A modellek

iDevice ikon

A közgazdászok nem nagyon különböznek más tudományok művelőitől. Megfigyelnek dolgokat, elméleteket állítanak fel, s aztán figyelnek tovább: vajon elméleteik előrejelzéseinek megfelelően alakulnak-e a dolgok a valóságban vagy sem? Észreveszik például, hogy amikor egy-egy országban a kormányzat túl sok pénzt bocsát ki, akkor az árak gyorsabban emelkednek, mint máskor. Erre alapozva felépítik elméletüket, miszerint „ha az állam túl sok pénzt bocsát ki, akkor (emiatt) az árak gyorsabban emelkednek, mint máskor" (ezt pozitív megközelítésnek - „milyen a világ" - nevezik). Ha az általános áremelkedésnek (ezt majd inflációnak fogjuk nevezni) a jóléti hatásait (a munkanélküliség csökkenése vagy egyes rétegek elszegényedése, a jövedelmi és vagyoni szerkezet átrendeződése stb.) is sikerül számba venni, akkor egyes közgazdászok hajlamosak arra, hogy normatív („milyennek kellene lennie a világnak") kijelentéseket is megfogalmazzanak: „a pénzmennyiséget márpedig így vagy úgy kellene szabályozni". A pozitív kijelentéseket tapasztalati tények alapján tudjuk elfogadni vagy elvetni, a normatív állítások azonban nemcsak tényeket, hanem értékítéleteket is tartalmaznak. A későbbiekben mindig legyünk tekintettel arra (vizsgáljuk meg alkalmanként), hogy pozitív vagy normatív állításokkal állunk-e szemben, s ha az utóbbira gyanakszunk, gondolkodjunk el azon, hogy az állításban foglalt értékítélet megegyezik-e a sajátunkkal!

A közgazdászok dolga persze egy kicsivel nehezebb, mint például a fizikusoké. A fizikus könnyedén hozhat létre „ceteris paribus" (egyebek változatlanok) helyzeteket (izoterm, izobár, izochor körülményeket például), hogy egy-egy körülmény (nyomás, hőmérséklet stb.) elszigetelt (parciális) hatásait megvizsgálja. A közgazdásznak ilyen „laboratóriumi" kísérletekre csak ritkán nyílik alkalma. Hiába változtat „csak" a fagylalt árán, ha közben változik az időjárás, változik az üdítők ára, beköszönt a hétvége, az iskolai szünidő, vagy éppen kiderül közben, hogy a fagylalt súlyosan károsítja az egészséget. Az „árhatás" ilyenkor nehezen hámozható ki a körülmények összhatásából. A közgazdász mindazonáltal optimista ember: hisz abban, hogy képes a társadalmi jelenségek modellezésére, az egyes befolyásoló tényezők parciális hatásainak előre jelzésére. Ezen optimizmusának köszönhetően rajzol például keresleti és kínálati görbéket vagy alkotja meg a „tökéletesen versenyző piac" modelljét.

A modellek a valóság leegyszerűsített visszatükrözései. Lehetnek fizikaiak (egy próbabábu), verbálisak (Columbo hadnagy gondolatmenetei), geometriaiak (a Marshall-kereszt) vagy algebraiak (mondjuk egy termelési függvény) vagy másfélék. A lényegük, hogy a megválaszolandó kérdés szempontjából nem releváns részletektől elvonatkoztatnak. Egy ruha kiszabásakor lényegtelen majdani viselőjének szívritmusa, tehát a próbabábu betölti funkcióját dobogó szív nélkül is. Columbo számára nem feltétlenül fontos (bár esetében sosem lehet tudni), hogy a bűneset szereplői milyen színű inget viseltek-viselhettek. A kereslet alakulásának vizsgálatakor átmenetileg nyugodtan eltekinthetünk más - például adott esetben az áron kívüli - keresletbefolyásoló körülményektől. Végül, ha egy termelési függvény (például , ahol a termelt mennyiség egyenlő a felhasznált eszköz- és a munkamennyiség szorzatának négyzetgyökével) hűen tükrözi a termelési tényezők csökkenő határhozadékát (erről majd később), akkor alkalmas lehet olyan következtetések levonására, amelyek alapja pusztán ez a körülmény.


iDevice ikon

A Marshall-kereszt

Az 1. ábrán egy ún. Marshall-keresztet látunk, amely a gazdasági szereplők (termelők és vevők) viselkedését modellezi. Az időegység alatt venni és eladni kívánt mennyiséget természetesen ezer más körülmény is befolyásolja, de „a keresleti" és „a kínálati" függvények csak a termék árának hatására koncentrálnak. A görbék alapvető „mondanivalója", hogy ha egy termék ára csökken, akkor többet akarnak vásárolni (D - Demand), s ugyanakkor kevesebbet akarnak eladni (S - Supply) belőle. További érdekes következtetéseket tudunk megfogalmazni, ha tekintettel vagyunk a görbék meredekségének nagyságára vagy a mennyiségek relatív változására is, amelyek szintén megjelennek egy ilyen egyszerű ábrán. S bizonyos kérdések megválaszolásához ennyi tudás (ez a modell) elegendő is.

1.1. ábra: A kereslet (D) és a kínálat (S) modellezése: a Marshall-kereszt

iDevice ikon

A termelési lehetőségek határa

Egy másik modell a termelési lehetőségek határának görbéje (TLH - 1.2. ábra). Ez azt mutatja meg, hogy az erőforrások adott mennyiségei mellett a két termék (mondjuk élelem és ruházat) milyen kombinációi állíthatók elő.

1.2. ábra: A termelési lehetőségek határa (TLH-görbe)

Ez a modell megint csak eltekint egy csomó - a vizsgált kérdés szempontjából mellékes - körülménytől. A tartalma (üzenete) mégis bőséges:

(a) ha valamely termék termelését a szűkösen rendelkezésre álló és alternatív módon hasznosítható erőforrások felhasználásával növelni akarjuk (A → C), akkor kénytelenek vagyunk más termékek bizonyos mennyiségét feláldozni (C → B). Ezt nevezzük „alternatív költségnek".

(b) az élelem mennyiségének növelése érdekében egyre több ruházatot kell feláldoznunk (csökkenő hozadék → konkáv, egyre meredekebb görbe); a görbe meredekségének abszolút értéke az élelem termelésének alternatív költségét mutatja meg,

(c) vannak nem megvalósítható termékkombinációk (C), és olyanok is (D), amelyek mellett a társadalom jóléte biztosan növelhető valamilyen változtatással, hiszen úgy tudnánk az egyik termék termelését növelni, hogy cserébe nem kell csökkentenünk a másikét.

(d) a termelékenység vagy az erőforrások mennyiségének növekedése a görbét (vagy a görbe egy részét) észak-keleti irányba mozdítja el (piros színű görbe), azaz lehetővé teszi a társadalmi jólét növekedését.

Az A és B kimenetek Pareto-i értelemben hatékonyak, mint ahogyan a görbe más pontjai által reprezentált kimenetek is. Nyilván az a jó, ha a társadalom a görbe valamelyik pontja által reprezentált termékstruktúrát valósítja meg. Hogy végül melyiket... az már a közgazdaságtan alapkérdésein túlmutató kérdés (értékválasztás).

A továbbiakban számos modellt használunk majd gondolatmenetünk illusztrálására, megállapításaink alátámasztására, ugyanúgy, mint a fizikusok, építészek, meteorológusok vagy éppen az orvosok. S az „elhanyagolt körülmények" ugyanúgy nem szabad, hogy a modellek előrejelzéseinek ab ovo elvetésére késztessenek bennünket, mint ahogyan a makettjeivel foglalatoskodó építész sem gondol ilyesmire. A teljes valóság megismerésének talán legkevésbé hasznos eszköze a teljes valóság figyelése. De mindig tudnunk kell, hogy mik az elhanyagolható körülmények, s mik nem azok. Az életünk - s a gazdaságpolitikusoké különösen - tele van „nem szándékolt következményekkel". Ennek az oka pedig szinte mindig az, hogy a döntéseink, tetteink, intézkedéseink következményeinek előrejelzésére alkalmazott modellekből kihagytunk valamit.


iDevice ikon
Nézz utána! Hogyan alapozta meg az amerikai maffia jövőjét az az 1920-as alkotmánymódosítás, amelyben megtiltották az alkohol előállítását, forgalmazását és behozatalát?

A tananyag a követkkező licenc alá esik: Creative Commons Attribution 3.0 License