3.1 Innovációs sikerek – nemzeti identitás
A modern társadalom a találékonysággal, a problémák hatásos és gyors felszámolásával jellemezhető, azaz alkotóképességgel, intuícióval. Ez a társadalom sikeres, sikerre törekvő, az örökifjúság és az élni akarás metaforája. A program éltető ereje a másképp „csinálás", a jobb és a még jobb megoldások keresése és megtalálása, a minőség megcélzása. A nemzeteknek, a különböző érdekek és értékek mentén szerveződő csoportoknak, közösségeknek lételeme az, hogy kimutassák frissességüket, megújulási képességüket. Ugyanis ezek a kapacitások hozzátartoznak a politikai, gazdasági és kulturális uralomhoz a nemzeti, a regionális és a „szupranacionális" terepen. Országok, különböző érdekcsoportok és közösségek azért igazodnak, húznak a zárt (exkluzív) uniókhoz, s az osztozkodástól ódzkodva amennyire csak lehet, ágálnak a csatlakozások ellen, viszont időről-időre mégis fogadják a közeledőket, a jelölteket. Ezek a szövetségek aztán megkönnyítik az új tagoknak a politikai, technológiai, pénzügyi, kereskedelmi, kulturális (pl. oktatásügyi), katonai innovációs adottságokhoz és termékekhez való hozzáférést. Mindemellett az is kétségtelen, hogy a vezető, a szövetséget uraló országoknak a csatlakozók, a holdudvar jó intervenciós terep, ahol a már elöregedőben lévő innovációkat is értékesíteni tudják, hogy aztán újabbakkal rukkoljanak elő.
Egyébiránt a nemzetek saját nagyszerűségüket, szellemi és fizikai képességeiket gyakorta éppen technikai, technológiai, szociális, tudományos, művészeti találmányaikkal, újításaikkal, innovációikkal, adott esetben sportteljesítményeikkel igyekeznek igazolni. Ez a beállítódás két szempontból nyerhet különös értelmet. Egyrészt valóban a nemzetközi jelenlét és szereplés súlyosabbá tételének érdekében nyilvánul meg. Másrészt az állampolgárok, a közösséghez tartozók nemzeti (közösségi) azonosulás-beállítódásainak kiváltását szolgálja. Mi, magyarok is szívesen és gyakorta hivatkozunk Asbóth Oszkárra, Irinyi Jánosra, Jedlik Ányosra, Kandó Kálmánra, Puskás Tivadarra és a többi feltalálóra, a forradalmárokra, a fizikus Lénárd Fülöptől a vegyész Oláh Györgyig a tizegynéhány Nobel-díjasra. Érthető, hogy a büszkélkedésekből nem hiányoznak a jótékony túlzások sem. Ugyanis ez az effektus része a jelenség természetének. A nevelésügy területéről, mint magyar találmányt, érdemes szóba hozni a Pető-módszert és iskolát.