3. AZ OKTATÁSI RENDSZEREKBEN ZAJLÓ VÁLTOZÁSOK

Az oktatási rendszerekben, akárcsak a társadalom egyéb alrendszereiben folyamatosan változások zajlanak. E változásoknak egy része mikroszinten folyik (egy-egy pedagógus és tanuló interakciójában, egy-egy osztályteremben vagy iskolában) és a rendszer más pontjáról (pl. makroszint) nem is láthatók. E fejezetben azokra a változásokra összpontosítunk, amelyek hatásai makroszinten, azaz az oktatási rendszer egészének szintjén láthatóvá válnak. Csupán példaképpen említsünk néhányat:

  • változnak az oktatással szemben megfogalmazott célok,
  • új intézményi formák és oktatási programok alakulnak ki és régiek szűnnek meg,
  • bizonyos intézményi formák vagy programok és az ezekbe belépők aránya nő, másoké csökken,
  • változnak a tanulóknak a rendszerbe való belépésének, továbbhaladásának és kilépésének a szabályai,
  • változik egy-egy oktatási program tartalma, változnak a tanárok által alkalmazott tanítási és nevelési módszerek,
  • változik az oktató személyzet felkészültsége, társadalmi pozíciója,
  • változások történnek a rendszer szabályozásában, átalakulnak a döntési és hatalmi viszonyok
  • változás történik az oktatási rendszer és egyéb társadalmi alrendszerek kapcsolatában.

E fejezetben többek között olyan kérdésekre keressük a választ, mint például mindezek a változások milyen feltételek között jönnek létre, milyen okokra vezethetők vissza, és általában milyen tényezők gyakorolnak rájuk hatást. Mindez ahhoz is hozzásegíthet bennünket, hogy megértsük, milyen feltételei vannak annak, hogy egy-egy társadalmi szereplő oktatási változásokat idézzen elő, milyen akadályokba ütközhetnek bele a változtatási szándékok, a változtatásnak milyen eszközei lehetnek és egy-egy változtatás milyen egyéb, nem szándékolt hatásokkal járhat. A változások vizsgálata azért is különösen fontos, mert az oktatási rendszerek természete elsősorban ezeken keresztül tárulhat fel a számunkra.

Az oktatási rendszerben zajló változásoknak - azok kiváltó okai szerint - kétféle fajtáját érdemes megkülönböztetni:

  • különböző, jól azonosítható vagy éppen azonosíthatatlan társadalmi aktorok által kezdeményezett vagy előidézett;
  • a rendszer a belső viszonyaiból, a rendszer strukturális adottságaiból, illetve az oktatási rendszeren kívüli gazdasági-társadalmi környezetben zajló folyamatokból fakadó változások.

A társadalmi aktorokhoz kapcsolódó változásoknak ugyancsak két alapvető formáját különböztethetjük meg. Az első esetben egymástól elszigetelt egyének vagy önálló intézmények egymást erősítő, felhalmozódó döntései, cselekvései nyomán alakul ki valamilyen változás. Ha például egyének (vagy családok) tömegei fordulnak el valamilyen oktatási formától, az megszűnhet akkor is, ha ezt semmilyen szervezett csoport nem kívánná. Ugyanígy, ha az önálló döntése jogosult iskolák sokasága dönt úgy, hogy bizonyos szolgáltatásokért térítést kér, növekedni fognak az oktatásnak az egyénekre háruló költségei, függetlenül attól, hogy ezt bárki bárhol elhatározta-e vagy sem. A második esetben jól körülhatárolható, illetve szervezett társadalmi csoportok kezdeményeznek változásokat az iskolarendszerben. Ha például egy tanári szakmai csoport elkötelezi magát valamilyen oktatási módszer mellett, elérheti, hogy az a rendszerben elterjedjen és uralkodóvá váljon. [1]

A változásokat kiváltó vagy azokat meghatározó okok másik nagy csoportját, mint említettük, a társadalmi aktorok oktatással kapcsolatos cselekvéseihez vagy viselkedéshez közvetlenül nem köthető tényezők alkotják. Ezek egy része a rendszer a belső viszonyaihoz vagy strukturális adottságaihoz kapcsolható, másik részük külső gazdasági vagy társadalmi folyamatokhoz.

A rendszer strukturális adottságai alatt olyan tényezők értendők, amelyek lényegében minden oktatási rendszerben megtalálhatók, függetlenül attól, hogy egy-egy adott korban vagy társadalomban milyen, a rendszer fejlődését befolyásoló társadalmi aktorok jelennek meg. Ilyen például az a tény, hogy az oktatási rendszerek egymástól többé-kevésbé elkülöníthető alrendszerekből állnak, amelyeket eltérő sajátosságok jellemeznek. Ilyen tovább az a jellemző, hogy az oktatási rendszernek vannak bemeneti pontjai, ahol tanulók lépnek be, vannak a tanulók áramlását meghatározó szabályai és vannak kimeneti pontok, ahol a tanulók kilépnek. De ilyennek tekinthető az a tény is, hogy az oktatási rendszer hozzákapcsolódik más társadalmi rendszerekhez, amelyekre hatást gyakorol, és amelyek rá hatást gyakorolnak. E strukturális jellemezők részben meghatározzák az oktatási rendszerben elindult vagy már zajló - a társadalmi aktorok cselekvése által kiváltott - változásokat, részben maguk is generálhatnak ilyeneket. Másik részük külső gazdasági vagy társadalmi folyamatokhoz kapcsolható

Az oktatási rendszerben változásokat kiváltó, társadalmi aktorok közvetlen oktatással kapcsolatos cselekvéséhez nem köthető okok másik része - ahogy ezt korábban már jeleztük - a gazdasági és társadalmi környezetben lezajló folyamatokhoz kapcsolható. Ilyenek például a demográfiai változások, a gazdaság jövedelemtermelő képességének a javulása vagy romlása, vagy más társadalmi alrendszerekben bekövetkező olyan változások, mint például a közigazgatás rendszer átalakulása, az iskolai tudás felértékelődése a gazdaság szférájában vagy a nemzetközi integrációs folyamatok.[2]

Fontos hangsúlyozni, hogy az oktatásügyi változások általában nem vezethetők vissza kizárólagosan az okok egyik vagy másik típusára, hanem egyszerre több hatás nyomán jönnek létre. Egy-egy oktatásügyi folyamat mögött egy időben megtalálhatók mind az atomizáltan cselekvő vagy szervezetten fellépő társadalmi aktorok cselekvései, mint a társadalmi aktorok cselekvéséhez közvetlen nem köthető tényezők.[3]



[1] Az oktatási rendszerek jól megkülönböztethetők aszerint, hogy mennyire teszik lehetővé az egyének vagy a családok számára az oktatással kapcsolatos szabad döntéshozatalt. Az egyéni döntések szerepe természetesen annál nagyobb, minél nyitottabb egy rendszer, minél inkább lehetőség van a helyi, iskolaszintű változásokra, azaz minél több választási lehetőséget enged a rendszer az egyének vagy a családok számára. Ugyancsak eltérőek a rendszerek abban a tekintetben, hogy az intézmények számára mennyire engedik meg önálló döntések meghozatalát. Bizonyos oktatási rendszerek fejlődése jól befolyásolható egyéni vagy intézményi döntésekkel: az igények vagy a kereslet változása nyomán a rendszerben változások bontakoznak ki. Más oktatási rendszerek fejlődését csak szervezett csoportok tudják komolyabb mértékben befolyásolni, és közülük is csak azok, amelyeknek lehetőségük van a politikai csatornákon keresztül történő érdekérvényesítésre.

[2] Az oktatási rendszerek elméletének egyik legnagyobb dilemmája éppen az, vajon a rendszerben zajló változások mennyire vezethetők vissza autonóm társadalmi aktorok cselekvésére, illetve milyen módon befolyásolják, mennyire determinálják ezeket a rendszerek meglévő strukturális viszonyai, illetve egyéb külső folyamatok. Az oktatási változásokkal foglalkozó szakemberek között általában vita folyik arról, vajon a két tényező közül melyik hatása a meghatározó. Van, aki úgy véli, változásra akkor és ott kerül sor, amikor és ahol egy-egy társadalmi aktor ezt előidézi. Mások úgy gondolják, hogy az oktatási rendszerek fejlődésének megvan a maga belső logikája, és a társadalmi aktorok legfeljebb azon a cselekvési téren belül mozoghatnak, amelyet e logika kijelöl (Archer, 1979).

[3] Így például az általános képzés hosszabbá válása - amely a kilencvenes évek egyik legjelentősebb magyarországi oktatásügyi változása - egyszerre vezethető vissza olyan egymást erősítő okokra, mint az egyének és intézmények egymással nem koordinált döntései, a tudatosan fellépő szakmai és egyéb érdekcsoportok törekvései, a magyar iskolarendszer strukturális feszültségei vagy a gazdasági struktúra átalakulása. Vita legfeljebb arról folyhat, vajon ezek közül melyiknek mekkora súlya volt e változási folyamat elindításában és fenntartásában.