3.3.1.1. Demográfiai folyamatok
Az oktatásügyi változások igen gyakran visszavezethetők olyan demográfiai folyamatokra, mint a születésszám csökkenése vagy növekedése, az iskoláskorú népesség létszámának hullámzása, a népesség migrációja vagy elöregedése és hasonlók. [1]
A demográfiai változások hatásait elemezve érdemes külön figyelmet szentelnünk a népesség iskolázottságában történő változásoknak, amelyek - amit arra az oktatással kapcsolatos egyéni döntésekkel összefüggésben már utaltunk - nagymértékben visszahatnak az oktatás fejlődésére. Minél magasabb egy társadalom iskolázottsági szintje, annál erőteljesebbé válik az a törekvése, hogy ezt a szintet még tovább növelje. Noha ez a hatás is döntően egyéni és intézményi döntéseken, illetve szervezett csoportok cselekvésén keresztül érvényesül, mégis hangsúlyoznunk kell strukturális kényszerítő jellegét. A magasabb iskolázottsági szint öngerjesztő hatása részben az egyének és a családok iskolázási aspirációinak korábban említett növekedésére vezethető vissza, részben a gazdaság és az oktatás közötti kapcsolatokra. A magasabb iskolázottsági szint adta új lehetőségekre a gazdaság oly módon reagál, hogy nagyobb arányban alkalmaz képezettebb munkaerőt igénylő, magasabb termelékenységet biztosító technológiákat, amelyek viszont tovább növelik a gazdaságnak a magasan képzett munkaerő iránti igényét és az attól való függőségét.
[1] Így például a falusi népesség tömeges városokba költözése az '50-es '60-as években hazánkban alapvetően megváltoztatta az iskolázás feltételeit. A szakmunkásképzési szektor megerősödése és az oktatási rendszer egyik legfontosabb alrendszerévé válása, illetve a gimnáziumi típusú oktatás általánossá tételét célzó korábbi oktatáspolitikai törekvések kudarca ('60-as évek második felében) egyáltalán nem lenne megmagyarázható a demográfiai folyamatok figyelembevétele nélkül. E változásokban meghatározó szerepe volt ugyanis annak, hogy a '60-as évek közepén érte el a középiskolába lépés életkorát az a rendkívül nagy létszámú korcsoport, amelyek Ratkó-nemzedéknek szoktak nevezni, és amelynek az iskolarendszeren való átvezetésére egyedül a szakmunkásképzési szféra volt alkalmas. Hasonlóképpen nem lehetne megmagyarázni az élethosszig tartó tanulás uralkodó oktatáspolitikai paradigmává válását a fejlett országokban a '90-es években, ha nem vennénk tekintetbe ezen országok népessége elöregedésének a felgyorsulását.