Könyvtárak rendje
Ebben a leckében 3 dologról fogunk beszélni.
Zárt raktár vs szabadpolcos rendszer
Melyiket hogyan használjuk?
Hogyan jön létre a rekord és mi is ez ténylegesen?
Hogyan vállunk képessé téma alapján keresni?
Ennek a leckének a célja, hogy bemutassa formai és tartalmi feltárások alapján hogyan lehet eligazodni a könyvtárakban.
|
"Az eddigiek alapján nem meglepő, hogy a különféle könyvtárak felépítése, belső rendje alaposan eltér, hiszen más szerkezetben, más feltételekkel kell egy több milliós állományt „hozzáférhetővé” tenni, mint egy pár tízezer kötetes iskolai könyvtárat. A lényegi különbség abból fakad, hogy az olvasótermekben, a kölcsönzőben szabadon hozzáférhető-e a könyvtári állomány nagyobbik része, vagy a dokumentumok tetemesebb része zárt raktárakban van, ahova az olvasók nem mehetnek be." (Kokas 2007 38. o.) |
Zárt raktár
A zárt raktári rendszerű könyvtárak esetében, ami összeköti az olvasót a dokumentummal az a raktári nyilvántartás, a számítógépes rendszer és a tájékoztató könyvtáros.
Szabadpolcos rendszerű
"A kisebb gyűjteményekben a könyvtári anyag szabadon hozzáférhető az olvasói termekben. Az ilyen könyvtárat szabadpolcos rendszerűnek nevezzük. Ennek legnagyobb előnye, hogy az olvasók közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a dokumentumokkal, korlátozás nélkül bolyonghatnak a szakrendben elhelyezett könyvespolcok között és szabadon válogathatnak." (Kokas 2007 38.o.)
Vegyes rendszer
viszonylag gyakran előfordul, hogy a könyvtárak a vegyes rendszert választják. Ebben az esetben van egy jelentős szabadpolcos rendszer, a ritkábban használt vagy értékesebb állományt pedig zárt raktárakban tárolják.
Rekord/Tétel
Ahhoz, hogy az előző leckében említett raktári nyilvántartások, más néven katalógusok létre tudjanak jönni, szükségünk van egy olyan elemre (rekord/tétel), ami helyettesíti a könyvet, vagyis minden lényeges adatot tartalmaz róla, a tényleges tartalmán felül. A katalógus egy darabja tehát megfeleltethető a könyvvel, egyértelműen tudja azonosítani azt, szakszóval kifejezve visszakereshetővé teszi azt.Feltárás munkafolyamata
Ahhoz, hogy a keresés eredményes legyen a közlőnek (pl.: könyvtáros) és a befogadónak (pl.: olvasó) is ugyanazt a „nyelvet” kell beszélnie és magának a dokumentumok leírásainak is ezen a nyelven kell íródniuk. Ezt nevezzük információkereső nyelvnek. Ebben a terminológiában maradva a kommunikációs folyamat az információkeresés, amelynek segédeszköze az információkereső rendszer*Olyan rendszer, ami segíti a kommunikációt a felhasználó és a dokumentumok, dokumentum leírások között. Elemei a tájékoztató eszközök: katalógus, adatbázis, azon belül a dokumentumok tartalmi és formai feltárása során keletkező információk..
A feltárás munkafolyamata az, ami segíti az információkeresés megfelelő működését. Ennek sok megközelítési lehetősége van, könyvtára válogatja, hogy melyik fajtáját és részét használják, de vannak egységesebb és gyakoribb elemei, amelyekről a továbbiakban ejtünk néhány szót.
Két elengedhetetlen része van annak, hogy visszakereshetővé tudjunk tenni egy dokumentumot:
bibliográfiai leírás legalább egy kiválasztott besorolási adattal*Visszakeresést biztosító információ/adatelem. (ez alkotja az előző leckében tárgyalt leíró katalógus alapját)
osztályozás (ez alkotja az előző leckében tárgyalt tárgyi katalógus alapját)
A továbbiakban az ezeknek az elkészítéséhez szükséges feltárás mikéntjébe nyújtunk egy kis betekintés annak érdekében, hogy könnyebb legyen átlátni a keresés során hogyan érdemes eljárni annak érdekében, hogy tényleg azt kapjuk eredménynek, amit szeretnénk.
|
A leíró feltárás, katalogizálás, vagy másik gyakori megnevezésével élve bibliográfiai leírás elkészítésével a dokumentum helyettesítője jön létre [rekord], ami elsődlegesen annak formai adatait tartalmazza. Ennek elkészítése során az a cél, hogy az olvasók kéréseinek legjobban megfelelő dokumentumok a lehető leggyorsabban megtalálhatóak legyenek. Ha átlátjuk ennek a mikéntjét, olvasóként könnyebben fogunk úgy kérni/keresni, hogy a legjobb találatokat/dokumentumokat kapjuk meg. |
A leírás során olyan adatokat kell összegyűjteni, amik egyértelműen egy konkrét dokumentumot azonosítanak. Erre különböző szabványok, szabályok lette kialakítva.
Ezeknek az adatelemeknek képesnek kell lenniük arra, hogy:
- egyértelműen azonosítsanak egy dokumentumot, megkülönböztessék a többitől
- megmutassák, hogyan függnek össze a dokumentumok (milyen kapcsolat van közöttük)
- adjanak olyan információt, ami alapján a dokumentum fizikai helye megtalálható (formai vagy tartalmi adat)
Feltáráshoz szükséges létrehozható adatcsoportok
Három nagy adatcsoportot lehet elkülöníteni
- a mű jellemzői
- a megjelenési formájának jellemzői
- a műhöz kötődő személy jellemzői
Nyolc fő adatcsoport létezik
- Cím és szerzőségi közlés (főcím – alcím, szerző: személy vagy testület)
- Kiadási adatok (hányadik kiadás)
- Megjelenés (helye, kiadó neve, kiadás éve)
- Terjedelem (oldalszám, méret, melléklet)
- Sorozati adatok (ha van: sorozat címe, sorozaton belüli szám, ISSN)
- Megjegyzések
- Terjesztési adatok (ISBN)
Ebből az olvasó számára az első három adatcsoport adatai lényegesek akkor, amikor valamilyen dokumentumra van szüksége.
Cutter jelzet
Ha már a bibliográfia leírás eleminél tartunk, létezik egy igazán fontos jelzet, amit ezeknek az adatoknak a segítségével tudunk megalkotni, és a későbbiekben fontos szerepük lesz. Ez az úgynevezett Cutter jelzet, ami az első adatcsoportra építve hozható létre. Ennek az a lényege, hogy elsődlegesen a szerző neve alapján (vezetéknév), vagy ha az nincs, akkor a dokumentum címe alapján (névelőkön túl) adunk egy jelzetet a dokumentumnak, aminek köszönhetően a könyvek sorrendje sokkal egyértelműben meghatározható válik. Ez az ABC sorrendjére épül és egy betű és szám páros alkotja, a betű a szerző vagy cím első betűje, a szám pedig egy meghatározott szabály szerint kerül kiosztásra.
|
A tartalmi feltárás az, ami elsődlegesen lehetővé teszi a könyvek csoportosítását. Itt is fennáll az, hogy a dokumentumot úgy kell tematikai csoportokba rendezni, hogy mind az olvasó, mind a könyvtáros képes legyen egy közös nyelvet beszélni a keresés során, ha az tartalmi ismérvek alapján történik. Tehát itt egy tartalmi-tematikai szerkezetű rendszert kell kidolgoznia/használnia a könyvtárnak a teljes gyűjteményére. |
A szabadpolcos részben a könyveket tartalmuk szerinti csoportokba rendezik, ezért az egymással rokon tartalmú kötetek egymás mellé kerülnek. A könyv és könyvtár évezredes története során sokféle módszert kitaláltak arra, hogyan helyezzék el a könyveket. Végül századunk elejére alakult ki a ma is használt rendszer.
Az információkereső nyelveknek (IKNY) több fajtája is létezik, a könyvtártól függ, hogy melyikeket használja.
Fajtái:
- természetes nyelven nyugvó vagy szabályozott
- mellérendelő vagy hierachikus
- individualizáló vagy generalizáló
- nem automatikus vagy automatikus
- fazettás
Ezeknek egy gyakrabban használt fajtáját fogjuk bemutatni a következőkben.
Egyetemes Tizedes Osztályozás: ETO
Ez egy tudományfelosztáson alapuló, hierarchikus osztályozási rendszer. Struktúráját tekintve viszonylag flexibilis és jól biztosítja a kombinációs lehetőségeket
Hármas strukturáltság jellemzi.
1. Főosztály: 0-10 ig
- 0. Általános művek
- 1. Filozófia, pszichológia
- 2. Vallás, teológia
- 3. Társadalomtudományok
- 4. jelenleg betöltetlen főosztály
- 5. Alaptudományok, matematika, természettudományok
- 6. Alkalmazott tudományok
- 7. Művészetek, játék, sport, szórakozás
- 8. Nyelvészet, irodalom
- 9. Régészet, földrajz, történelem
2) Osztály (pl.: 3. Főosztályon belül a pedagógia a 37-es)
3) Alosztály (pedagógián belül a felsőoktatás a 378-as
Példa:
Ezeket pontokkal elválasztva szokás feltüntetni: 3.37.378-as egy felsőoktatásról szóló könyv. Ezt van lehetőség például szakcsoportokkal még kissé tovább osztani, a 378.4-es például a tudományegyetemek csoportja, ahogy vannak az ETO-nak további jelei, amikkel még lehet pontosítani a dokumentum tartalmát.
Miben áll ennek a jelentősége?
Például:
Ennyivel azonban még nem tudjuk megtalálni a keresett könyvet, hiszen az etikán belül rengeteg további dokumentum található. Itt kerül be a képbe a Cutter-szám, amit a Formai feltárásnál láttunk. Hiszen ezzel például egy Bodor István által írt etika könyvet már képesek vagyunk megtalálni.