2.2.3.1. Az állami beavatkozás motívumai
Az európai államokban a tömegoktatási rendszereket a XVIII-XIX. században hozták létre. E rendszerek kialakítása a gazdaságok által termelt jövedelem és az államok költségvetésének jelentős hányadát felemésztő vállalkozás volt. A kötelező oktatás bevezetése kényszerítő eszközök alkalmazását követelte az államoktól. Joggal merül fel a kérdés, vajon mi indíthatta az államokat arra, hogy ezt a pénzt és erő alkalmazását igénylő vállalkozást elindítsák. Ezek között az okok között a következőket érdemes megemlíteni:
- a nemzetek közötti versengés (ezzel összefüggésben a társadalom aktivizálására, a nemzeti kohézió megteremtésére való törekvés és a mintakövetés);
- a modern hadsereg igényei (általános hadkötelezettség bevezetése, a modernebb haditechnika, hírközlés megjelenése);
- a társadalmi rend átalakulása (a polgári társadalom kiépülése, az új rend legitimálása, a polgári társadalom struktúrájának az újratermelése, elfogadtatása, a meritokrácia kiépülése);
- szociális problémák kezelése (a kapitalizmust és az urbanizációt kísérő társadalmi gondok, a bűnözés, anómia megelőzése, szociális gondoskodás, szegényügy);
- munkaerő biztosítása a kapitalista piacgazdaság számára (a munkaerő szektorok közötti átáramoltatása, modernizálás, szakképzett munkaerő);
- a politikai demokrácia kiépülése (szavazójog, a szavazóképes polgár megteremtése, politikai részvétel támogatása, a társadalom korábban passzív részének bekapcsolódása a politikába);
- ideológiák (nacionalizmus, vallási ellentétek, szocializmus).
Mindezek a társadalmi, gazdasági és politikai okok arra késztették az államokat, hogy az oktatásra a korábbiaknál jóval nagyobb figyelmet szenteljenek, és konkrét lépéseket tegyenek a tömegoktatás kiépítése, illetve a meglévő intézmények fejlesztése és egységes rendszerbe szervezése érdekében.