IV. A GERINC ÉS A TÖRZS

6. A LUMBÁLIS ÉS HÁTI GERINC MOZGÁSTERJEDELEMÉNEK VIZSGÁLATA

6.1. Flexió-extenzió

A lumbális gerinc flexiója 40°-60° körüli, a háti szakaszon kisebb 20°-40°. Fokokban mérni a mozgásterjedelmet csak röntgen, vagy egyéb képalkotó eljárás segítségével lehet. 

A flexió vizsgálata egyszerűen: a páciens ül, előrehajlik. A teljes gerinc flexiójának gyors vizsgálatára alkalmas teszt. Arányos testfelépítés esetén, a fej (homlok-haj határ) eléri a térdet. Előrehajlás közben a gerinc folyamatos ívet alkot. A lumbális lordózis kiegyenesedik, vagy enyhén kifotikussá válik, a háti kifózis fokozódik, a nyaki lordózis szintén kiegyenesedik (222. ábra).

A gerinc egységes ívet alkot flexió közben, rajta töréspont nem látható.

222. ábra
A gerinc egységes ívet alkot flexió közben, rajta töréspont nem látható.

 

A flexió-extenzió vizsgálata mérőszalaggal:

Lumbális gerinc flexiója: a mérőszalaggal a lumbális gerinc hosszát mérjük le egyenes álló helyzetben (a sacrum bázisa és a T12-es csigolya processus spinosusa között). A páciens előrehajlása közben a lumbális gerinc hosszának változása jellemzi a flexiós mozgásterjedelmet. Normálisan az eredeti hossz kb. 40%-ával növekszik a mért távolság.  A flexió az L4-L5-ös, az extenzió az L5-S1 szegmentben a legnagyobb, fölfelé egyre csökken. Mérni azonban csak egyben tudjuk az adott szakaszt.

A háti szakasz flexiója: a C7 és a T12-es csigolyát összekötő ív hosszát kell lemérni. Előrehajlás közben ez a távolság kb. 3-cm-el növekszik.

Az extenzió a lumbális gerincen 20°-35°. Ennek mérésére fizikális vizsgálattal nincs hiteles megoldás. Az egyik lehetséges formája a vizsgálatnak, ha a páciens hason fekszik, könyökére támaszkodva az állát alátámasztja, és a törzset ellazítja. Jó mozgásterjedelem esetén a mellkas elemelkedik az asztalról, de a has nem.

A háti gerinc extenzióját mérhetjük mérőszalaggal is. A háti szakasz hossza kb. 2,5 cm-errel rövidül extenzió közben.

A lumbális és háti gerincszakasz együttes extenziója: a hason fekvő személy tenyerére támaszkodva felnyomja a törzsét, amíg a SIAS-ok nem emelkednek fel. A vizsgálat közben jól látszik, hogy a lumbális lordózis jelentősen fokozódik, míg a háti kifózis csökken, vagy elsimul, de nem válik lordotikussá. Esetleges törésvonalak hypermobilis szegmentre, az egyenes szakaszok hypomobilis gerinc szakaszra utalnak.