2.2. Jogforrások fogalma

A Jogforrások fogalmának meghatározását illetően alapvetően két megközelítés ismert.

1. Az egyik szerint jogforrás alatt értendők mindazon tényezők, amelyekből a jog származik keletkezik (un. genetikus jogforrás definíció). E fogalom-meghatározás szerint a jogforrás fogalomkörébe  sorolhatók  a  szokásjogok,  a jogszabályok,  a jogalkalmazó  szervek állásfoglalásai (pl irányelvek, elvi állásfoglalások, elvi döntések, stb.), sőt a jogtudomány és a jogtudósok munkássága is.

 

2. A másik megközelítés szerint jogforrás alatt a meghatározott módon, a jogalkotó hatáskörrel felruházott (állami vagy önkormányzati szervek), továbbá az általuk alkotott jogszabályok összessége értendő (ún. gnoszeológikus jogforrás definíció). E fogalom-meghatározás szerint tehát a jogforrás nem más, mint egyrészt a jogszabályok megjelenési formája, amelyekből a jogi normák tartalma  (magatartásszabály)  megismerhető,  másrészt  amelyektől,  mint kibocsátóktól (jogalkotó szervektől) a jogi normák származnak.

 

A jogforrás tehát összefoglalóan jelenti:

  • egyrészt a jogalkotásra, jogszabályok kibocsátására jogalkotó hatáskörrel felruházott szerveket,
  • másrészt az általuk egy meghatározott aktussal (eljárási rendben) elfogadott jogi normákat, azaz a jogszabályokat.

 

A jogforrások közös jellemzője, hogy egymásra épülő, hierarchikus rendszert alkotnak rendezik a társadalmi viszonyokat. Ez történhet helyi vagy országos szinten.

Ez előbbi körben jogszabályok kibocsátására alapvetően akkor kerül sor, ha társadalmi igény jelentkezik valamilyen társadalmi viszony rendezésére és ezzel összefüggésben szükség van a helyi közösség tagjai jogainak és kötelezettségeinek meghatározására.