A pénz „története”



Egy nem tervezett, de teljesen logikus folyamat az, amelyben végül az „árucsőcselék kirekesztett magából" (Karl Marx szavai) egy különleges árut, amely arra a szerepre tett szert, hogy valamennyi „közönséges" áru az egyszerűség kedvéért előbb reá cserélődött, hogy aztán tulajdonosa e különleges áru újbóli elcserélésével juthasson hozzá a számára szükséges javakhoz. A csere közvetetté - eladássá és vétellé - vált.
Gondoljuk át, hogy milyen tulajdonságai teszik alkalmassá az „árucsőcselék" egy tagját arra, hogy kiválasztassék e különleges szerepre.
Jó, ha ez a jószág
(a) értékálló, mind fizikai, mind - ezt is feltételezve, de ezen túlmenően - gazdasági értelemben. Senki nem cserélné javait olyan valamire, amellyel kapcsolatban fennáll ez utóbbi értékvesztésének lehetősége, akár azért, mert fizikailag semmisül meg, akár azért, mert - ritkaságát vagy használati értékét veszítve - a továbbiakban nem tartják értékesnek az emberek. Jó, ha ez a jószág
(b) osztható, hiszen egy marhával fizetni kívánó ügyfélnek nehézségei lennének például kifli-vásárlás közben a péknél. Jó, ha ez a jószág
(c) egynemű és felismerhető hogy azonosításának körülményessége ne akadályozza a cserék gyors lebonyolítását. Ennek az árunak
(d) szállíthatónak kell lennie, hiszen a kereskedelem jellemzően különböző földrajzi helyeken élők között zajlik, s e követelmény feltétele az
(e) „értéksűrűség" is, vagyis hogy a jószág egy kis mennyisége is relatíve nagy értéket hordozzon. További előny, ha a jószág
(f) nem hamisítható, és talán az is, ha
(g) esztétikailag elfogadható.
A történelemben nagyon sokféle tárgy töltött be pénzfunkciókat. A Yap-szigeteki hatalmas kőkorongok cipeléséhez esetenként hat-nyolc bennszülöttre volt szükség, Izlandon a sózott hal talán az értékállóság és az esztétikum hiánya miatt merült feledésbe mint pénz. Az indián harci felszerelés csak asszonyvásárlásra volt alkalmas, a só háborús időkben jól őrizte az értékét, de a béke beköszöntével már kevésbé, a marha nagyobb vagyonok vásárlására alkalmas lehetett ugyan, de a sarki szatócsnál nem is próbálkozhatott vele senki sem fizetni. A fogolytáborokban, börtönökben gyakran a cigaretta töltötte be az értékőrző, az elszámolási egység és a csereeszköz szerepét is. Ha az (a) - (g) kívánalmakat sorra vesszük, nem meglepő, hogy a nemesfémek, különösen az arany volt az, amely olyan általánosan töltötte be a pénz szerepét.