Egészségügy

Az egészségügyi kiadások az elmúlt évtizedekben a legtöbb országban gyorsabban nőttek, mint a GDP. Az USA-ban a legmagasabb ez az arány, több, mint 17%, az uniós átlag kilenc százalék körül van, a magyar érték 2010-ben 7,8% (2003-ban még 8,3%) volt. A növekedés fő okai az időskorúak arányának növekedése, az orvostudomány, orvosi technika fejlődése és sokak szerint az egészségbiztosítási rendszer kiterjesztése is. A növekedés a kilencvenes években látványosan lelassult, mi több, napjainkban maga a részesedési arány is csökken. A kiadások részben a kötelező biztosítási rendszeren keresztül vagy azon felül eszközölt állami kiadások, részben pedig magánkiadások, mely utóbbi nálunk körülbelül 35%. A csökkenés általában ott nagyobb, ahol magasabb az állami részesedés.
A kormányzati részvétel legfontosabb indoka abból a meggyőződésből fakad, hogy az egyének megfelelő egészségügyi ellátását jövedelmi helyzetüktől függetlenül is biztosítani kell. Az ilyen megközelítést, szembeállítva az általános egyenlőségre törekvéssel, „specifikus egalitarizmusnak" nevezik, s nyilván az élet különös tiszteletéből fakad. Elemzések azonban rámutatnak, hogy az orvosi szolgáltatások és az élet (a halál) közötti összefüggés igen gyenge. Az egyén élettartamát, egészségi állapotát sokkal inkább befolyásolják olyan tényezők, mint a dohányzás, alkoholfogyasztás, táplálkozás, vagy különösen az iskolai végzettség.