Az 5. fejezetben megvizsgáltuk,
hogy a vállalatoknak milyen „feladványokat" kell megoldaniuk ahhoz, hogy
maximalizálják profitjukat. Egy marginális és egy volumenkritériumnak kell
egyszerre teljesülnie. A határbevételnek meg kell egyeznie a határköltséggel,
az árbevételnek pedig el kell érnie rövid távon a változó költségek, hosszú
távon az összköltség szintjét. Biztosak lehetünk benne, hogy a vállalatok
minden körülmények között teljesíteni kívánják ezeket a kritériumokat. Ebben a
fejezetben azt fogjuk látni, hogy az azonos logikájú célkövetés mennyire más
eredményekre vezethet, ha azt más környezetben valósítják meg. Nem csak
a vállalatra háruló végkimenetel lesz más, hanem a vállalatok, ágazatok
működésének a társadalmi jólét termelésére, elosztására gyakorolt hatása is.
Mit jelent a „más környezet"? A különböző típusú piacok mindenekelőtt az
egymással versengő vállalatok számát illetően különböznek egymástól. Jó okunk
van feltételezni, hogy a legtöbb vállalat költségalakulását egy U-alakú
átlagköltség-görbe adja meg. Ez pedig azt jelenti, hogy a vállalat túl keveset
termelve is magas egységköltséggel szembesül, meg akkor is ha túl sokat termel.
Akkor nem kerül költséghátrányba a termelési volument hatékonyabban megválasztó
riválisaival szemben, ha valahol az AC-görbe alsó fertályán igyekszik
megállapodni. Ez viszont azt jelenti, hogy egy-egy ágazatban a vállalatok nem
lehetnek akármekkorák. Az életképes vállalatméretet az átlagköltség-függvény
minimuma jelöli ki, függetlenül annak a piacnak a méretétől, amelyen a szóban
forgó vállalat tevékenykedik. Ha a piac nagy a technikailag hatékony
kibocsátási szinthez képes, akkor több vállalat fogja kielégíteni a piaci
keresletet, ellenkező esetben kevesebb vagy akár csak egyetlen egy.