Likviditás

A közgazdászok a likviditás fogalmával ragadják meg azt a körülményt, hogy egy-egy
eszköz milyen könnyen hozható a közvetlen kicserélhetőség állapotába (a
'liquiditas' latin szó, eredetileg folyékonyságot jelent). Persze a „milyen
könnyen" feltétel is megragadható - s a közgazdász számára ez a világosabb -
költségfogalmakkal. Valójában az a kérdés, hogy egy-egy vagyontárgy esetében
mekkora veszteséggel (költséggel) teremthető meg azonnal
a „közvetlen kicserélhetőség" állapota. Természetesen akár egy ingatlan vagy
egy Rembrandt-festmény is azonnal aktivizálható cseretárgy lehet, ha
tulajdonosa nem ragaszkodik feltétlenül annak valós piaci értékéhez. A pénz a
leglikvidebb vagyontárgy, hiszen nem is kell elcserélni (tehát semmiféle
veszteség nem is keletkezhet) ahhoz, hogy azonnal csereképes legyen. Amikor az
emberek arról döntenek, hogy vagyonukat milyen formában tartják, mérlegelniük
kell, hogy az egyes eszközök likviditása vagy értékőrző képessége jár-e nagyobb
haszonnal. A pénz nemcsak a leglikvidebb eszköz, de arra is a legalkalmasabb,
hogy vagyonunk jövőbeli nominális
értékével kapcsolatban biztonságban érezhessük magunkat. Másfelől persze - a
sublótfiókban rejtegetve vagy folyószámlán tárolva - nincsen hozama (szemben
például a részvény-vagyonnal), s fenyegetheti az infláció is.