1.2.1. A környezeti kihívások

A 80-as évekig a nevelés-oktatás számára egy relatív stabilitással jellemezhető környezeti feltételrendszer létezett, a környezeti folyamatok ismerősek vagy előre láthatóak voltak. Adottak voltak a költségvetési keretek, a tantervek, a nevelési tervek, az óraszámok alig változtak, a munkavállalók felvétele sokáig nem az intézmény feladata volt. Erre a helyzetre az intézmények jellemzően reagáló-reaktív magatartással válaszoltak. A megüresedett - többnyire nyugdíjaztatás miatt - álláshelyekre automatikusan vették fel a pedagógusokat, a fizetés mindenütt azonos volt, a továbbképzéseket központilag határozták meg, amelyekre az intézménynek kötelezően el kellett küldeniük pedagógusaikat. Fontos megjegyeznünk, hogy magát a minőséget - az intézményen keresztül - implicit módon az állam definiálta központi tantervek, rendtartások, utasítások segítségével.

A jelenben - még inkább a jövőben - a stabilitásból jóformán semmi sem marad. A környezet nem egyszerűen komplex, változó és nehezen előre jelezhető, hanem turbulens, kiszámíthatatlan, ami a nevelési-oktatási szervezeteket új alkalmazkodási stratégiákra készteti.

A környezeti kihívások főbb jellemzői

  • a tanulás és tanítás tudományos megalapozása, mely magába foglalja a tudományos alapokra helyezett program-, tanterv- és taneszközfejlesztést; a pedagógiai értékelést és minőségfejlesztést; a tudásgazdag tanulási környezetet; a tudományosan megalapozott tanárképzést; valamint a tudományos bizonyítékokra, kutatásokra alapozott oktatáspolitikát.
  • a globalizálódás: megnövekedett a különböző szervezeti kultúráknak egymásra hatásának és egymás mellett élésének a hatása (egyházi, magán, alapítványi, önkormányzati, sőt vegyes iskolák; külföldi munkavállalók, magyarországi pedagógusok külföldön tanítása; tanulók külföldi tanulmányai - vendégdiákok stb.);
  • az idő jelentőségének megnövekedése: lecsökkent az egyes tantárgyak taníthatóságának életciklusa (jellemzően gyors a módszertani, tartalmi elavulás az informatika vagy a szakmai tantárgyak esetében); lerövidült az a reakcióidő, amellyel a szervezetek még sikeresen képesek választ adni a környezeti elvárásokra, a szervezetek - iskolák - folyamatos változtatásokra kényszerülnek, lényegében eltűnik a nyugalmi periódus;
  • a sikeres intézmény által létrehozott hozzáadott értékben egyre nagyobb az adott intézményre jellemző tudás és információ súlya;
  • a minőséget a vevő (szülő, gyermek, önkormányzat stb.) definiálja, csak azt a szolgáltatást ismerik el, amelyekben felismerik a hozzáadott értéket.