Közös erőforrások

iDevice ikon

A kizárás néha nem annak potenciális költségei miatt nem valósul meg, hanem történelmi okok, hagyományok, a tulajdonviszonyok tisztázatlansága vagy a tulajdonosi jogosítványok érvényesítésének nehézségei miatt. A probléma egyik legnépszerűbb illusztrációja a közgazdasági irodalomban a „közlegelők tragédiája". A közismert példa egy település közös használatú legelőjéről szól. A legelőn kezdetben - mondjuk - tíz gazda egy-egy tehene legel, s a dús mezőnek köszönhetően mindegyik tehén napi tíz liter tejet ad. Ha valamelyik gazda úgy dönt, hogy a következő naptól kezdve két tehenet hajt ki a legelőre, számolnia kell azzal, hogy a tehenenkénti hozam csökken, például kilenc literre, de lévén neki két tehene, számára ez nyolcliternyi többletet jelent. A gazda csak a saját hozamnövekményét (plusz nyolc liter) veszi figyelembe döntése meghozatalakor, s nem számol döntésének negatív extern hatásával, ami által a többi kilenc gazda összesen kilencliternyi veszteséget könyvelhet el, s a közösség összességében rosszabbul jár (8 többlet < 9 veszteség). Egy újabb gazda újabb tehene szintén növeli gazdájának jólétét még akkor is, ha a tehenenkénti hozam immár nyolc literre csökken, hiszen a két jószág összesen 16 liter tejet ad. A közösség által elért hozam viszont 11 x 9 = 99 literről 12 x 8 = 96 literre csökken. Ha a legelő zsúfoltságának növekedése a fentiekhez hasonló ütemben csökkenti a tehenenkénti tejhozamot, akkor a tizenötödik jószág kihajtása után már két-két tehén ígéri a kezdeti, tehenenkénti tíz literes hozamot. S miközben egy-egy gazdának egészen sokáig érdemes újabb és újabb tehenet kihajtania a legelőre, a közösség helyzete egyre rosszabb lesz, végül éhen is pusztulhatnak az állatok (és a gazdáik).

7.4. ábra. A közlegelők tragédiája

A közös erőforrások túlhasználata igen gyakori jelenség. Gondoljunk a természeti környezetre, a zsúfolt utakra vagy a természeti erőforrásokra. A piac tehetetlen az olyan javak megőrzésében, újratermelésében, hatékony hasznosításában, amelyeknek nincsen tulajdonosuk. Ha a közlegelőt a közösség odaadná a falu akár legostobább emberének, ő gondoskodna arról, hogy hatékony legyen a legelő kihasználása. Hamar felismerné, hogy a tehenek tulajdonosai nem a tehenek száma, hanem a tejhozam után hajlandók fizetni legelőbérleti díjat, s némi próbálkozás után az is kiderülne, hogy mennyi a legelő tehenek optimális száma.

A teheneket nem fenyegeti a kihalás veszélye, az elefántokat azonban igen. Kenyában, Tanzániában vagy Ugandában tiltják és szigorúan büntetik az orvvadászatot, de az elefántállomány csökken. Malawiban, Namíbiában vagy Zimbabvében viszont bárki szabadon levadászhatja a saját földjén nevelkedő állatokat. A földtulajdonosok így érdekeltek abban, hogy megőrizzék a földjükön élő fajokat. Az elefántnépesség ezekben az országokban nő (Mankiw, 255. oldal).

A tananyag a követkkező licenc alá esik: Creative Commons Attribution 3.0 License