4.4.4. Szabályozási típusok dinamikája
Az oktatási rendszerek aszerint tipizálhatók, hogy a háromféle (a politikai-közigazgatási, a szakmai és a piaci) szabályozás közül melyiknek van meghatározó szerepe. Általában mindhárom szabályozási forma előfordul, csak éppen az egymáshoz viszonyított súlyuk nem egyforma. Ha a három szabályozási módot egy egyenlő oldalú háromszög három csúcsaként képzeljük el, akkor az így kapott térben elhelyezhetjük a különböző oktatási rendszereket (lásd 13. ábra).
13. ábra
A szabályozási formák kapcsolata
Ez az ábrázolás egyben a háromféle szabályozási mód dinamikájára is utal. Az egyes szabályozási módok között általában feszültség van: ezek erősíthetik vagy gyengíthetik egymást. A szakmai kontroll gyengítésére törekvő politikai szándék például szövetségest találhat maga számára a piaci mechanizmusokban, de ugyanez fordítva is elképzelhető. Így például a nyolcvanas évek angol oktatáspolitikájában a tanári szakma hatalmi túlsúlyának megtörésére törekvő konzervatív-liberális politikai körök a rendszer piacosítását is eszközként használták fel céljaik elérésére. Ezzel szemben a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján Magyarországon a tanárság féltette a szakmai önállóságát a politikai beavatkozástól, ezért számos képviselője a fogyasztók, az iskolahasználók piaci jogait hangsúlyozva védte az iskolák és használóik közötti közvetlen megegyezések lehetőségét. Arra is találunk azonban példát, hogy a piaci kontroll szerepét a politika a szakmai követelmények védelmére hivatkozva próbálja korlátozni.
Érdemes újra hangsúlyozni: előfordulhat, hogy míg egy-egy oktatási rendszer bizonyos szektorait vagy alrendszereit (például az alapfokú oktatást) a politikai vagy a bürokratikus szabályozás integrálja, addig más szektoraira (pl. a felsőoktatásra) a piaci vagy a szakmai szabályozás jellemző.