4.5.1. A mikro- és makroszintű folyamatok megkülönböztetése
Korábbi megállapításunk szerint az oktatási rendszerek elég jól megkülönböztethetők aszerint, hogy az egyes intézmények mennyire rendelkeznek önálló mozgástérrel, mennyire van lehetőségük a tanítási és a szocializációs folyamat önálló befolyásolására. Az első fejezetben utaltunk arra is, hogy a rendszernek e sajátossága általában tükröződik az oktatásról, illetve a neveléstudományról való gondolkodásban is.
Ott, ahol nincsen intézményi szintű mozgástér, a rendszerszintű és az osztálytermi szintű folyamatokat gyakran az oktatásról való gondolkodásban sem különböztetik meg, hanem általában beszélnek például tanulásról és tanításról vagy nevelésről. Ahol az egyes iskola önálló aktor ebben a folyamatban, ahol az intézmény önállóan célokat jelöl ki, ehhez eszközöket rendel, szervezi, integrálja és értékeli a tanulás és a szocializáció folyamatát, ott egyre inkább különbséget tesznek a pedagógiai problémák osztálytermi, iskolai és rendszerszintű kezelése között.
A mikro- és makroszintű problémák szétválasztására való hajlam egyik biztos jele az, hogy a rendszerszintű irányításban eleve másfajta kompetenciákat igényelnek, mint az intézményi szintűben. Így például van olyan ország, ahol az oktatási minisztériumban foglalkoztatott köztisztviselők jelentős részétől olyan általános közigazgatási végzettséget követelnek meg, amely nem sokban különbözik attól, amelyet más minisztériumok munkatársaitól igényelnek. Ezektől a tisztviselőktől nem is várják el, hogy értsenek iskolai vagy osztálytermi szintű pedagógiai problémák megoldásához, azaz pedagógiai szakmai kompetenciával rendelkezzenek. Más országokban viszont az országos szintű vezető irányítóktól is elvárják a mikroszintű problémák megoldására való képességet, ezért előszeretettel alkalmaznak a közigazgatáshoz és a makroszintű stratégiai tervezéshez nem feltétlenül értő pedagógusokat.
Az, hogy az oktatási rendszerről való reflexióban az egyes szintek mennyire különülnek el egymástól, jelentős mértékben hat a rendszer befolyásolására való törekvésekre, a felhasznált szabályozási eszközökre. Érdemes megemlíteni, hogy a mikro- és makroszintű szabályozás teljes körű szétválasztása még ott sem történhet meg, ahol a kettő egyébként irányítási szempontból jól különválik. Rendszerszinten meghatározott célokat decentralizált rendszerekben is általában csak úgy lehet elérni, hogy az intézményi szintű döntéseket befolyásolják, azaz a makroszintű cél (pl. adott oktatási szinten növekedjék az általános képzés aránya a szakképzéssel szemben) mikroszintű döntések sokaságának meghozatalán keresztül érhető el (pl. szakmai középiskolák tömege dönt úgy, hogy első évfolyamain általános irányba tolja el a képzést).