2.3. Jogforrások rendszere (kibocsátók, jogszabályok típusai)

A jogforrások természetesen többféle szempont szerint, így - többek között - kibocsátók és az általuk kibocsátott jogszabály típusa szerint is csoportosíthatók.

A Magyar Köztársaság hatályos alkotmánya szerint jogszabályt bocsáthat ki:

  • az Országgyűlés,
  • a Kormány,
  • a miniszterelnök,
  • a miniszterek és
  • a helyi önkormányzatok képviselőtestületei.

A jogszabályok megjelenési formája így legfeljebb kétfajta lehet:

  • törvény vagy
  • rendelet.

(Megjegyzendő, a rendszerváltás előtt a jogforrások között felehető volt az un. törvényerejű rendelet kibocsátására is, ezt az - akkoriban ritkán ülésező - Országgyűlés ülésezésének hiányában az azóta nem létező Elnöki Tanács bocsátotta ki.

Ez csak azért érdemel említést, mert jelenleg is hatályos még néhány ilyen - nem kevéssé fontos! - ,jogszabály.

(Ld. az 1959. évi IV. törvény, a polgári törvénykönyvről - a továbbiakban PTK - végrehajtására kiadott Ptké, az 1978. évi 2. tvr. amelyet nem váltott fel mindeddig új jogszabály.

Bár az új - de szintén hatályba nem lépett - PTK módosítás kapcsán elfogadták és kihirdették az „új" Ptké-t de az az Alkotmánybíróság döntése folytán nem lépett hatályba. Aztán maga az új PTK sem lépett hatályba a soron következő Parlament döntése alapján.

„Az Alkotmányíróság .....a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 2010. évi XV. törvény 1. § (1)bekezdése, valamint 208. §-a alkotmányellenes, ezért azokat - a jelen határozat közzétételének napjával - megsemmisíti."

(ld. az Alkotmánybíróság erről szóló döntését)

 

Fontos, hogy- a fentiekből következően - jogszabály csak törvény vagy rendelet lehet. Törvényt csak az Országgyűlés alkothat, rendeletet

  • a Kormány,
  • a miniszterelnök,
  • egyes miniszterek, valamint
  • a helyi önkormányzat képviselőtestülete jogosult kibocsátani.

Kiemelendő, hogy az Országgyűlés bármely gazdasági és társadalmi viszony átfogó szabályozása körében jogosult (és köteles is) törvényt alkotni,; a Kormány az alkotmányban meghatározott feladatkörében, az un. Kizárólagos törvényhozási tárgyak kivételével gyakorlatilag minden egyéb szabályozást igénylő terület tekintetében, valamint a törvény felhatalmazása alapján; a miniszterelnök és a miniszterek csak a feladatkörükben és kizárólag magasabb szintű - törvényi - felhatalmazás alapján alkothatnak jogszabályt.

A helyi önkormányzat képviselőtestülete a helyi közügyekben rendelkezik önálló rendeletalkotási joggal - és kötelességgel - illetve törvény felhatalmazása alapján alkothat rendeletet.

A jogforrások tovább közös jellemzője, hogy egymásra épülő hierarchikus rendszert alkotnak, ezt szokás nevezni a jogforrások hierarchiájának is.

Ez megjelenik mind a jogszabály kibocsátók, mind az általuk alkotott jogforrások - jogszabályok - tekintetében.

A hierarchia csúcsán a törvény áll, majd a kormányrendelet, a miniszterelnöki, illetve a miniszteri rendelet követi.

A helyi önkormányzat képviselőtestülete a helyi közügyekben általános jogalkotó hatáskörrel bír, azaz az Alkotmány és a törvények keretei között a helyi társadalmi viszonyok szabályozása körében szabadon bocsáthat ki rendeletet.

Azokban az esetekben amikor a helyi önkormányzat képviselőtestülete - átruházott hatáskörben - magasabb rangú jogszabály felhatalmazása alapján - esetlegesen kormányrendelet felhatalmazása alapján - alkot rendeletet, az a helyi viszonyokból folyó sajátosságok okán sem állhat ellentétben a magasabb rangú, felhatalmazást adó jogszabály rendelkezéseivel.

A jogforrási hierarchia tehát azt jelenti, hogy egyrészt a magasabb szintű jogszabály rendelkezésével nem lehet ellentétes az alacsonyabb szinten létrehozott jogszabály, másrészt az alacsonyabb rangú jogszabály csak annyiban szabályozhat egy adott életviszonyt, amennyiben arra a magasabb rangú jogszabály nem állapít meg rendelkezést.

A jogforrási hierarchiából folyóan az is megfigyelhető, hogy az általánoshoz képest speciális alsóbb szintű szabályozás, valamint a helyi szabályozás egyre inkább specifikus szabályokat tartalmaz, és megjelenik a szubszidiaritás elve is.

(A "szubszidiaritás" - nem büntetőjogi - jelentése: Az, az elv, mely szerint minden döntést és végrehajtást a lehető legalacsonyabb szinten a polgárokhoz lehető legközelebb kell meghozni, ahol a legnagyobb hozzáértéssel rendelkeznek.

A jogforrási hierarchia megsértésének következménye, hogy az alacsonyabb szintű jogszabálynak a magasabb szintű jogszabállyal ellentétes rendelkezése nem bír kötelező erővel. A vélt vagy valós jogszabályi kollíziók / (lat.), az összeütközés, összetalálkozás/ megállapítása, az alkotmányos rendelkezésékkel való összevetése és az összeütközés következményeinek levonása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.

(Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos eljárását külön fejezeten tárgyaljuk. Addig is ld. itt)

(A teljesség igényével - a korábbiakban kifejtettekre is tekintettel, - Magyarország Európai Unióban való tagállami minőségére tekintettel meg kell jegyezni, hogy a jogforrási hierarchia a közösségi jog és a nemzeti jogok viszonylatában is értelmezendő. E tekintetben az Alkotmány úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban- Európai Unió) alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - egyes Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja, e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan és az Európai Unió intézményei útján is. A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.

Amennyiben tehát a jogszabályi ütközés a közösségi jog vagy a nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségek, és a nemzeti jog között állna fenn, abban az esetben - feltéve, hogy az Alkotmányban biztosított jogvédelem szintje nem csökken - a közösségi jog illetve a nemzetközi jog elsődlegessége érvényesül. Amennyiben valamely közösségi polgár európai uniós tagállam, közösségi jogalkalmazó szerv vagy az Európai Bizottság a közösségi jog és a belső jog összhangjának hiányát észleli, akkor e körben az Európai Bíróság állásfoglalását vagy döntését kérheti.

E kérdéskör a tankötelezettség tagállamonként eltérő szabályainál illetve a tankötelezettség teljesítésnek eltérő szabályainál bírhat jelentőséggel, illetve ha közösségi döntés születik a jövőben e körben. Ld. Nemzeti Erőforrás Minisztérium és itt.