4.4 Innovációs kategóriák
A kategorizálás-művelet kiindulópontjaként nem könnyű a kritériumokat pontosan megfogalmazni. Mindenesetre a kezdeményezői kör, valamint az innováció „karrierjét" meghatározó szakmai, politikai vagy intézményi keret mibenléte az elsődleges ismérv.
A spontán innováció a hivatalos kezdeményezéseken kívül bukkan fel. Kiművelését az iskolában maguk a tanítók, tanárok határozzák el. Kifejező, a túlhaladott struktúrák létét és működési adottságait vitató, vitatkozó szándék testesül meg benne. Célja a minden körülmények közötti változtatás. Minőségi (és nem kvantitatív) tekintetben értékelik. A megítélés kritériumai, mutatói döntő mértékben a résztvevők, a műveletekben egészen közvetlenül érdekeltek (elsősorban a pedagógusok, aztán a szülők és a növendékek) elégedettségét képezik le. Még akkor is, ha a spontán innováció tudományos nézőpontból is értékesnek tekinthető, gyakran kerül mellőzött helyzetbe. Ezért terjesztése nem nélkülözheti a „térítői buzgóságot".
Az ellenőrzött, értékelt innovációt eredetileg pedagógus csoportok alkotják meg és alkalmazzák, kutatók, szakértők, egyetemi oktatók támogatják, gondozzák, esetleg irányítják, mindenesetre kontrollálják. Az értékelésben a minősítő kutató vagy szakember a vállalt célokkal szembesíti a valóban bekövetkezett változásokat. Ezekről az innovációkról tudományos referensek nyilatkoznak jóváhagyóan. Az állami, közoktatáspolitikai hatalom ösztönzi az ilyenfajta távlatos újításokat, mert szándéka van/lehet velük, terjesztésükre gondol, s anyagi támogatásban is részesíti őket. Előfordul, hogy az oktatáspolitikai centrum még a hivatalos - pl. tantervi - dokumentumokban, adott esetben alternatív ajánlatként is megjeleníti az ellenőrzött és értékelt innovációt. A spontán innováció általában radikálisabb álláspontjával szemben ebből mérsékeltebb törekvések szoktak következni.
A közoktatáspolitikai központban megkomponált és a „perifériára" továbbított innováció a századforduló idején, valamint annak első évtizedében versenyképes „műfaj". Ebben az esetben nem reformról van szó, mert az innováció alkalmazására, használatára nem vonatkoznak türelmetlen követelmények. A terjesztés a szándékok tekintetében moderált, a vállalkozókat persze előnyben részesítő, mi több, adott esetben megjelenik a majdani adminisztratív bevezetés valószínűsége is. Mindazonáltal a terjesztés idején kezdeményezők folyamatos interakcióban vannak a felhasználó, a bevezetésre készülő iskolákkal, tantestületekkel. Jó példa erre az innovációra és műveletre a minőségbiztosítási konstrukció. Az európai iskolairányítási színtéren igen népszerű ez a fejlesztésmodell (a „Top-Down"), bárha az alulról jövő, a spontán innováció (a „Bottom-Up") is nagy becsben tartott újításvariáció.
A visszautasított innovációt gyakran kormányzati késére dolgozzák ki, aztán eredeti formájában, összefüggéseiben mégsem használják. Előfordul azonban, hogy később mégis mértékül szolgál. A nemzetközi terepről nem nehéz rá példát hozni. Tipikus esete a Langevin-Wallon-terv, amely a háború utáni Nyugat-Európában a leginkább haladó közoktatáspolitikai program volt. Az oktatásügy átfogó demokratizálását tűzte ki célul. Bárha a korabeli politikai hatalmak nem voltak képesek elfogadni és teljesíteni a program követelményeit, számos reformtörekvés azóta is sokat profitál belőle. Valami hasonló kavargás esetenként a hazai viszonyok között is tapasztalható. Néha az egymást követő kormányok oktatásügyi értékpreferenciái jelentősen változnak, s korábbi újító elképzelések veszítenek időszerűségükből (4 +4-es, 2 + 4-es gimnáziumi szerkezetváltoztató törekvések; a NAT - helyi tanterv innovációs mozzanatok...).
Az innováció mint „ravasz kibúvó" tapasztalati alapon különíthető el a jelenségmezőben. Bizonyos feszültségek időszakos levezetését szolgálja akkor, amikor a problémák súlyának enyhítése érdekében nem a valóságos okokhoz nyúlnak az illetékesek. (Y. Guyot, C. Pujade-Renaud, D. Zimmermann, 1974.) Aki nem tartózkodik a tekintélyrombolástól, hazai példákat is idézhet.

Melyik innovációs kategória megjelenése konstatálható leginkább a közoktatási intézményekben? Érveljen álláspontja mellett!