2.2.3.2. Az állami szerepvállalás jegyei
Az oktatási rendszerek fejlődéstörténete során az állami beavatkozás többféle formában jelent meg. Az állam oktatásügyi szerepvállalása felé az első nagy lépéseket azoknak a felvilágosodás kori koncepcióknak, tervezeteknek a megalkotói (pl. La Chalotais, Diderot, Roland, Condorcet) tették meg, akik hangsúlyozták az állam oktatással kapcsolatos felelősségét. E felelősség egyik nagy hatású és konzekvens kifejtője a későbbiekben a német Fichte volt 1807-1808-ban közreadott, a német néphez címzett beszédeiben.
Az állami beavatkozás első konkrét megjelenése az, amikor jelentősebb mértékű vagy rendszeres állami (királyi) támogatást nyújtanak egyes iskolafenntartóknak, majd előírják az iskolaállítási kötelezettséget a községeknek. (Pl. Poroszországban I. Frigyes 1717-ben.) A következő lépcsőfok az egyének számára az iskolakötelezettség bevezetése (Pl. Poroszországban I. Frigyes 1717-ben vagy Ausztriában II. József tanügyi utasításai 1789-ben.)
Egy újabb lépcsője az állami beavatkozás kiterjedésének az állami (királyi) felügyeleti jog deklarálása valamennyi iskolafenntartó, így az egyházak felett is, például Franciaországban a forradalom alatt vagy Poroszországban 1794-ben elfogadott Általános Törvénykönyvben[1], illetve e jog gyakorlására a nemzeti iskolaügyi hatóság felállítása (pl. Poroszországban 1787-ben). Az ezt követő következő lépcsőfok az oktatás egészét vagy annak egyes területeit szabályozó oktatási törvények kiadása. Ezzel párhuzamosan vagy ezt követően kerül sor általában az első központi tantervek kibocsátására és a végrehajtást ellenőrző állami tanfelügyeleti apparátus létrehozására.
Érdemes utalni arra, hogy a XX. század folyamán az oktatási rendszerek feletti állami kontroll hallatlanul komplex eszköztára alakult ki, és e kontroll a rendszerfolyamatok egészen finom szintjéig lehatolt.[2]
[1] "Az iskolák és egyetemek állami intézmények, melyeknek az a feladata, hogy az ifjúságot a hasznos információk és a tudományos ismeretek birtokába juttassa. Ilyen intézményeket kizárólag az állam tájékoztatása és egyetértése mellett lehet alapítani. Minden nyilvános iskola és egyetem az állam felügyelete alatt áll, és az állam bármikor megvizsgálhatja és ellenőrizheti őket" (Allgemeine Landrecht, 1794 - idézi Atkinson et al., 1964).
[2] Mindezen folyamat eredményeként - nem egy rendszerben - az állami hatalom közvetlen ellenőrzése alá kerültek a tanulási és tanítási folyamat legkülönbözőbb mozzanatai részei (pl. az alkalmazott tanítási módszerek és a tanári értékelés), a tanárok és tanulók közötti interakciók, továbbá a tanári és tanulói viselkedés legkülönbözőbb mozzanatai. Ilyen folyamatok figyelhetőek meg az első világháború után létrejött szovjet rendszerben, a harmincas évek közép- és kelet-európai totalitárius rendszereiben és egyéb tekintélyelvű rezsimekben, így például Magyarországon is a második világháborút követő évtizedekben (Nagy P. T., 1992).