A profit

iDevice ikon

A gazdasági profit (gazdasági nyereség) az árbevétel és a gazdasági költségek különbsége: Π = TR - TC. Hogy egy adott termelési szinten maximális-e a profit, azt úgy dönthetjük el, ha megvizsgáljuk, hogy a termelés egységnyi növelésének milyen hatása lehet rá. Ha növeljük a termelést, annak van egy „előny-oldali" hatása, változik az árbevétel, ennek mértékét a határbevétel (MR) méri. S van egy „áldozat-oldali" hatása, ezt meg a határköltség (MC) mutatja. Nyilvánvaló, hogy amíg a termelés növekedése növeli, s jobban növeli a bevételeket, mint a költségeket (MR > MC), addig érdemes fokozni a termelést. Maximális akkor lehet a profit, ha ez a két marginális hatás kiegyenlítődik, azaz: MR = MC. Ez a profitmaximalizálás a) első rendű kritériuma. A „lehet" szó nem véletlenül kurzív. A határváltozások egyezősége szükséges, de nem elégséges feltétele a profitmaximumnak. A további feltételeket talán érdemes grafikus illusztráció alapján bevezetni. Nézzünk egy tipikus profitfüggvényt!

 

5.4. ábra. Tipikus profitfüggvény

A profitmaximalizálás első rendű feltétele (MR = MC) mind a q1, mind a q2 értéknél teljesül. Belátható azonban, hogy q1-et megelőzően MC > MR, míg q2-t megelőzően MC < MR. Vagyis a maximalizáló egyenlőség feltétele, hogy az MC-görbe alulról messe az MR-görbét. Ez a profitmaximalizálás b) második feltétele, de ezt a továbbiakban teljesültnek feltételezzük azzal, hogy az első feltételt kielégítő kibocsátási szintek közül a nagyobbat választjuk. Fontosabb, hogy a fenti két kritériumnak megfelelő kibocsátási szint sem garantálja még a profitmaximumot. Nézzük az 5.5. ábrát!

 

5.5. ábra. Tipikus profitfüggvény veszteséges maximummal

A q2 kibocsátás megfelel az eddigi kritériumoknak, de látható, hogy a vállalat jobban tenné, ha egyáltalán nem termelne. A „profitmaximalizáló" kibocsátási szinten az ár ilyenkor nem éri el az átlagos változó költséget, s így minden egyes előállított termék növeli a - fix költségekből egyébként is származó - veszteséget, amit q = 0 értéknél tudunk leolvasni a grafikonról. Ha az ár nem éri el az átlagos változó költség szintjét, a vállalat rövid távon is szünetelteti a termelést. A c) harmadik feltétel tehát: p ≥ AVC. Hosszú távon természetesen valamennyi költségnek meg kell térülnie, hosszú távon az árnak el kell érnie az átlagköltség szintjét, teljesülnie kell a p ≥ AC feltételnek is.

A továbbiakban a profitmaximum feltételeként általában csak az MR = MC (I. rendű feltétel) teljesülését vizsgáljuk, feltételezve, hogy a további (itt esetleg nem is említett) feltételek teljesülnek. Vegyük észre, hogy a határelőny = határáldozat kritérium egyáltalán nem kizárólag a nyereségét maximalizálni kívánó vállalat kategorikus imperatívusza. Tulajdonképpen, ahogyan azt az első fejezetben a marginális változásokkal foglalkozó alapelv kapcsán már kifejtettük, az egész napunk ennek jegyében telik el. A marginális előnyök és áldozatok összevetése alapján döntjük el, hogy mikor kelünk fel az ágyból, hány kiflit veszünk reggelire, jövedelmünk mekkora hányadát takarítjuk meg, mennyi időt, pénzt, fizikai, szellemi, lelki erőfeszítést áldozunk a különböző szükségleteink kielégítésére.


iDevice ikon

Számviteli profit és gazdasági profit

A közgazdaságtan különbséget tesz számviteli profit és gazdasági profit között. Maradjunk abban, hogy „a profit" az, amiről eddig beszéltünk. A két kategória közötti eltérést a költségek eltérő értelmezése okozza. A gazdasági profit számítása során a bevételt az ún. gazdasági költségekkel csökkentjük. E költségeket  valamennyi termelési tényező feláldozott - következő legjobb - hasznosítási lehetőségének értéke adja. Ez a költségkategória a termék előállítása érdekében felmerült tényleges társadalmi áldozattal egyezik meg. A számviteli költségek köre ennél szűkebb, tételei kevésbé pontosak. Nem tartalmazzák mindenekelőtt a vállalkozó saját tulajdonában lévő termelési tényezők alternatív költségét. Nem tartalmazzák például azt a bérleti díjat, amit a saját földjét művelő farmer földjét bérbe adva kaphatott volna, vagy azt a bért, amit a vállalkozó alkalmazottként kereshetne. A beruházott eszközökkel kapcsolatos költségeket is másképpen veszi figyelembe a számvitel. Ahelyett, hogy a beruházás időpontjában venné figyelembe tényleges kiadásként, úgy veszi, mintha az ezzel kapcsolatos kiadások az eszközök élettartama alatt évi egyenletes kifizetésekben jelentkeznének. Ráadásul nincs tekintettel arra sem, hogy az eszközök piaci értéke, s így a hozzájuk kapcsolható éves ráfordítás is, élettartamuk során változhat. A továbbiakban profitot említve mindig a gazdasági profitra gondolunk.

A tananyag a követkkező licenc alá esik: Creative Commons Attribution 3.0 License