Koordinációs mechanizmusok

iDevice ikon
Az allokációs döntéseket sokféleképpen hozhatják meg egy társadalomban. Alapulhatnak a szokásokon, hagyományokon, erkölcsi megfontolásokon (etikai koordináció), lehetnek egy kényszerítő hatalom diktátumai (agresszív koordináció), nyugodhatnak a társadalmi együttműködés legitim módon szabályozott elvein (bürokratikus koordináció) vagy származhatnak az egyének kölcsönösen előnyös autonóm interakcióiból (piaci koordináció). A modern gazdaságok ún. „vegyes gazdaságok", ahol a döntések nagyobbik részét a saját jólétük, hasznuk, nyereségük növelésére törekvő autonóm egyének, vállalatok hozzák meg (piacgazdaság), miközben jelentős a társadalmilag szervezett (állami, önkormányzati) beavatkozás is az egyéni döntéshozatalba.
De az allokációs döntések tere jóval tágabb annál, mint amit a hagyományos közgazdaságtan-tankönyvek tárgyalnak. Nem csupán a fogyasztási, termelési, árazási stb. döntések tartoznak ide, hanem az emberi kapcsolatok (pl. házasság, gyermekvállalás), a városszerkezet alakulása (felvirágozás, slumosodás), bűnöző életmód vállalása, az oktatás társadalmi hatásai vagy éppen a borravaló létezése egyes tevékenységeknél, és hiánya másoknál.
A közgazdászok érdeklődésének homlokterében elsősorban a döntések (Pareto-i értelemben vett) hatékonysága áll. Ebből sok minden következik gondolkodásmódjukat illetően. Bár az alábbi elvek többnyire nem idegenek más szakmák művelőitől sem, a gazdasági gondolkodásnak alapfeltételeit jelenti ezen elvek elfogadása.

A tananyag a követkkező licenc alá esik: Creative Commons Attribution 3.0 License