A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

A temporomandibularis ízület kapcsolja a mandibulát a koponyához. A mandibula a legnagyobb arccsont, alapvetően két fő részből áll, a corpus mandibulae-ből és a ramusokból. A mandibula teste horizontális lefutású és az alsó fogsor csontos alapját képezi. A csont szárai függőleges lefutásúak, végükön ventrálisan háromszögletű nyúlvány, a processus coronoideus található, ez az ellaposodó rész a temporális rágóizmok kapcsolódását biztosítja. Dorzálisan és craniálisabban található a processus condylaris, melynek konvex vége a caput mandibulae a temporomandibularis ízület alkotásában vesz részt. A mandibula fej felszíne vékony, de erős rostporccal borított, melynek szerepe a rágás során keletkező erők elnyelése (Neumann, 2010).

Az os temporalison található fossa mandibularis alkotja az ízületi árkot, melynek legmagasabb pontja az úgynevezett boltív, vagy kupola, ami gyakran vékony és hártyás szerkezetű. A fossa mandibularist ventrálisan egy kiemelkedő rész, az eminentia articularis, dorsalisan pedig a processus postglenoideus határolja. A fossa ízületi árkot alkotó elülső része szintén rostporccal bevont. A porcborítás itt vastag és egyenletes, ami egyrészt a kompressziós erők elnyelését, másrészt a caput mandibulae szabad elcsúszását biztosítja a száj nyitása és zárása során. A fossa mandibularis felső és hátsó része vékony, nem alkalmas a kompressziós erők viselésére, így nagy energiájú, felfelé irányuló erő hatására ez a rész beroppanhat (Neumann, 2010).

Az ízületi alkotók viszonylag lazán illeszkednek egymáshoz, a kongruenciát segíti egy vastag, rostporcos discus articularis. A képlet a széli részek kivételével eret, ideget nem tartalmaz, magas kollagén tartalmának köszönhetően erős, mégis rugalmas. A discus vastagsága eltérő, elől és hátul vakosabb, míg a középső részen vékonyabb. A száj nyitása során a discus elülső része védi a caput mandibulaet, miközben az előre csúszik a fossa mandibulae eminentia articularisán. A discus articularis szerepe, hogy növeli az ízületi kongruenciát, csökkenti az ízületi felszínek érintkezéséből származó nyomóerőket, segíti az ízületi stabilitást és a mozgásokat egyaránt. A száj mozgásai során a discus együtt mozog a caput mandibulaeval.

A temporomandibularis ízület tokja viszonylag laza, ugyanakkor mediálisan és laterálisan erős, feszes, oldalirányú stabilitást biztosít a rágómozgások során. Elől és hátul a tok lazább, lehetővé teszi az ízületi fej előre csúszását a száj nyitásakor.

A tokot laterálisan a ligamentum temporomandibularis erősíti. Horizontális és ferde lefutású rostkötegekből áll, a ferde rostok a condylus anterior mozgását vezetik a száj nyitása során. Mediálisan két kisebb szalag, a ligamentum stylomandibularis és a sphenomandibularis segítik a stabilitást (Neumann, 2010).