3.1.4.1. Verseny az egyének között
A verseny mindenekelőtt a szolgáltatást igénybe vevők, az egyének, a családok között folyik részben a jobb képzési ágakért, az előnyösebb munkaerő-piaci pozíciót nyújtó szakmákért, részben pedig a nevesebb, a felsőoktatás vagy a továbbtanulás más formái felé utat nyitó intézményekbe való bejutásért. A verseny általában együtt jár a verseny szabályozásával. Valamennyi modern oktatási rendszerben különböző szabályok léteznek, amelyek előírják az egyik oktatási szintről a másikra való átlépés vagy a különböző intézmények közötti választás feltételeit.
Különösen az alapfokról a középfokra, illetve a középfokról a felsőfokra való átlépés szabályozása érdemel figyelmet. A szabályozásnak vannak olyan formái, amelyek a versenyben részt vevő tanulók vagy családok kockázatát növelik, és vannak olyanok, amelyek az intézményekét. A fogyasztóbarát szabályozás az egyén kockázatát próbálja csökkenteni. Így például a középiskolákba való jelentkezésnél megengedhetik azt, hogy egy-egy tanuló egyszerre több középiskolába is felvételizhessen, majd, ha több helyre is felvették, oda menjen, amelyiket a legelőnyösebbnek tartja. Egy ilyen szabályozás nyilvánvalóan inkább az iskolákat tartja bizonytalanságban. Ezzel szemben olyan szabályozás is létezik, amely egy-egy tanulónak egyszerre csak egy intézménybe engedi meg a jelentkezést, és csakis elutasítás esetén lehet továbblépni egy másik intézményhez. Így, miközben az intézmények biztonsággal tervezhetnek, az egyén kockázata megnő, tudniillik mindenhonnan kiszorul, hiszen a másodikként vagy harmadikként megjelölt intézményekbe már csak akkor jut el, amikor ott lezajlott a korábban jelentkezők kiválasztása.
A verseny szabályainak a megállapítása vagy a túljelentkezés menedzselése szűkös erőforrások elosztásáról való döntést jelent, amely bizonyos társadalmi csoportoknak előnyöket biztosít, másoknak hátrányos helyzetet teremt. Az ilyen döntések szükségképpen érdekkonfliktusokhoz vezetnek, és ennél fogva politikai természetűek, ami azonban gyakran rejtve marad. A jelentkezési eljárások vagy felvételi szabályok megállapítását a legtöbb oktatási rendszerben olyan szakmai kérdésnek tekintik, amivel kapcsolatban nem merül fel a társadalmi vagy politikai érdekeltségek feltárásának és egyeztetésének a kérdése.[1]
[1] Az egyének közötti verseny mellett érdemes utalni arra a versenyre is, amely a szakmai képzést folytató vagy az ilyen képzés előnyeit élvező gazdasági szervezetek között folyik. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy az oktatási szolgáltatások használói nemcsak az egyének vagy a családok lehetnek, hanem egyéb atomizált szereplők is, így például gazdasági szervezetek. Az ezek között folyó verseny logikáját jól lehet magyarázni olyan játékelméleti modellekkel is, amelyek a közjavakkal való egyéni visszaélések (a "potyázás") dilemmáját vagy a fogolydilemmát idézik. Elvileg minden vállalat akkor jár jól, ha mások képeznek helyette munkaerőt, és ő ingyen jut hozzá a képzett munkaerőhöz, ha azonban minden vállalat így viselkedne, senki nem képezne (Finegold, 1991).