A szakszervezetek szerepe

iDevice ikon

Az egyensúlyinál magasabb bérek egy másik szokásos magyarázata a szakszervezetek szerepére hivatkozik. A szakszervezet a munkavállalók kartellje, érdekvédelmi tömörülése, amely általában magasabb bérek, kedvezőbb munkakörülmények kiharcolását tekinti fő céljának. A szervezettség szintje nagyon változatos a különböző országokban, de a hetvenes évekhez képest mindenütt látványosan csökkent. Ma csak a skandináv országokban közelíti meg a hatvan százalékot, jellemzőbb a 20% körüli-alatti szervezettségi szint. Magyarországon jelenleg a munkavállalók 12%-a szakszervezeti tag, túlnyomórészt az állami, önkormányzati tulajdonú munkáltatóknál. Kétségtelen, hogy a szervezettségi szint nem tükrözi pontosan a szakszervezetek hatását, hiszen az általuk elért eredmények a nem szervezett tagok helyzetét is javíthatják, ugyanakkor a szerepük az elmúlt évtizedekben nyilvánvalóan csökkent.

A szakszervezetek legfontosabb fegyvere a sztrájkkal való fenyegetés. A sztrájk csökkenti a vállalat jövedelmét, ezért alkalmasint hajlandó engedni a követeléseknek, s a korábbinál nagyobb bért fizetni a munkavállalóknak. Ha ezzel a bér az egyensúlyi szint fölé emelkedik, akkor a kereslet-kínálat törvényének megfelelően nő a munkakínálat és csökken a keresett munka mennyisége. A dolgozók egy része így jól jár, hiszen nő a jövedelme, miközben mások munka nélkül maradnak. A szakszervezeti logika recesszió idején is azt diktálja, hogy inkább a bérszint megőrzése mellett kardoskodjanak, mint az állások megőrzése érdekében. A szakszervezeti vezetőket sokkal inkább kérdőre vonják a bérek csökkenése miatt, mint amekkora elismerésben részesülhetnek a munkahelyek megőrzéséért. Ha a munka nélkül maradtak olyan munkahelyeken jelennek meg, ahol nincs vagy nem számottevő a szakszervezeti aktivitás, akkor ezekben az ágazatokban megnő a munkakínálat és csökken a bér. A szakszervezeti tagok így a nem szervezett dolgozók rovására jutnak magasabb jövedelemhez. Ebből a szempontból a szakszervezeti fellépés méltánytalan a nem szervezett dolgozókkal, ágazatokkal szemben. Másfelől, az egyensúlyinál magasabb bér a szervezett területeken az egyensúlyihoz (hatékonyhoz) képest alacsonyabban tartja a foglalkoztatás szintjét, ami társadalmi veszteséggel jár.

A szakszervezetek szerepe tehát ellentmondásos. Az általuk okozott méltánytalansággal és hatékonyságveszteséggel szembeállíthatók pozitív hatások is, mivel csökkentik az egyes munkavállalók kiszolgáltatottságát. A munkavállalói érdekek kollektív megfogalmazása és képviselete esetenként a munkáltatónak is hasznára válik, hiszen harmonikusabb kapcsolat jöhet létre a vállalatvezetés és az alkalmazottak között, ami a termelékenységre is pozitív hatással lehet.

A tananyag a követkkező licenc alá esik: Creative Commons Attribution 3.0 License