymásnak.

Mindezek miatt a klub kultúrák a személyiségekben igen gazdag kultúrák közé tartoznak. Körbefonják és behálózzák őket a mitikus történetek, a múlt folklórja. Ezek a kultúrák, ezek a szervezetek nagyon izgalmas helyek, feltéve, ha beletartozik valaki a klubba, és osztozik a „pók" értékein és elképzelésein. Jellemzi őket az a képesség, hogy azonnal és intuitíve reagálnak a lehetőségekre a nagyon közeli kommunikációs vonalak és a hatalom centralizáltsága miatt.

Az ilyen kultúra veszélye a központi figura jellemének dominanciájában van. A „pók" nélkül tudniillik a pókháló halott. Ha a pók gyenge, korrupt, alkalmatlan, vagy rossz jellemű emberekkel veszi körül magát, a szervezet is gyenge, korrupt, al­kalmatlan, személyi összetételében rossz lesz.

Az ilyen típusú kultúrák akkor alakulnak ki, akkor növekednek és terjeszkednek, ha a kihívásokra adandó válaszok sebessége fontossá vált, és ha ezt a vezetősze­mé­lyisége domináns módon határozza meg. A klub kultúra kialakulását segítheti elő, ha új üzleti vállalkozások indulnak, új üzleti szituációk alakulnak ki, amikor válságok lépnek fel, új intézményeket kell létrehozni, vagy nagy átszervezéseket kell végrehajtani, és fontos a válságot kezelő vezető személyes befolyása, hatalma. A művészi és a színházi világban, a politikában, a gerillaháborúkban is megfigyelhetjük a klub kultúra jellemzőit. Amikor tehát krízis helyzet áll elő, amikor jó vezetőt kell választani, akkor alakulhatnak ki a klub kultúra jegyei. Legtöbbször ebben a kultúrában használják a menedzser helyett a vezető kifejezést, hiszen ezek a személyiségek jelentik a „ké­nyel­mes" utakat a szervezet működtetésére, igaz ugyan, hogy nem minden esetben a leg­jobb és leghatékonyabb utak ezek.

Az ilyen típusú szervezeti kultúra általában akkor alakul ki, ha a szervezet relatíve kicsi, kevés ember alkotja, akik közel vannak egymáshoz, és ezért viszonylag könnyű kiépíteni a személyes kommunikációs vonalakat.

Ha a szervezet növekedik, ez egyben a formalitások növekedéséhez is vezet, a személyes és a telepatikus érzelmi kapcsolat és a befolyásolási lehetőség csökken. A siker kulcsa minden esetben az, hogy a vezető igyekezzék a megfelelő embereket kiválasztani, akik képesek a mag-csoportokat összekötni, és képesek maguktól is a közös elképzelésekre ráhangolódva dolgozni. Az ilyen kultúrákban következésképp sok idő elmegy a megfelelő emberek kiválasztására és kipróbálására.