8.4. A jogalkalmazás szakaszai

A jogalkalmazásnak három szakaszát különböztetjük meg:

a.) a tényállás megállapítását,

b.) a jogszabály értelmezését,

c.) a jogkövetkezmények megállapítását és döntést (határozathozatalt)

 


 

a.) A tényállás megállapítása

Első lépésként meg kell állapítani azokat a tényeket és körülményeket, amelyekre a jogszabályt alkalmazni kell. Egy bizonyos ügy konkrét tényállása, mely mindig tv-i tényállásra tekintettel történik pl. birtokháborítási ügyben az érdekli a jogalkalmazót, hogy a birtokzavarás vagy a birtoktól való megfosztás történt-e. Ez egy jogilag releváns (lényeges, fontos) tény.

 

b.) A jogszabály értelmezése

A tényállás felderítését követi annak a jogszabálynak vagy jogszabályoknak a megkeresése, kiválasztása, amelynek alapján a döntést meg kell hozni. A jogszabályt nem csak meg kell keresni, hanem értelmezni is kell.

A tényállás megállapítása és a jogszabály értelmezése gyakorlatilag nem választható el élesen egymástól. A jogszabály értelmezésének a jogalkalmazás szempontjából van jelentősége.

Jogértelmezésen a jogszabály valódi tartalmának feltárására irányuló tudatos tevékenységet értjük.

Tudományos alapjai már a római klasszikus jogban kimutathatók, interpretáció - jogszabály magyarázattal - jogszabály-értelmezéssel.

A magyar jog is a jogszabály valódi tartalmának feltárására irányuló tudatos tevékenységet érti jogszabály értelmezésen.

Jogértelmezési típusok:

  • jogszabályi értelmezés: másik jogszabállyal maga a normát kibocsátó szerv értelmez,
  • jogalkalmazói értelmezés: állami vagy más szervtől eredő értelmezés,
  • jogirodalmi értelmezés: tudományos feltárása a jogszabály értelmének (pl. tanulmány, jogszabály kommentár - magyarázó jegyzet). Nincs kötelező erejük. A római jogban a jogtudások véleménye jogforrás erővel bírt, ehhez öt nagy jogtudás egyetértése volt szükséges.

A jogszabály értelmezés - módszerét tekintve - lehet:

  • nyelvtani (interpretáció grammatica)
  • logikai (interpretáció logica)
  • rendszertani (interpretáció systematica)
  • történeti (interpretáció historica)

 

1. Nyelvtani értelmezés: a jogi szöveget a hétköznapi nyelv szabályai szerint kell értelmezni. A nyelvtan szabályai szerint való feltárás a gondolkodás és nyelvi kifejezés egységében.

2. Logikai értelmezés a formális logika szabályainak alkalmazása az értelmezésben. Ismerttől az ismeretlenre. Következtetés, bizonyítás. Helyes gondolkodás.

3. Rendszertani értelmezés: más jogtételekkel, jogintézményekkel, sőt más jogággal és jogrendszerrel való összefüggés vizsgálata.

 

4. Történelmi értelmezés:a keletkezés és jogfejlődés társadalmi körülményeiből a társadalmi viszonyok helyzetének alakulásából következtetés a társadalomra.

 

 

c.) A jogkövetkezmények megállapítása és döntés (határozat-hozatal)

A jogkövetkezmények megállapítása és a határozathozatal a jogalkalmazás záró művelete.

A megállapítható jogkövetkezmények körét a jogi minősítés és a jogi szabályozás jellege szabja meg. A jogi minősítés kizárja a vele ellentétes jogkövetkezmények megállapítását. (pl. ha nem állapítható meg bűncselekmény nem kerülhet sor büntetés kiszabására sem.)

A döntés kötött, egyrészt a konkrét tényálláshoz és kötött a jogszabály valódi tartalmához is.

A kötöttség lehet:

  • teljes kötöttség: a jogszabály egy rendelkezést tartalmaz, mérlegelésre nincs lehetőség
  • nem teljes kötöttség: a jogalkalmazó számára mérlegelési lehetőséget ad. (A mérlegelés is csak bizonyos keretek között lehetséges.)

Diszkréciónak nevezzük: a jogkövetkezmény megállapítására vonatkozó és a jogszabályban kifejezetten biztosított mérlegelési lehetőséget.

A jogalkalmazásban a diszkrecionalitás szerepe az, hogy a konkrét eset körülményeihez, sajátosságaihoz rugalmasan alkalmazkodva, egyéniesítve valósítsa meg az adott jogi szabályozás célját.

A jogalkalmazás jogfejlesztő jogalakító szerepét, annak némely sajátos esete, módszere teszi lehetővé. Ezen módszerek közé tartozik a méltányosság is, amelynek alkalmazása már a jogfejlődés korai szakaszaiban is sor került. Alapja a jogi norma általánossága és a jogeset egyedisége közötti ellentmondás.

Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a jogi norma mereven következetes alkalmazása miatt igazságtalan lenne a döntés. Ezért a modern jogrendszerek felhatalmazzák a jogalkalmazókat, hogy a jogszabályok bizonyos előírásaitól méltányosságból eltérjenek.

A méltányosság tehát a diszkrecionális jogalkalmazás egyik sajátos megnyilvánulása, alkalmazására csak kifejezett jogszabályi felhatalmazás alapján van lehetőség.

Analógikus jogalkalmazás: nincs az eldöntendő jogesetre vonatkozó jogszabály, vagyis joghézag van, ezért a jogalkalmazó az adott esetet egy hasonló esetre vonatkozó jogszabály alapján bírálja el.

A joghézag fajai kialakulásukat tekintve:

  • eredeti: amikor az adott tényállás már a jogi szabályozás kialakulásakor rendezetlen maradt,
  • később keletkezett: amikor a társadalmi viszonyok változása, új esettípusok kialakulása folytán áll elő joghézag.

A joghézag észlelése nyomán a jogalkotó új jogszabállyal pótolja a hiányt, vagy a jogalkalmazó gondoskodik a kitöltéséről, mégpedig jogi analógiával.

Főszabály: törvényi analógia a büntetőjogban nem alkalmazható.

A határozathozatal (döntés) az előbbi fázisok, a döntéshozatal folyamatának végeredménye.

A határozatok fajtái, elnevezésük jogáganként különbözőek.

Pl. államigazgatásban: határozat, bírói eljárásban:az ügy érdemében hozott ítélet, minden más végzés

A jogalkalmazó (a határozatot hozó) személyisége, függetlensége és felelősség döntő jelentőségű.