3.2.1.2. Érzékelhetô kifejezôdések és szimbólumok

Ezek a szimbólumok általában verbálisak, vizuálisak és a viselkedésre vonatkoznak. Annak a vezetőnek, aki komolyan gondolja változtatási szándékát, figyelnie kell ezekre a szimbólumokra, a kifejeződések fejlesztésére és fenntartására, ki- vagy újraalakítására. Ennek elsődleges feltétele, hogy megismerje a kultúrát hordozó szimbólumokat és azok felhasználási lehetőségeit.

Fogalmi/verbális megtestesülések: a szimbólumok első nagy csoportja, ezek azok, amelyek szavakba önthetők.

a) Célok és feladatok: ez a legnyilvánvalóbb kiindulópont egy iskolában. A célok lehetnek absztraktak, a feladatok azonban szükségképpen konkrétak, pragmatikusak, tevékenységorientáltak. A célok lehetnek szélesebbek, túl is nyúlhatnak az iskola hatáskörén, erőforrásain, kapacitásán. A feladatok ezen célok lefordításai a mindennapi tevékenységek nyelvére. A vezető számára alapvetően fontos az, hogy megbizonyosodjon arról, az iskola hivatalosan deklarált céljai és feladatai olyan kollektív értékeket testesítenek meg, amelyekért szinte mindenki elkötelezett.

b) A tananyag és annak hangsúlyai az iskolai célok eléréséhez nélkülözhetetlen eszközt jelentik. Sok iskola a tananyag széles skáláját kínálja a tanulóinak, de az egyes tantárgyak között más-más a hangsúly és a prioritás. Ezáltal kialakul egyfajta hierarchia a tantárgyak között, amely jól tükrözi az iskolai értékeket. A tananyagon nem csupán azokat a tantárgyakat értjük, amelyek az órarendben vannak, hanem a tanórán kívüli tevékenységeket is. (Pl. amikor egy gyerek először megérti a Pitagorasz-tételt, örökre emlékezetes marad számára, mit csinált a tanár azon az órán. Így születnek a mítoszok, a regék. Ez történik a tanórán kívüli klub, önképzőköri stb. foglalkozásokon is.)

c) A nyelvezet, amit az emberek a szervezeten belül akarva-akaratlanul használnak, illetve ahogyan használják azt. Ezek direkt és indirekt módon tükrözik vissza az értékeket. Valójában minden szervezetben van egy oda tartozó, arra a szervezetre jellemző „szótár", szókincs, amelyet tagok fejlesztenek ki, amely alapján könnyen felismerhető, ki tartozik a szervezetbe, ki nem. A másokkal való interakció egyik fő megnyilvánulása a nyelv és a nem verbális kommunikáció (testbeszéd, szemkontaktus, hangsúlyozás, gesztikuláció stb.), de nem ez az egyetlen.

d) Metaforák, amelyek segítségével megpróbáljuk értelmezni a világot, összehasonlítva egy adott dolgot egy másikkal, a minőségi jellemzők összekapcsolásával. A metaforákat ritkán választjuk tudatosan, és nem is mindig ugyan­azt értjük rajtuk. A tanárok és a diákok is gyakran használnak metaforákat. Ha a dolog normálisan működik (azaz közös az értékek halmaza), akkor létrejön valamiféle egyezség a tekintetben, hogy milyen metaforákkal fe­jez­hető ki az iskola, és melyek azok, amelyeket nem ildomos használni.

Az igazgatóknak érdemes szembenézni azzal a ténnyel, hogy vannak gyakran használt metaforák az iskola leírására:

  • Hadsereg: hierarchikus, mozdulatlan, gátolja a kreativitást és az innovációt, el­várja az uniformizálást, direktívákat ad, bürokratikus, nem vesz tudomást az individuumokról.
  • Börtön: bizalmatlan, nem kockáztató, a bűnösség feltételezéséből indul ki, szigorú szabályok és ellenőrző eljárások jellemzik, bürokratikus, spártai, túlellenőrzött.
  • Gyár: mechanisztikus, uniformizálási igényekkel, csak a „végtermék" fontos, szalagmódszerrel dolgozik, nem törődik az egyénnel, a haszon és a hatékonyság érdekli, szigorú elvárásaira nem a minőségi, hanem a mennyiségi megközelítés a jellemző.
  • Kolostor: spártai, nagy elvárások az egyén önellenőrzésével kapcsolatban, jellemzi a dolgok, jelenségek helyes/helytelen tulajdonságainak eleve feltételezése, a szabályok és a szigorú ellenőrzés változatlan alkalmazása, erős a morális követelmény, a tények érzelem nélküli kezelése, szoros ragaszkodás és elkötelezettség egy ideálhoz.
  • A boldog család: a dolgok humanista megközelítése jellemző, támogató, megbocsátó, erősen hangsúlyozza az individuumot, segíti a kreativitást, rugalmas, a reménytelen és bizonytalan egyéneket próbálja megóvni, erős hangsúlyt kapnak az interperszonális kapcsolatok, de általában gyenge az iránymutatásban, a határidők betartásában és a hatékony teljesítményben.
  • Laissez-faire: „hadd menjenek a dolgok a maguk útján", a szabályok hiánya jellemzi, erősíti a kreativitást, az innovatív készséget és az öntudatot, nem bürok­ratikus, segíti az önmegvalósítást, a személyes tapasztalat és önkifejeződés fontosabb, mint a hatékonyság.

A tanároknak és a vezetőknek természetesen nem kell elfogadniuk ezeket a metaforákat, alkothatnak újakat is. Az iskola imázsát akkor tudják azonban legjobban erősíteni, ha kiválasztanak egy-két metaforát, amelyeket állandóan használva társalgásaikban megerősítik az iskoláról vallott képüket: „ez az, ami a mi iskolánk".

e) A szervezeti történetek, amelyeket a törzsekhez és a népekhez hasonlóan minden szervezet összegyűjt. Ezek a történetek említésre méltó hatalmat is jelentenek, sokszor többet, mint ami a statisztikákból kiolvasható. A világban minden kultúra, minden főbb vallás is körbe van véve mítoszokkal. Azok a dolgok, amelyeket nehéz szavakba önteni (pl. értékek), elképzeltethetők törté­netekkel. A mítoszok lehetnek fikciók is, amelyek sok tekintetben igazabbak, mint néhány, a való életből vett történet, főleg, ha a hallgatónak még nincs előzetes személyes tapasztalata.

Ezek a mítoszok néhány iskolában elevenen élnek, sokszor kimutathatóan jó­té­kony hatást gyakorolnak a tanulásra is. A mítoszok természetesen elég gyak­­ran ideológiát is megtestesítenek, illetve a filozófiát erősítve ideológiai szub­sztanciaként is felfoghatók. Általában az iskolák sok erőt meríthetnek ezek­ből a történetekből. A változtatni készülő vezető bátorítja is ezeket, meg­erő­sítve ezáltal az iskolai kultúrát, főleg, ha ezek ceremóniákban is tükröződ­nek.

f) A szervezeti hősök és anti-hősök, akik köré a történetek szövődnek. Ők személyesítik meg azokat az értékeket, azt a filozófiát és ideológiát, amelyet a közösség fenn akar tartani. Ezért a hősök néha sárkányként, néha lovagként tűnnek fel. A hősök szervezet modell értékű szereplőivé válnak, főként a törzs­tagok számára. A hősök köré csoportosuló történetek aktuális eseményeken alapulnak, de általában a többszöri újramesélésük mitikus magasságokba emeli őket. Minden iskolának megvannak a hősei és a potenciális hősei, akik megtalálhatók a tantestületben, az igazgatók között, a jelenben és a múltban, a tanulók és az öregdiákok között csakúgy, mint a szülők és az iskolával egyéb kapcsolatban álló külső emberek között. Minden iskola értékeli a kiemelkedő emberi tulajdonságokat, minden igazgatónak támaszkodnia is kell rájuk, ha kiváló iskolát szeretne létrehozni.

Minden iskolában megvannak azok a személyek, akik ezt a sajátos folklórt megteremtik (suttogás, pletykálás, hírvivés formájában), ők segítenek az érzelmi kötődések felépítésében, hangsúlyozzák a kapcsolatot az egyén és a szer­­vezet között, illetve hangsúlyozzák a szervezethez tartozás egyediségét. Az elkötelezett vezető nemcsak a szervezeti hősök azonosítását tanulja meg, hanem értékeli azt is, amit ez utóbbi hírvivők tesznek. Az említett hírvivők között is kialakulhat a hierarchia, már csak azért is, mert a szervezet maga alakít ki egy olyan jellemvonáshalmazt, amelyet értékel.

g) Szervezeti struktúrák: amelyek támogatják a tananyag filozófiáját é­s a mű­ködési eljárásokat. Megnyilvánulásai a szervezeti tagok viselkedésén és tettein keresztül jelennek meg, ezért ezek a struktúrák rendszerint megfelelően jel­zik is a vezetőt a térképen, jelzik a döntési eljárások folyamatát, a kommunikációs szokásokat, a preferált hatalmi kapcsolatokat stb. A vezetőnek mindig rá kell kérdeznie és rá kell éreznie arra, vajon a megfelelő struktúra közvetí­ti-e az értékeket.