I.2. A nevelési-oktatási intézmény kártérítési felelőssége
A nevelési-oktatási intézmény kártérítési felelőssége több irányú. Egyrészt fennáll
- a diák felé, másrészt a
- szülő felé, és harmadrészt, mint a civil jog alanya,
- minden más harmadik személy felé.
E legutóbbit, kizárólag a Ptk. rendezi, így harmadik személyek felé a Ptk. szabályai szerint tartozik felelősséggel az intézmény, míg a diák, illetve a szülő felé a Köot. szerinti szigorúbb felelősségi szabályok alapján kell helytállnia.
Főszabályként /Köot. 77. §-ának (3) / objektív (tárgyi, vagy un. eredmény) felelősséggel tartozik a diákoknak és a szülőknek (törvényes képviselőnek) az intézményben vagy az intézmény működésével kapcsolatban okozott kárért. (Egyaránt személyben, annak testi épségében, vagy dolgokba bekövetkezett sérelemért és ebből keletkezett vagyoni kárét.)
Bár korábban már volt szó a kártérítési felelősségről most ismét térjünk vissza rá, ennek az intézménynek alapos megértse érdekben.
A fokozott (vétlen v. objektív v. eredmény-) felelősség alkalmazási területe. A polgári jogban a vétkes felelősség mellett (amit más néven rendes felelősségnek nevezünk, hiszen ez a felelősségi főszabály) ismeretes néhány speciális felelősségi intézmény. Ezek legjelentősebbike a fokozott A fokozott felelősség alkalmazására akkor kerül sor, ha valaki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, illetve azoknál a szerződéseknél, ahol a kötelezett dolgok őrzésére vállal kötelezettséget.
A fokozott felelősség alóli mentesülés. A fokozott veszéllyel járó tevékenység fokozott kárforrást jelent a társadalomban Ezért, ha a fokozott veszéllyel járó tevékenység kárra vezet (vagy a kötelezett által őrzött dolog károsodik a károkozó kártérítéssel tartozik, mely alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kár a károsult felróható magatartásának következménye, vagy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik
(Ez az a tényező amit a közoktatási intézmény aligha tud bizonyítani. A gyermek az ő gondozása, felügyelete alatt áll, akár másnak okoz kárt, akár neki vagy a jogszerűen bevitt, benn tartott és lehelyezett dolgaiban okoznak kárt.)
A kimentési feltételek az utóbbi esetben kettősek. A kár okának elháríthatatlan külső oknak kell lennie. (Ha ugyanis külső ok volt, de elhárítható lett volna átlagos erőfeszítés mellett, akkor megáll a kártérítés, ha elháríthatatlan belső ok, akkor a károkozó is kártérítéssel tartozik). A kártérítési felelősség alól tehát nem mentesülhet a károkozó azzal, hogy bizonyítja, mindent megtett, ami az adott helyzetben általában elvárható. A károkozó tudatának vizsgálatára sor sem kerül, hiszen a jogi felelősség alapját a jogalkotó abban határozta meg, hogy valaki a törvény által felsorolt veszélyes tevékenység egyikét folytatta, s ezzel kárt okozott.
A fokozott felelősséget szokásos objektív felelősségnek is nevezni. Az eredményfelelősséghez, a felelősség megállapításához csak az "eredmény" elemre van szükség. Aki helytáll, még csak nem is követett el jogellenes magatartást, ennek következtében okozatosság sem állhat fenn és vétkesség sem. Az objektív felelősségnél a felelősség megállapításához a jogellenes magatartás, az okozati összefüggés és a jogellenes eredmény szükséges, a vétkesség nem.