1.2.1. Kulturális reprodukció
Az oktatási rendszerek legismertebb és talán legfontosabb funkciója a kultúra újratermelése, azaz a társadalom által felhalmozott tudás és a társadalom által megalkotott értékek, normák továbbadása az újabb generációknak.
Rögtön hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a kultúra újratermelése nem kizárólag az oktatási rendszeren belül történik. E funkciónak számos más színtere létezik, s ezek között nem is mindig az oktatási rendszer a legfontosabb. Az oktatási rendszer a kultúra átadásának csupán egyik terepét alkotja egyéb olyan terepek mellett, mint például az informális csoportok, a tudományos és művészeti szerveződések, a médianyilvánosság. Tudás és értékek átadása zajlik a családban, a kortárscsoportokban és különféle más célokra szerveződött társadalmi szervezetekben.[1] A modern társadalmak egyik jellegzetes trendje éppen a kultúra átadásának és a tanulásnak egyre nagyobb mértékű áthelyeződése a formális oktatástól az ezen kívül lévő szférákba. A XX. század végének és a XXI. század elejének társadalmát gyakran jellemzik olyan fogalmakkal, mint "tudástársadalom", "kognitív társadalom" vagy "információs társadalom". E fogalmak arra utalnak, hogy a társadalmi és gazdasági reprodukcióban egyre nagyobb jelentősége van a tudás, az információk létrehozásának, továbbításának és feldolgozásának. Ez az iskolának a kultúra reprodukciójában betöltött szerepét nagymértékben átalakítja, sok szempontból korlátozza, illetve átalakulásra kényszeríti. Mindez azt is jelenti, hogy az iskoláknak csak korlátozott lehetőségük van a társadalmi tanulás és a kultúraátadás befolyásolására. Mégis az oktatási rendszer az egyetlen olyan társadalmi alrendszer, amely mindenekelőtt ennek a funkciónak a gyakorlására jött létre, ezért e funkció ellátására ez a rendszer különösen hatékonyan képes. (Az oktatás történetében gyakran találhatunk példát e lehetőség túlértékelésére és erre épülő tanítási vagy nevelési stratégiák kialakítására.)
Az a tény, hogy a modern társadalmakban a kultúra újratermelésének általában az oktatási rendszer a legfontosabb nyilvános terepe, messzemenő következményekkel jár az újratermelési folyamat szempontjából. Mindenekelőtt azzal, hogy a kulturális újratermelés döntő része szabályozott keretek között, azaz a jogrend és a politika által szabályozott formális szervezetek rendszerén belül zajlik.
Másfelől az a tény, hogy az iskolák a formális oktatás, a kultúra átadásával foglalkoznak, meghatározzák magát az iskola intézményét és az oktatási rendszer egészét. Ugyanis az utóbbi fejlődését, belső tagolódását, szervezeti jellemzőit vagy a rendszeren belül jellemző viselkedésmintákat befolyásolják a kultúra fejlődési folyamatai, például a tudományos kutatás fejlődése, a vallási átalakulások, az intellektuális divatok.
[1] Az iskolán kívül (informális) nevelés színtereit részletesen elemzi Kozma Tamás (1999): Bevezetés a nevelésszociológiába. című könyvében. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. pp.123-257.