A pénz „története”

iDevice ikon
Az idézőjel is utal rá, hogy nem igazi történetet fogunk itt elmesélni, sokkal inkább egy logikai levezetésben szeretnénk megvilágítani a pénz lényegét. A munkamegosztás előnyeiről már szóltunk az első fejezetben. Az emberek (közösségek, társadalmak) jobban járnak, ha nem maguk elégítik ki valamennyi szükségletüket, hanem kooperálnak egymással. A munkamegosztás azonban feltételezi az előállított javak, szolgáltatások cseréjét is. Legegyszerűbb esetben ez közvetlen termékcsere (barter) lehet. A közvetlen csere azonban a csere egy nagyon költséges módja. Ahogy fentebb is utaltunk rá, az éhes szabónak ez esetben rá kell találnia a ruhátlan farmerre. S nem elég, hogy meg kell keresnie azt a farmert, akinek éppen ruhára van szüksége, az is fontos, hogy a kívánt és felajánlott javak értékarányai is lehetővé tegyék a cserét.

iDevice ikon
„Mulatságos látvány volt, hogy kellett kifizetnem a Tanganyika partján fekvő Kavel piacán egy csónak bérleti díját. Szaid ügynöke a fizetséget elefántcsontban kérte, nekem viszont nem volt elefántcsontom; ekkor tudomásomra jutott, hogy Magomet Ibn-Szalibnak van ugyan elefántcsontja, de posztóra lenne szüksége; ez a hír még nem lett volna nagy hasznomra, ha meg nem tudom, hogy Magomet Ibn-Garibnak viszont van posztója és huzalra lenne szüksége. Ez utóbbi szerencsére volt nálam, így hát átadtam Magomet Ibn-Garibnak a szükséges mennyiségű vörösréz-huzalt, ő átadta Magomet Ibn-Szalibnak a posztót, aki a posztóért cserébe Szaid ügynökeinek elefántcsontot adott; csak ekkor kaptam engedélyt Szaidtól, hogy a csónakját használhassam." (A. V. Anyikin: A sárga ördög. Gondolat Kiadó, 1983. 22-23. oldal)

iDevice ikon

Egy nem tervezett, de teljesen logikus folyamat az, amelyben végül az „árucsőcselék kirekesztett magából" (Karl Marx szavai) egy különleges árut, amely arra a szerepre tett szert, hogy valamennyi „közönséges" áru az egyszerűség kedvéért előbb reá cserélődött, hogy aztán tulajdonosa e különleges áru újbóli elcserélésével juthasson hozzá a számára szükséges javakhoz. A csere közvetetté - eladássá és vétellé - vált.

Gondoljuk át, hogy milyen tulajdonságai teszik alkalmassá az „árucsőcselék" egy tagját arra, hogy kiválasztassék e különleges szerepre.

Jó, ha ez a jószág

(a) értékálló, mind fizikai, mind - ezt is feltételezve, de ezen túlmenően - gazdasági értelemben. Senki nem cserélné javait olyan valamire, amellyel kapcsolatban fennáll ez utóbbi értékvesztésének lehetősége, akár azért, mert fizikailag semmisül meg, akár azért, mert - ritkaságát vagy használati értékét veszítve - a továbbiakban nem tartják értékesnek az emberek. Jó, ha ez a jószág

(b) osztható, hiszen egy marhával fizetni kívánó ügyfélnek nehézségei lennének például kifli-vásárlás közben a péknél. Jó, ha ez a jószág

(c) egynemű és felismerhető hogy azonosításának körülményessége ne akadályozza a cserék gyors lebonyolítását. Ennek az árunak

(d) szállíthatónak kell lennie, hiszen a kereskedelem jellemzően különböző földrajzi helyeken élők között zajlik, s e követelmény feltétele az

(e) „értéksűrűség" is, vagyis hogy a jószág egy kis mennyisége is relatíve nagy értéket hordozzon. További előny, ha a jószág

(f) nem hamisítható, és talán az is, ha

(g) esztétikailag elfogadható.

A történelemben nagyon sokféle tárgy töltött be pénzfunkciókat. A Yap-szigeteki hatalmas kőkorongok cipeléséhez esetenként hat-nyolc bennszülöttre volt szükség, Izlandon a sózott hal talán az értékállóság és az esztétikum hiánya miatt merült feledésbe mint pénz. Az indián harci felszerelés csak asszonyvásárlásra volt alkalmas, a só háborús időkben jól őrizte az értékét, de a béke beköszöntével már kevésbé, a marha nagyobb vagyonok vásárlására alkalmas lehetett ugyan, de a sarki szatócsnál nem is próbálkozhatott vele senki sem fizetni. A fogolytáborokban, börtönökben gyakran a cigaretta töltötte be az értékőrző, az elszámolási egység és a csereeszköz szerepét is. Ha az (a) - (g) kívánalmakat sorra vesszük, nem meglepő, hogy a nemesfémek, különösen az arany volt az, amely olyan általánosan töltötte be a pénz szerepét.

Nézz utána! Milyen eszközök töltöttek be még pénzfunkciókat a világtörténelemben?
 
Az arany ún. árupénz volt. Ez az elnevezés az arany múltjára utalt, hiszen egykor maga is „közönséges áruként" vett részt a cserefolyamatokban. Az árupénz saját, „belső" értékkel bírt, értékét - szemben egy bankjeggyel - akkor sem veszítette volna el, ha megszűnt volna pénzként funkcionálni. A cserearányokat (árarányokat) ebben a rendszerben a csereeszköz és a cserében részt vevő egyéb javak piaci értékének arányai határozták meg. Ma azonban - kézzelfoghatóan legalábbis - belső érték nélküli, papiros-anyagú pénzzel fizetünk. Ennek sem a történetét kívánjuk bemutatni, hanem egyfajta genezis-logikáját.

A tananyag a követkkező licenc alá esik: Creative Commons Attribution 3.0 License