Monetáris politika

iDevice ikon

Nézz utána! Mi köze van a ludaknak a „monetáris" politikához?

A pénzkínálat szabályozására több eszköz áll a jegybak rendelkezésére. Ezek közül a három legfontosabbat ismertetjük az alábbiakban.

Az a) nyíltpiaci műveletek keretében a központi bank jellemzően államkötvényeket (esetleg más értékpapírokat, devizát, aranyat) ad el vagy vásárol. Az államkötvények tulajdonosai a vásárláskor hitelt nyújtottak a kormányzatnak, amelyért cserébe rendszeresen kamatot, s a futamidő lejártával a kötvény névértékének megfelelő összeget kapnak. A nyíltpiaci műveletek keretében a jegybank - ha növelni kívánja a forgalomban lévő pénz mennyiségét - ezen követelésük megvásárlására tesz olyan árajánlatot, amelyért érdemes megválni attól. Ezen a módon a korábbi kötvénytulajdonosok követelés helyett pénzhez jutnak. Ezt vagy készpénzként tartalékolják vagy bankbetétben helyezik el. Minden készpénzként tartott 1000 forint éppen egyezer forinttal növeli a pénzkínálatot. A bankbetétbe helyezett forintok viszont saját értéküknél nagyobb mértékben növelik a forgalomban lévő pénz mennyiségét, hiszen a betét - a tulajdonosa pénzként gondol rá - egy része kihitelezhető, ha időszakonként nagyjából ugyanannyi betétet helyeznek el a bankban, mint amennyit kivesznek onnan. A kihelyezett összeg szintén pénz, ami - legalábbis részben - esetleg késedelem nélkül válik újra betétté, s így - legalábbis részben, a szükséges tartalék képzése mellett - újra kihitelezhető és így tovább... erre visszatérünk a b) pontban. Ha a központi bank csökkenteni kívánja a forgalomban lévő pénz mennyiségét, akkor kötvényeket ad el. Az eladható mennyiség ismét csak árfolyam-ajánlat kérdése.

A nyíltpiaci műveletek a pénzmennyiség finomszabályozásának eszközei. A jegybank ezzel napi szinten képes szabályozni a pénzmennyiséget anélkül, hogy változtatni kellene a törvényeken vagy az alapvető banki szabályokon, például a tartalékrátán (lásd a következő bekezdést).

Egy másik monetáris politikai eszköz tehát a b) kötelező tartalékráta előírása. Az előbb láttuk, hogy a betétekkel szemben nem szükséges 100%-os tartalékot képezni. Az elhelyezett látra szóló betétek (pénz) egy része kihitelezhető, s ez ugyancsak pénz. Ha a jegybank előír mondjuk 10%-os tartalékképzési kötelezettséget, akkor minden 100 Ft új betét nyomán elvileg további 90, 81, 72.9, 65.61 stb., összesen 90/0,10 = 900 Ft új pénzt tud teremteni a kereskedelmibank-rendszer. 100 Ft jegybanki kötvényvásárlás nyomán tehát akár 100/0,10 = 1000 Ft-tal is megnőhet a pénzkínálat. Az 1/0,10 hányadost pénzmultiplikátornak nevezzük. Ha a jegybank a tartalékozási kötelezettséget mondjuk 5%-ra csökkenti, akkor a pénzügyi multiplikátor 20-ra nő, ha felemeli 20%-ra, akkor 5-re csökken. A „tartalék" eredetileg arra szolgálna, hogy vészhelyzet esetén vegyék igénybe. A jegybank által szabályozott kötelező tartalék azonban ma elsősorban a kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetőségeit hivatott kordában tartani. A betétesek biztonságát a betétbiztosításokért felelős intézmények (Magyarországon - személyenként és hitelintézetenként jelenleg 100 ezer euróig - az Országos Betétbiztosítási Alap), valamint „végső hitelezőként" a jegybank szavatolja. A tartalékkövetelményeken ritkábban változtatnak, mértéke Magyarországon az 1988-as 15%-ról 2012-re lassan, fokozatosan 2%-ra csökkent.

A jegybank harmadik eszköze a c) kamatpolitika, azaz annak az alapkamatlábnak a meghatározása, amely mellett a központi bank hitelt nyújt a kereskedelmi bankoknak, illetve befogadja azok betéteit. Minél nagyobb az alapkamat, a kereskedelmi bankoknak annál kevésbé éri meg jegybanki hitelt felvenni, ami visszafogja e bankok tartalékait, s ezen keresztül hitelnyújtó, pénzteremtő képességüket is.

A tananyag a követkkező licenc alá esik: Creative Commons Attribution 3.0 License