1.4.1. Oktatás és politika

Az egyes, az előző pontban leírt funkciók ellátása az oktatást elkerülhetetlenül hozzákapcsolja a politikához, hiszen bármely politikai törekvés, amely az uralkodó kultúrához, a társadalomszerkezet stabilitásához és megváltoztatásához, a gazdaság alapvető viszonyaihoz, a politikai rendszer legitimációjához vagy a társadalmi integritás megőrzéséhez kapcsolódik, szembesül azzal a lehetőséggel, hogy az oktatás befolyásolásával is - részben vagy egészében - célt érhet. Ez az összefüggés persze fordítva is igaz: a modern oktatási rendszerek többek között éppen azért képesek egyszerre sokféle funkciót betölteni, mert fejlődésük során - mint később látni fogjuk - a hozzákapcsolódtak a politikai-kormányzati rendszerhez. A politikai-kormányzati rendszer teszi lehetővé, hogy a többi társadalmi alrendszerben (gazdasági, foglalkoztatási, közigazgatási stb.) zajló folyamatok az oktatás felé közvetítődjenek.

Mindeddig többször használtuk és a következőkben is gyakran alkalmazzuk a politika vagy az oktatáspolitika fogalmát, ideje tehát, hogy ezt a fogalmat most pontosabban meghatározzuk. Közismert, hogy a politika fogalmát többféle értelemben használják (Gombár, 1983.).

Mindenekelőtt megkülönböztethető a fogalom szubsztanciális és formális értelmezése.[1] Szubsztanciális értelemben politikainak tekinthető minden olyan cselekedet, amelyben fellelhető a hatalom növelésére való törekvés, vagy még tágabb értelemben, amelynek kimutatható az érdekkötöttsége. Ilyen értelemben politikai tartalma lehet annak is, ha az iskolákban olyan tanítási módszert alkalmaznak, amely bizonyos csoportokat kedvezőbb, másokat kedvezőtlenebb iskolai pozícióba hoz. Formális értelemben politikai egy cselekvés akkor, ha a formális politikai rendszerhez, azaz a pártok, a kormányzat, a közigazgatás vagy a törvényalkotás rendszeréhez kapcsolódik. Ebben az értelemben politikai cselekvésnek tekinthető, ha egy csoport a törvényhozás útján az iskolaszerkezet megváltoztatására törekszik, de nem minősül annak, ha valaki a szakmai nyilvánosság keretei között másokat meg akar győzni egy pedagógiai módszer helyességéről.

A politika fogalmának formális értelemben történő használata további distinkciókat tesz lehetővé. Megfigyelhető olyan fogalomhasználat, amely politikainak tekint minden olyan cselekvést, amely a formális politikai rendszer keretein belül zajlik, függetlenül attól, hogy az a közjog által szabályozott közigazgatási-kormányzati szférában történik, vagy pedig a politikai alkufolyamatok és egyéb hatalmi játékok által jellemezhető, a pártok vagy más nyíltan érdekeket képviselő szervezetek által uralt politikai szférában. Egy másik fogalomhasználat a kormányzati-közigazgatási rendszernek a közjog által szabályozott folyamatait nem tekinti politikaiaknak, hanem csak azokat, amelyek explicit módon is az érdekek közötti küzdelem vagy a befolyásért való harc formát öltik. Eszerint az értelmezés szerint lehet beszélni például politikamentes közigazgatásról vagy a kormányzati tevékenység átpolitizálódásáról.

Érdemes megkülönböztetni a politikai-közigazgatási szférán belül zajló politikai és az azon kívül zajló szakmai folyamatok. Például szakmai kérdések átpolitizálódásaként értelmezhető minden, a szakmai tevékenységre vonatkozó jogi vagy kormányzati aktus akkor is, ha amögött nincs direkt hatalmi törekvés. Amikor viszont világos határvonalat vonnak a közjog által szabályozott kormányzati, közigazgatási szférában zajló cselekedetek és a közjog által nem vagy kevésbé szabályozott politikai cselekvések között, a szakmai kérdések közigazgatási kezelése nem értelmeződik átpolitizálódásként. Ez utóbbiról csak akkor van szó, ha az oktatás kérdései a pártokon belüli vagy a pártok közötti alkudozások vagy olyan direkt politikai akciók tárgyát alkotják, mint amilyenek például az utcai demonstrációk. E fogalomhasználat értelmében csak akkor beszélhetünk a szakmai szféra átpolitizálódásáról, ha az közvetlen hatalmi törekvésekkel hozható összefüggésbe. Ebben az értelemben egy olyan kormányzati akció, amelynek a célja például az érettségi vagy felsőoktatási felvételi rendszer átalakítása, még nem politikai jellegű, de ha ez ellen politikai csoportok tiltakozni kezdenek és az uramon lévő párt vitába bocsátkozik velük, akkor az ügy politikai természetűvé vált, azaz átpolitizálódott.

Érdemes egy további fontos megkülönböztetést megtennünk. A politika fogalmát a fentiekben látottaknál sokszor jóval szűkebben használjuk, egyszerűen cselekvési stratégiát értünk rajta. Ilyen értelemben beszélhetünk egy-egy szervezet politikájáról, vagy összehasonlíthatunk különböző politikákat. Ez egészen más, mint amikor azért beszélünk politikáról, mert az érdekkonfliktusok és hatalomért való közdelem mozzanatát akarjuk hangsúlyozni.[2]

Végül külön is említést kell tennünk az oktatáspolitika fogalmáról. Ez is egyszerre két dolgot jelölhet: egyfelől azt a szférát, amelyen belül az oktatással kapcsolatos érdekek és hatalmi törekvések megjelennek és egymással találkoznak (ez a politics), másfelől az oktatásra vonatkozó cselekvési stratégiát (ez a policy). Ez utóbbi értelemben az oktatáspolitika egyfajta szakpolitika, ugyanúgy, ahogyan létezik munkaerő-politika, egészségügyi politika vagy környezetvédelmi politika. Az oktatáspolitika a közügyek politikájának, a közpolitikának a része, s ennyiben vonatkoznak rá mindazok a korlátok és lehetőségek, amelyek a közpolitikákra általában.



[1] Ez a megkülönböztetés eredetileg a gazdasággal kapcsolatban fogalmazódott meg (Polányi, 1976), de logikusan átvihető a politikára is.

[2] Sajnos a magyar nyelv nem teszi lehetővé, hogy e két dolgot eltérő módon nevezzük meg, szemben például az angollal, amely világosan megkülönbözteti a politics és a policy fogalmát. A politics az érdekküzdelmek világára utal, a policy a cselekvési stratégiát jelenti. A politika szóban e két jelentés összemosódik,, ami gyakori félreértések forrása.