4.3 Cselekvésszintek a nevelésügyi innovációkban

A nevelésügyi innováció esetében négy műveleti szintet szokás megkülönböztetni_

Az oktatáspolitikai szinten az intézményrendszerre vonatkozó újító kezdeményezések azonosíthatók. A decentralizált rendszerekben ezek szokás szerint inkább ajánlások, mint utasítások. A politikai centrum ösztönző intézkedésekkel, előnyök adásának ígéretével mozgósítja a „vonalat", továbbképzéseket szervez.

Az intézményi szint az iskolai innovációk optimális terepe. Az ebben a tekintetben ideális intézmény cselekvésre bátorítja azokat a pedagógusokat, akiknek vannak új elképzelései. Az iskola(vezető) erőteljesen támogatja őket abban, hogy külső forrásokkal kapcsolatba kerülhessenek, s hogy a tudásban és indítékokban fellelhető szakmai heterogenitást homogenizálják.

A harmadik az ún. csoportszint, az innovációs együttműködés, az akciókutatás és a fejlesztő tevékenységek leginkább sikerrel kecsegtető szervezéskerete. Az együttműködés keretei között itt mozgósítható leginkább a partnerek hozzáértése, cselekvésadottsága, itt ellensúlyozható a közömbösség, az oppozíció, itt fogható vissza a „kampányoló" akciózás, itt uralhatók a befolyás-, a kontroll- és a kommunikációs folyamatok. Ebben a dimenzióban a team-munka a leginkább eredményes együttműködési forma.

Az individuális szint egyáltalán nem hagyható figyelmen kívül. A szükséglet és az ellenállás „játéka" ezen a ponton érzékelhető és alakítható. Ugyanis a kettő egyikének túlsúlya dönti el azt, hogy az egyén mozgósítható-e az újításműveletekben vagy sem.