BH2008. 166

BH2008. 166

 

Ha az általános iskola a fenntartó döntése alapján szüntette meg egy fő munkaviszonyát, ez jogszerűen történt, és nem vizsgálható, hogy a továbbiakban új felvétel nélkül miként oldható meg a feladatok ellátása (1992. évi XXXIII. törvény 30. §).

 

A felperes a keresetében felmentése jogellenességének megállapítását, és eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2002. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában napközis csoportvezetőként. A jogviszonyát a munkáltató a 2006. március 18-án kelt felmentésével szüntette meg azon indokolással, hogy V. Város Önkormányzata Képviselő-testülete képviselő-testületi határozatában „a takarékosabb feladatellátás érdekében és a munkaköri átszervezés miatt" 2006. január 3-ával egy fő napközis csoportvezetői munkakörű közalkalmazott vonatkozásában - az 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján - létszámleépítést rendelt el. A véglegesen megszűnő álláshely miatt egy fő teljes munkaidőben foglalkoztatott napközis csoportvezető továbbfoglalkoztatására sem az intézményben, sem az önkormányzat foglalkoztatási körében nincs lehetőség.

A képviselő-testületi határozat tartalmazza, hogy a létszámleépítéssel megszűnő álláshely legalább öt évig nem állítható vissza, kivéve, ha a jogszabályból adódó többletfeladatok ezt indokolttá teszik.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az önkormányzat mint fenntartó a létszámleépítés elrendelésére jogosult volt, annak célszerűségét pedig a felperes nem vitathatja. A munkáltató hatáskörébe tartozik, hogy hogyan oldja meg a feladatok ellátását, milyen átszervezéssel és esetleges túlóra igénybevételével. Arra nem merült fel adat, hogy a felperes felmentését követően az alperes felvett volna újabb napközis csoportvezetőt.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.

A megyei bíróság a tényállást kiegészítve megállapította, hogy az alperesnél a felmentés időpontjában nem volt sem egész, sem részmunkaidős betöltetlen munkakör. A bíróság nem vizsgálhatja, hogy a munkáltató milyen módon oldja meg a felperes által korábban ellátott feladat elvégzését. Ezért szükségtelen bizonyítás felvétele arra vonatkozóan, hogy a felmentést követően a felperes által ellátott feladatok elvégzését az alperes a továbbiakban hogyan valósította meg, a túlórák mértéke és elrendelése a jogszabályoknak megfelelt-e.

A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet jogalap tekintetében való megváltoztatását és közbenső ítéletben annak megállapítását kérte, hogy a felmentés jogellenes; az összegszerűség vonatkozásában az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Másodlagos kérelme a mindkét fokon eljárt bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult. Érvelése szerint a tényállás nem tisztázott, a bíróságok nem vizsgálták, hogy a felmentés időpontjában a napközis feladatok ellátása hány óra túlmunkát vett igénybe, illetve kik voltak azok a pedagógusok, akik ebben közreműködtek. Jogellenes a fenntartó határozata és a munkáltató gyakorlata, amely az állandó feladatok ellátásához rendszeresen túlmunkát tesz kötelezővé.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult. Álláspontja szerint a fenntartó egy teljes munkaidőben foglalkoztatott napközis nevelő státusának megszüntetését rendelte el, amely döntés végrehajtása az alperesre kötelező volt.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A jogvita eldöntése során az eljáró bíróságok helytállóan indultak ki V. Város Önkormányzat Képviselő-testülete határozatából, amely egy fő napközis csoportvezető vonatkozásában létszámleépítést rendelt el. Ezen határozat azt is rögzítette, hogy a megszüntetett álláshely öt évig nem „állítható vissza".

Az alperesi iskola a fenntartó döntése alapján jogszerűen élhetett a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésével a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontja, illetve (3) bekezdése alapján. A bizonyítási eljárást követően megállapítható volt, hogy az alperesnél a felmentés időpontjában nem volt sem egész, sem részmunkaidős betöltetlen munkakör, így nem volt olyan álláshely, amely a felperes részére felajánlható lett volna.

Az eljáró bíróságok a jogszabályoknak megfelelően állapították meg, miszerint a bírósági eljárás során nem vizsgálható, hogy a munkáltató a jogviszony megszűnését követően hogyan oldotta meg a felperes által korábban ellátott feladatokat. Ez olyan munkaszervezésre tartozó kérdés, amely a bíróságok kompetenciáján kívül esik. Jelen eljárás során tehát nem volt bizonyítás tárgyává tehető, hogy az alperesi iskola a közalkalmazottak részére túlórát rendelt-e el, illetve azok teljesítését milyen formában, illetve milyen óraszám mellett kívánta meg.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.265/2007.)