4.4. A rendszerszabályozás típusai

Annak megfelelően, hogy az adott oktatási rendszerben a szabályozás egyes eszközei milyen súllyal jelennek meg, különböző típusú rendszereket lehet megkülönböztetni. Ahogy arra az első fejezet végén már utaltunk, három alapvető típust érdemes különválasztani: az elsőben a politikai-közigazgatási rendszer játssza a legfontosabb szabályozó szerepet, a másodikban a tanári szakma, a harmadikban pedig a piac.

Az oktatási rendszerek irányítási és szabályozási kérdéseivel foglalkozó irodalomban e típusok osztályozásának többféle formájával találkozhatunk. Már idézett munkájában B. E. Clark e rendszerek koordinációjáról beszél, és ennek három lehetséges modelljét különbözteti meg. Az elsőben a koordinációt az államhatalom (state authority), a másodikban a piac (market), a harmadikban pedig az akadémiai elit (academic oligarchy) biztosítja (Clark, 1983). Ez lényegében megfelel annak az osztályozásnak, amelyet itt követünk.[1] Ezeknek az eszközöknek a sokfélesége eleve az oktatás feletti kontroll sokféle lehetséges formáját implikálja. Érdemes felfigyelnünk ugyanakkor arra is, hogy e típusok szorosan összefüggenek azzal a korábban bemutatott sajátossággal, hogy bizonyos oktatási rendszerekben a változások kezdeményezője döntően a politikai-kormányzati rendszer, míg másokban a tanári szakma vagy külső társadalmi csoportok.



[1] Vannak persze egyéb osztályozások is. Így például egy, az oktatásügyi kontroll kérdéskörének teljes körű áttekintését célzó tanulmány a kontroll ötféle formáját különbözteti meg: (1) a szakmait, (2) az igazgatásit, (3) a politikait, (4) a piacit és (5) a normák vagy értékek útján történőt (Weiss, 1988). Mi itt az egyszerűbb osztályozást követjük, amit annál is inkább megtehetünk, mert fentebb részletesen elemeztük a lehetséges szabályozási eszközöket.