Összefoglalás

A kihasználatlanul hagyott munkaerő társadalmi veszteség. Alacsonyabb a gazdasági teljesítmény, kisebb a jólét, mint lehetne, s emberek százezrei, milliói kerülnek egzisztenciális válságba.
A tapasztalatok szerint a munkanélküliségnek van egy hosszú távon sem megszüntethető „természetes szintje", ami körül a mindenkori tényleges munkanélküliség ingadozik.
Munkanélkülinek közgazdaságilag azt nevezzük, aki a felkínált munkakörülmények és bérek mellett szeretne munkát vállalni, de erre nincsen lehetősége. A statisztikai definíciók ennél pontosabbak, s ugyanakkor bonyolultabbak.
A „természetes ráta" magyarázatában a ma legelfogadottabb elméletek a munkapiaci súrlódásokat, a minimálbér-szabályozást, a szakszervezetek szerepét és a hatékony bérek elméletét emelik ki.
A gazdaság rövid távú ingadozásait, s így a munkanélküliség ciklikus ingadozásait - egyebek között - a várt és a tényleges árszínvonal eltérései okozzák.