IV. A GERINC ÉS A TÖRZS
5. A GERINC VIZSGÁLATA
A gerinc, mint a test tengelye, viszonylag kicsi és számtalan összeköttetéssel rendelkező egységekből felépülő rugalmas és stabil oszlop. A gerincet alkotó csontokból csak a processus spinosusok csúcsa látható, és tapintható így a gerincet felépítő egységek tengelyállása ránézésre, de mérő eszközzel sem megállapítható. Az egyes ízületek mozgásterjedelmét mérni, stabilitásukat vizsgálni, a hagyományos módon lehetetlen. A vizsgálatot bonyolítja, hogy a gerincet lágyrészek tömege veszi körül (izmok, szalagok), és elölről a testüregek (mell-és hasüreg) és az őket kialakító csontos, izmos falak (hasfal, mellkasfal) megközelíthetetlenné teszik a csigolyákat. A gerinc helyzetének, mozgásainak megítélése a törzs tartásának és mozgásának vizsgálatán keresztül történik. A nyaki gerinc a legkevésbé „takart” szakasz, nagy mozgásterjedelemmel. Ennek a gerincszakasznak a mozgásai viszonylag jól vizsgálhatók és elkülöníthetők a többitől.
A gerinc és így a törzs helyzetét, állását az alsóvégtagi alátámasztás nagymértékben befolyásolja. Alsó végtagi problémák, pl. valódi, vagy relatív hosszkülönbség (ferde medence), ízületi – főleg csípőízületi tengelyállás eltérések, kontraktúrák, a medence ízületek funkciózavara (rigiditás, vagy csavart medence) közvetlenül a lumbális szakaszra, és azon keresztül a gerinc teljes hosszára hatnak. A csípőre, a medencére ható izmok állapota (pl. rövidülés, vagy gyengeség, izomerő egyensúly felborulása) szintén a csípő-medence-lumbális gerinc funkcionális egységének harmóniáját borítja fel, tartászavarokat okozva, és rontva a gerinc funkcióját.