6 – A nevelésügyi (iskolai) innováció európai dimenziójáról
Az európai oktatásügyi intézményrendszerben különböző kutatásszervezeti struktúrák jönnek létre a globális neveléspolitikai jelenségek érzékelésére és befolyásolására. Feltételezhető, mi több, érzékelhető, hogy az európai iniciatívák hatást gyakorolnak a hazai fejlesztési programokra, valamint az iskolai innovációkra. „Uniós" kezdeményezésre és támogatással a franciaországi INRP (Országos Pedagógiai Kutatóintézet) kebelén működik a Megfigyelő Központ (Observatoire), amely a „tizenötök" országaiban az aktuális nevelésügyi innovációkat tanulmányozza, komparatív vizsgálatokat végez a tárgyban, s a tanulságokat és ajánlásait folyamatosan publikálja. Egy 2000. márciusában az Interneten közzétett anyagban (www.inrp.fr/search-page...) a Központ megjeleníti az európai iskolaügyi innovációk tendenciáit és előnyben részesített programpontjait. A F. Vaniscotte által megfogalmazott tanulmányban a kutatók öt prioritás-pontot jelölnek meg.
/1/ Mindenekelőtt az esélyek kiegyenlítésére vonatkozó innovációkat ösztönzik és támogatják a tagországok oktatáspolitikai központjai. Mint a többi különösen támogatott innovációk esetében, a központi kezdeményezés és dotálás ebben a programpontban is erős hatást gyakorol a nagyrendszer elemeiben, az iskolákban folyó megújító törekvésekre. Az „ellensúlyozás" törekvés további négy részfeladatáról is lehet olvasni a dokumentumban:
- a szociális nehézségekkel küzdő és a (mentális, érzékszervi, mozgásszervi...) hátrányos helyzetű tanulók integrációja a „rendes" iskolában folyó nevelésbe;
- különös figyelem szentelése az etnikai kisebbségek oktatására és nevelésére;
- keretek létrehozása a bukások és a korai iskolaelhagyás jelenségeinek csökkentésére, megszüntetésére;
- esélykiegyenlítés a fiúk és a leányok lehetőségei között.
/2/ Az idegen nyelvek oktatására, valamint a más kultúrák közvetítésére vonatkozó innovációk kiváltása és támogatása. A törekvéseknek két rétege különíthető el: a politikai és a didaktikai dimenzió.
/3/ Határozottan előnyben részesített innovációs tartalom a pedagógusok felkészítése az európai dimenzióban való eligazodásra, az ebben a tekintetben aktuális oktatási és nevelési műveletek végzésére. Két mozzanatot emelnek ki a kutatók és a politikai felelősei: az európai dimenzió, az európai nevelési értékrend összetevőit, valamint a globalizációs tendenciákat.
/4/ Szerves része a földrészen tapasztalható innovációs törekvéseknek a pedagógusképzés modernizációja. Két faktor mutatkozik különösen figyelmet keltőnek: a teljes pedagógusképzés „egyetemesítése" (az óvodapedagógus- és a tanítóképzést is beleértve); a pedagógus-továbbképzés hatásosságának növelése.
/5/ Külön is megnevezett elemei a tendenciáknak és preferenciáknak az oktatásügyi „káderszemélyek" (intézményvezetők, oktatásirányítási szakemberek...) képzésére vonatkozó innovációk.
A Megfigyelő Központnak mindig aktuális és pontos tudása van arról, hogy tagországokban, az oktatási nagyrendszerben és az intézményi szinten milyen mozgások érzékelhetők a fenti innovációs területeken. Ismeri azokat a kölcsönhatásokat, amelyek a felülről kezdeményezett (Top-Down) és az iskolában kidolgozott (Botton-Up) innovációk között lejátszódnak. Vannak országok, ahol az előbbi dominanciája igen erős (Ausztria, Franciaország), másutt pedig az utóbbi mozgástere igen jelentős (pl. Belgium, ahol a politikai centrum dominancia-törekvéseit az iskolák nemigen fogadják el.). Spanyolországban és Portugáliában a kormányzat erőteljesen jutalmazza az újításra kapható iskolákat.
A fenti feszesebb politikai kereteken kívüli innovációkkal kapcsolatban a Központ jelentéseiből (2000 márciusában) a következőket lehet kiolvasni a tartalmi újításokkal kapcsolatban:
/1/ Az innovációk inkább az iskolai keretekben, az iskolai tanítás és nevelés feladatkörében testesülnek meg. Az „egész életen át tartó" tanulás kibontakoztatására kevés példát lehet találni;
/2/ Sok innováció vonatkozik a „hivatalos" tantervi tartalmak és követelmények helyi adaptációjára vonatkozóan, de az előírt kereteken kívüli struktúrák fejlesztésére is jelentős kezdeményezések mutathatók ki.
/3/ A rendszerbéli és az iskolai innovációk „oldalvizén" rendszerint új tanári kompetenciák (tudáselemek és illetékességek) fejlődnek ki. (Pl. a nemzeti örökség nevelési értékeinek kihasználásához különös kulturális ismeretekre és képességekre van szüksége a tanártársadalomnak.)
/4/ Ha az egyes innovációk adott populáció oktatását, nevelését célozzák is meg (pl. a szociokulturális szempontból hátrányos helyzetű iskolásokét), rendszerint a teljes iskolás népesség és ifjúság profitál a kezdeményezésekből.
/5/ A századelőn időszerű nevelésügyi (iskolai) innovációk megkövetelik a tanítói, tanári szakmai tevékenység gyökeres átalakítását. Ez a követelmény nemcsak a szaktárgyi tartalmakkal kapcsolatos ismeretek, hanem a képzési és nevelési adottságok, képességek gyökeres megújítására is vonatkoznak.
/6/ Ezek az innovációk kiragadják a tanítót, a tanárt a magányos szakember helyzetéből. A XXI. századi iskolában a pedagógus csapatember. A csaknem mindenütt gyakorlatban lévő helyi kurrikulum (tanterv) elkészítése, az általa „vezérelt" oktatásfolyamat közös tevékenységgel szerveződik. Mi több, a közreműködői kör kiterjed a növendékekre is, akik nem egyszerűen a nevelés tárgyai, de alanyai is. A tanító, a tanár nem csak a nevelői testület, de tanulói csoport része is.
Az oktatásügyi „terepen" eközben határozott törekvés jelenik meg az ún. közösségi kompetenciák kimunkálására. Kis elemző elmélyülés után érthető, hogy a kezdeményezés előbb a szakképzést érintette az iskolaügyben. Ugyanis mindenekelőtt a gazdasági versenyképesség, a munkakompetenciák fejlesztése, az európai munkavállaló képességeinek magas szintre emelése, a munkaadói érdekvédelemi struktúrák és funkciók kiépítése áll a középpontban. (Szabóné, 2006). Később az oktatásügy teljességére kiterjedt a nevezett „logika" érvényesítésének szándéka (az európai dimenzió erősítése, a tagállamok nyelveinek tanítása és terjesztése, a hallgatói és oktatói mobilitás, az intézmények közti kooperáció, a rendszerek információs és tapasztalatcsere kapcsolata, a „nyílt" és távoktatás fejlesztése stb.)
Nagy az innovációkat inspiráló mozgás a nemzetközi oktatásfejlesztő programok terén is (Socrates, Leonardo stb.). Az egyik Comenius-kezdeményezés az „Amikor az iskola Európára nyílik" címet hordozza. Lényege: feltárni a gazdag európai nevelésörökséget, miközben a résztvevők előnyben részesítik a kompetenciafejlesztést, nevezetesen a nyelvit, valamint az európai polgári és a multikulturális attitűd gazdagítását. Évenként hozzávetőlegesen 11 ezer iskolát, 100 ezer pedagógust és 750 ezer tanulót mozgósít a program Európában. Hazánkban 2010 elején zárultak a pályáztatások. A közel másfél évtizede erősíti Magyarországon az iskolarendszer adottságait a Soros Alapítvány kezdeményezésével és támogatásával működő Önfejlesztő Iskolák „mozgalom", amely önmagában is innováció, s további újításláncolatot generál. Eredetileg (1996-ban) kétszer ötven iskola pályázhatott. Ma már tizennyolc régióközpont szervezi a közös munkát, amelynek lényege az oktatási és nevelési programok önálló fejlesztő tervezése és lebonyolítása. (Balázs, 2009)

Véleménye szerint milyen hatással van az Európai Unió neveléspolitikája a hazai oktatásirányításra?