9. lecke, 9. ellenőrző feladatok - viták az EU jövőjéről

Gap-fill exercise

Fill in all the gaps, then press "Check" to check your answers. Use the "Hint" button to get a free letter if an answer is giving you trouble. You can also click on the "[?]" button to get a clue. Note that you will lose points if you ask for hints or clues!
Az jövőjével kapcsolatos vitákban a legnagyobb figyelmet szeptemberében két német politikus, Wolfgang és Karl Lamers által kiadott, Gondolatok az európai politikáról címet viselő dokumentum keltette. A szerzők határozottan kiálltak az EU további mellett, különösen a kelet-közép-európai országokra való tekintettel, s ebből kiindulva vélték úgy, hogy a növekvő taglétszám miatt okvetlenül szükség lesz a megreformálására. Hitet tettek amellett, hogy az Uniónak irányba kell fejlődnie, e fejlődés motorjának pedig Franciaországnak, Németországnak és a kell lenniük („”). Ezt a koncepciót leginkább az és a spanyolok bírálták, mert véleményük szerint így az ő hazájuk az EU „másodrendű” tagállamává süllyedne.
Ezzel a föderális koncepcióval szemben hangzott el néhány nappal később Leidenben a brit miniszterelnök, „flexibilisebb Európát” szorgalmazó javaslata. Tükröződött benne a hagyományos brit hozzáállás: helyett a tagállamok csak az érdekeiknek megfelelő mértékben vegyenek részt az egyes politikákban. „Nélkülözhetetlen a rugalmasság ahhoz, hogy Európából a legjobbat hozzuk ki, és tiszteletben tartsuk a népek akaratát”, valamint „a nagyobb rugalmasság az egyetlen módja annak, hogy a 16, 20 vagy ennél is több tagállamból álló Uniót felépítsük” – nyilatkozta.
Miközben zajlott a előkészítése, folytatódott az európai integráció jövőjéről folytatott vita. német külügyminiszter 2000. május 12-én a Humboldt Egyetemen tartott, nagy visszhangot kiváltó beszédében (Quo vadis, Európa?) hitet tett az európai föderáció megteremtése mellett, amelyet törvényhozó és végrehajtó hatalommal felruházott európai és vezet. Világossá tette ugyanakkor, hogy a nem tűnhetnek el. Több lehetőséget is felvázolt a föderáció megteremtésére, de azt is kijelentette, hogy bizonyos problémák megoldása (az integráció és a nemzeti szuverenitás viszonya, az EU átláthatósága, francia–német együttműködés fenntartása) azonnali lépéseket követel. Szükségesnek tartotta elfogadását a közösség számára.
felvetésére többen is reagáltak, például Jacques francia köztársasági elnök („A mi Európánk”, 2000. június 27.), Gerhard német kancellár (2001. április 30.), Lionel francia miniszterelnök (2001. május 28.) és mások. Míg a németek inkább a föderatív berendezkedést szorgalmazták, addig a franciák a nemzetállamok Európája mellett kardoskodtak, de az ellentétek nem tűntek áthidalhatatlannak. Az alkotmány elfogadásának ötletét mindannyian támogatták.