2.4. Az Alkotmány helye és szerepe a jogforrási hierarchiában
A jogforrási hierarchia kapcsán leírtak jól rávilágítanak arra, hogy egy jogszabálynak a jogrendszerben elfoglalt helye a hierarchikus rend okán meghatározó jelentőségű.
Ezek közül is minden ország jogrendszerében kiemelkedő jelentőségű az Alkotmány függetlenül attól, hogy nincs minden - európai országban sem - írott alkotmány. (Ld. Nagy-Britania)
Az Alkotmányok ugyanis minden esetben alaptörvényként funkcionálnak és a jogrendszer egészét alapozzák meg. Az Alkotmány kiemelt jelentőségét mutatja, hogy az alkotmányos rendelkezések valamennyi jogalkotót kötik, azokkal ellentétes tartalmú jogszabály nem jöhet létre.
Az Alkotmány szupremáciáját számos ország jogrendszerében külön intézményrendszer és eljárásjogi szabályok is biztosítják. A hazai jogrendszer esetében például az Alkotmánybíróság őrködik az Alkotmány megtartásán és megsemmisíthet minden olyan jogszabályt vagy jogszabályhelyet, amelyről azt állapítja meg, hogy az Alkotmánnyal ellentétes rendelkezést tartalmaz. (ld. a fentebbi hivatkozást.)
Az eljárásjogi szabályokat illetően pedig megemlíthető, hogy pl. új alkotmány elfogadásához az Országgyűlés kétharmados szavazattöbbséggel történő elfogadásán túlmenően annak népszavazás útján történő megerősítése is szükséges. (A módosításokhoz nem!)
Az Alkotmány maga is törvény, - mely így formailag is - a jogforrási hierarchia csúcsán található. Ami az Alkotmányt mégis a többi törvény fölé emeli, - azaz elsővé az egyenlők közül - annak szabályozási tárgyköre!
A legtöbb Alkotmány ugyanis alapvetően az államcélokra, az államformára a hatalommegosztásra, a hatalomgyakorlás módjára, az alapvető szabadságjogokra, az államszervezetre, a közigazgatási szervezetrendszerre, az állampolgári kötelezettségekre, a nemzetközi kapcsolatokra és szuverenitásra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket.
Ennek megfelelően a Magyar Köztársaság Alkotmánya az alábbi főbb szabályozási tárgyakat tartalmazza:
- államformára, hatalomgyakorlás módjára, a politikai rendszer és az államhatalom jellegére,
- a szuverenitás gyakorlására, az európai uniós tagsággal együtt járó kompetenciák megosztására,
- az alapvető jogokra (szabadságjogok, gazdasági, szociális és kulturális jogok emberi jogok állampolgári jogok, diszkrimináció tilalma) és kötelezettségekre (honvédelem, közteherviselés, tankötelezettség), illetve a jogok védelmére,
- az államszervezetre, a feladat- és hatalommegosztásra,
- az államhatalmi szervekre (Országgyűlés, Kormány, köztársasági elnök), a bíróságokra és az ügyészségekre,
- az alkotmányos jogok védelmének szervezetrendszerére (Alkotmánybíróság országgyűlési biztosok),
- a honvédségre és egyes rendvédelmi szervekre,
- az Országgyűlés pénzügyi ellenőrzésére (Állami Számvevőszék) és a monetáris politika szervezetrendszerére (Magyar Nemzeti Bank),
- a helyi hatalomgyakorlásra (önkormányzatokra),
- a jogalkotásra és a jogalkotó szervekre,
- a választások elveire,
- a nemzeti jelképekre (címer, zászló) vonatkozó alapvető szabályokat.
A jogforrástan ismer még ún. alkotmányos törvényeket, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az Alkotmány valamely szabályozási tárgyköréhez, ezért a jogforrási hierarchiában ugyan az Alkotmány alatt helyezkednek el, de jelentőségüknél fogva kiemelkednek más törvények közül. ( Un. 2/3-os törvények. Ezeket az Országgyűlés ugyanis csak kétharmados szavazattöbbséggel fogadhatja el, illetve módosíthatja. Pl. a helyi önkormányzatokról szóló törvény, a választási törvény, médiáról szól törvény, stb.