6.1. A jogszabályok érvényességének fogalmi megközelítései

A jogszabályok érvényességének fogalmi meghatározását illetően többféle tudományelméleti megközelítés ismert.

A jogszociológiai nézőpont szerint a jogszabályok érvényességét azok tényleges társadalmi érvényesülése jelenti,  azaz  a  jogszabályok  érvényességének  „mércéje",  hogy  a megfogalmazott magatartásminták követése ténylegesen megvalósul-e.

Természetjogi megközelítésében csak az a jogszabály lehet érvényes, amely érvényesíti az igazságosság eszméjét és tükrözi az általános és egyetemes emberi értékeket. (A természetjogi felfogás szerint a náci jogrendszer vagy az apartheid rendszerek jogszabályai ezért nem bírnak kötelező erővel és nem alkotnak jogrendszert, mert nem egyeztethetők össze az igazságosság eszméjével és követelményeivel.) Érdekességként elmondható, hogy a természetjogi nézőpont leginkább a nemzetközi jogban érhető tetten, ahol az általános és egyetemes emberi értékek és az igazságosság eszméje különös hangsúllyal esik latba, megsértése pedig a nemzetközi közösség fellépését vonhatja maga után.

A modern jogállami keretek között a leginkább elterjedt felfogás a jogpozitivista szemlélet, amely a jogszabályok érvényességét a jogalkotási eljárásrend, mint „formai" követelmény betartásához köti.

E megközelítés szerint egy jogszabály akkor érvényes, ha:

  • illeszkedik a jogforrási hierarchiába,
  • a jogalkotó hatáskörrel felruházott szerv, feladat- és hatáskörének keretei között,
  • meghatározott eljárásrend keretében alkotja meg, és
  • az előírt módon a kihirdetése megtörténik.