1.2. Az oktatási rendszer funkciói

A társadalom egyéb alrendszereihez hasonlóan modern oktatási rendszereknek is egyik legfontosabb jellemzője az, hogy egy időben többféle funkciót képesek betölteni. Történeti fejlődésük eredményeként nemcsak egy differenciálódási, elkülönülési folyamaton mentek keresztül, hanem ezzel párhuzamosan arra is képessé váltak, hogy egy időben többféle, egymást kiegészítő, esetenként egymással konfliktusban lévő társadalmi funkciónak tegyenek eleget. Mivel képesek e funkciók betöltésére, az irántuk való társadalmi igény elkerülhetetlenül megjelenik és érvényesülni próbál, ami visszahat fejlődésükre. Azt is mondhatjuk: az alábbiakban ismertetett funkciókat nem feltétlenül kell az oktatási rendszerek inherens, létükből elkerülhetetlenül fakadó jellemzőinek tekintenünk. Megelégedhetünk azzal, hogy azért rendelkeznek e funkciókkal, mert léteznek erre irányuló társadalmi igények és ezek az igények a modern társadalmakban érvényesülnek is.[1]

Az alábbiakban nyolcféle olyan funkciót különböztetünk meg, amelyeket valamennyi modern oktatási rendszer kisebb vagy nagyobb eredményességgel betölt. Ezek a következők: (1) a kultúra újratermelése, (2) az egyén személyiségének alakítása, (3) a társadalmi struktúra újratermelése vagy átalakítása, (4) a gazdaság működésének és növekedésének elősegítése, (5) a politikai rendszer legitimálása, (6) a társadalmi integráció biztosítása, (7) különböző szolgáltatási funkciók ellátása, (8) a társadalmi változások elősegítése vagy fékezése.

Már elöljáróban fontos hangsúlyoznunk, hogy az egyes funkciók egymással szükségképpen kölcsönhatásba kerülnek: egymást gátolhatják vagy erősíthetik. Az egyik legfontosabb kérdés, amit az oktatási rendszerekben bekövetkező változásokkal kapcsolatban fel kell tennünk éppen ez: vajon egy-egy változás miképpen befolyásolja az egyes funkciók érvényesülését. A gyakorlati oktatáspolitika számára pedig így vetődik fel ez a kérdés: vajon egy-egy olyan oktatásügyi változás előidézése esetén milyen mértékben áldozható fel egy-egy funkció valamelyik másik javára, avagy mekkora esélye lehet egy olyan változásnak, amely egy-egy funkció túlságos háttérbe szorulásával jár.



[1] A társadalmi alrendszerek elemzésekor szokás négy alapvető funkciót megkülönböztetni: ezek a reprodukciós, az adaptációs, a célkitűző és az integrációs funkció (Bihari - Pokol, 1992.). Az oktatási rendszer, mint látni fogjuk, különböző mértékben e funkciók mindegyikét betölti. Nyilvánvalóan részt vesz a társadalom újratermelésében; egyre nagyobb szerepe van a társadalmi alkalmazkodás elősegítésében; korlátozott mértékig - elsősorban a kitűzött politikai célok társadalmi elfogadtatásán keresztül - részt vesz a célkitűző funkció megvalósításában; és növekvő szerepet játszik a társadalmi integráció biztosításában is.