BH1998. 560.

BH1998. 560.

 

I. A pedagógus munkakörben történő alkalmazás feltételeit az iskolai végzettség tekintetében, az oktatási-nevelési intézmény típusához igazodóan a törvény határozza meg. Ezek tételes felsorolása nem minimális feltételeket jelöl meg, hanem az alkalmazás kizárólagos és egyben elegendő feltételeit állapítja meg (1993. évi LXXIX. tv. 17. §).

 

II. A kizárólag fogyatékosokat nevelő és oktató intézményben a megfelelő gyógypedagógiai tanári képesítéssel rendelkező pedagógus pusztán a gyógypedagógiai tanári képesítése alapján jogosult valamennyi tantárgy oktatására [1993. évi LXXIX. tv. 17. § (3) bek.].

 

A felperes 1987 szeptemberétől áll az alperes alkalmazásában. Az 1987/88-as tanévben napközis nevelői feladatot látott el, és készségtárgyakat tanított. 1989 és 1993 közt szülési szabadságon volt. 1987 júniusában általános iskolai tanítói oklevelet és testnevelés szakkollégiumi képzésről szóló igazolást, majd 1991 augusztusában oligofrén pedagógia szakos gyógypedagógiai tanári oklevelet szerzett. Az 1993/94-es tanévben az általános iskola 5/c. osztályában történelmet, környezetismeretet és testnevelést tanított, egyéni korrekciós oktatást végzett és osztályfőnök volt. A 4/b. és 4/c. osztályokban testnevelést tanított.

Az alperes a felperest 1993. január 5-én a felső közalkalmazotti osztály „F" fizetési osztályába sorolta be kötelező alapon, majd 1993. december 30-án átsorolta a „D" fizetési osztályba.

A felperes az eredménytelen egyeztetést követően a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében az „F" fizetési osztályba történő besorolását kérte, mivel szerinte a munkaköre ellátásához a gyógypedagógiai és a tanítói végzettsége egyaránt szükséges és mindketőtt hasznosítja.

Az alperes kérte a kereset elutasítását, mert álláspontja szerint a felperes besorolásánál csak a tanári képesítést lehet figyelembe venni.

A munkaügyi bíróság az ítéletével az 1993. december 30-i átsorolást megváltoztatta, és a felperest 1994. január 1-jétől az „F" fizetési osztályba sorolta. Megállapította, hogy a felperes a gyógypedagógiai szakképesítésén túl a munkaköri feladatainak ellátása során hasznosítja az általános iskolai tanítói oklevelét és a testnevelés szakkollégiumi képesítését is. A munkaköre megfelelő ellátáshoz mindkét főiskolán szerzett ismeretei szükségesek. A felperes az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 63. §-a (5) bekezdésében meghatározott besorolási feltételeknek megfelel, ezért vele szemben a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 13/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, mint alacsonyabb jogszabályban foglalt kizáró rendelkezés nem alkalmazható.

Az ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt az alperes fellebbezett.

A felperes kérte az ítélet helybenhagyását.

A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a helytállóan megállapított tényállás alapján helytelen jogi következtetést vont le.

A felperes a munkakörének ellátásához szükséges gyógypedagógiai tanári végzettséggel rendelkezik, ennek alapján valamennyi tantárgy oktatására jogosult a kizárólag fogyatékosokat nevelő és oktató általános iskolában.

A felperes nem felel meg az „F" fizetési osztályba sorolás feltételeinek és a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet kizárja a tanítói végzettsége figyelembevételét.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Jogi álláspontja szerint a közoktatásról szóló törvény 17. §-ának (3) bekezdése a gyógypedagógiai diplomát mint minimális alkalmazási feltételt írja elő, de nem zárja ki, hogy az oktatáshoz szükséges, másik felsőfokú végzettséget ne kelljen figyelembe venni. A tömegsportot és az úszásoktatást csak a testnevelés szakkollégium birtokában oktathatja, az úszásoktatáshoz pedig megszerezte az úszóedzői képesítést is. Hivatkozott végül a másodfokú bíróságnak egy, a perbelihez hasonló tárgyú perben született, de a felülvizsgálati kérelemmel érintett ítélettel ellentétes döntésére, és kérte annak beszerzését.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

A perben azt kellett eldönteni, hogy a felperes tanítói végzettsége is szükséges-e a munkaköre ellátásához.

A felperes munkahelye, az alperes által működtetett általános iskola, amely kizárólag fogyatékosokat nevelő és oktató és nem többcélú nevelési-oktatási intézmény.

Az 1993. évi LXXIX. törvény 17. §-a határozza meg az iskolai végzettség tekintetében, az oktatási-nevelési intézmény típusához igazodóan, a pedagógus munkakörben történő alkalmazás feltételeit. Ezek tételes felsorolása azonban nem minimális feltételeket jelöl meg, hanem az alkalmazás kizárólagos és egyben elegendő feltételeit állapítja meg. A felperesre ezért a (3) bekezdésben előírt, a fogyatékosság típusának megfelelő gyógypedagógiai tanári képesítés vonatkozik Amíg ugyanez a jogszabály az egyéb iskolatípusok esetén a tantárgynak, a szakiránynak, a művészeti ágnak megfelelő pedagógiai vagy felsőfokú iskolai végzettséget ír elő, addig a kizárólag fogyatékosokat nevelő és oktató intézményben ilyen megszorítást nem tartalmaz. Ebből a jogszabály helytálló értelmezésével következik, hogy az ilyen intézményekben a megfelelő gyógypedagógiai tanári képesítéssel rendelkező pedagógus pusztán a gyógypedagógiai tanári képesítése alapján jogosult valamennyi tantárgy oktatására.

A testnevelést oktató pedagógus egyben jogosult az úszás oktatására is, míg a szakedzői képesítés a sportiskolákban sem alkalmazási feltétel. A tanítói szaktudás hasznosítása önmagában nem teszi kötelezővé a magasabb besorolást.

A felperes pedagógus munkakört tölt be. A perbeli időszakban a munkakörére előírt kötelező heti óraszám keretében végezte a munkakörébe tartozó oktatási feladatait, heti 4 túlórában pedig - megállapodás alapján - tömegsportot és úszást oktatott. A túlmunkáért külön átalánydíjazásban részesült.

A felperes munkakörének ellátásához kizárólag a gyógypedagógiai végzettség szükséges, ezért figyelmen kívül kell hagyni a bíróságok által hivatkozott 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 13/A. §-a (1) bekezdése b) pontjának rendelkezését.

A jogerős ítélet nem sért sem anyagi, sem eljárási jogszabályt, ezért a Legfelsőbb Bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hozta meg, és a felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének viselésére.

A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli. A további felülvizsgálatot a Pp. 271. §-ának (2) bekezdése zárja ki. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.653/1997. sz.)