1.7 Jelek osztályozása

A jeleket osztályozhatjuk a szerint is, hogy a múltbeli viselkedésükből és jelen pillanatbeli értékükből következtethetünk-e a jövőbeli viselkedésükre vagy sem.  Azokat a jeleket, ahol a múltbeli viselkedésből és a jelenkori értékükből meg tudjuk határozni, hogy a jövőben a jel miként viselkedik, determinisztikus jeleknek nevezzük.

 

1.6. ábra: Determinisztikus jel

 

Ez azt is jelenti, hogy a determinisztikus jelek matematikai összefüggések használatával kezelhetőek, leírhatóak.

A determinisztikus jelek közé tartoznak a periodikus és kvázi periodikus, valamint a tranziens jelek.

Egy jelet tranziens jelnek nevezünk, ha a jel egyszeri (tehát véges idejű), nem periodikus, de a jel által szállított energia véges. A tranziens jeleket jellemezhetjük a felfutási és lecsengési idejükkel. Felfutási időn itt azt az időtartamot értjük, amíg a jel amplitúdója a kezdeti értékről a maximális érték eléréséig tart. Lecsengési időn pedig azt az időtartamot, amíg az amplitúdó a maximális érték közeléből a végérték közelébe csökken.  

Azokat a jeleket, amelyeknél a múltbeli viselkedésből és a jelenkori értékükből nem lehet következtetni a jövőbeli viselkedésre sztochasztikus jeleknek nevezzük.

 

1.7. ábra: sztochasztikus jel

 

A sztochasztikus jelek csak részben kezelhetőek matematikai módszerekkel. Kvantitatív leírásukhoz statisztikai jellemzőket (várható érték-idő függvény, négyzetes középérték - idő függvény, variancia, stb.) használunk.

Azokat a jeleket, melyeknek viselkedése időben állandósult (nem változik) stacionárius jeleknek nevezzük.  A fentiek alapján a jeleket az alábbi ábra szerint osztályozhatjuk:

 

1.8. ábra: jelek osztályozása

 

Napjainkra - éppen a számítástechnika fejlettségének köszönhetően - a valós világ analóg jeleinek feldolgozását már szinte teljes egészében digitális úton végzik, ami azzal jár, hogy előtérbe kerülnek a szoftveres megoldások.