4.3.5. Szimbolikus eszközökkel való szabályozás

Mint minden rendszerben, az oktatási rendszerben is rendkívül erős szabályozó szerepe lehet a szimbolikus elemeknek, így az oktatásról alkotott társadalmi elképzeléseknek, az e területtel összefüggő értékeknek és normáknak, a kulturális vagy szellemi hagyományoknak és különböző szellemi divatoknak, az emberek meggyőzését célzó oktatáspolitikai akcióknak, az oktatásról szóló tudományos reflexiónak és szakmai tudásnak (ez utóbbiról a következő alfejezetben külön is szó lesz). Mindezek alapvető hatással lehetnek az oktatásban zajló folyamatokat befolyásolni képes társadalmi aktorok (tanárok, szülők, szavazópolgárok, oktatással foglalkozó politikusok, tanügyi hivatalnokok stb.) viselkedésére, és ezen keresztül magának a rendszernek az alakulására.

A társadalom különböző csoportjai meghatározott elképzelésekkel (reprezentációkkal) rendelkeznek az oktatásról, azaz arról, hogy milyennek kell lennie egy iskolának vagy egyetemnek, milyenek a tanítás és a tanulás "jó" és "rossz" formái, kinek milyen beleszólása lehet az oktatás kérdéseibe és hasonlók. Ezeket az elképzeléseket sok minden alakítja, így például a tradíciók, az emberek saját iskolázásukkal kapcsolatos személyes tapasztalatai, az oktatással összefüggő sajtónyilvánosság, a közvélemény meggyőzésére törekvő politikai megnyilatkozások, az oktatással hivatásszerűen foglalkozók szakmai kommunikációja és egyéb hasonlók. Vannak olyan társadalmi szereplők, akik hivatásszerűen foglalkoznak az oktatással kapcsolatos tudás termelésével és továbbadásával, ilyen módon közvetlenül is alakítják azt a szimbolikus szférát, amely az-után visszahat a rendszer működésére.

Az oktatással kapcsolatos reprezentációknak mindenképpen érdemes legalább két nagyobb csoportját megkülönböztetni. Az egyik az a fajta mindennapi tudás, amely döntően az emberek személyes tapasztalataira épül, és amelyben keverednek egymással a racionális, tudatos megfontolások a hitre, a személyes élményekre vagy az előítéletekre alapulókkal. Nemegyszer az oktatási rendszer működésére jelentős hatást gyakorolni képes politikusok cselekvését is nagymértékben meghatározzák az olyan személyes élmények, amelyek saját maguk vagy gyermekeik iskoláztatásához kapcsolódnak (a "foci és az oktatás az, amihez mindenki ért").

A reprezentációk másik csoportját azok alkotják, amelyek szisztematikus gondolkodásra, a tudományban alkalmazott módszerek alkalmazására és racionális érvelésre épülnek. Ezek termelésére mindenekelőtt az oktatással hivatásszerűen foglalkozó szakmai szféra képes (beleértve ebbe ennek olyan eltérő képviselőit, mint például az oktatás-gazdaságtannal foglakozó közgazdász, az iskolatörténetet feldolgozó művelődéstörténész vagy az új pedagógiai módszer kidolgozását és elterjesztését végző fejlesztő). Minél inkább gyakorlattá válik a társadalomtudományok eredményeinek a felhasználása a kormányzati politikák formálásában, annál nagyobb szabályozó ereje lehet annak a tudásnak, amellyel ez a szféra rendelkezik. A szakértői tudásnak a rendszerszabályozásban betöltött szerepe számos országban különösen felértékelődött a második világháborút követő nagy oktatási reformok során (Setényi, 1992).

A szimbolikus eszközökkel történő szabályozás szempontjából kiemelt figyelmet érdemel az oktatásügyi nyilvánosság. Előfordul, hogy népszerű napilapok heti vagy havi rendszerességgel oktatásügyi mellékletet jelentetnek meg (ilyen például az angol Times és a francia Le Monde, de a nagyobb hazai napilapoknak is van rendszeres oktatási mellékletük), és a média egyéb csatornáin (rádió, tv) is gyakran vannak kifejezetten az oktatás kérdéseivel foglalkozó műsorok. Az újságírói szakmán belül is kialakul az a szakmai kör, amely rendszeresen oktatási kérdésekkel foglalkozik, és amely e területen jelentős véleményformáló szerepre tehet szert. Elemezhető az, hogy az oktatás milyen gyakran és milyen módon jelenik meg az írott vagy elektronikus sajtó híreiben, mint ahogy az is, hogy egy-egy kormány oktatási minisztériuma mekkora jelentőséget tulajdonít az oktatással kapcsolatos közgondolkodás befolyásolásának. Ebben a médiának kiemelkedő szerepe lehet.[1]

A modern demokráciában a média meghatározó szerepet játszik abban, hogy mely kérdések kerülnek az oktatáspolitika napirendjére, és általában mekkora figyelem irányul más politikaterületek mellett az oktatásra. Emellett az oktatási szolgáltatások fogyasztóinak a döntéseit is alapvetően befolyásolhatják a hirdetések, a különböző programokról adott kritikus értékelések, az oktatási lehetőségekről adott tájékoztatás és hasonlók. A tankönyvpiac alakulását például nagymértékben befolyásolhatja, ha létezik olyan tankönyvkritikai sajtó, amely segít a tanároknak a tankönyvválasztási döntéseik meghozatalában.



[1] E tekintetben gyakran említik például a kilencvenes évek egyik pozitív mintájaként azt, ahogy az angol munkáspárti Blair-kormány használta a sajtót az oktatás iránti társadalmi érdeklődés megerősítésére és az oktatás politikai súlyának a növelésére.