4.6.3. Közigazgatás és oktatásigazgatás

Az oktatási rendszerek irányításának egyik alapvető kérdése az, hogy milyen kapcsolat jön létre az általános közigazgatás és az oktatásigazgatás rendszerei között. Az oktatási rendszerek egy részében az oktatás igazgatása elkülönül az általános közigazgatás rendszerétől, azaz önálló szervezetként működik, másik részükben viszont azon belül funkcionál. Ennek megfelelően integrált és elkülönülő rendszerekről lehet beszélni (Halász, 1996). Ezek az eltérő rendszerek meghatározott történeti fejlődés eredményeképpen jöttek létre, és egy-egy országban különböző történeti időszakokban eltérő formák jelenhettek meg (lásd a keretes írást).

A közoktatás-igazgatás és az általános közigazgatás szétválasztása vagy integrálása különböző előnyökkel és hátrányokkal jár. Az elkülönült modell egyik előnye az, hogy kedvez az oktatásigazgatás pedagógiai értelemben vett szakszerűségének, továbbá az oktatás irányítását jobban védheti a helyi igazgatást gyakran jellemző átpolitizálódástól. Hátránya az, hogy ily módon lazulnak az oktatás és a társadalmi-gazdasági környezet közötti kapcsolatok, továbbá nő az esélye annak, hogy a szakhivatalok kisajátítják a szakmai kérdések kezelését, és csökken azé, hogy világosan megkülönböztessék a szakmai és az igazgatási tartalmakat. Az elkülönült igazgatási szervezetre inkább jellemző az, hogy az igazgatási feladatokat a pedagógusszakmához kötődő személyek végzik, akik az igazgatási döntések során elsősorban azok pedagógiai hatását igyekeznek mérlegelni. Az integrált szervezetben nagyobb a valószínűsége annak, hogy az igazgatás általános, szakmától vagy ágazattól független szempontjai kerülnek előtérbe, és inkább jellemző az, hogy az igazgatást közigazgatási vagy jogi felkészültséggel rendelkező személyek végzik.

Az integrált vagy elkülönült oktatásigazgatási modellek egyaránt működhetnek állami és önkormányzati formában. Az előbbi esetben a helyi-területi oktatásügyi hivatalok az állami hatóságoknak alárendelve működnek, az utóbbi esetben választott helyi vagy területi testületek ellenőrzése alatt állnak. Látható ebből is, hogy az integráció és elkülönülés kérdése elsősorban a helyi-területi szintű igazgatás szintjén vetődik fel, ezen belül is kevésbé a községi, és inkább a területi (kistérségi, megyei, regionális) szinten. A községi vagy városi szintű közigazgatás ritkán differenciálódik olyan mértékben, hogy a különböző ágazatok teljesen önálló szervezeti struktúrába szerveződjenek, vagy ha igen, akkor - mint az amerikai modellnél láttuk - ez jellemző módon önkormányzati jellegű.

Mindezek alapján a helyi-területi oktatásigazgatás négy jellegzetes típusa különböztethető meg egyfelől az integráltság vagy elkülönülés, másfelől az állami vagy önkormányzati jelleg dimenziói mentén (lásd 14. ábra). Az oktatásigazgatási reformok nyomán egy-egy rendszer a fenti dimenziók mentén megváltozhat, és így egyik típusból egy másikba átcsúszhat.

14. ábra

Az oktatásirányítási rendszerek típusai

Egy-egy oktatásigazgatási rendszeren belül néha megfigyelhetők több típus elemei is, azaz léteznek vegyes típusok is. Így például előfordulhat, hogy az iskolák létesítésével és műszaki fenntartásával kapcsolatos feladatok tekintetében egy oktatási rendszer a harmadik típusba tartozik, ugyanakkor a tartalmi és pedagógusfoglalkoztatási kérdéseket tekintve a másodikba. Az önkormányzati jellegű igazgatás általában az integráció kialakulásának kedvez, az állami jellegű igazgatás pedig inkább az elkülönülésnek: a decentralizációt célzó reformokban gyakran egy időben jelenik meg a helyi önállóság és a különböző közszolgáltatási területek közötti kapcsolatok erősítésének a célja. Ez fordítva is igaz: a centralizáció általában az ágazati elkülönülésnek kedvez.