A vállalat célja

A vállalat mindazonáltal a tulajdonosoké. A „vállalat célja" nem lehet más, mint a tulajdonosok célja: a vagyon megtartása, gyarapítása. A közgazdaságtani modellek ezt a célt a „profitmaximalizálás" céljaként határozzák meg. A vállalati vagyon értékét a vállalat jövedelemtermelő képességének értékével azonosíthatjuk. A jövedelemtermelő-képességet pedig a profittal mérhetjük. A tulajdonosoknak (principals) - legyen az egyetlen vállalkozó vagy sok ezernyi részvényes - gondoskodniuk kell arról, hogy megbízottaik (agents), a menedzserek, az ő profittörekvéseiknek megfelelő döntéseket hozzanak. E cél elérését alapvetően két dolog biztosíthatja. Az egyik a tulajdonosok (legalább is a számottevő tulajdonosok) közvetlen beleszólási lehetősége (igazgatótanács, közgyűlés) a menedzsment kinevezésébe, eltávolításába. A másik pedig az a körülmény, hogy egy rosszul vezetett vállalat részvényei általában olcsóbbak, mintha nagyobb céltudatossággal irányítanák azokat. A kívülállók ilyenkor késztetést éreznek arra, hogy felvásárolják ezeket a részvényeket, s - menesztve az aktuális vezetőséget - átvegyék az vállalat fölötti ellenőrzést. A tulajdonosok a fentieken kívül „hétköznapibb" eszközöket is bevethetnek a menedzsment viselkedésének számukra kedvező befolyásolására. Közismertek például az olyan javadalmazási rendszerek (részvényvásárlási opciók stb.), amelyek a vállalatvezetők jutalmazását szorosan a vállalat jövedelmezőségéhez kapcsolják.
A „profitmaximalizálási" cél feltételezése örökké visszatérően a támadások kereszttüzébe kerül. A bírálatok szerint a vállalatok valójában nem törekednek a profit maximalizálására, ennél komplexebb cél, a célok egy együttese vezéreli a viselkedésüket. De még ha arra törekednének is, a bizonytalanság miatt képtelenek azt megvalósítani. Milton Friedman szerint nincs nagy jelentősége annak, hogy a profitmaximalizálás úgy történik-e a valóságban, ahogyan azt a hagyományos elmélet leírja, ha egyszer az elmélet jól vetíti előre vagy jól magyarázza meg a vállalatok viselkedését. Márpedig szerinte a hagyományos elmélet a vállalati viselkedés előrejelzésének sikeres eszköze.
„...az alternatív hipotézisek közül egy sem vált széles körben elfogadottá, és legtöbbjük kiégett karácsonyfa-izzókra emlékeztet: rövid, múlékony dicsőségük pillanatai elvesztek a profitmaximalizálás csillagának fényében, amely továbbra is biztosan, ragyogva trónol a fenyő csúcsán." (Joseph W. McGuire: A vállalakozási magatartás elméletei. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1971., 112. oldal)
A vállalat a célját - a tulajdonosok vagyonának gyarapítása - valamilyen társadalmi szükséglet kielégítésével érheti el. A szükséglet-kielégítés erőforrások igénybevételét, azok kombinálását, transzformációját, a termékek fogyasztókhoz való eljuttatását feltételezi. Ez egy naturális-technológiai folyamat, amely - bár végső soron ezzel teljesíti be a vállalat társadalmi küldetését - a vállalatnak nem célja, csak a cél elérésének eszköze. A vállalakozó, élete során számos alkalommal alapvetően megváltoztathatja tevékenységi körét, a termelt termék jellegét, az iparágat, ahol tevékenykedik stb., miközben a célja ugyanaz marad.
Nézz utána! Mi az a CSR?