3.3.2. Az oktatási rendszer belső szerkezeti viszonyai

A társadalmi aktorok cselekvésére vissza nem vezethető oktatásügyi változások mögött igen gyakran az oktatási rendszereknek azokat a belső strukturális adottságait találjuk, amelyek valamilyen formában minden oktatási rendszerben fellelhetők. A történeti fejlődés és a funkcionális differenciálódás nyomán a modern oktatási rendszerek bonyolult struktúrákba szerveződtek, amelyek viselkedése meghatározott logikát követ. Ez, a társadalmi aktorok (szándékolt vagy nem szándékolt) cselekvéseitől függetlenül, önmagában is meghatározza vagy befolyásolja a rendszerven zajló változásokat. Bizonyos változtatási szándékok könnyen megvalósíthatók, mert nem ütköznek strukturális gátakba, mások viszony a strukturális kényszerek miatt nehezebben realizálhatók. Például, amint látni fogjuk, amíg egy adott törekvés könnyen megvalósítható az oktatási rendszer egy bizonyos alrendszerében, mert nem ütközik annak hagyományaival, addig más alrendszerekben ugyanez a változás csak nehezen vihető keresztül. A változások okait vizsgálva nem elég tehát a társadalmi aktorok cselekvésére figyelnünk, hanem keresnünk kell a változások strukturális okait és meghatározóit is.

Az oktatási rendszerek belső, strukturális jellemzőjének tekinthető mindenekelőtt azok belső felépítése, a rendszert alkotó elemek közötti kapcsolatrendszer, de ilyennek kell tekintenünk azt a tényt is, hogy e rendszer hozzákapcsolódik más társadalmi rendszerekhez. A strukturális jellemzők közé sorolható a rendszerfunkcióknak az a sokfélesége is, amelyről az első fejezetben volt szó, továbbá azok az elkerülhetetlen konfliktusok is, amelyek az egyes funkciók ütközését kísérik, és amelyek a társadalmi aktoroktól függetlenül minden oktatási rendszerre jellemzőek. A strukturális jellemzők közül a továbbiakban csak egyet emelünk ki: ez a rendszer belső szerkezeti tagolódása, belső alrendszerekre oszthatósága.