Egy „súrlódásmentes" világban az
információk, emberek és feladatok akadálytalanul találnának egymásra. A
valóságban azonban ez az egymásra találás időbe telik. A potenciális munkavállalók
eltérő képességekkel, várakozásokkal, ambíciókkal rendelkeznek, ahogyan az
egyes állások is más és másfajta tulajdonságokat igényelnek. Az információk
lassan terjednek. A súrlódásos munkanélküliség azt jelenti, hogy elvileg
létezik az állás és létezik az annak betöltésére alkalmas személy, csak némi
időre van szükség ahhoz, hogy találkozzanak. A gazdaság folyamatos
átalakulásban van, vállalatokat zárnak be, újak alakulnak, egyes termékek iránt
csökken a kereslet, mások esetében nő, egyes régiókban nagy számban teremtenek
új állásokat, másokban elküldik az embereket és így tovább. Mindig akadnak
olyan emberek, akik éppen két állás között vannak. Ezt a munkanélküliséget más
néven keresési munkanélküliségnek is
nevezik.
Az effajta munkanélküliség az információáramlás felgyorsulásával
csökkenhet. A munkaközvetítő intézmények vagy vállalkozások éppúgy segíthetnek,
mint az internet vagy az információáramoltatás más korszerű csatornái. A munkanélküli segély viszont számos
közgazdász szerint növeli a súrlódásos munkanélküliséget, egyszerűen azzal,
hogy elviselhetőbbé teszi a jövedelemmentes heteket, hónapokat, az alkalmasabb,
jobban fizető állások megtalálására nagyobb türelmet, több időt biztosít.
Figyelemre méltó ebből a szempontból, hogy vizsgálatok szerint a segély
lejártának közeledtével az emberek nagyobb számban találnak munkát, mint
korábban. Ugyanakkor a segélyek mellett szóló nyomós érv, hogy csökkentik az
emberek kiszolgáltatottságát. A segélyek megszüntetésének tisztán allokációs
szempontból talán lennének előnyei, a társadalmi jólét azonban a hatékonyságon
túli értékeknek való megfelelést is feltételez. És, másfelől, akár a munkaerő
allokációjának hatékonyságát is javíthatja a segély olyan módon, hogy lehetővé
teszi a munkavállalási döntés alaposabb előkészítését, megfontolását.