3.1.2.1. Racionális mérlegelésen alapuló döntések
Az iskolát, programot vagy egyéb oktatási formát választó egyéneket (családokat, szülőket, tanulókat) döntéseikben mindenekelőtt választásuk előnyeinek és hátrányainak a mérlegelése befolyásolja. Másképp fogalmazva, mekkora az az előny, amelyre választásukkal szert tehetnek, illetve mekkora költségekkel kell számolniuk. A mérlegelés során az emberek nagyon sok tényezőt vesznek figyelembe, emellett döntésüket befolyásolja számos olyan társadalmi tényező, amelyekre tudatosan nem is feltétlenül reflektálnak. Az alábbiakban ezeket a tényezőket vesszük sorra.
Munkaerő-piaci esélyek
A modern társadalmakban az oktatással kapcsolatos egyéni döntéseket meghatározó egyik legfontosabb tényező kétségtelenül az adott oktatási forma, illetve az ott szerezhető végzettség munkaerő-piaci értéke. Az emberek különböző csatornákon értesülnek arról, hogy egy-egy végzettség birtokában milyen munkaerő piaci pozícióra, milyen munkára tehetnek szert. Így mérlegelhetnek olyan tényezőket, mint az álláshoz jutás esélye, a végzett munka díjazása, a munka minősége, a munkavégzés szabadsága, a foglalkozás presztízse stb. Bizonyos iskolatípusok vagy képzési formák emiatt felértékelődnek, mások pedig értéküket vesztik az emberek szemében. Jól ismertek például az úgynevezett divatszakmákat tanító iskolákba való bejutás nehézségei vagy a munkaerőpiacon az elmúlt évtizedben felértékelődött számítástechnikai képzés látványos expanziója.
A társadalmi hierarchiában elfoglalt hely
Egy-egy iskolai végzettség sokkal nagyobb esélyt biztosíthat a társadalmi hierarchiában való emelkedésre vagy a már meglévő pozíciók megőrzésére, mint más végzettségek. Bizonyos iskolák vagy képzési formák választása az elitbe való bejutás lehetőségével kecsegtet, mások választása csak szerényebb előrelépést tesz lehetővé, vagy még azt sem. Közismert például a nagyon sokféle választást lehetővé tevő francia érettségi vizsgák tantárgyainak a hierarchiája: bizonyos tantárgyak tanulása a felsőoktatás elitszektorába való bejutást teszi lehetővé, míg mások inkább a szakképzés vagy az alkalmazottként való elhelyezkedés felé irányítanak.
Az, hogy érdemes-e belépni valamilyen oktatási formába, függ attól is, hogy az adott oktatási forma mennyire elterjedt. T .F .Green és munkatársai mutatták ki, hogy ha valamilyen iskolának az elvégzése még ritkaság, akkor nagy lehet az iskola vonzása, hiszen elvégzése különleges pozíciót és hasznot nyújthat. Ha már sokan végzik el az adott iskolatípust, akkor csökken a vonzása, kevésbé érdemes oda belépni. Ha viszont már majdnem mindenkinek megvan egy bizonyos iskolai végzettsége, akkor a kimaradás válik igen kockázatossá, hiszen az már stigmatizálhat, a perifériára való sodródást jelentheti (Green, 1980).
Közvetlen pénzben mérhető ráfordítás és haszon
Az emberek egy-egy oktatási formába való belépés előtt a közvetlen pénzben mérhető haszonnal vagy ráfordítással is számolhatnak. A gyermekek iskoláztatása a családnak pénzbe kerül még akkor is, ha egy iskolaformában nincsen tandíj. A tandíj jelentősen megnövelheti az iskoláztatás költségeit, bár ez csökkenhet, ha van valamilyen hitel- vagy biztosítási rendszer. Az emberek azonban nemcsak a ténylegesen felmerülő költségekkel számolnak, hanem az elmaradt bevételekkel is, például azzal, hogy az egyetemre küldött gyerek mennyivel tudna hozzájárulni a családi költségvetéshez, ha dolgozna és keresne.
Egy-egy oktatási forma kiépülését vagy expanzióját elsősorban azzal lehet elősegíteni, ha megpróbálják csökkenteni az oda való belépés vagy a bennmaradás költségeit, illetve megpróbálják növelni a várható hasznot, például ingyenes szolgáltatások nyújtásával vagy különböző pénzügyi támogatásokkal.
A várható kockázat mértéke
A lehetséges haszonról vagy költségekről alkotott ítéleteket befolyásolja a várható kockázat mértéke, különösen az, hogy mekkora a lemorzsolódásnak vagy az ígéretes szakmában való elhelyezkedés sikertelenségének és ezzel az addigi tanulási befektetések elveszítésének a kockázata. Bizonyos döntések nagy haszonnal kecsegtethetnek, azonban e haszon csak nagy kockázat vállalása esetén érhető el. Így például a kizárólag felsőfokú továbbtanulásra felkészítő iskolába való belépésnek az a kockázata, hogy ha az iskolát nem sikerül megfelelő eredménnyel elvégezni, vagy bejutni a felsőoktatásba, akkor a befektetett költségek kárba veszhetnek.
Egy-egy oktatási forma kiépülését vagy expanzióját azzal is lehet támogatni, ha a belépés vagy a bennmaradás kockázatát próbálják meg csökkenteni, például a képzés kétszintessé tételével, korai elismert kilépési vagy irányváltási lehetőségek megteremtésével.
Törvényi, jogi kényszerek
Az emberi döntéseket természetesen nagymértékben meghatározza az, hogy mit enged meg, vagy mit tesz kötelezővé egy-egy ország jogrendje. A legjelentősebb tényező ebből a szempontból természetesen az iskolakötelezettség, azaz annak az előírása, hogy meghatározott életkorig kötelező iskolába járni. Van, ahol ez tényleges iskolába járási kötelezettséget jelent, másutt - így a legutóbbi, 1993-as oktatási törvény óta Magyarországon is - tanulási kötelezettséget, azaz iskolába járás nélkül, vizsgázással, magántanulóként is lehet a tankötelezettséget teljesíteni. Az oktatás törvényi szabályozása lehet olyan, hogy tágítja az egyén döntési, választási lehetőségeit, de lehet olyan is, hogy szűkíti azokat. Nagyon szoros és merev jogi szabályozással, különösen ha ehhez erős végrehajtói kontroll is kapcsolódik, minimálissá lehet tenni az egyéni döntések szerepét az oktatási rendszer változásaiban.[1]
Az egyéni döntéseket befolyásoló szabályozó rendszerek közül külön figyelmet érdemelnek azok, amelyek a különböző intézményekbe való bejutást, illetve a különböző képzési szintek közötti átlépést szabályozzák (pl. a felsőfokú vagy középfokú oktatásba való felvétel rendje). A későbbiekben erről még részletesebben is szó lesz.
A rendszer adta lehetőségek
Maga az oktatási rendszer nemcsak azt határozza meg, hogy milyen típusú döntéseket hozhatnak az emberek (pl. van-e olyan iskolatípus, amely egyszerre ad biztos szakmát és jogot a felsőfokú továbbtanulásra), de azt is, hogy egy-egy döntésnek mekkora a kockázata. Vannak olyan oktatási rendszerek, amelyekben a felsőfokú továbbtanulásra felkészítő oktatási formákba való belépés igen nagy kockázattal jár, és vannak olyanok, melyekben kevesebbel. Minél korábban kell belépni egy iskolarendszerben a felsőfokú oktatásra felkészítő iskolákba, annál nagyobb annak a kockázata, hogy túl későn derül ki a választás esetleg elhibázott volta. Ugyanígy: minél specializáltabb, kevésbé konvertálható egy képzési forma, annál kockázatosabb lehet az oda történő belépés. Említettük már, hogy csökkenti a belépési döntés kockázatát a képzés úgynevezett többszintűvé tétele, azaz annak biztosítása, hogy félidőben újra dönteni lehessen. (Pl. az addig elvégzetteket igazoló diploma birtokában lehessen kilépni az iskolarendszerből.) Ugyancsak csökkenti a belépési kockázatot, ha a kilépésnél többféle elágazás található, azaz a sikeresebbek és a kevésbé sikeresek egyaránt találnak a számukra megfelelő kijáratot.
Az oktatási rendszerek felépítésének (a választási pontok idejének, az egyes iskolatípusok képzési céljának, a képzés időtartamának stb.) módosításával változhat az is, hogy egy-egy rendszer a döntések milyen lehetőségeit és egyúttal a kockázat milyen mértékét kínálja fel az egyének számára. Ezért egy-egy jelentősebb oktatási reform esetén mindig mérlegelni lehet ezt a szempontot is: miben változtak az emberek döntési lehetőségei, mennyiben változott döntéseik kockázata.
A rendszer az egyének számára különleges döntési lehetőségeket, különleges előnyöket vagy éppen hátrányokat is adhat. Ismertek az úgynevezett rövidutas képzési formák, amelyek meghatározott társadalmi csoportok számára lehetővé teszik az iskolai út lerövidítését vagy bizonyos képzettségi követelmények alól való mentesítését. Ugyancsak ismert az úgynevezett numerus clausus gyakorlata, amikor egy-egy keresett, ugyanakkor költséges oktatási formába (pl. orvosképzés) korlátozzák a belépés lehetőségét, esetenként meghatározott társadalmi csoportokat (volt uralkodó osztályok tagjait, bizonyos etnikai csoportokhoz vagy valláshoz tartozókat) zárnak ki direkt politikai eszközökkel.
Tájékozottság, információ
Hiába állnak rendelkezésre különböző választási lehetőségek, ha az emberek ezekről nem tudnak. A modern oktatási rendszereket hallatlan komplexitás jellemzi. Azok az információk, amelyek egyének rendelkezésére állnak például a létező tanulmányi utakról, a formálisan azonos, de a valóságban igen eltérő munkaerő-piaci értékű végzettséghez vezető képzési formákról, egy-egy végzettség munkaerő-piaci értékének a változásairól, a különböző intézmények által kínált extra szolgáltatásokról és ezek költségeiről, egy-egy iskolába vagy egyetemre való bejutás esélyeiről és hasonlókról, igen egyenetlenül vannak elosztva. Az ilyen információkkal való rendelkezés vagy az ezekhez való hozzájutás képessége nagymértékben meghatározza azt, hogy az egyének vagy családok milyen iskolázási döntéseket hoznak.
Orientációs rendszerek
A legtöbb oktatási rendszerben működnek különböző orientációs rendszerek, amelyek segítik vagy befolyásolják az egyént az iskoláztatással kapcsolatos döntései meghozatalában. Ilyen működhet az iskolától függetlenül valamilyen pályaválasztási tanácsadó szolgálat formájában, de működhet az iskolán belül is különböző orientációt, pályaválasztást segítő speciális foglalkozások formájában. A pályaválasztási tanácsadás normális esetben az egyén érdekeit szolgáló, az egyéni döntés megalapozását segítő szolgáltatás, de adott esetben az egyéni döntés kívülről való manipulálását is szolgálhatja. A tervgazdaságokban a pályaválasztási tanácsadás jellemző módon a gazdaság munkaerővel való ellátásáért felelős munkaügyi adminisztráció ellenőrzése alatt működött. Közvetlenül segítenie kellett a munkaerőhiánnyal küzdő ágazatokat abban, hogy megkapják az általuk igényelt munkaerőt. Ilyen esetekben a tanácsadók nem annyira az egyéni képességek és az érdeklődés feltárására törekedtek, inkább arra, hogy az egyéneket meggyőzzék bizonyos szakterületek, gazdasági szférák választásának az előnyeiről. A pályaválasztási tanácsadás persze normális körülmények között nagymértékben befolyásolhatja a fogyasztói döntéseket azzal, hogy visszajelzést ad bizonyos oktatási formák elérhetőségéről, költségeiről, az oda való bejutás nehézségeiről.
[1] Később látni fogjuk, hogy az egyén döntési szabadságának korlátozását gyakran fontos társadalmi célok indokolják, így az esélyegyenlőség biztosítása vagy az eredményesség garantálása.