1.2.1.2. Értékek, viselkedési minták átadása

Az oktatási rendszerben nemcsak tudás, hanem értékek és viselkedési minták átadása is zajlik. Ez néha nem válik külön a tudás elsajátításától, gyakran azonban önálló, elkülönült funkcióként is megjelenik. Az oktatási rendszerek között nemegyszer éppen abból adódik az egyik legnagyobb eltérés, hogy inkább a tudás átadására, azaz ismeretek megtanítására vagy megtanulására vagy pedig az értékek, a viselkedési minták közvetítésére, azaz a nevelésre, a szocializációra helyezik a hangsúlyt.

Az értékek meghatározásával kapcsolatban hasonló problémák fogalmazhatók meg, mint amilyeneket fent a tudásátadással kapcsolatban jeleztünk. Itt azonban még inkább jelentkezik egy jellegzetes ellentmondás, amely az explicit és az implicit értékmeghatározás között feszül. Az iskolák által közvetített értékek között a külső tényezők (pl. országos kormány) által meghatározott explicit értékek (pl. hazaszeretet) csupán töredékét alkotják azoknak az implicit értékeknek, amelyeket olyan tényezők hordoznak, mint az iskolák formális szervezeti és működési jellemzői, a tanári viselkedés jellegzetes formái vagy a tananyagban szereplő ismeretek. Ezeket, a tanulók valódi tanulását, tapasztalatszerzését nevezi a szakirodalom rejtett tantervnek (Szabó, 1985).[1]

Az értékátadásban fokozott jelentősége van a standardizált átadás és az egyéni elsajátítás közötti ellentétnek. Az iskolák által közvetített értékek eltérőek vagy ellentétesek lehetnek az egyének (családok, tanulók) meglévő értékeivel. Emellett az értékátadás eredményessége a tudás átadásánál is nehezebben ellenőrizhető, például a hiteles elsajátítást nem könnyű megkülönböztetni a felszínes konformizmustól vagy a képmutatástól.

A többféle kultúra és értékrend együttélésére berendezkedett modern társadalmakban átalakulnak az iskoláknak az értékek és normák átadásával kapcsolatos feladatai és lehetőségei is. A társdalomban jelentkező értékkonfliktusok szükségképpen leképeződnek az oktatási rendszerben és az osztálytermi gyakorlatban. Emellett itt is elmondható: az értékeknek és a normáknak a következő nemzedék felé való közvetítésében az iskola csupán egyik, igaz kitűntetett szereplő.



[1] Érdemes hangsúlyozni, hogy a rejtett tantervet, az implicit értékmeghatározást és a kortárscsoportokban zajló informális tanulást az oktatás fontos pozitív elemeinek kell tartani. Ezek nélkül ugyanis eleve nem képzelhető el sikeres szocializáció, és nem alakulhat ki egyéni erkölcsi identitás.