5.1.2. Méltányosság
A javadalmazási rendszer szintén stratégiai fontosságú kérdése, hogy a rendszer milyen prioritásokkal és hogyan kezeli a külső és a belső méltányosságot, azaz mennyire képes annak igazságosságát elfogadtatni. A méltányosság-elmélet tulajdonképpen egy motivációs modell, amely arra világít rá, hogy a motiváció folyamatában fontos szerep jut a másokhoz való viszonyításnak, összehasonlításnak és az ebből következő mérlegelésnek. A javadalmazási rendszer motiváló hatását többféle összehasonlítás befolyásolhatja. A pedagógusok is összehasonlíthatják erőfeszítéseiket az érte kapott (vagy nem kapott) jutalmakkal, a kapott hányadost összevethetik kollégáik hasonló arányaival, de megtehetik ugyanezt más intézményekben dolgozó pedagógusok jellemző arányaival, sőt összemérhetik a munkaerőpiacon jellemző arányokkal is. Egy méltányos javadalmazási rendszer kialakítását az is nehezíti, hogy minden pedagógus a maga számára legmegfelelőbb referenciapontokat fogja kiválasztani. A problémát csak fokozza, hogy általában saját teljesítményünkkel szemben elfogultak vagyunk, míg mások erőfeszítéseinek és jutalmának megítélésére többnyire korlátozott információ áll a rendelkezésünkre. A javadalmazási rendszer motiváltságot és elégedettséget befolyásoló külső (a munkaerőpiachoz viszonyított) és belső (szervezeten belüli javadalmazási struktúrára vonatkozó) méltányosságának fenntartása folyamatos vezetői feladat, jóllehet gyakorlatilag megvalósíthatatlan végcél.
Az intézmény vezetői számára elsősorban a belső méltányosság kérdése merülhet fel. Tudniillik a külső méltányosság elsőbbsége esetén a munkavállalók javadalmazását döntő módon a munkaerő-piaci viszonyok határozzák meg, a közoktatásban azonban a bérek törvényileg garantáltak, az igazgatók számára alig nyílik lehetőség a bértáblától eltérő javadalmazásra. Az igazgatóknak, az intézményvezetésnek arra kell törekednie, hogy a hasonló munkakört betöltő és hasonló kvalitású alkalmazottak javadalmazása közel megegyezzen. A belső méltányosság kedvező következménye a kevesebb belső konfliktus és rivalizálás, a kiegyensúlyozottabb intézményi légkör. Ugyanakkor az is látható, hogy a közoktatás szervezeteit a külső méltányosság erőteljes sérülése miatt a magas fluktuáció is jellemezheti.