Aligha kell amellett sokat érvelni, hogy az innováció tanulmányozása szervesen tartozik hozzá a menedzseri iskolavezetéshez. Következésképpen a Holland - Magyar közoktatási vezetőképző program is át meg át van itatva újításműveletek feldolgozásával. Nem is kell, nem is szükséges a törzsanyagtól teljesen elkülönülő tematikát kidolgozni „Az innováció menedzselése" című tantárgyhoz. Ha az ember néhány pillantást vet a teljes Holland - Magyar programra, akkor az innováció-tartalom közvetlenül is azonosítható a Vezetésfejlesztés, a Stratégiai menedzsment, az Oktatás és fejlesztés, a Humán erőforrás és az Oktatás hatékonysága és értékelése stb. tárgyakban. Az innováció menedzselése tanulmányi egységben kibontakoztatható ismeretek tehát sajátos értelmet nyernek a többi tantárgy anyagaihoz társítással, mint ahogy az utóbbiakban kidolgozott, feltárt vezetésmódszertan közvetlenül alkalmazható a nevelésügyi (iskolai) innovációs tevékenységekben is. Ezzel a közelítéssel és állásponttal többnyire elkerülhetők az ésszerűtlen és energiapocsékoló átfedések, mivelhogy alig lehet elkülöníteni innovációs stratégiai menedzsmentet a többi hasonló vezetésművelettől, s hogy a korszerű közoktatási vezetés minden összetevője magában hordozza a megújítás-mozzanatokat.

Mindazonáltal elkerülhetetlen a nevelésügyi (iskolai) innováció kiterjedt és mély tanulmányozása a közoktatási vezetőképzésben: a kiindulópontok keresése, az ösztönző és fékező társadalmi és intézményi kontextus körvonalazása, a strukturális, tartalmi és módszertani összefüggések tisztázása, az oktatásügyi progresszivitás, a kutatás és az iskola megújulási esélyei kapcsolatának kifejezése, a nevelésügyi innováció európai dimenzióinak megmutatása.

A tantárgy anyagát tanulmányozó közoktatási vezetőnek meg kell küzdenie egy sajátos nehézséggel. Az iskolaintézményben művelt innováció vizsgálatát nem lehetséges elvonatkoztatni a nemzeti oktatáspolitikában (oktatásügyben, nevelésügyben) lejátszódó rendszermegújító törekvésektől. Bárha a két innovációs szinten kibontakozó mozgás között szerves a kölcsönhatás, nem kétséges, hogy a befolyást tekintve a nagyrendszernek van elsőbbsége. Pl. A decentralizáló neveléspolitika jelentős intézményi innovációs energiákat szabadít fel. Egy másik példa: a minőségelv érvényesítését preferáló, támogató, „jutalmazó" oktatáspolitikai centrum iskolák százaiban képes mozgósítani a megújítás-igényt. A nevelésügyi és az iskolai innováció valójában ugyanannak a jelenségnek a két oldala.