5.2.3. A növekedésközpontú stratégia

Ebben az esetben az eljárás folyamata helyett fontosabb áttekinteni azokat az alapvető feltételezéseket, amelyek az ilyen típusú stratégia melletti döntést de­terminálják. Azok a vezetők, akik a szervezet növekedésével kívánják az isko­la szervezeti kultúráját átalakítani, szinte minden esetben hallgatólagosan (tuda­to­san vagy éppen rejtve) feltételezik, hogy:

  • a változtatás, a változás mindenképpen jellemzi az egészséges szervezeteket,
  • a változásoknak mindig meghatározott irányuk van,
  • a változásokból haladásnak, fejlődésnek kell következnie,
  • a tanárok kiváló lehetőségekkel és képességekkel rendelkeznek a fejlődésre és a változtatásra.

Ezen stratégia egyik előnye az, hogy a változásokat, a haladást természetes fo­lyamatnak tekinti, ezért nem erőlteti a tagokra, hiszen éppen abból indul ki, hogy a szervezet lényegi tulajdonsága maga a folyamatos változás. Amennyiben a szervezeten belül történik valami változás, azt a stratégia hívei alapvető és kívánatos átalakulásként élik meg.

Ahogyan az lenni szokott, az előnyökből következnek a stratégia hátrányai is. Mivel szinte minden változás vágyott és a vezető által üdvözölt, ezért nincs igazán definiálva, ki határozza meg a haladás irányát, nincsenek a vezető számára eszközök a változás befolyásolására, ezért a vezetés nem képes a változtatások hatékony ösztönzésére.