Szerkezeti reformok
Az alrendszerek közötti egyensúly felborulásával járnak mindenekelőtt a szerkezeti reformok, amelyek megváltoztatják az oktatási rendszer vertikális vagy horizontális tagoltságát. Ilyen például az, amikor új iskolatípusokat vezetnek be, megváltoztatják az egyes iskolafokozatok hosszát vagy az egyes iskolafokozatok közötti átmenet szabályait.[1]
A szerkezeti reformok egyik jellegzetes formáját alkotják az úgynevezett komprehenzív reformok, amelyben egyesítik a korábban elkülönült középiskola-típusokat.[2] Noha az ilyen reformok mögött közvetlenül általában nem szakmai, hanem társadalompolitikai - az esetek nagy részében szociáldemokrata, szocialista - kezdeményezések vannak, e reformok koncepciójának a kialakítását és végrehajtását meghatározzák részben az alap- és a középfokú oktatás, részben az általános és a szakképzés alrendszerei közötti eltérések, ezen alrendszerek eltérő funkciói és működési logikája.
A szerkezeti reformok mögött nem feltétlenül társadalompolitikai kezdeményezések húzódnak meg, illetve ezek esetenként nem az esélyegyenlőtlenségek mérséklését, hanem - éppen fordítva - bizonyos társadalmi csoportok meglévő előnyeinek a megőrzését szolgálják. Motiválhatják az ilyen reformokat továbbá - amint azt korábban láttuk - az expanzió nyomán kialakuló iskolaszervezési nehézségek, illetve az a törekvés, hogy az oktatási rendszer kibocsátását megpróbálják közelíteni a gazdaság feltételezett munkaerőigényéhez.
Ilyen jellegű motívumok húzódtak meg például az olyan reformok mögött, amelyek a hagyományos középiskolai oktatást új, szakmai-gyakorlati orientáltságú programokkal egészítették ki számos országban vagy amelyek a középiskolai oktatás zárószakaszát megpróbálták nyitottabbá és rugalmasabbá tenni (pl. szabadon választható, ezen belül a munka világa felé orientáló programelemek beépítése a hagyományos akadémikus jellegű középiskolákba vagy a középiskolai záróvizsga differenciálása). Hasonló okok vezettek, ugyancsak több országban, az egyetemi hagyományra épülő felsőoktatási rendszerek differenciálását célzó reformokhoz. Ezek rövidebb ciklusú felsőfokú szakmai képzési programokat hoztak létre vagy olyan kilépési pontokat nyitottak meg a korábban lineárisan építkező, 4-5 éves felsőoktatási programokban, amelyek lehetővé teszik a specializált szakmai képzésbe vagy a munka világába történő kilépést 2-3 felsőoktatásban eltöltött év után.
Az ilyen szerkezeti reformoknak messze gyűrűző hatásai vannak, amelyek túlmutatnak az egyszerű szerkezeti átrendeződésen. Az alsó középfokú oktatás egységesítését és az új egységes képzésnek az iskolai kezdő szakaszhoz való hozzákapcsolását célzó változásoknak (amilyen az általános iskola magyarországi létrehozása is volt) például a következő járulékos hatásai lehetnek:
- az iskolázás funkciói között a tudományos ismeretek tanításával szemben felértékelődnek a szocializáció, a nevelés funkciói, vagyis eltolódás történik az iskolai tudás meghatározásában a szaktárgyi specializáció felől az átfogóbb, általános műveltségi és személyiségfejlesztési elemek irányába;
- a centrális irányítással szemben megnő a helyi irányítás súlya, hiszen tanulók tömegei kerültek a centrális irányítás alatt lévő iskolákból a helyi irányítás alatt lévőkbe;
- megváltoznak a tanárokkal szembeni társadalmi igények, tudniillik "a tudós tanártól" elvárt tanítási feladatokkal szemben megnő a helyi-családi kapcsolatok ápolásával, a nevelési és társadalmi célokkal kapcsolatos feladatok jelentősége.
- A szerkezeti reformok kimondott vagy kimondatlan célja esetenként éppen az ilyen irányú változások szervezeti intézkedésekkel történő segítése. Azoknak a korábban említett változásoknak, amelyek a középfokú oktatás zárószakaszát vagy a felsőoktatás kezdő szakaszát érintik, ugyancsak számos továbbgyűrűző hatása van. Így például:
- a középfokú oktatás zárószakaszában megjelennek vagy megerősödnek olyan tanulásszervezési és intézményszervezési megoldások, amelyek hagyományosan a felsőoktatásra voltak jellemezőek (pl. önálló felkészülés, az oktatók és programok közötti választás lehetősége), és ezzel egy időben a felsőoktatás kezdő szakasza "iskolásodik" (pl. növekszik a tanulás intézményi vagy országos szintű tervezettsége, csökken a hallgatók önállósága);
- növekszik a felsőoktatás lokális, regionális kötődése, a diszciplináris kötődések ezzel párhuzamosan lazulnak;
- miközben a középfokú oktatás zárószakasza és a felsőoktatás kezdő szakasza közeledik egymáshoz, a saját alrendszerén belül mindkettő jobban elkülönül a megelőző (alsó középfokú), illetve követő (pl. doktori) képzési formáktól.
Ez utóbbi folyamat azt is jól jelzi, hogy az egyes alrendszerekben zajló reformok milyen módon befolyásolhatják a kapcsolódó alrendszerek belső viszonyait. Ez is a modern közoktatás rendszerjellegére hívja fel a figyelmet: a rendszer egyik pontjának vagy elemének a megváltoztatása szükségképpen változásokat indukál a többi ponton vagy elemben.
[1] A magyar általános iskola létrehozásával például 1946 után alapvetően átalakult az alap- és a középfokú oktatás viszonya. Korábban a négy évfolyamos elemi oktatást követően léptek át a tanulók a nyolc évfolyamos gimnáziumokba, a négy évfolyamos polgári iskolába (amely utóbbit alsó középfokú oktatásnak lehet tekinteni), vagy pedig az elemi iskolára ráépülő, annak szervezetileg részét képező felsőbb osztályokba. A nyolc évfolyamos általános iskola létrejöttét követően a középfokú oktatás alsó szakasza beépült az alapfokú oktatásba, és a középfokú oktatásba való belépésre kizárólag a 8. évfolyam befejezését követően nyílt lehetőség. Mindez azt jelentette, hogy megváltoztak az alapfokú és középfokú alrendszerek határvonalai és egyúttal e két alrendszer részesedése és befolyása az oktatási rendszer egészében. Hasonló jellegű változásokkal járt a szakmai és általános képzési funkcióval egyaránt bíró szakközépiskola bevezetése, vagy az iparitanuló-iskoláknak középfokú intézményekké való átalakítása a hatvanas években. Ez utóbbiak a szakképzési funkciók felől az általános képzési funkciók felé tolták el az erőegyensúlyt, azaz csökkent a gazdasági szervezetek közvetlen beleszólásának a lehetősége, nagyobb számban jelentek meg humán és természettudományos tárgyakat tanító tanárok e szférában, és az ipari és munkaügyi közigazgatástól az oktatásügyi közigazgatáshoz kerültek át feladatok.
[2] Az általános iskola magyarországi létrehozása maga is ilyen reformnak tekinthető, bár komprehenzív reformokról beszélve inkább a hatvanas-hetvenes évek nyugat-európai (általában szociáldemokrata arculatú kormányok által végrehajtott) iskolaszerkezeti átszervezésekre szoktak gondolni.