2.2. Jogforrások fogalma
A Jogforrások fogalmának meghatározását illetően alapvetően két megközelítés ismert.
1. Az egyik szerint jogforrás alatt értendők mindazon tényezők, amelyekből a jog származik keletkezik (un. genetikus jogforrás definíció). E fogalom-meghatározás szerint a jogforrás fogalomkörébe sorolhatók a szokásjogok, a jogszabályok, a jogalkalmazó szervek állásfoglalásai (pl irányelvek, elvi állásfoglalások, elvi döntések, stb.), sőt a jogtudomány és a jogtudósok munkássága is.
2. A másik megközelítés szerint jogforrás alatt a meghatározott módon, a jogalkotó hatáskörrel felruházott (állami vagy önkormányzati szervek), továbbá az általuk alkotott jogszabályok összessége értendő (ún. gnoszeológikus jogforrás definíció). E fogalom-meghatározás szerint tehát a jogforrás nem más, mint egyrészt a jogszabályok megjelenési formája, amelyekből a jogi normák tartalma (magatartásszabály) megismerhető, másrészt amelyektől, mint kibocsátóktól (jogalkotó szervektől) a jogi normák származnak.
A jogforrás tehát összefoglalóan jelenti:
- egyrészt a jogalkotásra, jogszabályok kibocsátására jogalkotó hatáskörrel felruházott szerveket,
- másrészt az általuk egy meghatározott aktussal (eljárási rendben) elfogadott jogi normákat, azaz a jogszabályokat.
A jogforrások közös jellemzője, hogy egymásra épülő, hierarchikus rendszert alkotnak rendezik a társadalmi viszonyokat. Ez történhet helyi vagy országos szinten.
Ez előbbi körben jogszabályok kibocsátására alapvetően akkor kerül sor, ha társadalmi igény jelentkezik valamilyen társadalmi viszony rendezésére és ezzel összefüggésben szükség van a helyi közösség tagjai jogainak és kötelezettségeinek meghatározására.