A piac alkalmatlanságai

iDevice ikon

A fentiekben azt láttuk, hogy a piaci mechanizmus esetenként képtelen biztosítani az erőforrások Pareto-hatékony allokációját. Előfordul azonban, hogy az eddigi értelemben az allokáció hatékony ugyan, tehát a piac valójában jól végzi a dolgát, a társadalom számára viszont, egyéb értékszempontok alapján, a megvalósult eredmény mégsem fogadható el. Vagy azért, mert a kérdéses értékszempont kívül esik a piac által érzékelhető, az árrendszer által közvetíthető szempontokon, vagy azért, mert a piac által figyelembe vett egyéni preferenciákat, vagyis az egyének kinyilvánított igényeit egyesek helyteleneknek ítélik.


iDevice ikon

Jövedelem-eloszlás

Korábban láttuk, hogy a Pareto-hatékonyság önmagában véve semmit nem mond arról, hogy milyen a kialakult jövedelem-eloszlás szerkezete. Előfordulhat, hogy egyesek nélkülözni kénytelenek egy egyébként nem kifejezetten fejletlen gazdaságban és/vagy a társadalom jelentős része számára a kialakult jövedelmi, vagyoni aránytalanságok morálisan, politikailag stb. nem elfogadhatók. Az államnak ilyenkor valóban be kell avatkoznia, s módosítania kell a piaci folyamatokban kialakult jövedelemszerkezeten. A modern társadalmakban az ezzel kapcsolatos feladatok - az ún. redisztribúciós vagy újraelosztási funkció ellátása - az állami szerepvállalás jelentős területét képezik. Ez a jóléti programok kifejezett célja, gondoljunk a családi pótlékra, gyed-re, gyes-re, a legkülönbözőbb jövedelemkiegészítő támogatásokra, segélyekre. De ide tartozik az adórendszer kialakítása is. A személyi jövedelmeket a legtöbb országban - Magyarországon jelenleg nem - progresszív módon adóztatják, azaz a magasabb jövedelműek jövedelmük nagyobb hányadát fizetik be adóként, mint az alacsonyabb keresetűek, miközben a közösség által biztosított javakhoz, szolgáltatásokhoz elvileg ugyanolyan eséllyel férnek hozzá.

A közgazdaságtan alapelvei természetesen itt is érvényesülnek. A társadalom a redisztribúció során is átváltásokkal szembesül, a méltányosságnak is ára van. Általában véve például, minél sikeresebb egy adórendszer a jövedelmek újraelosztásának terén, annál nagyobb hatékonysági veszteségeket idéz elő. A "közösségi gazdaságtan" fontos vizsgálódási területe ezeknek a veszteségeknek a beazonosítása, mérése.


iDevice ikon

„Helytelen preferenciák"

A kormányzati beavatkozások mellett szóló további gyakori érv, hogy az egyes egyének olykor saját „jól felfogott" érdekeiket figyelmen kívül hagyják döntéseikben. Dohányoznak, alkoholtartalmú italokat, túl sok sót, túl sok cukrot fogyasztanak, nem kapcsolják be a biztonsági övet az autójukban, nem takarékoskodnak betegség vagy öregség esetére stb. Más javakból - oktatási, kulturális szolgáltatások, egészségóvó termékek stb. - meg éppen hogy kevesebbet fogyasztanak, ha rájuk bízzuk a választást, mint ami „érdekükben állna". Mindezek miatt az állam igyekszik terelni őket a "helyes irányba". Kötelezővé teszi bizonyos szolgáltatások - pl. a közoktatás - igénybevételét vagy a biztonsági öv használatát, ugyanakkor tiltja a kábítószer-fogyasztást, betiltja a játékgépeket, monopolizálja a dohánykereskedelmet és megadóztatja a chipset.

Paternalizmusnak nevezzük a kormányzati fellépés melletti olyan érvelést, amely szerint az emberek egy csoportja - esetleg maga az állam (ki az?) - jobban tudja az egyes embereknél, hogy mi szolgálja azok érdekeit. Mások (e jegyzet szerzője is) viszont kétségbe vonják bármely embercsoport jogát arra, hogy saját preferenciáikat, akaratukat az emberek más csoportjaira ráerőltessék. Még ha esetenként valóban indokolható is a paternalisztikus fellépés, ezek az esetek sosem különböztethetők meg egyértelműen azoktól, amikor igazolhatatlan a gyámkodó fellépés, s amikor az csupán egyes érdekcsoportok céljainak megvalósítását szolgálja.

A paternalista hozzáállást világosan meg kell különböztetni az extern hatásokra alapozott érveléstől. Hadd döntse el mindenki, hogy dohányzik-e vagy sem, abban viszont nem dönthet, hogy ennek társadalmi hatását viseli-e? Ha a dohányzás extern költségekkel jár, azok megfizettetése jogos, és az erőforrás-allokáció társadalmi hatékonyságát előmozdító követelés. A dohányzók például növelik az egészségügyi ellátórendszerek költségeit, néha tüzet okoznak, ugyanakkor számottevően kisebb terhet rónak a nyugdíjforrásokra, mint nem dohányzó társaik. A hatások egyenlegének adószerű elvonása jogos és hatékony. (És meg is történik - lásd erről Hirshleifer - Glazer - Hirshleifer: Mikroökonómia, 673. oldal).


A tananyag a követkkező licenc alá esik: Creative Commons Attribution 3.0 License