1.2.1.1. A társadalmi tudás átadása

A kultúra meghatározó része az a tudás, amelyet a társadalmak évezredek során halmoztak fel. Ez a tudás magában foglalja a tudományok által kitermelt ismereteket éppúgy, mint a mindennapi élet gyakorlásához szükséges és a mindennapi élet során felhalmozott praktikus ismereteket. Része továbbá ennek a tudásnak az a technikai-technológiai tudás is, amelyre a gazdasági tevékenységek épülnek. Az oktatási rendszerben mindezek átadása zajlik.

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek tudásformák egymástól sok szempontból eltérő logikát követnek és ezzel összefüggésben az átadásuk legjobbnak tartott módja is eltérhet. Az oktatási rendszereken belül ezek között szükségképpen konfliktus alakulhat ki (Ferge, 1976.), ami igen nagy hatással van e rendszerek belső folyamataira, és ami különösen szembeötlő akkor, amikor a tudás és a tudásátadás módját meghatározó döntéseket hoznak (pl. egy tantervi reform esetén). A tudományos ismeretek átadása számára például kedvező lehet a tanítás eltérő tantárgyakba szervezése és az elméleti jellegű oktatás, kedvezhet, míg a mindennapi tudás vagy a technikai-technológiai tudás átadása inkább igényel gyakorlati tanulási helyzeteket.

Az oktatási rendszereken belül zajló döntések és az ezekhez kapcsolódó viták között kiemelkedő jelentősége van azoknak, amelyek az iskolák által átadott tudás meghatározásával függnek össze. A különböző oktatási rendszerek között az egyik legjellegzetesebb eltérés éppen az, vajon mi módon történik az átadandó tudás meghatározása: kik vesznek részt a folyamatban és milyen keretek között. Vannak oktatási rendszerek, ahol az átadandó tudás kialakításában a rendszeren kívüli tényezőknek (pl. tudomány, politika) van döntő szerepük, és vannak olyanok, ahol a rendszeren belüli tényezőknek (pl. tanároknak).

A társadalmi tudásnak az oktatási rendszeren belül történő átadása alapvetően különbözik e tudás más színtereken történő átadásától. A egyik legfontosabb különbség abban található, hogy az oktatási rendszerben a tudás átadása standardizált és szabályozott formában történik. Ez azt jelenti, hogy maga az átadott tudás éppúgy, mint az átadási folyamat előre pontosan rögzített standardoknak és gyakran szigorúan ellenőrzött szabályoknak megfelelően történik. Ezeket hordozzák azok az iskolaszervezési és tantervi előírások, sillabuszok, vizsgakövetelmények, értékelési és pontozási szabályok, amelyek betartását általában különböző hatóságok ellenőrzik. Az oktatási rendszerek között persze nagy eltérések figyelhető meg aszerint, hogy az iskolai tudást és a tudásátadás folyamatát milyen mértékben standardizálják és ellenőrzik.

Végül arra az ellentmondásra kell utalnunk, amely a tanulás egyéni jellege és a tanítás társadalmi, intézményes megszervezése között feszül. A tananyag standardizált meghatározása és az intézményes tanulásszervezés, ami az oktatási rendszereket elkerülhetetlenül jellemzi, nem vagy csak korlátozott mértékben vethet számot az egyének sokféleségével és az egyéni tanulási módok közötti eltérésekkel. Ebből konfliktusok sokasága adódik, amelyek folyamatos megoldása az oktatási rendszerek számára az egyik legkomolyabb kihívást jelenti.