4.6.1. Irányítási funkciók, szintek és szereplők

Az oktatásirányításnak mint a közigazgatási-politikai rendszer és az oktatási rendszer összekapcsolását biztosító rendszernek három alapvető funkció megvalósítását kell biztosítania. Az első ezek közül a politikai-érdekegyeztető funkció, amennyiben az irányítási rendszernek lehetővé kell tennie a különböző társadalmi érdekek megjelenítését, a közöttük zajló egyeztetés lefolytatását és ennek eredményeképpen a közakarat megfogalmazódását. Egy másik funkció a végrehajtás, azaz a közhatalom tényleges gyakorlásának funkciója. Az irányítási rendszer e funkció megvalósításával teszi lehetővé a politikai-érdekegyeztető folyamat eredményeképpen megszületett közakarat megvalósítását (ennek része az ellenőrzés, azaz annak vizsgálata, hogy a dolgok a közakaratnak megfelelően alakulnak-e az oktatási rendszeren belül). Végül az irányítási rendszernek biztosítania kell szakmai funkciók megvalósulását is. Az oktatás ugyanis, mint korábban hangsúlyoztuk, elkülönült szakmai területet alkot, és így az irányítás részben szakmai feladatok megvalósítását is szolgálja.

Mivel az oktatási rendszer irányítása döntően a közigazgatási rendszeren belül valósul meg, az oktatásirányításnak is éppen olyan szintjei lehetnek, mint a közigazgatásnak. A modern közigazgatási rendszereken belül általában három alapvető szintet szoktak megkülönböztetni: az országos, a területi és a helyi (községi, városi) szintet. A területi szintű közigazgatásnak azonban magának is több szintje lehet: így a felső (regionális), a középső (megyei) és az alsó (járási) területi szint. Ezek mellett mindenképpen irányítási szintnek kell még tekintenünk az intézményi szintet is. Érdemes hangsúlyozni, hogy elvileg az országos szint felett és az intézményi szint alatt is lehet további irányítási szintekről beszélni. A nemzeti szint felett található a szupranacionális szint (pl. az Európai Unió szintje), az intézményi szint alatt pedig az olyan, intézményen belüli szervezeti egységek szintje, mint amilyen az azonos tantárgyat tanító tanárokból álló szakmai munkaközösség vagy tanszék.

A korábban említett funkciók elvileg valamennyi szinten megjelenhetnek. Egy-egy oktatásirányítási rendszert többek között éppen az jellemez, hogy milyen irányítási szintjei vannak, és hogy egy-egy irányítási szinten milyen funkciók jelennek meg.[1]

Fontos hangsúlyozni azt is, hogy akár politikai-érdekegyeztetési, akár szakmai funkciók a közigazgatáson kívül lévő társadalmi vagy szakmai szereplőkhöz is hozzárendelhetők. Így az oktatásirányítási rendszernek nemcsak a közigazgatási szintek, hanem az egyéb, egyénileg vagy kollektív módon cselekvő társadalmi aktorok is részét alkotják. Ezek befolyását, felelősségét vagy szerepét éppúgy elemeznünk kell, mint az irányítási szintekét (Balázs et al., 2000).



[1] A magyar közoktatási rendszerről például el lehet mondani, hogy hiányzik az alsó területi (járási) szint, és csak a legutóbbi időben jelent meg a felső területi (regionális) szint, valamint azt, hogy - szemben több más rendszerrel - területi szinten is vannak politikai-érdekegyeztető funkcióval bíró szereplők, pl. a megyei önkormányzatok oktatással foglalkozó bizottságai (Halász - Lannert, 2006).