Szakirodalom gyűjtése

Ebben a leckében a szakirodalom kezelésen belül a szakirodalom gyűjtésével fogunk elsődlegesen fogllakozni.

Mindezek során 3 nagyobb témát fogunk körbejárni.

ikon

Szakirodalmazási módszerek

Hogyan tárjuk föl a releváns szakirodalmat?

ikon

A szakirodalom-gyűjtés előkészítése

Kulcsszavak és adatbázisok

ikon

Jegyzetelési módszerek

Mit ne felejtsünk el följegyezni?

Fontos

A szövegben csillaggal jelölt fogalmakat felugró ablakban olvashatja, illetve kereshető formában az alábbi weboldalon tudja elérni, vagy az ETA-ban a Könyvtárhasználati kislexikon nevű pdf-ben láthatja az adott fogalom, szakszó részletesebb magyarázatát!

Az alábbi felsorolás lépésről lépésre végigvezet a szakdolgozat vagy más tudományos munka megírásának folyamatán (vö. Fülöp, 2011, 9.). Ennek egyik fontos lépése a szakirodalmazás. Ez a lecke ehhez kíván segítséget nyújtani.

Elsőként tekintsük át a szakirodalmazás néhány lehetséges módszerét.

Egy-egy téma föltárásakor támaszkodhatunk előzetes tudásunkra, vagy a témában járatos szakember útmutatására. Ez azonban többnyire csak kiindulópontot nyújt, az elmélyültebb kutatás más módszereket is kíván.

Nézzünk meg három lehetséges irodalomföltárási módszert.

1) Szisztematikus irodalomfeltárás

E módszer hasznos segédeszközei lehetnek az általános vagy szakbibliográfiák. Általános bibliográfia*Egy dokumentumot egy egységként kezelnek, azaz egy gyűjteményes kötetből vagy folyóiratból a benne szereplő tanulmányokat, cikkeket jellemzően nem tárják föl. alatt a nemzeti bibliográfiákat értjük, melyek egy-egy ország dokumentumtermését dolgozzák föl, téma szerint csoportosítva. A szakbibliográfia*Ebben a könyvek mellett cikkeket és tanulmányokat is találunk. egy-egy tudományterület vagy szűkebb témakör publikációit teljességre törekvően dolgozza föl.

Folyóiratokban megjelent írások föltárásához hasznos lehet a folyóirat összesített tartalomjegyzékének betűrendes földolgozása, a repertórium*folyóiratcikkek bibliográfiája.

Az egy szakterülethez kapcsolódó, gyűjteményes kötetekben megjelent tanulmányokat adatbázisokban dolgozzák föl. A bölcsészet- és társadalomtudományi témájú tanulmányokról a HUMANUS-ban tájékozódhatunk, mely tematikus felosztásban teszi közzé azok adatait.

2) Hólabda-módszer

Ha kiindulásként már van néhány, számunkra hasznos (azaz releváns) címünk, akkor a továbblépéshez nagy segítséget jelenthet e művek irodalomjegyzéke, melyekben további fontos munkák címeit találhatjuk. Természetesen ezekből csak akkor lesz valóban használható anyag, ha ténylegesen hozzáférünk. Ezt az irodalomkutatási módszert hólabda-módszernek nevezzük, hiszen mintegy felgöngyölítjük a számunkra szükséges irodalmat.

3) Szakdolgozat mint forrás?

Habár vannak, akik korábbi szakdolgozatokat pusztán a formai követelmények szempontjából vesznek szemügyre, mi most a tartalmi lehetőségek miatt vizsgáljuk meg azokat.

Korábbi szakdolgozatok tartalma legalább két szempontból lehet érdekes.

Ha a választott témánkkal nagymértékben átfedést mutató dolgozatot találunk, az akár arra is indíthat bennünket, hogy másik témát válasszunk, hiszen erről már írtak előttünk. Ilyenkor persze nem árt figyelembe venni, hogy hol készült a korábbi dolgozat, milyen értékelést kapott, esetleg megjelent-e és írója foglalkozott-e továbbra is a témával; összességében milyen vélemény alakult ki bennünk (erről nem lehet többet írni, vagy vannak még a témában lehetőségek, vagy ezt jobban is meg lehetne írni stb.).

Ha a választott témánkkal néhány ponton érintkező dolgozatot találunk, akkor egyrészt a leírtakat akár idézhetjük is, másrészt irodalomjegyzékéből a hólabda-módszer szerint ötleteket meríthetünk.

Miután kaptunk néhány ötletet a szakirodalmazás módszerére, még mindig csak a kutatás előkészítési fázisában vagyunk. Ahhoz, hogy egyáltalán használhassuk valamelyik módszert, elengedhetetlen előfeltétel a meghatározott kutatási cél és az elkészített témavázlat. Ezekből tudjuk ugyanis meghatározni az irodalomföltárásban nélkülözhetetlen keresőkifejezéseket, s azokat a keresőfelületeket, ahol reményeink szerint a legtöbb találatot kaphatjuk ezekre.

A digitális hozzáférés megkönnyíti ugyan keresésünket, ám a releváns találatokhoz minél pontosabban kell megfogalmaznunk keresésünk tárgyát. Előfordulhat, hogy olyan témában kutatunk (pl. helytörténeti jelentőségű újság, esemény), melynek csekély vagy nulla a (digitális) feldolgozottsága. Ilyenkor sem haszontalan azonban az alább leírtak számbavétele, hiszen számos háttérinformációt gyűjthetünk segítségükkel.

Először: Mik lehetnek keresőfelületek?

Szakirodalmi kutatásaink során keresőfelületnek tekinthetünk bármit, ahol elvégezhetjük a számunkra szükséges keresést. Így egyaránt ide tartozhat egy nyomtatott bibliográfia és egy online adatbázis is. Az alábbiakban az online adatbázisok kiválasztásának és használatának néhány szempontja következik.

Mielőtt online adatbázisokban kezdünk keresni, tisztában kell lennünk az adatbázis profiljával, hogy tudjuk, érdemes-e foglalkoznunk vele.

Azaz utána kell járnunk:

Milyen tudományterület(ek)ről szolgáltat tartalmakat?

Bibliográfiai adatokat és / vagy teljes szövegeket tartalmaz-e?

Könyv- vagy cikkadatbázisként működik-e, vagy mindkettő?

Szabadon vagy korlátozottan érhető-e el? Korlátozott elérés esetén lehet-e hozzáférési jogosultságom (pl. intézményen keresztül)?

Egy-egy adatbázis tartalmáról többféleképpen tájékozódhatunk.

  • A nemzetközi és magyar adatbázisokról szóló órák tananyagából.
  • Az SZTE-n elérhető adatbázisokról készült tematikus listából.
  • Az adatbázis súgójából.
Számos adatbázis közös keresőfelületeken is elérhető, melyek használatával egyidejűleg több adatbázisban fut le keresőkérdésünk.

Ilyen közös keresőfelületek pl. az Ebsco Discovery Service (EDS) vagy az EHM (EPA, HUMANUS, MATARKA). Vannak olyan keretrendszerek is, melyek saját tartalmaikat is több részadatbázisba szervezik, s lehetőséget nyújtanak az azokban történő önálló keresésre, de biztosítják az összes tartalom együttes kereshetőségét is. Ilyen rendszer pl. a Hungaricana, a Szaktárs vagy a Contenta.

Az adatbázis keresők hazsnálatáról a Klebelsberg Könyvtár keresés: EDS vagy ETA lecke: Elektronikus forrásokról általában (html) leckéin már volt szó.

Másodszor: Keresőkifejezések meghatározása

A keresés megkezdése előtt érdemes tájékozódni a kiválasztott adatbázis vagy közös kereső által kínált lehetőségekről, melyekről szintén a súgó adhat fölvilágosítást.

Ha szerző vagy cím szerint keresünk forrásokat, akkor viszonylag egyszerű is lehet a dolgunk, hiszen a keresőfelület megfelelő mezőit kitöltve gyorsan megtalálhatjuk a keresett művet.

Ennél több előkészületet igényel azonban, ha egy témában szeretnénk releváns találatokat kapni. Az adatbázisok (melyek közé tartoznak a könyvtári katalógusok is) tárgyszórendszert vagy kulcskifejezéseket használnak egy-egy mű tartalmának leírására, s az ebben történő keresés segít megtalálni egy téma dokumentumait. Egy-egy témát általában tágabb és szűkebb kifejezésekkel is „fölcímkéznek”, így biztosítva a több szempontú keresést.

Mi tegyünk tehát?

  • Írjuk össze mindazokat a szűkebb és tágabb kulcsszavakat, amelyek kapcsolódnak az általunk kutatott témához.
  • Ha egy kifejezésnek szinonimái is vannak, vegyük föl azokat is a listánkba.
  • Földrajzi nevek és időmegjelölések (pl. 20. század, 1848-1849) is használhatóak.
  • Ha idegen nyelvű forrásokra is szükségünk lehet, írjuk össze kulcsszavaink idegen nyelvű megfelelőit.
  • Ügyeljünk a kifejezések helyesírására (pl. egybe, külön vagy kötőjellel írjuk). Ehhez az MTA helyesírási oldalán kaphatunk segítséget.
  • Vegyük figyelembe, hogy a keresés során a kulcsszavak egymással kombinálhatóak is.
  • Nézzük meg, hogy egy-egy megfelelő találat milyen további kulcsszavakat, tárgyszavakat kapott, s ha jónak látjuk, vegyük föl a listánkba.

Ismétlés (lásd: Olvasólecke / ETA)

Az adatbázisokban számos opció segítheti keresésünket, például ilyenekkel találkozhatunk:

  • A találati halmazt többféle szempont alapján szűkíthetjük (pl. teljes szövegű elérés), s az egyes szűrési szempontokat akár kombinálhatjuk is egymással.
  • A találatok számát bővíthetjük ún. csonkolással – pl. a „ókort*” tárgyszó-keresés lefuttatásakor megkapjuk a „ókortörténet” és az „ókortudomány” tárgyszavakat kapott műveket is. (A csonkoló karakterek különfélék lehetnek, tájékozódjunk az adatbázis súgójából.)
  • Megadhatjuk, hogy a keresett kifejezések legföljebb milyen távolságra legyenek egymástól.
  • Az adatbázisok az „idézőjelbe tett kifejezést” általában pontosan úgy keresik, ahogy leírjuk.
  • Megfelelő keresőkifejezéseket a tárgyszó- vagy kulcsszóindexből is kiválaszthatunk, melyek a keresőmező legördülő listájában jelennek meg (autocomplete funkcióautomatikusan megjelennek választható opciók).
Szánjunk időt keresőkifejezéseink meghatározására és az adatbázisok megismerésére, mert a kutatásban megtérül az erre fordított idő!

A tudományos munka készítéséről szóló korábbi szakirodalom foglalkozott a cédulázás jelentőségével, mely alatt az olvasott művek kijegyzetelésének módszerét értették. Mára a papírra történő jegyzetelés veszített jelentőségéből, hiszen vagy rögtön elektronikusan rögzítjük a szükséges információkat, vagy analóg jegyzeteinket később digitálisan rendszerezzük. Ezért a cédulák tárolásával és visszakereshetőségével itt nem foglalkozunk, néhány tipp viszont a digitális jegyzetelésben is hasznos lehet.

Mivel jegyzeteink minősége segítheti vagy hátráltathatja munkánkat, ezért ha megtaláltunk egy fontos dokumentumot és megoldottuk a hozzáférést is, akkor olvasásakor figyeljünk az alábbiakra:

Az olvasott műveknek mindig rögzítsük a pontos bibliográfiai adatait, mert ezekre a hivatkozások és irodalomjegyzék összeállításakor mindenképpen szükségünk lesz.

Ha van, online elérhetőséget mindig tüntessünk föl, a hozzáférés dátumával.

Ha esetleg később ismét kézbe kell vennünk egy-egy nyomtatott művet, akkor még az is hasznos lehet, ha följegyeztük magunknak a megtalálhatóságát (pl. melyik könyvtár).

A szó szerinti idézeteket már ekkor jelöljük: idézőjellel és a mű pontos oldalszámával. A tartalmi kivonatot is érdemes oldalszámmal jelezni, hogy ha szükséges, később ismét megtaláljuk.

Lehetőleg ne passzív jegyzeteket készítsünk, hanem aktívakat, azaz fűzzük hozzá saját gondolatainkat, mert ez megkönnyíti később a végleges írásmű összeállítását. Világosan különböztessük meg, hogy melyek a saját gondolataink.

Ha már van kész vázlatunk, akkor érdemes az egyes vázlatpontokhoz illeszteni az oda tartozó jegyzeteket, akár külön-külön dokumentumokban.

Ha szövegközi ábrákat, képeket stb. vagy mellékleteket szánunk írásunkba, akkor egyrészt azokat egységesen nevezzük el, másrészt rögzítsük forrásaikat is. Erre is jó megoldás lehet egy külön dokumentum.

A bibliográfiai adatok és a szükséges dokumentumok (pl. szöveges vagy képfájl) összegyűjtésében, tárolásában, fölhasználásban nagy segítségünkre lehetnek a hivatkozáskezelő rendszerek, melyekről a későbbiekben lesz szó.

Hogyan segít a könyvtár a szakirodalomhoz való hozzájutásban?

Az irodalomkutatásnak bármely módszerét is választjuk, a megtalált és relevánsnak ítélt címek esetében a legfontosabb kérdés a hozzáférésé lesz. Erről következik egy rövid áttekintés.

Rohamosan nő az elektronikusan hozzáférhető dokumentumok száma, melyek kutatás és szakirodalmi feldolgozás szempontjából a legpraktikusabbak. Az ilyen dokumentumokat szolgáltató adatbázisok két fő típusa a könyv- és cikkadatbázis. Míg az e-könyvek leírását és elérhetőségét megtalálhatjuk a könyvtári katalógusokban is, addig a cikkek jellemzően saját vagy közös keresőfelületeken kereshetők, mint pl. a már említett EDS vagy EHM.

Az SZTE Klebelsberg Könyvtár a könyvtárba beiratkozott SZTE polgárok részére otthoni hozzáférést is biztosít elektronikus tartalmaihoz.

Az elektronikusan nem elérhető műveket általában nyomtatottan kell beszereznünk. Ezek meglétéről a könyvtári állományban és hozzáférési információiról (kölcsönözhető vagy sem) a könyvtári katalógusok segítségével tájékozódhatunk. Az SZTE Klebelsberg Könyvtár katalógusában való keresésről és a nyomtatott dokumentumokról már volt szó korábbi leckékben.

Számunkra nem kölcsönözhető (pl. helyben használható vagy csak oktatók számára kölcsönözhető) dokumentumokról készíthetünk másolatot vagy digitalizálási igényt adhatunk le rá. Ez utóbbit általában a szerzői jogok figyelembevételével készítik el.

Ha olyan dokumentumra van szükségünk, amely nem érhető el semmilyen formában az általunk látogatott könyvtárban, akkor lehetőségünk van könyvtárközi kölcsönzést igénybe venni. Ennek keretében könyvet, másolatot vagy lelőhely-információt kérhetünk. A könyvtárközi kölcsönzés szabályai és díjai könyvtáranként eltérhetnek, érdemes róluk az adott könyvtárban tájékozódni.

A szakdolgozatokban rejlő információk megtalálása és elolvasása kritikus pont lehet, egyrészt digitális hozzáférésük korlátai, másrészt a szerzői jogi szabályozás miatt. Ma már számos egyetemen nemcsak az újonnan beadott szakdolgozatokat őrzik és szolgáltatják digitálisan, hanem digitalizálási projektek keretében korábbiakat is elérhetővé tesznek ily módon. A szolgáltatásnak azonban szigorú korlátai lehetnek.

Az SZTE Klebelsberg Könyvtár a Contenta-repozitóriumok keretében teszi nyilvánosan kereshetővé a Szegedi Tudományegyetemen és jogelőd intézményeiben készült szakdolgozatok digitalizált változatainak metaadatait (ki és milyen címen, hol s mikor készítette el, adta be dolgozatát). A teljes szövegű hozzáférés azonban csak a Könyvtár néhány számítógépére korlátozott, melyekről sem letölteni, sem online módon megosztani, továbbítani nem lehetséges. Szakdolgozatok semmilyen formában nem másolhatók.

Áttekintettünk szakirodalmazási módszereket, megismertük a szakirodalomgyűjtés fontos lépéseit, mint a keresőfelületek kiválasztása, kulcsszavak összegyűjtése, információk rögzítése.
Összefoglalásként nézzük meg egy infografikán a szakirodalom gyűjtésének és feldolgozásának folyamatát.

Felhasznált és ajánlott szakirodalom

A témához további, részletesebb útmutatásokat nyújtanak az alábbi művek: