I.1.2. A tanuló kártérítési felelőssége

Köot. 77. § (1) 11/1994 MKM rendelet 33. §

Ha a tanuló tanulmányi kötelezettségeinek teljesítésével összefüggésben a nevelési-oktatási intézménynek, illetve a gyakorlati képzés szervezőjének jogellenesen kárt okoz, a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének szabályai szerint kell helytállnia.

Ez alapvetően azt jelenti, hogy amennyiben az okozott kárért való felelősséget nem ismeri el, és a kárt nem téríti meg a diák vagy törvényes képviselője, a polgári jog szabályai szerint az igény, csak perben lesz érvényesíthető!

Nyomatékkal felhívjuk a figyelmet, arra, hogy a kártérítési felelősség megállapításánál fontos, ügydöntő tényező, hogy a károkozáskor kinek a felügyelete alatt állt a károkozó diák. A tanítás időben, illetve amíg a diák kötelezően vagy szükségképen az intézményben tartózkodik, a felügyeleti kötelezettség az intézményt terheli. Adott esetben nehéz lehet - de inkább lehetetlen - bizonyítani, hogy a diák olyan módon okozott kárt az intézménynek, amit az intézmény a felügyeleti kötelezettsége megfelelő gyakorlásával sem tudott volna elhárítani!

Fontos fogalom ebben a körben a vétőképesség:

Ez nem jogszabályban definiált fogalom, hanem egy konkrét tudati állapotot jelent, a kiskorúnak azt a képességét jelenti, hogy - koránál vagy állapotánál fogva - fel tudja ismerni a magatartásának társadalomellenességét, jogellenes, káros következményeit.

A polgári jog a vétőképességet nem köti korhatárhoz, konkrét, egyedi ügyben a bírónak kell az eset körülményeinek körültekintő vizsgálatával megállapítani, hogy a károkozó kiskorú a károkozás idején rendelkezett-e a fenti képességgel.

Ha a károkozáskor a vétőképesség hiányzik, az ilyen személy az okozott kárért nem vonható felelősségre, helyette gondozója (törvényes képviselője) felel, kivéve ha bizonyítani tudja, hogy a vétőképtelen személy felügyeletének ellátása érdekében az adott helyzetben általában elvárható módon járt el (Pl. az intézmény felügyeletében bízhatott.)[Ptk. 437. § (1) bek.].

Kárfelelősség A bírósági gyakorlat tanúsága szerint adott esetben akár 14 év alatti gyermek is felelőssé tehető az általa okozott kárért. Ez fejeződik ki abban a jogi rendelkezésben is, hogy belátási képességgel rendelkező kiskorúval egyetemlegesen tehető felelőssé a kárért a kiskorú gondozója is, ha bizonyítható, hogy a gondozó felróhatóan megszegte a felügyeleti kötelezettségeit [Ptk. 437. § (4) bek.].

A jog ezenkívül még a vétőképtelen személy kártérítésre való kötelezését is lehetővé teszi kivételes esetekben, ha a vétőképtelen károkozónak nincs gondozója, vagy a gondozója megfelelően eleget tett a felügyeleti kötelezettségeinek, és az eset körülményei és a károsult, illetve károkozó vagyoni viszonyai ezt nyilvánvalóan indokolttá teszik [Ptk. 347. § (2) bek.].

Lényeges azonban, hogy a törvényes képviselő által okozott kárért a kiskorú nem felel [Ptk. 350. § (3) bek.].

Fontos tisztázni a fentiek miatt a gondozó fogalmát:

Gondozó az a személy, aki a vétőképtelen személy tényleges felügyeletét ellátja, magatartását ellenőrzi, s őt irányítani köteles és képes. Gondozók alapvetően a szülői felügyeletet ellátó szülők vagy szülő, illetve bármely személy (pl. családtag) vagy intézmény ( iskola, óvoda, kollégium), akire a szülők a gyermek nevelését, felügyeletét bízták!

Belátható, hogy a fent jelzett kimentési lehetőség csak elméleti, a gyakorlatban szinte lehetetlen!

Azonban az ilyen károk megtérülést biztosítás - közte felelősségbiztosítás - kötésével lehet „biztosítani" mint ahogy - a következő pontban tárgyalandó - az intézményt a diákkal és harmadik személyekkel szemben is esetlegesen terhelő kártérítési kötelezettséget is!