4.2.5. A rendszeren való áthaladás
Az oktatási rendszeren tanulók százezrei haladnak át: belépnek bizonyos oktatási fokozatokra, továbblépnek vagy kilépnek a rendszerből. Az oktatás területén a rendszerszabályozás egyik legfontosabb feladata ennek az áthaladásnak, más szemszögből a szelekciónak a szabályozása. Az oktatási rendszerek nagymértékben különböznek egymástól aszerint, hogy a szelekciót, illetve az áthaladást miképpen szabályozzák.[1]
A rendszeren való áthaladás szabályozásának legfontosabb eszköze a különböző iskolatípusokba vagy oktatási szintekre való belépés feltételeinek az előírása vagy az átlépés szabályainak a meghatározása. Például a középiskolák számára lehetővé tehetik, hogy felvételi vizsgákat szervezzenek, amiben teljes szabadságot adhatnak nekik, vagy bizonyos eljárásait szabályozhatják. Arra is van azonban példa, hogy tiltják a középiskolák által szervezett felvételiztetést.
Az átlépés szabályozásának egyik alaptípusa az, amikor szigorúan érvényesítik a létraelvet, azaz bizonyos oktatási szintre, például a középfokú oktatásra mindenki ugyanabban az életkorban vagy ugyanannak az alsóbb iskolafokozatnak az elvégzése után kerülhet. A másik az, amikor eltekintenek a létraelvtől, például amikor a középfokú oktatásba való átlépésre különböző életkorokban nyílik lehetőség.[2]
Az áthaladás szabályozásában meghatározó szerepet játszanak az értékelési, minősítési és vizsgarendszerek. Ezek megváltoztatása alapvetően befolyásolhatja az oktatási rendszer egyes elemei közötti kapcsolatokat, illetve bizonyos társadalmi csoportokat előnyös, másokat hátrányos helyzetbe hozhat. Például a modern közoktatási rendszerek fejlődésének egy bizonyos pontján a szakmai tartalmú középfokú végzettséget elfogadták a felsőfokú oktatásba való belépés feltételeként, és ez rendkívül nagy hatással volt nemcsak a középfokú oktatás fejlődésére, hanem bizonyos társadalmi csoportok továbbtanulási esélyeire is.
A rendszeren történő áthaladást, illetve a tanulóknak - és ezzel együtt az erőforrásoknak is - a különböző képzési programok közötti elosztását számos oktatási rendszerben megpróbálják vagy megpróbálták különböző kvóták vagy tervszámok előírásával is szabályozni. Korábban utaltunk már az ún. numerus claususra, azaz a felvételi létszámok korlátozására. A felsőoktatás vagy a szakmai képzés költségesebb formáiban különösen elterjedt a felvételi keretszámok meghatározása. Hasonlóképpen előfordul a különböző elitképző intézmények beiskolázási arányának a korlátozása, részben társadalompolitikai okból, részben a rendszer integritásának vagy a verseny korlátozásának a céljából.[3]
Az efféle korlátozások felvetnek számos elvi, a társadalmi igazságossággal összefüggő kérdést. Így például nem könnyű annak eldöntése, vajon az elitszektorokba belépők számának a limitálása igazságosabb vagy kevésbé igazságos helyzetet eredményez. Van olyan vélemény, amely szerint a társadalmi esélyegyenlőségnek az kedvez, ha csak kevesek léphetnek be az elitoktatásba, de van olyan is, amely szerint minél kisebb azoknak a száma, akik ide beléphetnek, annál egyenlőtlenebb helyzet alakul ki (azaz ha egy darab kenyeret tíz ember között kellene elosztani, igazságtalanabbnak találják azt, ha csak egy kap belőle, mint azt, ha kettő vagy három).
[1] Korábban ezzel a kérdéssel is foglalkoztunk már, például amikor az előző fejezetben az egyes alrendszerek közötti átlépésről, ezen belül a középfokú vagy felsőfokú oktatásba való belépés szabályozásáról volt szó.
[2] Az oktatási rendszerek története során társadalompolitikai megfontolásokból számos alkalommal eltekintettek a létraelv következetes alkalmazásától. Például bizonyos csoportokat mentesítettek a felsőoktatásba való belépéshez egyébként szükséges végzettségek megszerzése alól vagy rendkívüli utakat (rövid utas formákat, "gyorstalpalókat") szerveztek a számukra.
[3] Ilyen lépések történtek például a kilencvenes években néhány olyan közép-kelet-európai országban - így Magyarországon is -, ahol az általános alapoktatás időtartamán belül beiskolázó középiskolai programok jelentek meg (ilyenek a magyar a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok).