3 – A társadalmi (gazdasági, politikai, kulturális) kontextus

Az innováció, történjék az bármely létszférában, erősen tapad a teljes társadalmi praxishoz. Az innovációk mint hatalmas munkagépek tolják maguk előtt az elöregedő konstrukciókat, struktúrákat. A gépies munkától való megszabadulás, az alkotó munkához való hozzájutás és a társadalmi kohézió és harmónia elnyerésének ígéretét adják.

A modern társadalom innovatív. A gazdasági, szociális és kulturális modernizáció megújító, ujjászervező beállítódásokat feltételez, optimista álláspontokat tükröz. A politikai céltételezés a jobb, az emberi képességeket hatásosabban mozgósító, a jóléti és igazságos társadalom megteremtése. A XX. század második felében a fejlett országokban minden a megújulásra van kiélezve és kimódolva. Ez már-már valamilyen mitikus életérzés, amely alkalomadtán elfedi vagy kompenzálja a restriktív mozzanatokat. A társadalmi mozgástérben - a technológiában, a gazdaságban, a kulturális szférában - mindig valami vagy valamik csúcsteljesítményen működnek és új távlatokat nyitnak. A stagnálás a legsúlyosabb társadalmi betegség, amelyet a legrövidebb úton orvosolni kell.