3.3.2.1. Az oktatási rendszer szintjei és alrendszerei
A modern oktatási rendszerek bonyolult struktúrát alkotnak, amely többféle egymásra épülő, egymásba kapcsolódó és egymástól függő elemből áll. Ezt az együttest szokták iskolaszerkezetnek nevezni, változását pedig iskolaszervezeti változásnak (tudatos beavatkozás esetén szerkezeti reformnak). E szerkezet különböző módokon irható le, amelyek mögött általában különböző szemléletek húzódnak meg.
Van olyan szemlélet, amely egységes rendszernek látja az oktatást, melyen belül ugyanakkor egymásra épülő szintek vannak. E szintek egyfelől tanulói be- és kilépési pontokat határoznak meg, másfelől társadalmilag elismert végzettségeket. Ez a megközelítés erősen hangsúlyozza a korábban már említett létraelvet, vagyis azt, hogy a modern oktatási rendszerekben általában akkor lehet egy alacsonyabb oktatási szintről magasabbra lépni, ha az alacsonyabbat az egyén sikeresen elvégezte.
A másik szemlélet az oktatási rendszert olyan, kisebb vagy nagyobb önállósággal és eltérő intézményi sajátosságokkal rendelkező alrendszerek együttesének látja, amelyek az egységes rendszerbe szerveződés ellenére valamit megőriztek önállóságukból. Ezen alrendszerek eltérő funkciókkal bírnak, eltérő módon szerveződnek és sajátos önmozgással rendelkeznek. Létükben, önállóságukban vagy fejlődésükben meghatározott társadalmi és szakmai csoportok érdekeltek, emiatt egymással akár versenghetnek is az erőforrásokért vagy egyéb előnyökért. Az ilyen alrendszerek a körvonalai persze nem mindig határozhatóak meg egyértelműen, egymást kisebb-nagyobb mértékben akár át is fedhetik.
Az oktatási rendszerek kialakulását elemző előző fejezetben láttuk, hogy ez egyes alrendszerek eredetileg egymástól elkülönült intézményi formákat alkottak, amelyek csak a történeti fejlődés során olvadtak egyetlen nagy egészbe, s hogy maga a nagyrendszer is e történeti fejlődés nyomán kapcsolódott hozzá a kormányzati-politikai rendszerhez. Az egyes alrendszerek azonban az egységes rendszerbe szerveződést követően is sokat megőriztek eltérő adottságaikból és funkcióikból. Ilyen belső alrendszerek - belső differenciálódás nyomán - a nagyrendszer kialakulását követően is létrejöhetnek, (ilyennek tekinthető például a speciális oktatás alrendszere), illetve egymásba olvadva akár el is tűnhetnek (ez történt például az önálló polgári iskolai alrendszerrel Magyarországon az általános iskolák létrehozását követően). Igaz, az ilyen eltűnés általában nem teljes mértékű és mindig magában hordhatja egy későbbi újra kiválás lehetőségét.
Az oktatási rendszeren belüli alrendszerek egymáshoz való kapcsolódása és a közöttük elkerülhetetlenül keletkező ütközések vagy konfliktusok ma is meghatározó hatással vannak a modern oktatási rendszerekben zajló változásokra, még ott is, ahol az egységes nagyrendszerbe szerveződés nagyfokú homogenizálódással járt együtt. Az oktatási rendszerbe való bármilyen beavatkozás, bármely oktatáspolitikai intézkedés más módon hat az egyik, és más módon a másik alrendszerre: azaz ami jó az egyiknek, az nem biztos, hogy jó a másiknak. Hasonló ez ahhoz, amikor az orvos valamilyen gyógyszert ad például egy izombetegségre, ami jó lehet az izmoknak, de nem jó a szívnek..