Hivatkozás a felhasznált irodalomra

Ebben a leckében a szakirodalom kezelésen belül a hivatkozás mibenlétével fogunk foglalkozni.

Mindezek során 2 nagyobb témát fogunk körbejárni.

ikon

A hivatkozáskezelés alapjai

A hivatkozás, plágium, irodalomjegyzék fogalma és ismertetőjegyei

ikon

A hivatkozáskezelés eszközei

Mit jelent a hivatkozási stílus és mik azok a hivatkozáskezelő rendszerek?

Fontos

A szövegben csillaggal jelölt fogalmakat felugró ablakban olvashatja, illetve kereshető formában az alábbi weboldalon tudja elérni, vagy az ETA-ban a Könyvtárhasználati kislexikon nevű pdf-ben láthatja az adott fogalom, szakszó részletesebb magyarázatát!


Tudományos írások elengedhetetlen eszköze a (tudományos) hivatkozások használata. A mű szerzője, a kutató ezzel állítja magát egy kutatási láncba, hagyományba, folytatja vagy megújítja mások kutatásait, gondolatait. Saját munkájába illesztett hivatkozásokkal kifejezésre juttatja egyetértését vagy elhatárolódását. Új, eredeti kutatásoknál, meglátásoknál is szükség van a keretek kijelölésére, mely szintén igényli a hivatkozásokat.

Mi is pontosan az a hivatkozás?

Hivatkozás az, amikor saját munkánkban megjelölünk egy másik szerzőtől származó gondolatot, eredményt, s közöljük e gondolat vagy eredmény forrását.

Többféleképpen lehet őket csoportosítani.

Formailag:

Technikája alapján:

A hivatkozások formája és fajtája gyakran keveredik, a közlést kivitelező hely dönti el, hogy melyik fajtáját várja annak (erről bővebben a lecke vége felé lesz szó a Hivatkozási stílusoknál), vagy például a szakdolgozatnál az adott egyetem adott kari vagy tanszéki szabályozásának megfelelően kell ezt elkészíteni.

Ügyeljünk arra, hogy hivatkozásaink a szövegben mindig korrektek, az irodalomjegyzékben pedig mindig beazonosíthatóak legyenek.


A plágiumról

Ha egy idézetet az eredeti szerző megjelölése nélkül közlünk, plágiumot*Plágiumot követ el, aki az eredeti szerző elismerése nélkül illeszti a saját szövegébe más betűhív szövegét, más szövegének parafrázisát, vagy más eredeti gondolatát a saját átfogalmazásában. A szerzőség jelzésének pontossága teszi lehetővé, hogy világosan elváljanak egymástól a forrás és a szerző gondolatai és szövege. Erre két okból fontos nagy gondot fordítani: (1) ne merülhessen fel plágium gyanúja; (2) világosan értékelhetőek legyenek a szerző saját gondolatai, meglátásai. követünk el.

A plágium más szerzők kutatási eredményeinek idézőjel és hivatkozás nélküli átvétele, saját gondolatként, eredményként történő közreadása, olyan formában, hogy az alkalmas az olvasó megtévesztésére. ForrásmegjelölésSzabó Katalin (2009). Kommunikáció felsőfokon: Hogyan írjunk, hogy megértsenek?; Hogyan beszéljünk, hogy meghallgassanak?; Hogyan levelezzünk, hogy válaszoljanak? (2., jav. kiad., 5. utánny.). Kossuth, Budapest. 154. o.

A plagizálás kérdése összetett témakör. Nemcsak a legnyilvánvalóbb esetek tartoznak ide – teljes mű, ill. egy vagy több fejezet eltulajdonítása –, hanem akár egy gondolat, eredmény hivatkozás nélküli átvétele is, de ide sorolhatjuk az idézethalmazként elkészített dolgozatot is, mely nem tartalmaz saját, eredeti meglátást.

Tudományos közegben nemcsak súlyos etikai vétségnek minősül a plagizálás, hanem fegyelmi eljárást is von maga után. A digitalizáció szélesedésével pedig egyre megbízhatóbbak lesznek a plágiumkereső szolgáltatások, melyek segítséget kínálnak a tudományos korrektség ellenőrzésében.


Bibliográfia vagy irodalomjegyzék?

A szövegben közölt hivatkozások nem helyettesítik az mű végén álló irodalomjegyzéket.

Meg kell különböztetnünk egymástól a bibliográfia*Egy adott témában fontos dokumentumok címét rendszerezően tartalmazó jegyzék. Szakirodalom-jegyzéknek is mondjuk. A görög biblos és graphia szavakból = könyveket leírni, összeírni. fogalmát, mely általában egy téma teljes vagy válogatott irodalmát tartalmazza, és az irodalomjegyzék*Írásmű forrásait felsoroló jegyzék. fogalmát, mely csak a mű megírásához ténylegesen fölhasznált szakirodalmat lajstromozza. Publikációkban előfordulhat, hogy bibliográfiaként jelölik az irodalomjegyzéket; mi azonban törekedjünk helyesen használni a kifejezéseket.

Az irodalomjegyzék formailag többféle lehet. Néhány lehetőség:

Egy-egy dokumentumnak az irodalomjegyzékben megjelenő leírási egységét bibliográfiai tételnek*Dokumentumleírási egység, mely a mű azonosításához szükséges adatokat tartalmazza. nevezzük. A bibliográfiai tételeknek vannak kötelező elemeik: szerző vagy szerkesztő (ha van), cím, megjelenési és/vagy hozzáférési adatok.

Azt, hogy a különböző dokumentumtípusok leírásánál milyen elemeket kell tartalmaznia a bibliográfiai tételnek, szabványokban és a hivatkozási stílusok*A hivatkozási stílus a felhasznált forrásokra, művekre, mások gondolataira, eredményeire való utalási és hivatkozási eljárás következetes megformázását jelenti. dokumentációjában találhatjuk. Ugyanitt rögzítik a leírás formai és szerkezeti szabályait is, azaz, hogy hol használjunk dőlt vagy félkövér kiemelést, s milyen írásjelekkel tagoljuk az elemeket.

Mivel írásaink többnyire nem teljes szakirodalmi áttekintést adnak, ezért munkánk végén javasolt az „Irodalomjegyzék”, „Felhasznált irodalom”, esetleg „Források” címmel ellátva fölsorolni az általunk használt szakirodalmat.

Tudományos publikációkban a hivatkozások megléte és kezelésük fontos terület. Két jelentős segédeszköz áll a szerzők részére ebben: a hivatkozási stílusok leírásai és a hivatkozáskezelő rendszerek*A hivatkozáskezelő rendszer a szerzői alkotómunkát támogató alkalmazás, melynek célja, hogy a kutatómunka kezdetétől segítse az anyaggyűjtést és praktikus eszköztárat biztosítson az írás folyamatához (Dudás Anikó).


Hivatkozási stílusok

A hivatkozási stílus a felhasznált forrásokra, művekre, mások gondolataira, eredményeire való utalási és hivatkozási eljárás következetes megformázását jelenti. ForrásmegjelölésDudás Anikó (2018). Információs műveltség felsőfokon. Akadémiai Kiadó, Budapest. 9.2. fejezet

A több ezer hivatkozási stílust megkülönböztető nevekkel jelölik (pl. APA, Chicago, Harvard, MLA), s e névvel adják meg, melyiket kell egy-egy műben használni. A magyarországi hivatkozási gyakorlat sok esetben eltér ezektől, még ha elemeiben meg is egyezik velük vagy törekszik igazodni a nemzetközi gyakorlathoz. Itthon gyakran találkozhatunk egy-egy folyóirat által megkívánt és elterjedt hivatkozási stílussal, ilyen pl. az Irodalomtörténeti Közlemények hivatkozási gyakorlata.

Mit tartalmaz egy hivatkozási stílus leírása?

Hol tájékozódhatunk egy-egy hivatkozási stílusról?

Fordítsunk kiemelt figyelmet írásunkban a hivatkozások és irodalomjegyzék átnézésére, egységesítésére, az alkalmazott hivatkozási stílusnak való megfelelésre.

Hivatkozáskezelő rendszerek

Egy hivatkozáskezelő rendszer olyan, a szerzői alkotómunkát támogató alkalmazás, melynek célja, hogy a kutatómunka kezdetétől segítse az anyaggyűjtést és praktikus eszköztárat biztosítson az írás folyamatához. ForrásmegjelölésDudás Anikó (2018). Információs műveltség felsőfokon. Akadémiai Kiadó, Budapest. 10.2. fejezet

Többféle megoldás van hivatkozáskezelő rendszerek működtetésére: léteznek csak online vagy csak telepíthető rendszerek, de számos szolgáltatás a kettő kombinációjából áll; vannak előfizetéssel vagy vásárlással elérhetők, de sok közöttük az ingyenes hozzáférést biztosító.

A legismertebb hivatkozáskezelő rendszerek az EndNote, a Mendeley, a RefWorks és a Zotero. Annak eldöntésére, hogy melyik szolgáltatás volna számunkra a legmegfelelőbb, találunk összehasonlításokat. Ilyen összehasonlítások elérhetőek az SZTE Klebelsberg Könyvtár szerzők részére összeállított speciális weboldalán is, a Hivatkozáskezelők menüpontban.

De mit is tud egy ilyen rendszer?

Szánjunk időt egy hivatkozáskezelő rendszer használatának elsajátítására, mert írásaink hivatkozásainak és irodalomjegyzékének kezelésében jelentős időmegtakarítást érhetünk el vele.

Felhasznált és ajánlott szakirodalom

A témához további, részletesebb útmutatásokat nyújtanak az alábbi művek: