Koordinációs mechanizmusok

Az allokációs döntéseket
sokféleképpen hozhatják meg egy társadalomban. Alapulhatnak a szokásokon,
hagyományokon, erkölcsi megfontolásokon (etikai koordináció), lehetnek egy
kényszerítő hatalom diktátumai (agresszív koordináció), nyugodhatnak a
társadalmi együttműködés legitim módon szabályozott elvein (bürokratikus
koordináció) vagy származhatnak az egyének kölcsönösen előnyös autonóm
interakcióiból (piaci koordináció). A modern gazdaságok ún. „vegyes
gazdaságok", ahol a döntések nagyobbik részét a saját jólétük, hasznuk,
nyereségük növelésére törekvő autonóm egyének, vállalatok hozzák meg
(piacgazdaság), miközben jelentős a társadalmilag szervezett (állami,
önkormányzati) beavatkozás is az egyéni döntéshozatalba.
De az allokációs döntések tere
jóval tágabb annál, mint amit a hagyományos közgazdaságtan-tankönyvek
tárgyalnak. Nem csupán a fogyasztási, termelési, árazási stb. döntések
tartoznak ide, hanem az emberi kapcsolatok (pl. házasság, gyermekvállalás), a
városszerkezet alakulása (felvirágozás, slumosodás), bűnöző életmód vállalása,
az oktatás társadalmi hatásai vagy éppen a borravaló létezése egyes
tevékenységeknél, és hiánya másoknál.
A közgazdászok érdeklődésének
homlokterében elsősorban a döntések (Pareto-i értelemben vett) hatékonysága
áll. Ebből sok minden következik gondolkodásmódjukat illetően. Bár az alábbi
elvek többnyire nem idegenek más szakmák művelőitől sem, a gazdasági
gondolkodásnak alapfeltételeit
jelenti ezen elvek elfogadása.