3.2.3. A változások szereplői és dinamikája
A szervezett csoportok a politikai döntéshozatalon keresztül, a külső társadalmi kezdeményezések révén vagy a belső szakmai kezdeményezések keretei között próbálnak az oktatási rendszerekben az érdekeiknek megfelelő változásokat elérni. Eközben egymással olyan interakciókba lépnek, amelyet sajátos dinamika jellemez. A változásokat kezdeményező csoportok közötti interakciók és az ezekre jellemző dinamika elemzése nagymértékben hozzásegíthet bennünket az oktatási változások megértéséhez.
Archer elemzése alapján felrajzolható egy olyan modell, amely a változások három említett forrását és ezek kapcsolatát mutatja be (lásd 4. ábra). Az ábrán látható három pólus a változások három lehetséges forrása: azaz (1) a politikai-kormányzati rendszer, (2) az oktatási rendszeren kívül található külső társadalmi csoportok és (3) az oktatási rendszeren belül található szakmai csoportok. Fontos megjegyezni, hogy e három pólus közötti határvonalak a valóságban soha nem vonhatók meg olyan élesen, mint amit a modell sugall. A külső társadalmi csoportok a politikai szervezettség bizonyos szintjén - például ha politikai pártot alkotnak és bejutnak a törvényhozásba - már inkább a politikai-kormányzati rendszer részének tekinthetők. Egy tanárokból és szülőkből álló szervezet esetében - amely például a diákjogok kiszélesítését szorgalmazza - nem egyértelműen eldönthető, hogy belső vagy külső csoportról van szó. A tanfelügyelők szakmai szervezetéről - amely mondjuk az értékelési politika modernizálását javasolja - szintén nem könnyű megmondani, hogy a kezdeményezésük inkább belső szakmai vagy inkább politikai kezdeményezésnek tekinthető.
4. ábra
A változásokat kezdeményezők és a változtatások lehetséges útja
Az oktatási rendszerek többek között abban különböznek egymástól, hogy a bennük lezajló változásokat milyen mértékben határozza meg a három pólus. Vannak olyan oktatási rendszerek, amelyekben szinte minden változás a politikai-kormányzati rendszer kezdeményezésére vagy legalábbis meghatározó súlyával történik, és olyanok alig fordulnak elő, amelyeket az oktatási rendszeren belül lévő szakmai csoportok vagy az oktatási rendszeren kívül lévő külső társadalmi csoportok a politikai centrum érintése nélkül közvetlenül kezdeményeznének. Más rendszerekben a változások jelentős hányadát lehet visszavezetni olyan belső szakmai és külső társadalmi kezdeményezésekre, amelyek mögött nincs politikai intézkedés, illetve a politikai intézkedés gyakran csak egy már lezajlott változás utólagos legitimálását jelenti. Ennek megfelelően a rendszerek szabályozásának is különböző típusai különböztethetők meg (erről az utolsó fejezetben részletesebben is szó lesz).
Az oktatásügyi változásokban játszott sajátos szerepük miatt érdemes mindhárom pólust részletesebb elemzésnek alávetnünk. Egy-egy oktatásügyi változás magyarázata során mindhárom oldalon meg kell próbálnunk azonosítani a legfontosabb szervezett csoportokat, és le kell írnunk viselkedésük legfontosabb jellemzőit.