A kamatláb

Bár eddig csupán erről volt szó, a kamatláb valójában nem csak a pénz időértékét méri. Egy mai összeg jövőbeli ellenértéke azért is magasabb lehet a mai összegnél, mert időközben a pénz értéke is csökkenhet. A jelenséget már ismerjük, infláció a neve. Ha a kölcsönvevő 10% kamatot fizet, de közben a pénz vásárlóereje 4%-kal csökkent, akkor a hitelező reál értelemben, azaz vásárlóerőben mérve, csak mintegy 6%-nyi többletre tett szert. A 6%-ot ekkor reálkamatlábnak nevezzük.
reál-kamatráta (rr) = nominális kamatráta (rn) - inflációs ráta (i)
„Mintegy", tehát nem pontosan. A nominális kamattényező
„visszafejtve" a reál kamattényező és az inflációs tényező szorzataként
értelmezhető: , amiből a reál kamatráta:
.
Ha az infláció elég kicsi, akkor persze az rr = rn - i elég jó közelítés. Annál is inkább, mivel az inflációs ráta amúgy is elég nehezen határozható meg pontosan.
A kamatláb másfelől a várakozás kockázatát is magában foglalja. Könnyen utánanézhetünk, hogy a nagy és sikeres vállalatok rendszerint alacsonyabb kamattal kapnak hitelt, mint mi, ismeretlen ügyfelek, mondjuk egy-egy áruvásárlás esetén. A banknak egyfelől költséges hitelképességi vizsgálatokat kell lefolytatnia az ismeretlen hiteligénylők esetében, másrészt ugyancsak a nekünk (rendesen fizetőknek) felszámított kamatban kell fedezetet teremteniük a szegmensünkben esetenként felmerülő behajtási költségek és veszteségek finanszírozására is.