3.1.4.2. Verseny a szolgáltatók között
Az oktatási rendszerek fejlődését végigkíséri nemcsak a szolgáltatást igénybe vevők, hanem a szolgáltatást nyújtók közötti verseny is. Az iskolák vagy az iskolafenntartók mindig versenyeztek a tanulókért vagy hallgatókért. Ennek vagy az volt az oka, hogy anyagi helyzetük, presztízsük és befolyásuk a náluk tanulók számától függött, vagy az, hogy valamilyen külső (egyházi, állami, politikai) megbízás alapján értékeket, vallási vagy kulturális javakat kellett terjeszteniük, s e feladatuknak természetesen akkor tudtak a legeredményesebben eleget tenni, ha e javakat minél több tanulóhoz vagy hallgatóhoz juttatták el.
A szolgáltatók közötti versenynek sokféle formájával találkozhatunk vagy találkozhattunk az oktatási rendszerek történetében. Megjelenhetett új intézmények létesítésében, a meglévő intézményekben új képzési formák bevezetésében vagy meglévő képzési formák tartalmának a fogyasztók igényeihez való hozzáigazításában.[1]
[1] A tanulókért vagy hallgatókért anyagi okokból zajló versengésnek jellegzetes példája a lényegében vállalkozási alapon és profitorientált módon működő angol magániskolák közötti verseny a XVIII-XIX. században. A vallásterjesztő iskolák közötti verseny egyik legnagyobb hatású példája a reformáció és ellenreformáció idején kibontakozott iskolaállítási verseny a katolikusok és a protestánsok között. A tanítás tartalmának a kliensek igényeihez történő igazításának jó példáját mutatták a jezsuita iskolák, amelyek versenyképességük növelése érdekében vettek be tananyagukba sok olyan világi vagy természettudományos elemet, amelyek tanítását korábban a katolikus egyház nem támogatta.