5.2.3. A növekedésközpontú stratégia
Ebben az esetben az eljárás folyamata helyett fontosabb áttekinteni azokat az alapvető feltételezéseket, amelyek az ilyen típusú stratégia melletti döntést determinálják. Azok a vezetők, akik a szervezet növekedésével kívánják az iskola szervezeti kultúráját átalakítani, szinte minden esetben hallgatólagosan (tudatosan vagy éppen rejtve) feltételezik, hogy:
- a változtatás, a változás mindenképpen jellemzi az egészséges szervezeteket,
- a változásoknak mindig meghatározott irányuk van,
- a változásokból haladásnak, fejlődésnek kell következnie,
- a tanárok kiváló lehetőségekkel és képességekkel rendelkeznek a fejlődésre és a változtatásra.
Ezen stratégia egyik előnye az, hogy a változásokat, a haladást természetes folyamatnak tekinti, ezért nem erőlteti a tagokra, hiszen éppen abból indul ki, hogy a szervezet lényegi tulajdonsága maga a folyamatos változás. Amennyiben a szervezeten belül történik valami változás, azt a stratégia hívei alapvető és kívánatos átalakulásként élik meg.
Ahogyan az lenni szokott, az előnyökből következnek a stratégia hátrányai is. Mivel szinte minden változás vágyott és a vezető által üdvözölt, ezért nincs igazán definiálva, ki határozza meg a haladás irányát, nincsenek a vezető számára eszközök a változás befolyásolására, ezért a vezetés nem képes a változtatások hatékony ösztönzésére.