1.2.3. A társadalmi struktúra újratermelése

A modern oktatásszociológia egyik legfontosabb megállapítása az, hogy az oktatási rendszerek meghatározó szerepet játszanak a társadalmi struktúra, vagyis az osztály- és rétegszerkezet újratermelésében, illetve átalakításában. Gazdag szakirodalom mutatja be azt, hogy a társadalmi struktúra újratermelése miképpen, milyen mechanizmusokon keresztül valósul meg, hogy miképpen lehet az oktatás révén elősegíteni a társadalom nyitottabbá válását, növelni a társadalmi osztályok és rétegek közötti mozgás lehetőségét (Bourdieu, 1978; Ferge - Háber, 1974; Gazsó, 1988; Kozma, 1994; Andor-Liskó, 2000). Mindezek részletes bemutatására itt nincs lehetőség, csupán három fontos összefüggésre hívjuk fel a figyelmet.

Az első összefüggés két, alapvetően eltérő társadalomképhez kapcsolódó megközelítés megkülönböztetése. Az egyik szerint - némi leegyszerűsítéssel - a társadalmi osztálykülönbségeknek az oktatási rendszeren keresztül történő újratermelése csupán a különbségek önkényes és igazolhatatlan voltát szolgálja, s ennek a leleplezése az oktatással foglalkozó társadalomtudományok fontos feladata. A másik szerint az a jelenség, hogy a modern társadalmakban az iskolai tudás és az azt igazoló végzettségek váltak az előnyösebb társadalmi pozíció megszerzésének egyik legfontosabb eszközévé, pozitív fejlődést jelent. Ez ugyanis nemcsak igazságosabb, hanem a társadalmi fejlődés szempontjából előnyösebb szelekció, mint amikor például a politikai hatalom vagy az öröklött vagyoni helyzet határozza meg az egyén társadalmi pozícióját.

A második összefüggés ugyancsak az oktatás társadalmi újratermelő funkciójának pozitív és negatív értelmezésével függ össze. Az oktatási rendszerek ugyanis éppúgy szolgálhatják a társadalmi különbségek megőrzését vagy erősítését, mint ahogyan szolgálhatják ezek gyengítését vagy megszüntetését is. Az oktatás befolyásolására törekvő társadalmi erők valóban hol az egyik, hol a másik funkciót próbálják megerősíteni, és e kétféle törekvés konfliktusa egyben az oktatáspolitika egyik legjelentősebb elemét alkotja. A társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése és a szegregáció vagy kirekesztődés elleni küzdelem a legfejlettebb országok mindegyikében az oktatáspolitika egyik kiemelt célja. A huszadik század végére gazdag választéka alakult ki azoknak az eszközöknek, amelyeket e cél érdekében fel lehet használni.

A harmadik említésre méltó összefüggés a társadalmi újratermelési funkció gyakorlásának direkt vagy indirekt formái közötti eltéréshez kapcsolódik. Az oktatási rendszerek adott esetben egészen közvetlen módon végezhetik a különböző társadalmi pozíciókhoz kötődő végzettségek elosztását. A kutatás azonban bemutatta a társadalmi rétegződés újratermelésének ennél jóval kifinomultabb, a közvetlen észlelés számára nehezen hozzáférhető formáit is. Így például azokat, amelyek a különböző társadalmi rétegekhez kötődő, eltérő nyelvhasználatok és mentális struktúrák megerősítésével vagy elutasításával függnek össze (Lawton, 1974).