1.4.2. Oktatás és gazdaság
Az oktatási rendszeren belül zajló folyamatok jelentős része - más társadalmi folyamatokhoz hasonlóan - elvileg értelmezhető gazdasági folyamatként is, és leírható gazdasági fogalmakkal. Így például az oktatással összefüggésben is beszélhetünk keresletről, kínálatról, egyenértékesről, árról, értékről, haszonról, adásvételről, inflációról és hasonlókról. A diplomák és a standardoknak való megfelelés az oktatási rendszeren belül sok szempontból hasonló funkciót töltenek be, mint a gazdaságban a pénz: lehetővé teszik a különböző termékek összehasonlítását. Az oktatáson belül is nyilvánvaló módon megkülönböztethető értékesebb és kevésbé értékes termék, amelyekből eltérő kínálat, és amelyek iránt eltérő kereset alakulhat ki. Az oktatási javak (pl. végzettségek) is inflálódhatnak, ha sok van belőlük, illetve a ritkaságuk magas árhoz vezethet.
A szubsztanciális és a formális értelmezésnek az a kettőssége, amiről korábban a politikával összefüggésben esett szó, és ami eredetileg a gazdasággal összefüggésben fogalmazódott meg, itt is érvényes. Az oktatási folyamatok szubsztanciális értelemben tekinthetők gazdaságinak akkor, ha formálisan nem kötődnek a gazdaság világához, de hatásukat tekintve igen (ilyen például az érettségi értékének inflálódása). Formálisan akkor tekinthetők gazdasági jellegűnek, ha nyilvánvaló módon átnyúlnak a gazdaság világába, például ha az oktatási aktust eleve gazdasági tranzakcióként is definiálják (pl. amikor egy magániskola a nyelvtanfolyamát a piaci keresletnek megfelelő vagy a ráfordításokat és a hasznot beszámító áron kínálja).
Az oktatásnak a gazdasági rendszertől való teljes elválaszthatóságának a nehézsége jól érzékelhető azokban az esetekben, amikor az oktatásügyi döntések egyben források elosztásáról való döntéseket is jelentenek. Mivel egy-egy funkció ellátása meghatározott erőforrások felhasználását igényli, a funkciók súlyának, jelentőségének a meghatározása mindig erőforrások elosztásáról hozott döntéseket jelent. El kell dönteni, hogy a meglévő erőforrásokat inkább az egyik vagy inkább a másik funkció gyakorlására fordítják (pl. több nyelvtanárt alkalmaznak vagy ugyanazon a költségen inkább a gyermekétkeztetést fejlesztik). Az oktatási rendszerek mindennapjait és hosszabb távú fejlődését ilyen döntések sokasága alakítja.
Ezek az elosztási jellegű döntések, noha az oktatási rendszeren belül hozzák őket és céljuk az oktatáson belüli viszonyok alakítása, lényegüket tekintve gazdasági természetűnek is tekinthetők. Ilyen értelemben az oktatási rendszeren belül folyamatosan zajlanak gazdasági folyamatok is és az oktatási szakmai döntések folyamatosan gazdasági döntéseket is jelentenek. Amikor például olyan döntéseket hoznak, hogy egy-egy pedagógiai módszer helyett egy másikat alkalmaznak, vagy bizonyos tanítási feladatokat más, pedagógiai szempontból hatékonyabb eszközökkel végeznek mint korábban, akkor valójában új erőforrások bevonásáról vagy meglévők felszabadításáról, ezen erőforrások hatékonyabb vagy kevésbé hatékony felhasználásáról is döntés születik és ez befolyásolja különböző gazdasági szereplők viselkedését (pl. taneszköz-gyártók, tankönyvkiadók).
Mindezek világosan jelzik, hogy az egyes alrendszerek - így az oktatási és a gazdasági - közötti határvonalak az elkülönülés magas szintje ellenére sem válnak teljesen világosan meghúzhatóvá. Az oktatási és a gazdasági rendszer valójában sok ponton átfedi egymást, elkülönülésük viszonylagos, a közöttük lévő határvonalak megváltozhatnak.
Érdemes utalni arra, hogy az erőforrások elosztása és az értékek allokációja, mint minden más társadalmi alrendszerben, többféle mechanizmus közvetítésével folyhat. E mechanizmusok lehetnek piaciak, bürokratikus jellegűek vagy közvetlen politikai természetűek. Minderről később, az oktatási rendszerek szabályozásáról szóló negyedik fejezetben részletesebben is szó esik.