3.3.5.1. Szerkezeti feszültségek
A modern oktatási rendszerekben gyakran alakulnak ki olyan szerkezeti feszültségek, amelyek azután különböző változásokhoz vezetnek. A vertikális struktúra átalakulása például feszültségeket gerjeszthet a horizontális struktúrában, és fordítva, a horizontális szerkezet módosulása is tarthatatlanná teheti a meglévő vertikális elrendezést. A szerkezeti feszültségek egyik leggyakoribb kiváltója az expanzió. Az expanzió a modern oktatási rendszerek egyik jellegzetes változása, amelynek többféle formája lehetséges.[1] Egyik vagy másik alrendszer expanziója (az oda belépők számának vagy arányának a növekedése) felboríthatja az egyes alrendszerek között kialakult egyensúlyt, és szerkezeti feszültségekhez vezethet. Az expanzió nyomán keletkező mennyiségi változások így gyakran minőségi változásokat kényszerítenek ki, anélkül, hogy ezt eredetileg bárki akarta volna.
Az expanzió szerkezeti feszültségeket generáló voltára példa az érettségihez vezető programokba belépő tanulók számának és arányának a növekedése számos országban (így a nyolcvanas-kilencvenes években Magyarországon is). Ez azt eredményezte, hogy megnövekedett azok száma és aránya, akik a több évig tartó középfokú programokat nem feltétlenül kívánják vagy tudják végigkövetni, hanem eközben esetleg horizontális mozgást akarnak végezni (egyik programból a másikba átlépni vagy az addig végzett tanulmányaik elismerésével a rendszerből kilépni szeretnének). Ez példa arra is, hogy egy horizontális változás (a párhuzamos programokba belépők arányának a megváltozása) miképpen vezethet vertikális változáshoz (a négyéves programciklus belső tagolásához). Ugyanilyen hatások kényszerítették ki nem egy európai felsőoktatási rendszerben az egyfokozatú képzésről a kétfokozatú képzésre való áttérést. A felsőoktatásba ugyanis az expanzió nyomán egyre több olyan hallgató lépett be, akik nem voltak képesek a hosszú ideig tartó programok befejezésére, és egy közbülső kilépési pont megnyitása nélkül egyszerűen lemorzsolódtak volna.
Jellegzetesen expanzió hatására bekövetkező változás az, amikor egy adott programot az oda belépők számának vagy arányának a növekedése miatt nem lehet változások nélkül tovább működtetni. Ennek jól ismert példája a hagyományosan elitoktatást nyújtó általánosan képző középiskolák (mint a magyar gimnázium) "eltömegesedése", ami kikényszeríti ezen oktatási forma tartalmi átalakulását (pl. a görög, majd a latin nyelv kötelezőségének a megszüntetése, majd később a munka világa felé orientáló tartalmak megerősödése). E változásokat nem lehet visszavezetni kizárólag társadalmi aktorok cselekvésére (pl. a kötelező görög vagy latin eltörlését szorgalmazó városi középrétegek vagy reformpedagógiai körök fellépésére), hanem olyan strukturális meghatározottságokról kell beszélnünk, amelyek a társadalmi aktorok akaratától függetlenül is jelentkeznek.
[1] Az oktatási expanzió formái: (a) vertikális expanzió az időben (ilyenkor a létező programok időtartama nő, de nem feltétlenül nő a beiskolázottak száma), (b) a programok vertikális expanziója (ilyenkor olyan új, magasabb szintű programok épülnek rá a korábban meglévőkre, amelyek lehetővé teszik a tanulmányok folytatását olyanok számára, akik eddig nem tanultak tovább), (c) horizontális expanzió a belépők számában vagy arányában (ilyenkor az adott programot végzők vagy oda belépők száma vagy aránya nő), (d) horizontális expanzió a programok számában (ilyenkor a már meglévők mellett új párhuzamos programok jelennek meg, ami bővíti a választási lehetőségeket). A fentiek mellett érdemes még megkülönböztetni az alábbiakat: (a) abszolút expanzió (ilyenkor az adott programot végzők vagy abba belépők létszáma nő), (b) relatív expanzió (ilyenkor az adott korcsoportból beiskolázottak vagy belépők aránya nő).