1.2.2. Az egyének személyiségének alakítása

A tanulás vagy a szocializáció folyamata az egyének számára nemcsak a társadalom által megalkotott kultúra elsajátítását vagy belsővé tételét jelenti, hanem - ettől szétválaszthatatlanul - saját egyszeri és megismételhetetlen személyiségüknek a konstituálódását is. Noha az egyén szintjén e két folyamat lélektani értelemben egymástól nem szétválasztható, az oktatási rendszerek funkcióit elemezve ezt mindenképpen külön kell megjelenítenünk.

Tudjuk, hogy az egyének személyisége hallatlanul bonyolult mikrovilág, melynek számtalan komponense van. Ha vannak is alapvetően fontos közös jellemzők, e mikrovilág természeténél fogva annyiféle, ahányan vagyunk. Kialakulásáról és fejlődéséről, az ezt jellemező dinamikus folyamatokról és ezek befolyásolhatóságáról ma már ugyan sokkal többet tudunk, mint néhány évtizede, ám e tudás továbbra is igen korlátozott. Jól ismert, hogy a modern tudomány álláspontja szerint e folyamatokat részben velünk született adottságok, részben külső hatások határozzák meg.

Ennek az elemzésnek a szempontjából a személyiségnek két jellemzőjét érdemes kiemelni. Az egyik az, amit a modern lélektan egyre gyakrabban kompetenciának nevez, és amit leegyszerűsítve talán az egyéni lét szempontjából adekvát cselekvőképességnek lehetne nevezni. Ennek több egymást kiegészítő összetevője vagy dimenziója van, így mindenekelőtt a kognitív és a szociális kompetencia. A másik az, amit az én (ego, self, identitás, önészlelés és más hasonlók) fogalmával írhatunk le. E két összetevő vagy dimenzió persze nem könnyen különböztethető meg: azaz maga az én is leírható a kompetencia egyik formájaként (személyes kompetenciaként), illetve a személyiséget magát tekinthetjük úgy, mint különböző kompetenciák együttesét (Nagy, 2000).

Az oktatás egyik - sokak szerint legfontosabb és legősibb - funkciója az, hogy az egyéneket hozzásegítse személyiségük kialakulásához. E funkcióval kapcsolatban különösen erősen kell hangsúlyoznunk azt, amit a kulturális reprodukcióval összefüggésben elmondtunk: az egyének személyisége kialakulásának az iskolai oktatás csupán az egyik és semmiképpen nem a legfontosabb tényezője. E folyamatot ugyanis, amit már jeleztük, részben velünk született adottságok határozzák meg, részben a csecsemő- és kisgyermekkortól kezdődő anya-gyermek vagy gyermek-szülő kapcsolat, továbbá nem zárul le akkor sem, amikor az egyén kilép az iskolai oktatás világából. Nem kétséges azonban, hogy a szervezett oktatás nagymértékben befolyásolja azt, hogy egy-egy társadalomban miképpen formálódik az egyének személyisége, mely személyiségjegyek válnak gyakoribbá és melyek ritkábbá, sőt azt is, hogy milyen gyakran fordulnak elő a személyiség patológiás torzulásai.

A modern oktatási rendszereknek az emberi személyiségek alakításában játszott szerepéről igen keveset tudunk. A rendszerszintű elemzések erre a dimenzióra általában kevésbé érzékenyek, holott ennek a jelentősége nemcsak az egyén, hanem a társadalom egésze szempontjából is meghatározó fontosságú. Bizonyos személyiségjegyek tömeges előfordulása (pl. a szociális kompetenciák relatív gyengesége a kognitívokhoz képest, az autoriter személyiségvonás gyakorisága vagy a szorongás és a depresszió elterjedése), alapvetően meghatározhatja egy-egy társadalom fejlődési lehetőségeit vagy életminőségét.

A modern tömegoktatási rendszerek kialakulása és a tanulási, illetve szocializációs viszonyok ezzel összefüggő átalakulása általában nem kedvezett ennek a funkciónak. Korábban utaltunk arra, hogy a kulturális reprodukció hatékony megszervezése, a tananyagnak és a nevelési folyamatnak ezzel együtt járó standardizált meghatározása és a tanulásszervezés magas szintű intézményesülése azzal a hatással jár, hogy csak korlátozott mértékben lehet számot vetni az egyéni tanulási vagy szocializációs minták sokféleségével. A személyiségfejlesztés funkciója ezért, az ezzel kapcsolatos gyakori deklaratív megnyilatkozások ellenére, gyakran nem kap elegendő figyelmet a modern oktatási rendszerekben. Ugyanakkor megfigyelhető olyan új szolgáltatások kiépülése, amelyek közvetlenül az egyének személyiségfejlődését veszélyeztető okok elhárítását célozzák (pl. lélektani tanácsadás, egyéni nevelői gondozás, pszichológusok alkalmazása az iskolákban).