Ebben a témakörben a repozitóriumokkal fogunk részletekbe menően megismerkedni.
Mindezek során két nagyobb témát fogunk körbejárni.
Mik ezek, mit tudnak és egyáltalán hogyan jöttek létre?
Melyik magyar és hazai változatait érdemes használni?
A hagyományos értelemben vett könyvtári információszerzés, mely elsősorban a helybenhasználatra és a kölcsönzésre alapult, napjainkra egyértelműen kiegészült a könyvtári források otthoni, közműszerű elérésének igényével. Ez a folyamat gyökeresen átalakította a könyvtári tartalomszolgáltatást, hiszen a könyvtárak egy része saját építésű adatbázisokban teszi közzé a megbízható digitális információkat. Ezeket az adattárakat nevezzük repozitóriumoknak. |
A könyvtáraknak klasszikusan három céljuk van:
az emberiség által felhalmozott tudás összegyűjtése
megőrzése
szolgáltatása
Az internet korának kommunikációs forradalma miatt a könyvtárak szerepe ugyan valamelyest átalakult, de tulajdonképpen még mindig ezen célok megvalósítását tekinthetjük fő feladatuknak. Az analóg (tipikusan nyomtatott) dokumentumok mellett tevékenységi körük immár jelentős mértékben kibővült a digitális dokumentumtípusok gondozásával kapcsolatos teendőkkel.
A könyvtárak által megvalósított digitális információközvetítés, tartalomszolgáltatás egyik legfontosabb eszközét a repozitóriumok jelentik.
Egyrészt érthetjük ez alatt az intézményi (pl. egyetem vagy kutatóintézet esetében), másrészt a tematikus dokumentumtárakat, tudományos adatbázisokat (szakterületi gyűjtőkör), illetve újabban egyre sűrűbben előfordulnak az adat- és a preprint*A tudományos publikációknál egy tudományos kiadvány vagy gyakrabban egy tudományos cikk olyan verziója, amely megelőzi a hivatalos szakértői lektorálást és általában a megjelenés előtti verziót jelenti. (pre-print = nyomtatás előtt) Az intézményi repozitóriumok világában vált fontossá szerepe, hiszen ott a munkatársak ezeket kvázi “kézirat gyanánt” tömegesen közzétették, így nagyon sok ilyen változata - a későbbi eredetivel nem 100%-ban azonos verziója - található meg a hálózaton a tudományos publikációknak. repozitóriumokként definiált típusok is.
Maga a szó latin eredetű (repositorium), az angol nyelvben több mindent értenek alatta, több összetett kifejezésnek is részét képezi, ezekben általában valamilyen "raktár" típusú jelentéstartalmat hordoz.
A repozitóriumokban található dokumentumokat a könyvtárosok általában formai és tartalmi szempontból egyaránt részletesen és szakszerűen feltárják, egyúttal az itt található tartalmak más adatbázisokkal is össze vannak kapcsolva, ezáltal a különféle repozitóriumindexelő rendszerek a feltöltött anyagokat hatékonyan tudják integrálni a világ tudományos vérkeringésébe.
Nagyon leegyszerűsítve a modellt, a repozitóriumok tulajdonképpen a hagyományos számítógépes fájlrendszer és könyvtárstruktúra elé szervezett metaadat*Az angol metadata szóból: adat az adatról. Metainformációk: Egy adott könyvtári dokumentum elektronikus „katalógus-cédulája“, amelyen leírjuk a legfontosabb adatait (pl. szerző, címe stb.), hogy könnyen visszakereshető és azonosítható legyen. nyilvántartó rendszerek, azzal a plusz szolgáltatással, hogy amikor a tárolt dokumentumtípus azt lehetővé teszi, akkor megtörténik a teljes szövegű indexelés a későbbi visszakereshetőség miatt. Ilyen módon bármilyen kiterjesztésű fájl tárolására alkalmasak, az esetek túlnyomó többségében azonban a bevett gyakorlat szerint kétrétegű PDF fájlokkal találkozhatnak (lásd: Olvasólecke: Mit kell tudni az e-könyvekről? vagy ETA lecke: Mit kell tudni az e-könyvekről? (html)) a repozitóriumok használói.
Ennek köszönhetően ugyanúgy kereshetünk bennük, mint egy online könyvtári katalógusban, annyi különbséggel, hogy itt a dokumentumokat (leggyakrabban cikkeket, könyveket) teljes szövegükben (full-text) is megkaphatjuk.
Például
DOI: Digitális objektum azonosító, mely lehetővé teszi a hálózaton található digitális anyagok egyedi azonosítását, nyilvántartását, utánkövetését. Bizonyos vonásaiban a könyvek ISBN szám*International Standard Book Number: [magyarul: nemzetközi szabványos könyvazonosító szám] A könyvek egyedi azonosítására szolgáló, nemzetközileg használatos kódszám.ához hasonlítható. Linkként viselkedve, általában a folyóiratok és a kiadók honlapjára vagy repozitóriumi tételekre mutat. Például: 10.17670/MPed.2017.2.221, amely URL formában kiegészül egy előtaggal: https://doi.org/10.17670/mped.2017.2.221
Born digital: Valamely digitális platformon, eleve elektronikus formában keletkezett produktum (szöveg, kép, videó, stb.), a repozitóriumokba közvetlenül feltölthető, nincs szükség analóg-digitális átalakításra. Jellegéből fakadóan kereshető és másolható, hacsak nem látták el DRM*Az elektronikusan publikált tartalmaknak, így elsősorban az elektronikus könyveknek természetesen kialakult a technikai jogvédelme is. Ez tulajdonképpen egy olyan szoftveres megoldás, ami garantálja, hogy csak a jogos tulajdonos használhatja a megvásárolt tartalmat. Az egyik legelterjedtebb módszer ill. szakterminológia erre a DRM – Digital Rights Management. Ez egyrészt jelenti általában a digitális tartalmak technikai és jogi védelmére szolgáló technológiákat (ezeknek az összefoglaló neve), másrészt pedig egy konkrét szoftveres megvalósítást is. (Lásd részletesebben: Kislexikon) védelemmel. Például egy regény elektronikus kézirata, vagy egy szövegszerkesztőből kimentett szakdolgozat.
EduID: Felsőoktatási intézményekhez köthető, közös elektronikus felhasználói fiók (hivatalos elnevezése föderatív azonosítás), amely egyetlen regisztrációval (regisztráció menete) számtalan előfizetett és saját építésű adatbázis használatát teszi lehetővé. Az adott intézménnyel való jogviszony folyamatosan ellenőrzésre kerül, ezáltal biztosítva azt, hogy csak az arra jogosultak férjenek hozzá bizonyos tartalmakhoz.
A repozitóriumok létrejöttének elvi hátteréül az Open Access*A nyílt hozzáférés egy olyan, korunkban domináns törekvés a tudományos publikálás világában, amelyik nem a szokásos előfizetési rendszer révén kívánja finanszírozni a tudományos produktumok megjelentetését, hanem a a szükséges anyagi forrásokat a cikkek és könyvek szerzőitől szedi be: így a mostani rendszer a feje tetejéről „talpára áll“, hisz ezekhez a tudományos eredményekhez bárki hozzáférhet. A kutatásra szánt pénzbe viszont bele kell kalkulálni a publikáció finanszírozását is. Ma a rendszer még erősen vegyes, hagyományos egyre szaporodó open access elemekkel. (Lásd részletesebben: Kislexikon) (újabban pedig az Open Science) mozgalom szolgált, míg a technológiai feltételt a repozitóriumi keretrendszerek ezredforduló környéki megjelenése jelentette. Az eredeti koncepció szerint tulajdonképpen a tudományos kutatások folyóiratcikkekben publikált eredményeinek szabad hozzáférhetőségét kívánták biztosítani az Open Access modell zöld útjának*Szerzői archiválás (self-archiving), melynek során a szerző a kéziratának valamelyik változatát (preprint, postprint, kiadói változat) elhelyezi egy intézményi vagy egy szakterületi nyílt hozzáférésű dokumentumszerveren, repozitóriumban. (Lásd részletesebben: Kislexikon) keretében. Mivel a kifejlesztett működési mechanizmus és technikai háttér nem csak tudományos szakcikkek tárolását teszi lehetővé, ezért a repozitóriumok sokféle elektronikus tartalom befogadására és szolgáltatására alkalmasak. Mindehhez további fontos adalékot jelent a nagytömegű digitalizálási projektek világszerte történő felfutása, amelyek által típusukban és témájukban is nagyon szerteágazó digitális tartalmak váltak elérhetővé hazai és nemzetközi repozitóriumi hálózatban.
A repozitóriumok létrehozásakor a kezdetektől fogva célként lebegett a fejlesztők szeme előtt a közös kereshetőség megteremtése, és a bennük tárolt információk aggregáltkülönböző forrásokból egésszé egyesített, összesített, közösített nyilvántartásának igénye. Ezek mentén a továbbiakban áttekintjük a legfontosabb nemzetközi és hazai repozitóriumi keresőket, végül pedig a Klebelsberg Könyvtár repozitóriumaira vetünk egy pillantást. |
A teljesség igénye nélkül néhány nagyobb keresőpontot szeretnénk bemutatni, amelyek kiindulásként szolgálhatnak a nemzetközi repozitóriumi hálózatban való eligazodáshoz.
A repozitóriumok repozitóriuma, azaz egy olyan nyilvántartás, amelyben nem dokumentumok, hanem maguk az adatbázisok vannak listázva.
Az európai PhD disszertációk feltárását és hozzáférésének biztosítását megcélzó lekérdező felület, ahol a csatlakozó repozitóriumok közös keresőfelületen teszik elérhetővé a doktori értekezéseket és azok téziseit.
A több ezer repozitóriumi forrás mellett folyóiratokat és más digitális gyűjteményeket is indexel a világ egyik legnagyobb akadémiai forrásokat feltáró tudományos keresőrendszereként.
Az adatbázis saját magát egyszerűen a világ legnagyobb nyílt hozzáférésű publikációkat nyilvántartó gyűjteményeként definiálja, amely számos intézményi, szakterületi és preprint repozitóriumot és legalább ennyi Open Access folyóiratcikket indexel.
Napjainkra a legtöbb magyar felsőoktatási intézmény és az akadémiai kutatóhálózat is saját intézményi repozitóriumot üzemeltet, ahol közzéteszi az inézmény munkatársainak tudományos kibocsátását (publikációk, kutatási adatok, stb.). A repozitóriumokban ilyen módon elhelyezett anyagok általában a Magyar Tudományos Művek Tárában*Több célra is hasznosítható magyar nemzeti bibliográfiai adatbázis. A Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének határozata alapján 2009. július 1-jével kezdte meg működését a hazai tudományos kutatás eredményeinek hiteles nyilvántartására és bemutatására létrehozva. Az adatbázisba ellenőrzött módon tölthetők fel a részt vevő intézmények kutatóinak tudományos munkásságát és teljesítményét jellemző adatok. Feladata a tudományos teljesítmény bibliográfiai szintű bemutatása, katasztere és mérése. Működését a MTA-ról szóló 1994. évi XL. törvény 3. § (1) bekezdés o) pontja alapozza meg. (MTMT, lásd: Olvasólecke vagy ETA lecke) tárolt bibliográfiai adatokkal is össze vannak kötve.
Ahhoz, hogy ez az összekapcsolódás technikailag is megvalósuljon, ún. minősített repozitóriummal kell rendelkeznie az intézményeknek. Ezek listája megtalálható az MTMT vonatkozó aloldalán. Mivel a legfontosabb magyarországi repozitóriumok szerepelnek a listán, ezért részletekbe menően nem is emelnénk ki ezek közül egyet sem. Ehelyett inkább a hazai repozitóriumi hálózat közös kereshetőségét lehetővé tévő Repozitóriumi közös kereső szolgáltatásra szeretnénk felhívni a figyelmet, itt szintén szerepel a nagyobb magyarországi intézményi repozitóriumok listája.
Az eddig olvasottak tükrében talán nem túl meglepő, hogy az SZTE Klebelsberg Könyvtár által üzemeltetett Contenta repozitóriumok is olyan digitális archívumok, amelyek az egyetemen folyó tudományos és oktatási feladatokat során keletkező dokumentumokat tárolják: többek között itt érhetőek el a szegedi oktatók, kutatók, hallgatók publikációs tevékenységének eredményei, az egyetem kiadói szerepvállalása kapcsán születő művek, az egyetem történetével, ill. működésével kapcsolatos információk.
Ahogyan az a szolgáltatás kezdőlapján olvasható: teljes szövegükben (ill. teljes képi, mozgóképi, hangi mivoltukban) tárolják, indexelik az oktató- és kutatómunka során keletkezett dokumentumokat, valamint szolgáltatják az SZTE Klebelsberg Könyvtár digitalizálási programjai során keletkezett digitális objektumokat.
A Contenta tematikusan elkülönülő repozitóriumok sorozata, melyeket a korábban bemutatott nemzetközi és hazai gyakorlatnak megfelelően egyben is kereshetővé tettünk.
Az egyetemen folyó tudományos és művészeti tevékenység eredményeképpen született művek teljes szövegű adatbázisa. A repozitóriumba a szerzők tölthetik fel megjelent, és az MTMT-ben már rögzített műveiket PDF formátumban.
A Szegedi Tudományegyetem jogelődjeiben, az aktuális doktori képzésben készült és megvédett dolgozatok, valamint az integrált Szegedi Tudományegyetem létrejötte (2000. január 1.) után megvédett PhD értekezések kereshető adatbázisa.
A Szegedi Tudományegyetemhez és jogelődjeihez köthető tudományos és szépirodalmi kiadványok adatbázisa. Már lezárt, illetve kurrens, ma is megjelenő egyetemi kiadványok lelőhelye.
A Szegedi Tudományegyetemen született diplomamunkák kereshető adatbázisa. A dolgozatok teljes szövegű tanulmányozása – elsősorban szerzői jogi és plágiumbéli megfontolásokból – az egyetem ill. a könyvtár erre a célra kijelölt számítógépein lehetséges.
A Szegedi Tudományegyetemen keletkezett és folyamatosan keletkező elektronikus tananyagok központi gyűjtőhelye. Az archívum feladata az elektronikus tananyagok hosszú távú megőrzésének biztosítása, szakszerű feldolgozása és szolgáltatása.
A Szegedi Tudományegyetemhez és jogelődjeihez köthető egyetemtörténeti jelentőségű kiadványok (évkönyvek, tanrendek, egyetemi újságok, hallgatói lapok) adatbázisa.
Az SZTE Klebelsberg Könyvtár kép-, ill. egyéb médiaanyagainak központi digitális tároló- és kiállítóhelye. A gyűjteményben találhatók többek között egyetemi személyek arcképei, egyetemtörténeti fotók és Shvoy Kálmán fotóalbumai.
Gyűjtőköre a legszélesebb a repozitóriumaink közül: a SZTE Klebelsberg Könyvtár muzeális dokumentumai és tudóshagyatékai, valamint a Szegedi Tudományegyetemhez szorosan nem köthető, vegyes témájú és műfajú periodikák, könyvek, könyvfejezetek, cikkek kincsestára.
A DélmagyArchív adatbázisa a Délmagyarország című regionális napilap 1910 és 2010 között megjelent lapszámait tartalmazza digitalizált, teljes szövegű formában.
Az 1947 óta megjelenő Tiszatáj című szépirodalmi folyóiratban megjelent irodalmi alkotásokat és tanulmányokat tartalmazza teljes szövegűen visszakereshető, digitalizált formában.
A kereső segítségével az SZTE Klebelsberg Könyvtár repozitóriumaiban található tartalmak egyszerre is lekérdezhetőek.