Mikroökonómia és makroökonómia

iDevice ikon

A mikroökonómia és a makroökonómia az elméleti közgazdaságtan két szintje vagy területe. A mikroökonómia az egyes gazdasági szereplők (egyén, háztartás, vállalat, ágazat) viselkedését és gazdasági teljesítményét vizsgálja: hogyan hozzák meg döntéseiket, hogyan hatnak egymásra a piacon stb.? A makroökonómia szereplőcsoportokra (háztartási, vállalati szektor, állam, külföld) összpontosít. Jóllehet, a makrojelenségek a mikroszintű folyamatokban, viselkedésekben tételeződnek, utóbbiak aggregátumai minőségileg más létre tesznek szert az összegződés során. Egy munkanélküli szomorú esete más kezelési módokat kínál, mint a makroszinten értelmezett ún. munkanélküliség. Egy termék vagy szolgáltatás árának emelkedése más beavatkozási lehetőségeket juttat eszünkbe, mint az általános áremelkedés (infláció). Egy közüzemi szolgáltatás díjának emelését akár meg is tilthatja a kormányzat, de az általános áremelkedést (infláció) nem lehet „megtiltani". Egy-egy vállalat felszámolása az élet természetes jelenségei közé tartozik, a vállalatok tömeges megszűnése viszont általános recesszióra utal (s az nagy baj). Mindazonáltal a makroökonómiai jelenségek nem érthetők meg a mögöttük húzódó mikroszintű döntések vizsgálata nélkül. A gazdaságpolitikus tipikusan makro-kategóriákban gondolkodik. Nem olyan régen hallhattuk például egy akkor kormányzásra készülő politikustól: „csökkentjük a személyi jövedelemadót, amitől majd nő a kereslet, s így növekedni fog a gazdaság". De ezzel a „gondolatmenettel" semmire sem megy a kicsit sem önbizalom-hiányos politikus, ha nincsen tisztában azzal, hogy az érintett - mikroszintű - szereplők (adott esetben a magasabb jövedelmű háztartások) hogyan fognak reagálni az intézkedésre: esetleg növelik az importtermékek iránti keresletüket és a külföldi megtakarításaikat, amitől a sarki fűszeresnek (s következésképpen a nemzetnek) egyáltalán nem megy jobban a bolt.


A tananyag a követkkező licenc alá esik: Creative Commons Attribution 3.0 License