Monopóliumok

A 2. fejezetben három alapvető piaci szerkezetről tettünk említést. Bemutattuk az imént alaposabban elemzett versenypiacot, a monopóliumot és egy olyan piacot, ahol néhány eladó versenyez egymással (oligopólium). Ebben a pontban a versenypiachoz képest másik végletet jelentő monopóliummal foglalkozunk.
Természetes monopólium
6.7. ábra. Természetes monopólium
Az ilyen monopóliumok „természetes" módon alakulnak ki, ezért az elnevezésük is „természetes monopólium". A 6.7. ábrán feltüntettünk egy hipotetikus állapotot is, amikor az adott keresletet két vállalat elégíti ki, egyenként Q' termelés mellett. Látható, hogy a termelés átlagköltsége (AC') ilyenkor magas. Ez az állapot aligha lehet tartós. Ha a két vállalat bármelyike egy kis előnyhöz jut a másikkal szemben (mondjuk sikeresebb a reklámja), növelheti eladásait, amit átlagköltségének csökkenése kísér. Akár árversenyt is kezdeményezhet riválisával szemben, tovább növelve előnyét, előbb-utóbb kiszorítva a másikat a piacról.
Az ilyen monopólium egyáltalán nem kivételes jelenség. Egy kistelepülésen szinte minden szakipari szolgáltatást végző mester monopolhelyzetben van: egyetlen cipész, egyetlen fodrász, egyetlen orvos, egyetlen autószerelő stb. kínálja szolgáltatásait.
Monopolizált erőforrások
Esetenként egy-egy termék termelése vagy szolgáltatás nyújtása olyan erőforrások igénybevételét feltételezi, amelyek nem reprodukálhatók tetszőlegesen. Ha egy adott területen egyetlen vízvételi hely van, akkor a víz kínálata azon a területen monopolizált lesz. Ugyanígy eredményezhet monopóliumot egy bánya vagy éppen valamely különleges képesség birtoklása. Az efféle monopóliumok ritkábban fordulnak elő, mint a természetes monopólium. Kevés olyan erőforrás van, amelyet a termelési folyamatban ne lehetne helyettesíteni, különösen, ha a helyettesítés globális lehetőségeire is gondolunk, hiszen a világpiaci szintű erőforrás-áramlás ma már teljesen reális lehetőség.
Mesterséges monopólium
Bár a versenypolitikán keresztül az állam a monopóliumok esküdt ellenségének képében tetszeleg, valójában gyakrabban hoz létre monopóliumot, mint ahányszor akadályozza azok kialakulását. Sok esetben gazdasági vagy politikai nyomásra biztosít az állam egy-egy vállalatnak kivételes helyzetet.
„...ha egy iparág vagy egy foglalkozási csoport politikai hatalma folytán képes saját céljaira fölhasználni az államot, akkor a szóban forgó iparág vagy foglalkozási csoport a belépés korlátozására fog törekedni" (George J. Stigler: Piac és Állami szabályozás (328. oldal), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1989.).
A szabadalom és a szerzői jogok védelme is két fontos példa az állam által biztosított monopóliumra. Annak érdekében, hogy a vállalatok hajlandók legyenek dollár-százmilliókat költeni mondjuk egy új gyógyszer kifejlesztésére, bevezetésére, az állam felajánlhatja nekik, hogy amennyiben sikeresek lesznek, bizonyos ideig - ez általában 17-20 év - kizárólagos használói lehetnek fejlesztési munkájuk eredményeinek. A kifejlesztett terméket nem gyárthatja, a kidolgozott technológiát hozzájárulásuk nélkül nem alkalmazhatja más stb. A szerzői jogok is erről szólnak: kizárólagos értékesítési lehetőséget biztosítanak a szerzőknek annak érdekében, hogy egyáltalán megszülessenek a művek.