A GDP és a jólét

iDevice ikon

A GDP-t kidolgozó Simon Kuznets már egy 1934-es jelentésében figyelmeztetett arra, hogy a bruttó hazai termék nem alkalmas a társadalmi jólét mérésére. Számos dolgot nem vesz figyelembe, amelyek pedig lényegileg befolyásolják az emberek jólétét, miközben számos olyan teljesítményt befogad, amelyek jólétre gyakorolt pozitív hatása kétséges. Néhány dolgot láttunk a fentiekben. A GDP nem veszi figyelembe a háztartásban végzett munkát, a szürke- vagy feketegazdaság teljesítményeit. Nem veszi figyelembe a termelés közben okozott környezeti károkat, miközben az azok elhárítására tett erőfeszítések GDP-növelő tételek. Nem veszi figyelembe a nem megújuló természeti erőforrások kimerülését vagy az urbanizáció kellemetlen hatásait sem. A GDP-t növeli, ha többet fordítunk bűncselekmények megelőzésére, megtorlására, katasztrófák következményeinek egyszerű helyreállítására, a fizikai és mentális betegségek kezelésére vagy éppen gyógyszerekre. Nem tükrözi ugyanakkor a jövedelem eloszlásának jóléti hatásait, a munka vagy a család nyújtotta örömöket, a munkaidő és szabadidő hosszát és még sorolhatnánk.


iDevice ikon

Mauritánia... „hét év alatt csaknem megötszörözte a kifogott halak számát, és ez által folyamatosan növelte a GDP-jét és az állami bevételeket. Egy idő után azonban a túlhalászás miatt a fogások száma csökkenni kezdett, és hirtelen kiderült: a továbbiakban már nem lehet erre alapozni az ország jólétét. Amennyiben a mauritániaiak rendelkezésére álltak volna adatok a halállomány alakulásáról, akkor nem érte volna őket ilyen kellemetlen meglepetés." (Krisztalina Georgieva, a Világbank Fenntartható Fejlődés Hálózatának igazgatója)


iDevice ikon

Nézz utána! Mit mondott David Cameron brit miniszterelnök 2010. novemberében a GDP-ről? És mit mondott ugyanerről Robert Kennedy az 1968-as amerikai elnökválasztási kampány során?

Az elmúlt évtizedek során közgazdászok, más gondolkodók és intézmények sokasága fáradozott azon, hogy a jólét mérésére alkalmas vagy alkalmasabb mutatókat, indikátor-együtteseket dolgozzanak ki.

A NEW (Net Economic Welfare - nettó gazdasági jólét) mutató a GDP-t korrigálja oly módon, hogy növeli azt a házi és egyéb „csináld magad"-munka, valamint a szürkegazdasági teljesítmények értékével, és csökkenti az okozott környezeti károkkal.

A HDI (Human Development Index - emberi fejlettségi mutató) az egy főre jutó jövedelem mellett figyelembe veszi a születéskor várható élettartamot, az oktatást, az iskolázottságot (írni tudást) és az életszínvonalat is.

Az ISEW (Index of Sustainable Economic Welfare - fenntartható gazdasági jólét indexe) kiindulópontja a lakossági fogyasztás, amit különböző tételekkel korrigálnak. Pozitív tényező a háztartási munka értéke, a tartós fogyasztási cikkek éves szolgáltatásainak értéke, az utak, országutak által nyújtott szolgáltatások, az egészségügyi és oktatási közkiadások bizonyos hányada, valamint a tőkeállomány növekedése. Ugyanakkor levonandók a tartós fogyasztási cikkek vásárlására fordított kiadások, a jóléthez hozzá nem járuló egészségügyi és oktatási kiadások, az ingázás és az urbanizáció költségei, a közlekedés balesetek, valamint a természeti folyamatokba történő káros beavatkozások költségei stb. Amint látható, ez egy rendkívül átfogó mérőszám, a legtöbb országban azonban nem állnak rendelkezésre a számításhoz szükséges statisztikai adatok.

A GPI (Genuine Progress Index - valódi fejlődés mutatója) a fenntartható gazdasági jólét (ISEW) egyik alternatív változata. Tartalmazza mind a piaci, mind a nem-piaci tevékenységek értékét. Hosszú távú szemléletet tükröz, számol a természeti és társadalmi tőke kimerülésével. A fogyasztás értékét korrigálja a jövedelem-eloszlás tényezőjével és további társadalmi és ökológiai költségeket/hasznokat kifejező tényezőkkel is. Negatív tételként veszi figyelembe a kárenyhítést szolgáló kiadásokat (kórházi költségek, környezetszennyezés utólagos elhárításának költségei stb.), a családok szétzilálódásával, az alulfoglalkoztatottsággal kapcsolatos költségeket, illetve a környezeti vagyon és a természeti erőforrások értékcsökkenését.

A HPI (Happy Planet Index - boldog bolygó index) a várható élethosszt, az élettel való elégedettséget és az ún. ökológiai lábnyomot (az ökológiai lábnyom azt fejezi ki, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi közösségnek milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeletéséhez).

A GNH (Gross National Happiness - bruttó nemzeti boldogság) mutatóját Bhutan fogadtatta el az ENSZ közgyűlésével. Az ázsiai ország a GNH-dzsel az anyagi jólét és a lelki béke egyensúlyát próbálja számszerűsíteni.


iDevice ikon

És ezzel a próbálkozások listája korántsem teljes. A komolyan vehető mutatókkal - mint például a HDI - kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az azok alapján összeállított ország-rangsorok messzemenően korrelálnak a GDP-rangsorral. A HDI szerint az első húsz helyre rangsorolt ország közül például tizenöt az egy főre jutó GDP szerint is az első húszban van. Sokat mondók az alábbi - 2005-ös - adatok is.

Ország

Egy főre jutó GDP (2005, dollár)

Várható élettartam (év)

Felnőtt írni-olvasni tudók a népesség százalékában

Internet-használók a népesség százalékában

Egyesült Államok

Japán

Németország

Mexikó

Brazília

Kína

Indonézia

India

Pakisztán

Banglades

Nigéria

41 890

31 267

29 461

10 751

8 402

6 757

3 843

3 452

2 370

2 053

1 128

78

82

79

76

72

72

70

64

65

63

47

99

99

99

92

89

91

90

61

50

47

69

63

67

45

18

19

9

7

3

7

0,3

4

8.3. táblázat. Az egy főre jutó GDP és más jóléti mutatók korrelációja. Forrás: Mankiw 2011.

A GDP kétségtelenül nem közvetlenül a jólétet méri, ennek okait láthattuk a fentiekben. Ugyanakkor a legtöbb közgazdász szerint jó indikátor. Amely országban nagyobb az egy főre jutó bruttó nemzeti termék, ott általában magasabb az életszínvonal, egészségesebbek, iskolázottabbak, képzettebbek az emberek, többet foglalkoznak a természeti és az épített környezet állapotával, értékesebben tölthetik el a szabadidőt, egészségesebbek, boldogabbak a gyermekeik stb. Az olyan felvetések, melyek szerint, például, ha vasárnap is dolgoznánk, növekedne a GDP, de biztosan nem éreznénk jobban magunkat, komolytalanok, hiszen nem a magasabb GDP-jű országokra jellemző a kevesebb szabadidő.

Nézz utána! Mi az a Budapest Koalíció?

Örök vád - említettük már - az egy főre jutó GDP mutatójával szemben, hogy nem tükrözi a jövedelem-eloszlás egyenlőtlenségeit sem. Az Európai Bizottság egy 2007-es jelentése is megerősíti azonban azt az intuíciónkat, hogy a magasabb jövedelmű országokban a jövedelmek eloszlása is egyenletesebb. Aligha arról van szó, hogy a magasabb jövedelmű országokban belátóbbak lennének az emberek az elosztási méltánytalanságokkal szemben, inkább arról, hogy ha egy ország polgárai egyenlőbb esélyekkel jutnak lehetőségekhez, s ezáltal teljesebben képesek kihasználni a saját termelési potenciáljukat, az egyrészt csökkenti a társadalmi egyenlőtlenséget, másfelől javuló gazdasági teljesítményhez vezet az országban. Ráadásul az esélyegyenlőség fokozódása révén lehetőség nyílhat olyan erőforrások (társadalmi rétegek) bevonására is a termelésbe, amelyek azelőtt, diszkrimináció vagy szociális kirekesztődés miatt nem tudtak a javak termelésében részt vállalni.

A tananyag a követkkező licenc alá esik: Creative Commons Attribution 3.0 License