1.2.4. Gazdasági funkció
Az oktatás nemcsak tudást, értékeket és viselkedésmintákat ad át, nemcsak az egyén társadalmi pozíciójának kijelölésében vesz részt, hanem fontos szerepe van a gazdaság működésének és növekedésének biztosításában is. A modern árutermelés és elosztás oktatás nélkül elképzelhetetlen, és az oktatás meghatározó szerepet játszik nemcsak az újratermelés, hanem a növekedés feltételeinek a megteremtésében is. Az oktatási rendszerek legalább három jellegzetes ponton kapcsolódnak a gazdaság rendszeréhez. Az első a gazdasági-pénzügyi rendszerhez való közvetlen kötődés, a második az oktatás árujellegéből fakadó, a harmadik pedig a munkaerőn és a munkaerőpiacon keresztül történő kötődés a gazdasághoz.
A modern oktatási rendszerek nagyságuk és az általuk mozgatott erőforrások nagysága miatt a gazdasági rendszer egyik fontos szereplőjévé váltak. Az oktatás használja fel az állami költségvetési kiadások jelentős hányadát, a tanári bérek alkotják a közalkalmazotti bérkiadások legnagyobb tételét, az iskolák, a tanügy egésze a beruházási és a különböző fogyasztási javak egyik jelentős felhasználója. Ezért egyfelől az oktatási rendszeren belüli változásoknak közvetlen gazdasági kihatása lehet (pl. egy jelentős tanári béremelés vagy a beiskolázási viszonyok megváltoztatása befolyásolhatja az államháztartás egyensúlyát), másfelől bizonyos gazdaságpolitikai változásoknak komoly oktatásügyi konzekvenciái lehetnek (pl. a monetarista politikán alapuló költségvetési restrikció hatása a nyolcvanas években több fejlett országban).
Kapcsolódik az oktatás a gazdasági-pénzügyi rendszerhez annyiban is, hogy az oktatás felfogható olyan árunak vagy szolgáltatásnak, amelynek ára van, és amellyel a piacon éppúgy lehet kereskedni, mint más árukkal vagy szolgáltatásokkal. Az oktatási piacon a különböző kurzusok vagy tanfolyamok eladása (tandíjszedés) vagy megvétele (tandíjfizetés) éppolyan gazdasági tranzakciónak számítanak, mint bármely más adásvétel. A szolgáltatások gazdasági súlyának a növekedésével, a piac felé nyitottabb felnőttoktatási formák terjedésével, a hagyományos felsőoktatás nyitottabbá válásával, a különböző magánoktatási formák iránti kereslet növekedésével és általában az információgazdaság kialakulásával, valamint a tudás piaci felértékelődésével párhuzamosan az oktatási szolgáltatásokba való befektetés egyre jövedelmezőbbé válik. A nyitott felsőoktatási rendszerű államokban a felsőoktatási kurzusok nemzetközi értékesítése akár jelentős külkereskedelmi tétellé is válhat.
Az oktatásnak a gazdasághoz való legjelentősebb kapcsolódása azonban kétségtelenül a munkaerő képzésén és a munkaerő-piaci hatásokon keresztül valósul meg. Itt nemcsak arról van szó, hogy nagyrészt az oktatási rendszeren belül történik azoknak a műszaki vagy gazdasági ismereteknek az átadása, amelyekre a modern gazdasági szervezetekben foglalkoztatott munkaerőnek szüksége van, hanem arról is, hogy az oktatási rendszer szerepet játszik a munkaerő-piaci érvényesüléshez szükséges adottságok kialakításában és a munkaerőnek az egyes gazdasági szektorok között történő elosztásában is. A modern kapitalista piacgazdaság működésének alapfeltétele, hogy a munkaerő-piacra kilépő emberek tömegei rendelkezzenek azokkal az alapvető ismeretekkel és attitűdökkel, amelyek képessé teszik őket a munkaerőpiacon való helytállásra és eligazodásra. A munka világa azt várja az iskolarendszertől, hogy képesítések vagy diplomák formájában megbízható jelzést adjon arról, ki milyen munka ellátására alkalmas. Az oktatási rendszer képzési szerkezete meghatározza a képzésből kilépő fiatalok munkaerő-piaci orientációit, különböző gazdasági szektorok felé fordulását. Az oktatási rendszer egyik - egyre nagyobb jelentőségű - szektora a felnőttoktatás, amely a már munkaerőpiacon lévőknek a különböző gazdasági szektorok közötti áramlását befolyásolhatja. Tervgazdaságokban a képzés a munkaerőnek az egyes szektorok közötti tervszerű elosztását is szolgálhatja.
Régi felismerés, hogy az oktatás fejlesztése a gazdasági fejlődés egyik meghatározója, az oktatás-gazdaságtan mégis csak a hatvanas években vált a közgazdaságtan és az oktatással foglalkozó társadalomtudományok fontos területévé, amikor megalkották az úgynevezett emberi tőke elméletét (Jánossy, 1975; Schultz, 1983). Eszerint a munkaerő képzésébe fektetett beruházás éppúgy profitot hoz, és éppúgy a gazdasági növekedés egyik meghatározó forrása, mint a termelőeszközökbe fektetett beruházás. Az oktatást gyakran állítják a gazdaságpolitikai célkitűzések közvetlen szolgálatába, így például különösen jelentősebb modernizációs programok vagy válságidőszakok idején a gyors gazdasági átstrukturálódás támogatására.