3.3 Innovációs adottságok a társadalmi szövedékben
Tájékozódásai alapján Gáspár László tizenöt társadalmi háttérfeltételt jelöl meg „Általános innovációelmélet"-ének egyik fejezetében. Néhány jellegzetes ezek közül: (Gáspár L., 1998.)
Adott társadalom innovatív természetét négy kritériummal érdemes körvonalazni aszerint, hogy a megújító törekvések milyen mértékben vannak jelen a következő területeken:
- a népesség mennyiségi és minőségi reprodukciójában;
- a lét fenntartásához elengedhetetlen eszközök létrehozásában;
- a társadalmi viszonyok és intézményrendszer megszakítatlan változtatásában;
- a társadalmi kohéziót gazdagító jelképek megújításában.
A népesség innovációs képessége három komponenssel írható le:
- az emberek iskolázottságának mértékével;
- a vállalkozás és önálló kezdeményezés attitűdjeivel;
- a problémamegoldó képességgel és magatartással.
Az innovációs adottságok, felkészültség társadalmi mozgósítása erős motivációs energiatartalék. A folyamatok dinamikája a produkciós gyakorlatban ragadható meg, amelyben újabb és újabb kihívások jelennek meg az innovációs tudás gazdagítására. Vannak persze az újító kapacitás növelésére szolgáló „kiegészítő" műveletek, mint a kidolgozott-termék (pl. a prototípus) terjesztése és az innovátorképzés.
Mobilizáló tényezők azok a (többnyire nemzetközi) támogatási vagy segélyprogramok, amelyeket gazdasági, pénzügyi, kulturális szervezetek hirdetnek meg. A céltételezések olykor megtörnek az érdekektől vezérelt politikai akaraton: a reális nemzeti feltételek figyelmen kívül hagyásán, a támogatók holdudvarába tartozó vállalkozások „helyzetbe hozásán" és hasonlókon. (A nemzetközi segítséggel kidolgozott hazai oktatásügyi fejlesztési műveletek között a közelmúltban sikeresen bonyolódott le a Soros- és a világbanki szakképzési program.)
Hazai viszonyaink között kényes pont a kutatásra és fejlesztésre fordított nemzeti erőforrások aránya. Ez nálunk harmada, negyede a fejlett országokéval szemben.
Gáspár L. további innovációs háttértényezőket is érdemesnek tart megemlíteni: koordináló szervek, innovációs bankok, szövetségek, társulások létrehozását és működtetését, innovációs kutatást és szakemberképzést, információs és tanácsadó hálózat kialakítását. (Gáspár L., 1998.)
Az imént idézett művében Gáspár L. Kornai János kutatásainak „hozadékait" felhasználva közzétesz egy adatsort arról, hogy a XX. században (a 90-es évekig) mely országok (társadalmak) hány korszakos találmányt produkáltak. A számok rendkívüli mértékben informatívak:
- Egyesült Államok: 81;
- Németország: 15;
- Nagy Britannia: 11;
- Franciaország: 7;
- Szovjetunió: 6;
- Japán: 4;
- Svájc: 4;
- Hollandia 2.
(A felsorolásban egy-egy korszakos találmánnyal még ott található Csehszlovákia, Kanada, Mexikó, Olaszország, Románia és Svédország. Japán nem túl kedvező besorolásának az a magyarázata, hogy a távol-keleti innovációs nagyhatalom nem az eredeti, hanem az ún. fejlesztő újításokban jeleskedik!)