3.1 Jelátalakítók
A jelfeldolgozás első lépésében - ha szükséges, akkor - a jelet valamilyen analóg elektromos jellé (pl. feszültséggé) alakítjuk. A feszültség általában egy folytonos függvénnyel írható le, aminek az a következménye, hogy az analóg jel a két szélső értéke között minden közbülső értéket is felvehet. A jelátalakítók különböző fizikai elven működnek. Példaként álljon itt egy mechanikai erők mérésére alkalmas nyúlásmérő bélyeg (3.2 ábra). A bélyegbe épített huzal ellenállása változik a terhelés függvényében. Mivel a gyakorlatban a feszültséget sokkal könnyebb mérni, ezért a bélyegeket Wheastone hídba kapcsolva használják.

Másik példánkban legyen a jelátalakító egy mikrofon, amely a beszédhangot alakítja át elektromos jellé. A fejlett stúdió mikrofonokban az átalakításra kondenzátort használnak. A mikrofon működése azon alapul, hogy a hanghullámok a kondenzátor lemezeit rezgésbe hozzák, és a rezgés során a kondenzátor lemezeinek egymás közötti távolsága a rezgés amplitúdójának függvényében változik. A lemezek távolságának a megváltozásával a kondenzátor kapacitása is megváltozik. Minthogy a kondenzátoron a mérhető feszültség arányos a kapacitással, ezért a kimenő feszültség a mikrofont érő hanghullámok intenzitásának és frekvenciájának függvényében változik. A harmadik példánk a digitális kamerákban alkalmazott CCD panel, mely a fényt alakítja elektromos jellé.