A jövedelemegyenlőtlenségek növekedése

A felső és alsó decilisek jövedelemátlagainak hányadosa az 1987-es 4,8-ról növekedett a mai hét körüli értékre. S az egyenlőtlenség növekedése nem csupán e két jövedelmi csoport adatai összevetésében tapasztalható. Miért növekszik az egyenlőtlenség? Melyek a jövedelemszerkezet legfontosabb meghatározói? Rövid távon természetesen rendkívül sok esetleges körülmény alakíthatja a jövedelemszerkezetet, a válságok, fellendülések, a kormányzat gazdaságpolitikája, az adórendszer átalakításai, a külgazdasági lehetőségek pillanatnyi állapota, a nemzetközi tőkeáramlás, a vállalakozók várakozásai másképpen hatnak az egyes háztartások jövedelmi pozíciójára. Hosszú távon azonban felfedezhetők bizonyos tendenciák is.
A jövedelmek legnagyobb része bérjövedelem. Magyarországon 2008-ban ez 48% volt, 19%-ot tett ki ugyanebben az évben a nyugdíj, 15%-ot a segélyek és támogatások összege, a többi javarészt a vállalkozói jövedelmekből (amelynek egy része közgazdasági lényegét tekintve ugyancsak „bér") és a kifizetett osztalékokból és más jövedelmekből tevődött össze. A jövedelem szerinti legalsó rétegek fő jövedelemforrásai az alkalmi munkavállalás mellett a segélyek és támogatások. A középső rétegekben egyre nagyobb arányt képviselnek a nyugdíjak és a bérjellegű jövedelmek, a segélyek szerepe csökken. A legmagasabb jövedelmi rétegeknél pedig a bérjövedelmek a döntők, az állami transzferek már nem jelentősek. A három fő jövedelemforma - segély, nyugdíj, bér - egymáshoz viszonyított alakulása rövid távon igen hektikus, alapvetően a napi politikai szavazatvadászatban dől el.
Nézz utána! Kiket neveznek „kényszervállalkozóknak"?
Béregyenlőtlenségek
Évtizedek távlatában a bérek egyenlőtlenségének növekedését lehet tapasztalni. S ez, a bérek súlya miatt, az összes jövedelmek közötti egyenlőtlenséget is fokozza. A fejlett országokban a diplomás munkakínálat növekedése elmarad a teljes munkakínálat növekedésétől, miközben a kereslet éppen ebben a munkaerő-piaci szegmensben nő jobban. A főleg a feldolgozóiparban, mezőgazdaságban dolgozók relatív helyzete így romlik, a diplomásokra nagyobb arányban igényt tartó tercier szektor (szolgáltatások) alkalmazottaié javul. Mindennek következtében várható, hogy a jövőben is növekszik majd a különbség a széleskörűen iskolázott és a kevésbé képzett munkavállalók között.
A jövedelmek újraelosztása
Az érintetteket méltatlan helyzetbe hozó szegénység minden józan ember számára közösségileg kezelendő ügy. Sokan vélekednek úgy - azok is, akik egyébként a két dolgot nem keverik össze -, hogy a jövedelemegyenlőtlenségek sem léphetnek át bizonyos határokat. Kevesen gondolkoznak el ugyanakkor azon, hogy milyen egyenlőtlenségek engedhetők meg és miért pont akkorák, vagy hogy miért a jövedelmekben mutatkozó egyenlőtlenségek lennének a legfontosabbak a számos más egyenlőtlenség mellett. S még kevesebben azon, hogy a javasolt vagy létező jövedelem-újraelosztási technikák működnek-e, működhetnek-e egyáltalán. A jövedelemegyenlőtlenségek csökkentésének legkézenfekvőbb módja, hogy el kell venni a gazdagoktól (adó, minimálbér-fizetési kötelezettség, profitcsökkentés) és oda kell adni a szegényebbeknek (támogatás, nyugdíj, társadalombiztosítás, jog a minimálbérre, „rezsicsökkentés"). Az adószabályok változtatásait azonban az emberek nem nézik tétlenül, „az emberek ösztönzőkre reagálnak." Az adóemelésre az érintettek egyrészt az adóelkerülésre, adócsalásra tett erőfeszítéseik növelésével válaszolnak, másrészt csökkentik az adónövelés alól ki nem vonható jövedelmek megtermelésre irányuló erőfeszítéseiket. A támogatások kedvezményezettjei pedig - a közhiedelem szerint mindenképpen, de vizsgálatok szerint is - csökkentik a társadalmilag is hasznos jövedelemszerzésre irányuló aktivitásukat. A társadalmi „torta" esetleg úgy lesz kisebb, hogy senkinek nem is jut nagyobb szelet belőle. A szegények száma a valóságban nőhet is a szegénység leküzdésére tett erőfeszítések következtében.
Nézz utána! Mi volt az a „War on Poverty"?
A politika erre általában a szabályok „finomításával", módosításával, esetleg drasztikus megváltoztatásával reagál. Egy olyan játékot azonban, amiben állandóan változnak a szabályok, a játékosok előbb-utóbb otthagynak. Olyan környezetet építenek ki maguknak (ezt helyenként „feketegazdaságnak" nevezik), ahol - bár új kockázatok jelennek meg - a szabályok stabilabbak. Vagy olyan „játék" iránt kezdenek el érdeklődni, amiben magukat a játékszabályokat határozzák meg.