3.4 A technikai-technológiai és a társadalmi innováció
A technikai-technológiai innovációk a modern kapitalista társadalom legjellegzetesebb azonosító jegyei. A technikai és tudományos intézményekben jönnek létre, erősödnek meg és kapnak sajátos arculatot. Az alapjaikat képező természettudományoknak nagy a társadalmi tekintélye. Hatásuk olyan, mint mágnesnek a vasporban - átrendeznek. Erre az effektusra kitűnő példa az informatika, a robottechnika és a hírközlés befolyása a gazdaságra. A technikai-technológiai innovációkban érdekeltek a találmányra, a termékre, s különösképpen a termék „szocializálására", piacra való bevezetésére, elfogadtatására összpontosítanak. Az innovációs folyamat lerövidítése kötelező művelet, s az új terméket a lehető leggyorsabban a fogyasztó közelébe kell vinni. Ezek az innovációk rendszerint életmódot alakítanak (dinamikus pénzforgalom informatikai rendszereken keresztül, Internet-használat, új gépkocsivezetési technikák, új közlekedési szokások stb.). Adott esetben vizuális és mentális stresszt okoznak. Egyrészt közelítik a kézi és a szellemi munkát, másrészt távolítják egymástól a kvalifikált és nem kvalifikált munkavégzést.
Egyébiránt a nevelésügyi (iskolai) innovációk művelőiben is gyakran jelen van a késztetés a technológiai modell követésére, arra, hogy a termelési rendszerek „vállalkozói" hatásosságát tartsák szem előtt. Az egyre gyakrabban használt „neveléstermék" fogalom is pragmatikus filozófiai közelítést idéz, azt, hogy egy konstrukció értéke annak hasznosságával igazolható. A „gazdaságos", a „technikailag" megalapozott nevelés és oktatás csábító, s néha megvalósíthatatlan illúziót kelt. (F. Cros, 1997.)
A társadalmi innovációk - ellentétben az előbbiekkel - egymásra torlódnak a történelemben. Társadalmi formációk kétségbe vonása, a megváltoztatásukra tett kísérletek közvetlenül kisebb kockázatot feltételeznek, mint a technológiában, a gazdaságban. Gyakori az új és újabb problémák felvetése. A megoldások sokszor kampányszerűek, rövidtávra szólnak. A társadalmi dinamika kiváltása általában nagyobb követelmény, mint az innováció végső sikere. Az a fontos, hogy az emberek érezzék jól magukat, reményteljes jövő bontakozzék ki előttük. A társadalmi innovációk rezonálnak a technikaiakra, néha a gazdálkodás hatásossága, rentabilitása érdekében jönnek létre. Átszervezik még a családi, a szabadidős „terepet" és időkereteket is. Az üzemekben társult vállalkozások jönnek létre. Maximális erőfeszítés történik az emberi erőforrások kiművelésére. A hatalmas ütemű gazdasági növekedés a szociális szférára is kiterjed. Csak azok az egyedek, csoportok, társadalmi együttesek képesek gyarapodni, fennmaradni, akik fiatalosak, megújulnak, dinamikusak, versenyképesek.