A hatékony bérek elmélete

iDevice ikon

A hatékony bérek elmélete furcsa módon azt feltételezi, hogy a munkáltatóknak esetenként érdekükben áll magasabb béreket fizetni, mint amit a piaci egyensúly megkíván. Ha pontosan az egyensúlyi bért kínálnák, az alkalmazottak számíthatnának arra, hogy ugyanekkora bérért bárhol másutt is találhatnak munkát, ha jelenlegi munkahelyüket - önszántukból vagy kényszerből - elhagynák. Ebből nagyobb munkapiaci fluktuáció következne, ami jelentősebb betanítási költségek esetén gazdaságtalan lenne a munkáltatók számára. Jó az, ha a munkavállaló úgy véli, hogy a jelenlegi munkahelye valamivel jobb, mint amit helyette találhatna.

Nézz utána! Milyen béreket fizetett Henry Ford alkalmazottainak az autógyárában a 20. század elején? Mekkora volt a fluktuáció? Mi magyarázza az ellentmondást?

A „hatékony bér" a munkavállalók opportunizmusát is csökkenti. Mi oka lenne a dolgozónak a lelkiismeretes munkára, ha elbocsátása esetén hasonló feltételek mellett juthatna új álláshoz? Az egyensúlyinál magasabb bér költségesebbé teszi az elbocsáttatást, felelősebb munkavégzésre készteti az alkalmazottat.

A „hatékony béreknek" más magyarázatai is léteznek. Szegényebb országokban nem elképzelhetetlen, hogy az egyensúlyi bér nem teszi lehetővé a normális táplálkozást, nem teszi elérhetővé a megfelelő egészségügyi ellátást, mentálisan, pszichésen is „alultáplált" dolgozókat eredményez. Az ilyen munkaerő kevésbé termelékeny, a munkáltatónak kifizetődő lehet finanszírozni a magasabb életminőséget a nagyobb produktivitás reményében. Egy további magyarázat szerint az egyensúlyit meghaladó bérek abban segítenek a munkáltatónak, hogy eredményesebben szelektáljon a meghirdetett állásokra jelentkezők között. A magasabb bérajánlatok jobb képességű jelentkezőket eredményeznek.

A tananyag a követkkező licenc alá esik: Creative Commons Attribution 3.0 License