3.2.1.1. Tapinthatatlan fogalmak

Értékek: a viselkedés iránymutatói meghatározzák a prioritásokat. Az értékek a tanult dolgok és a tapasztalás alapján alakulnak ki (oktatás, megfigyelés, büntetés), amelyeket mindig a tetteink tükröznek vissza. Az értékek nem genetikusan determináltak, azokat a születés után tanuljuk meg.

Nem azért értékelünk bizonyos dolgokat, mert azok érdemesek arra, hanem ezt az „érdemességet" rendeljük a dolgokhoz. Ha valami kollektíve értékes, az azt jelenti, hogy mások is az „érdemességnek" hasonló fokát rendelik ugyanahhoz a dologhoz vagy állapothoz. Az ilyen hozzárendelések során szociális standardokat vagy egyéb kritériumokat fogadunk el, de a dolgokhoz rendelt érték foka minden esetben személyes jellegű döntés.

Az értékek különböznek a tényektől, amelyek lehetnek igazak vagy hamisak, az értékek ezzel szemben jók vagy rosszak (helyesek/helytelenek) lehetnek. Éppen ezért az értékeket tudományosan nem lehet bizonyítani, logikailag nem lehet igazolni. Amikor értékeket rendelünk valami dologhoz, egyben ítéletet is alkotunk, és közben az értékek hierarchiájában mozgunk.

Az értékeknek általában három szintjét különböztetjük meg:

A) Transzracionális szint

  • minden olyan metafizikai érték, amely az abszolút minőség és akarat hordozója,
  • elveken, etikai kódexeken, erkölcsi felfogásokon alapuló értékek,
  • az ilyen értékek adaptációjából következnek a sorsszerű cselekedetek, a hit és az elkötelezettség,
  • ezek az értékek teljes egészében személyesek és individuálisak, egyediek a hordozójuk számára, tudományos technikákkal, logikailag igazolni nem lehet őket.

B) Racionális szint

  • ezek az értékek az okozat és az észlelés alapján elismertek,
  • tartalmukat a társadalmi normák, erkölcsök, szokások, elvárások és stan­dar­dok fektetik le,
  • a kollektív igazolhatóságtól függnek,
  • diszciplinárisan és szervezetileg is meghatározottak,
  • filozófiai alapjuk a humanizmus, a pragmatizmus és az utilitarizmus (haszon­el­vű­ség) lehet,
  • a status quo, az ethos, szokások, hitek, törvények és a sajátos kultúra morálja erősíti őket.

C) Szubracionális szint

  • az értékek az érzések és a személyes preferenciák alapján alakulnak ki, tipikusan a jó érzéssel járó dolgok értékelődnek fel,
  • az ilyen értékeket csaknem teljes egészében a viselkedés jellemzi,
  • az érzelmekben gyökerező értékek, amelyek lehetnek alapvetőek, direktek és individuálisak,
  • alapvetően aszociálisak és amorálisak.

A gyakorlatban mindig e három szint között mozgunk, amikor a hangsúlyt az idealista elképzelések (A szint) felől a kognitív/szociális (B szint) felé visszük, illetve amikor a preferencia irányába (C szint) mozgunk.

Az iskolavezetőknek ezeket érdemes ismerni, és az iskolájukról, amelyek tipikusan „emberi" helyek, tudniuk kell annyit: mi értékelődik fel/le az iskolában, ezért érdemes tanulmányozni a személyes és a kollektív értékek kapcsolatát, elhelyezni az iskola értékeit a különböző szinteken, illetve befolyásolni - ha lehet - ezeket a szinteket.

A vezetőknek azért is tisztában kell lenniük az értékekkel, mert ezek tükrözik vissza azt, miért van az iskolájuk. Probléma ezekből akkor származik, ha nagymértékű az eltérés aközött, amit az iskola tart magáról, és aközött, amit a szülők/tanulók gondolnak róla. Ez az a terület, amit a vezető sohasem tud elkerülni.

Filozófia: a legegyszerűbb megközelítés szerint az iskolai filozófia elméleti és fogalmi összpontosítása az iskolai tevékenységeknek, amelyek az elfogadott értékek formális visszatükröződései. Néhány iskola egy adott pedagógiai filozófiát vall (Montessori, Rousseau, Dalton), mások a klasszikus műveltségben adnak elméleti megalapozást, vagy a természettudományos műveltség szintjét emelik, a lassez-faire filozófiát adaptálják hangsúlyozva a szociális fejlesztést, stb.

Ideológia: speciálisabb, összpontosítottabb és korlátozottabb, mint a filozófia. Az ideológiát a sokkal általánosabb filozófiából fejlesztjük ki. Az egyének, a szervezetek és a társadalmi csoportok a filozófiát az értékekből eredeztetik, az ideológiát pedig a filozófiából. Amikor ezeket működtetni akarjuk, akkor tapintható kimeneteket akarunk létrehozni. Az eljárás megfordítható annyiban, amennyiben a kultúra külső megnyilvánulásai érthető jeleket küldenek arról, mit értékelünk, miről milyen elképzeléseink vannak. Minden iskola tele van ilyen jelekkel.