2.1.1. Sajátosságok és definíció

Utaltunk már arra is, hogy abban az értelemben, ahogy e fogalmat itt használjuk, a XVII-XIX. századot megelőzően nem beszélhetünk oktatási rendszerekről. Kialakulásuk és történeti fejlődésük sajátosságainak, illetve a kialakulásukat megelőző állapotok jellemzéséhez érdemes pontosítani és továbbiakkal kiegészíteni azt, amit legfontosabb jellemzőikről korábban már elmondtunk. E rendszereknek négy alapvető jellemzőjét szükséges hangsúlyoznunk:

  • rövidebb vagy hosszabb időre a népesség egésze vagy meghatározó többsége belép a rendszerbe, azaz a formális iskolai oktatás a társadalom minden vagy legtöbb tagját eléri;
  • az oktatás feladatát egy kifejezetten erre felkészült, a többi szakmai csoporttól elkülönült foglalkozási csoport látja el;
  • a különböző oktatási formák egymással összekapcsolódnak, azaz egyetlen rendszerbe szerveződnek, amely rendszeren belül az egymásra épülő oktatási szintek és az ezekhez kapcsolódó formálisan elismert végzettségek szabályozott struktúrája alakul ki;
  • a rendszer integrálásában, az egyes elemek közötti együttműködés biztosításában az államnak, a politikai rendszernek meghatározó szerepe lesz, az oktatásügy viszonyait országos érvényű törvények szabályozzák, a finanszírozásában a közpénzeknek lesz meghatározó, esetenként csaknem kizárólagos szerepe, és az állam közvetlen, folyamatos felügyeletet gyakorol a rendszer működése felett.

A modern tömegoktatási rendszerek kialakulása előtti állapotot tehát egyrészt az jellemezte, hogy az oktatás nem ért el minden társadalmi csoportot, azaz tömegesen voltak olyanok, akik soha nem léptek be semmilyen iskolába. Másrészt a tanítás és nevelés feladatát nem erre specializálódott, elkülönült szakmai testület végezte, hanem nagy létszámban vettek részt ebben olyanok, akik az oktatást egyéb tevékenységek mellett végezték (pl. papok, lelkipásztorok), és az oktatás feladatára semmilyen speciális felkészítést nem kaptak. Harmadrészt a különböző iskolafenntartók (egyházak, társadalmi szervezetek, vállalkozók stb.) által fenntartott intézmények vagy intézményrendszerek egymástól függetlenül működtek, azaz nem épültek össze egyetlen rendszerré. Végül az oktatás területén az államnak, azaz a politikai rendszernek nem volt integráló szerepe, így e feladatot az állam nem vagy kevéssé szabályozta, közpénzeket nem vagy csak kis mértékben költött rá, és nem rendelkezett olyan specializált igazgatási személyzettel, amely kifejezetten ennek a területnek az igazgatását látta volna el..