Összefoglalás

iDevice ikon

A kihasználatlanul hagyott munkaerő társadalmi veszteség. Alacsonyabb a gazdasági teljesítmény, kisebb a jólét, mint lehetne, s emberek százezrei, milliói kerülnek egzisztenciális válságba.

A tapasztalatok szerint a munkanélküliségnek van egy hosszú távon sem megszüntethető „természetes szintje", ami körül a mindenkori tényleges munkanélküliség ingadozik.

Munkanélkülinek közgazdaságilag azt nevezzük, aki a felkínált munkakörülmények és bérek mellett szeretne munkát vállalni, de erre nincsen lehetősége. A statisztikai definíciók ennél pontosabbak, s ugyanakkor bonyolultabbak.

A „természetes ráta" magyarázatában a ma legelfogadottabb elméletek a munkapiaci súrlódásokat, a minimálbér-szabályozást, a szakszervezetek szerepét és a hatékony bérek elméletét emelik ki.

A gazdaság rövid távú ingadozásait, s így a munkanélküliség ciklikus ingadozásait - egyebek között - a várt és a tényleges árszínvonal eltérései okozzák.

A munkanélküliség csökkentésére a kormányzatnak meglehetősen kétes hatékonyságú eszközei vannak. Növelheti a kormányzati keresletet, ennek azonban a forrásai előbb-utóbb a magánkeresletet csökkentik. Csökkentheti - mindenekelőtt az infláció révén - a reálbért, ez kétélű fegyver, mert nemcsak a munka iránti keresletet növeli, hanem a munkakínálatot is visszafogja, ami a munkavállalók kevésbé hatékony elhelyezkedéséhez vezet.

A tananyag a követkkező licenc alá esik: Creative Commons Attribution 3.0 License