Ciklikus munkanélküliség

iDevice ikon

A munkanélküliség természetes rátája és a tényleges munkanélküliség közötti eltérést (lásd a 11.1. ábrát) ciklikus munkanélküliségnek nevezzük. A ciklikus munkanélküliség egyszerűbb fajtája a gazdaság szezonális ingadozásaiból fakad. A mezőgazdaságban, az idegenforgalomban, az építőiparban és néhány feldolgozó ágazatban is (például hűtőberendezések gyártása), a szezonalitás természetes jelenség. Tavasztól őszig, a vetéstől a betakarításig a mezőgazdasági vállalkozók értelemszerűen több munkásra tartanak igényt, mint a téli időszakban.

A gazdaságban - mint minden élő, organikus rendszerben - másféle természetes ciklikusság is fellelhető. A gazdaságban recessziók és fellendülések követik egymást, amelyek alapja sokféle lehet. Több mint egy évszázada ismeretesek a beruházási ciklusok, de ismerünk pénzügyi, választási, mi több, sertésciklusokat is. A recesszióban csökken a kereslet, csökken a termelés, nő a munkanélküliség, a fellendülés időszakában mindennek a fordítottja történik, bár a válság tapasztalataiból okult vállalkozók a foglalkoztatottságot nem feltétlenül emelik az egykori szintre.

A keresletet és kínálatot eddig egy-egy termék vagy szolgáltatás piacára értelmeztük. Megállapítottuk, hogy az ár növekedésével egy-egy termék keresett mennyisége általában csökken, kínált mennyisége pedig nő. Ahogy egy-egy vállalat által alkalmazott munkaerő mennyiségét vissza tudjuk vezetni a vállalat termékei iránti kereslet alakulására, ugyanúgy a nemzetgazdaság szintjén vizsgált foglalkoztatottságot is a gazdaság összkibocsátása iránt megnyilvánuló kereslet változásaira.

A makrogazdasági kereslet (aggregált kereslet) és a makrogazdasági kínálat (aggregált kínálat) a javak és szolgáltatások összessége iránt megnyilvánuló keresletet és kínálatot jelenti, ezúttal az árszínvonal függvényében. A makrokeresleti és a rövid távú makrokínálati függvények a szokásos alakúak, előbbi negatív, utóbbi pozitív meredekségű.

Talán a keresleti görbe esetében ezt könnyebb belátni. Ha az árszínvonal csökken, az emberek reálvagyona (az emberek pénzének reálértéke) nő, így a) többet akarnak vásárolni. Ha megtakarítások reálértéke nő, az emberek többet akarnak kölcsönadni, a kamatlábak így csökkennek, s emiatt b) nő a vállalatok beruházási javak iránti kereslete. Ha a kamatlábak csökkennek, többen szeretnék megtakarításaikat nagyobb hozamot ígérő külföldi értékpapírokban tartani, nő a külföldi devizák iránti kereslet, csökken a hazai valuta árfolyama, nő az export jövedelmezősége, c) nő a (nettó) export.

Hosszú távon a kínálat független az árszínvonaltól, azt a gazdaság rendelkezésére álló erőforrások mennyisége határozza meg. A pénz mennyisége, miközben meghatározza az árszintet, hosszú távon nem hat a gazdaságban rendelkezésre álló tőke, munka és természeti erőforrások mennyiségére, és nem hat az alkalmazott technológiára sem. A kibocsátás természetes szintje a munkanélküliség természetes szintje mellett előállítható termék- és szolgáltatásmennyiség. Rövid távon (egy-két éven belül) azonban az árszínvonal változása hatással van az aggregált kínálatra. Ha a) a munkaszerződésekben - a várt árszínvonal alapján, többnyire hosszabb távra - rögzített bérek nem változnak az általános árszínvonallal párhuzamosan („ragadós" bérek), az árak növekedésétől vagy csökkenésétől függően a termelés jövedelmezőbb vagy kevésbé jövedelmező lesz, többlettermelésre vagy a termelés visszafogására késztetve a vállalatokat. Vagy ha b) a vállalat nem változtatja meg termékeinek a várt árszínvonal alapján kialakított árát az általános árszínvonal tényleges változásával összhangban („ragadós" árak), annak ugyanilyen következményei lehetnek. A ragadósság természetesen átmeneti jelenség, a termelés előbb-utóbb visszaáll a természetes szintjére.

A rövid távú aggregált kínálati görbe tehát pozitív meredekségű, s helyzetére hatással vannak egyfelől a hosszú távú kínálati görbét meghatározó körülmények, azaz a gazdaság erőforrás-ellátottsága, illetve az árszínvonallal kapcsolatos várakozások.

11.4. ábra. Hosszú távú egyensúly.

Mind az aggregált keresleti, mind az aggregált kínálati görbe elmozdulhat. Az emberek a kilátásaik változásának hatására növelhetik vagy csökkenthetik fogyasztásukat, a vállalatok a profitvárakozások módosulásával növelhetik vagy csökkenthetik a beruházásaikat, a kormányzati döntéshozók növelhetik vagy csökkenthetik a hadi-, infrastrukturális vagy más kiadásaikat, javulhatnak vagy romolhatnak a külpiaci értékesítési lehetőségek stb. A kínálati függvényt illetően növekedhet a tőkeállomány vagy a munkaerő-kínálat (pl. egy bevándorlási hullám hatására), jobbra tolva a kínálati görbét, vagy emelkedhetnek a tényezőárak, ami csökkenti az aggregált kínálatot.

Az aggregált kereslet vagy kínálat változásai kimozdítják a gazdaságot egyensúlyi helyzetéből. Vizsgáljuk meg például a keresletcsökkenés rövid- és hosszú távú hatását az aggregált kibocsátásra és - hiszen ez a témánk - a foglalkoztatottságra. Az összkereslet csökkenése (AD1 → AD2), amint azt a 11.5. ábrán láthatjuk, a termelés (Y1 → Y2), és ezzel együtt a foglalkoztatottság csökkenését eredményezi. Csökken azonban az árszínvonal is (P1 → P2), az árszint alacsonyabb lesz, mint amire az emberek az aggregált kereslet váratlan csökkenése előtt számítottak. Hosszú távon azonban az emberek kiigazítják várakozásaikat, a munkáltatók és a munkavállalók például alacsonyabb bérekben egyeznek meg, ami csökkenti a vállalatok költségeit. Ennek hatására viszont nő a foglalkoztatottság, a rövid távú aggregált kínálati görbe jobbra tolódik (AS1 → AS2), a gazdaság újra egyensúlyba kerül, a termelés és a foglalkoztatottság - egy alacsonyabb árszínvonal mellett - visszaáll a hosszú távú egyensúlyi szintre.

11.5. ábra. Az aggregált kereslet csökkenésének rövid- és hosszú távú hatása.


A tananyag a követkkező licenc alá esik: Creative Commons Attribution 3.0 License