Internalizálás

Az externália internalizálásának (belsővé tételének) nevezzük azokat az eljárásokat, amelyek azt célozzák, hogy az extern költségek és az extern hasznok is megjelenjenek a kínálati (MPC - Marginal Privat Cost), illetve keresleti (MU) függvényt meghatározó döntéshozók argumentumai között.
a) Ennek egyik lehetséges módja, hogy a termelést az extern költségeknek megfelelő mértékű adóval sújtják, amivel a kínálati függvény a társadalmi költségeknek megfelelő szintre (MSC - Marginal Social Cost) emelkedik, vagy a keresletet támogatják hasonló módon, amivel a keresleti görbe emelkedik az MSB szintjére. A piaci egyensúly ekkor egybeesik a társadalmi optimummal. Természetesen a fogyasztást is lehet adóztatni negatív, vagy a termelést is lehet támogatni pozitív externáliák esetén, a végeredmény szempontjából ennek elvileg nincsen jelentősége. Az internalizálás legegyszerűbb módjai (adóztatás, támogatás) mellett szóló fenti érvek nagyon logikusan hangzanak, számos gazdaságpolitikai beavatkozásnak képezik az elméleti alapját. Az igazi viták az extern hatások, s ennek nyomán az adók vagy a támogatások hatékony szintje körül alakulnak ki. Könnyű belátni az extern hatások létét, de annál nehezebb mérni azok nagyságát. Könnyű érvelni az adók vagy a támogatások kivetése mellett, de nagyon nehéz igazolni azok alkalmazott mértékét. A közgazdász az olyan hírek hallatán, mint például, hogy „a reklámfelület-hordozó papír kilója után 64 forint környezetvédelmi termékdíjat kell fizetni", mindig fölteszi a kérdést, hogy „Ez hogyan jött ki"? És sosem kap választ.
b) Egy másik elvi lehetőség az extern hatást kiváltó és az azt elszenvedő érintettek (például a folyót szennyező gyár és a halászattal foglalkozó másik vállalat) egyesítése. Ha az egyik vállalat pozitív vagy negatív hatást gyakorol a másikra, akkor fúziójukat követően ez a hatás belsővé válik, függetlenül annak pozitív vagy negatív voltától.
c) A tulajdonjogok tisztázása. Mindegy, hogy a b) pontbeli két vállalat között hogyan osztjuk el eredetileg a jogosítványokat. Ha a gyárnak van joga a szennyezéshez, a halászok fizethetnek azért, hogy csökkentse azt. Ha pedig a halászoknak van joguk a szennyezés-mentes folyóhoz, a gyár veheti rá őket arra, hogy valamekkora szennyezést mégiscsak elviseljenek. Mindehhez - ahogyan arra Ronald Coase rámutatott - az szükséges, hogy a tulajdonviszonyok egyértelműek, a tulajdonosi jogosítványok pedig (tranzakciós) költségek nélkül érvényesíthetők legyenek. Ezek a feltételek nagyon gyakran nem teljesülnek. A piaci tranzakciókhoz szükséges tárgyalások sokszor megvalósíthatatlanok vagy túl költségesek.