Előszó
Az SZTE JGYPK-n a felsőfokú (felsőoktatási) szakképzés keretein belül az általános rendszergazda, a hálózati informatikus, a műszaki informatikus mérnökasszisztens és a web-programozó képzésre vállalkoztunk. Mindegyik képzésben - igaz, eltérő megközelítésben és különböző mélységben - előkerülnek a digitális jelfeldolgozáshoz kapcsolódó fogalmak, eljárások.
Az átalakuló képzésünkben mind a Programtervező informatikus multimédia szakirányán, mind a Mérnökinformatikus felsőoktatási szakképzés hálózati informatikus szakirányán is fellelhetőek azok a tantárgyak, melyek építenek a digitális jelfeldolgozás alapfogalmaira.
Új ismereteket szerez a hallgató a számítógépes méréstechnikában, a különböző analóg jelek digitális feldolgozásában.
A kurzus így az alábbi főbb kompetenciák fejlesztésére alkalmas.
- analóg jelek számítógépes méréstechnikájának alkalmazása;
- digitális jelekkel történő különböző műveletek alkalmazása;
A kurzus teljesítése után a hallgatók képesek lesznek
- a különböző digitális jelfeldolgozó szoftverek alkalmazására;
- a számítógépes méréstechnika alkalmazására;

A modul leckéiben szereplő ismeretek birtokában a modult elvégzett hallgató képes lesz a digitális jelfeldolgozás területén további ismereteket elsajátítani, témaköröket megtanulni.
Legyen nyitott és fogékony az újra, az új kihívásokra; legyen innovatív, legyen igénye a folyamatos fejlődésre, az önképzésre. Saját maga is rendelkezzen az egész életen át tartó tanulás képességével.

A jegyzet jellegénél fogva az önálló tanulás támogatója. A jegyzetet elektronikus tananyagként jelentetjük meg. Ezért az anyag sok helyen tartalmaz hiperlinkeket, amelyek segítségével az egyes címszavakhoz rendelt mélyebb ismeretanyag elérhető. Ennek több következménye is van:
- egyrészt az elsődleges terjedelem - különösen a vizsgára készülő diák számára - nagyon csalóka lehet, hiszen a linkekben található (összességében több száz oldalnyi) ismeretek a tananyag részét képezik. Mindenképpen azt tanácsoljuk a hallgatónak, hogy a linkek áttanulmányozására szánjanak időt, mert azok alapvetően segítik az érdeklődő olvasót a tanulmányozott részek megértésében.
- A jegyzet formájában - és elsődleges tartalmában - alaposan eltér a megszokott egyetemi jegyzetektől, amelyek alapkövetelménye a „self-contained" tartalom. Ez azt jelenti, hogy a „klasszikus" jegyzetet úgy kell megírni, hogy az tartalmazzon minden alapdefiníciót, és a szöveg is követhető legyen anélkül, hogy segítséget hívnánk más anyagból. Ez a jegyzet a sűrűn alkalmazott hivatkozások miatt alapjaiban megkívánja azt, hogy az érdeklődő olvasó „belelapozzon" a linkekbe, értse meg azok tartalmát, és csak azután folytassa a jegyzet tanulmányozását, ha a hivatkozás tartalmát a szükséges mélységig elsajátította. Így azt mondhatjuk, hogy a linkek szerves részét képezik az elsajátítható tananyagnak. Az ellenőrző kérdések többször éppen a linkekből elsajátítható ismeretekre vonatkoznak.
- A fentiekből az is következik, hogy a jegyzet anyaga akkor sajátítható el a leghatékonyabban, ha azt nem kinyomtatva, hanem számítógépen - sőt, hálózatra kapcsolt számítógépen - tanulmányozzuk. Ennek hiányában a linkek átnézése, az ott található anyagok megtanulása elmarad, és anélkül a jegyzet nem követhető, nem szolgálja azt a célt, amire szántuk. Hiányos ismeretekre építve az anyag nem lesz elsajátítható.
- A célok eléréséhez szükséges, hogy a hallgató a modul leckéit a számozás sorrendjében dolgozza fel. Végezze el a leckék végén található önellenőrzést, s ha szükséges, térjen vissza arra a fejezetre, amellyel kapcsolatban a tudása még bizonytalan vagy hiányos.
- Végül a záróteszt elvégzése és személyes kiértékelése sem maradhat el.