4.9.1 Csoportépítés, team-munka

Még a kiváló képességű tanítókból, tanárokból álló testület sem alkot abszolút bizonyossággal akcióképes csoportot. A természetes munkaegyüttes-formálódás az eredményesen kibontakozó praxisban mehet végbe. Ezt kivárni azonban általában nincs idő, mert viszonylag gyorsan kell cselekedni, megnövelni a hatékonyságot. Valójában az egyéni képességek extenzív összekapcsolásáról van szó. A csoportépülés rendszerint együtt jár az egyedek pszichikus képességeinek (mint a pl. önismeret, biztos fellépés, felelősség- és kockázatvállalás, szabadságérzet, tolerancia és beleérző készség és a többi) fejlődésével. Az intézményi dimenzióban a változásesélyek érzékelésének képessége, az egységes intézményi imázs alakulása, a közösségi érdek felismerése, valamint a problémamegoldás kompetenciáinak gyarapodása lehet a hozadék.

A csoportépítés jellegzetes eszköze (az intézményműködési praxis mellett) a tréning (az edzés). Ez többnyire mesterségesen létrehozott és erős konfliktushelyzetekben folytatott gyakorlatsor, az egyének kellemetlenségi érzéshatárainak irritálása és átlépése. Az üléseken (szeánszokon) ezenfelül - az animátor irányításával - a résztvevők elemzik az átélt tapasztalatokat, s következtetéseiket aktualizálják a köznapi viszonyokra. (Lelki Titkaink Mentálhigiénés Stúdió, 2010)

A team-munka alapfeltétele a vezetői támogatás, a világos célok és alapszabályok, a csapattagok által élvezett előnyök (munkafeltételek, karrieresélyek), a résztvevők elfogultsága az adott cselekvés javára, valamint a csoportban folyatott kollektív tevékenységhez szükséges készségek megléte. Fejlődésszakaszainak állomásai: megalakulás, „viharzóna" (a tudás-, szándék-, érdekkülönbözőségek, valamint a belőlük következő összeütközések megmutatkozása), igazodás (azaz az előbbiek moderálása), a teljesítőképesség kibontakozása.

A teljesítményt befolyásoló tényezők: a méret (nagy vagy kiscsapat), a team-összetétel (a részvevők tapasztalatit, képzettségét, nemét illetően homogén vagy heterogén) és a szerepek (elvárt, észlelt, teljesített szerepek).

A team-munka típusai: az összegező, amely az egyének teljesítmény-hozzájárulásainak summázatát produkálja; a szétválasztó, amely a legnagyobb kapacitású csapattag befolyását érvényesíti; az összekötő, benne mindenki teszi a dolgát, a teljesítmény a gyengébb résztvevők munkaminőségéhez közelít; az optimalizáló esetében viszont az együttműködés eredménye meghaladja az egyéni képességek összességéből elvárhatót.

A dinamikus, az „újra" érzékeny, a „meneteltő" tantestületekben szükségszerűen formálódnak a team-ek. A minőségügyi kibontakozás Comenius-szakaszában (az önként vállalás idején) jelentek meg a minőségi körök. Aztán a kötelező intézményesülés-etapban, hasonló logikával a minőség(ügy)i csoportok. A közelmúlt neveléstörténeti tapasztalataiból is könnyű példákat meríteni. Gáspár László szentlőrinci munkaiskola kísérletében (1969-1985) a négy tevékenységrendszer „gondozására" formálódtak munkacsoportok. A tanítás-tanulás, a termelés és gazdálkodás, a közügyek intézése és a szabadidő tevékenység programozására, irányítására alakultak jelentős feladatok végzésével, nagy hatáskörrel és felelősséggel cselekvő tanári együttesek. (Gáspár, 1984)