4.2. Változtatni a struktúrát!
A. D. Chandler szerint a struktúra mindig követi a stratégiát. A szerző nagyvállalatok elemzése alapján a következő összefüggést állapította meg: a vállalatok romló teljesítményük következtében vagy növekedésük biztosítása érdekében módosítják stratégiájukat, amit ha nem követ a struktúra fejlesztése, szervezeti problémák jelentkeznek, ebből kifolyólag a vállalatok módosítják szervezeti felépítésüket. Antal Iván tételében is ez a felfogás tükröződik: „A stratégia megváltozásában összegződik a vállalat és környezete viszonyának változása. A változó helyzethez alkalmazkodó új célok új megközelítési módokat, új stratégiákat igényelnek... A stratégia változás együtt jár a szervezeti struktúra változásával... Szabály: a stratégia változás irányelveiből kiindulva kell fejleszteni a szervezet struktúráját." (Antal, 1981)
Végül Csath Magdolna is ezt az irányzatot követi amikor kifejti, hogy a szervezetfejlesztés általános feladata annak a szervezeti formának a megkeresése, amelyik a leginkább összhangban van a stratégiával. (Csath, 1990)
Ez sematikusan így ábrázolható:
környezet →stratégia →struktúra
A kontingencia elmélet jóval többrétűbb és erősebb függést tételez fel a három tényező között. E felfogás szerint a szervezeti struktúra kialakítása követi a stratégia változásait, a választott stratégia pedig a környezeti változások függvényében alakul át, ezenkívül a környezet közvetlenül, a technológián keresztül is hat a szervezeti struktúrára. (Barakonyi-Lorange, 1993) Az elmélet újdonsága, hogy a szervezeti tagok magatartását is beiktatja mint közvetítő változót.

3. ábra: A kontingencia
elmélet alapmodellje
(Forrás:Vezetés-SzervezésI-II
46. oldal)
Ez a felfogás nem állítja ellentétbe a fent vázolt irányzatokat, hanem egymás kiegészítésének tekinti. Az mindenesetre igaz, hogy a legtöbb tapasztalati tény a Chandler nevével fémjelzett irányzatot támasztja alá, hiszen elég a divizionális szervezetekre gondolnunk, ahol a stratégiai tevékenységi területek szerint bontják fel a szervezetet, vagyis a struktúra maximálisan alkalmazkodik a stratégiához.
Ezenkívül A. D. Chandler tételének fényes bizonyítéka a szervezeti formák evolúciója is (25). A XX. század első feléig az iparvállalatok első számú stratégiája az erőforrások feletti kontroll megszerzése, a vertikalitás fokozása volt. Ennek irányítására fejlődtek ki a törzskari szervezeti struktúrák. A XX. század második felében, amikor megjelenik a szervezetek több lábon állása, a diverzifikáció, fejlődnek ki a multidimenzionális szervezetek. Manapság, amikor a környezeti feltételek minden eddiginél gyorsabb tempóban változnak, a vállalatok stratégiája egyre inkább a gyors reagálásra és az erők gyors összpontosítására alapozódik, ezért a hierarchikus szervezetek helyét egyre inkább a hálózatos (mátrix) szervezetek foglalják el.