IV. A GERINC ÉS A TÖRZS

9. A NYAKI GERINC

9.3. A mozgásterjedelem vizsgálata

9.3.3. Rotáció

Aktív mozgásterjedelem vizsgálat: a páciens egyenes ülő helyzetben, rögzített törzzsel (a fent leírt módokon) fordítja a fejét jobbra, balra (244. ábra). Különösen vigyázzunk arra, hogy tiszta rotáció történjen, ne kapcsolódjon hozzá laterál-flexió! A vizsgálatot a horizontális síkban fölülről végezzük. A mozgásterjedelmet a fej szagittális tengelyének elfordulásával lehet mérni. A mozgás elérheti a 75°-ot. A teljes nyaki rotációhoz a felső nyaki szegment irányonként kb. 20°-al járul hozzá, a felső háti csigolyák (T1-T4) kb. 10°-al.

Az aktív nyaki gerinc rotáció vizsgálata.  A teljes mozgásterjedelemhez az atlanto-ocipitális ízület rotációja is hozzájárul.

244. ábra
Az aktív nyaki gerinc rotáció vizsgálata.
A teljes mozgásterjedelemhez az atlanto-ocipitális ízület rotációja is hozzájárul.

 

A felső szegment rotációja, vagyis az atlas fordulása a dens axis körül egy egyszerű vizsgálattal ellenőrizhető. A vizsgáló az axis processus spinosusát tapintja, a páciens lassan elkezdi oldalra fordítani a fejét.  Amíg az atlantodentalis ízületben a mozgás szabad, az axis processus spinosusa helyben marad, míg az atlas elfordul a dens körül. Amikor az ízületi tok és az ellenoldali ligamentum alare megfeszül, az axis is elfordul a C3-as csigolyán. Ezt érzi a vizsgáló normálisan kb. 20°-os rotációnál.

Másik lehetőség: a páciens háton fekszik, a vizsgáló megemeli a fejét, és maximálisan előre hajlítja. A teljes flexiót fenntartva rotálja a páciens fejét. A flexió miatt a rotáció csak az atlantodentalis ízületben szabad. A mozgásterjedelem 40°-45° a két oldalra összesen.

Az alsó szegmentek rotációja: a páciens ül, fejét hátrahajtja. A vizsgáló fogja a páciens fejét, fenntartva a teljes extenziót rotálja a fejet jobbra-balra. A mozgás az alsó nyaki szakon jön létre, a felső szegmentek zárt helyzete miatt. A mozgás 50°-55° egy-egy oldalra (szegmentenként kb. 8° +a háti szakon 8°-10°).

A nyaki rotáció a háti gerincen folytatódik. A vizsgáló kitapintja a T1 és T2-es csigolya tövisnyúlványát és figyeli, hogy a rotáció végén, a fölsőbb csigolya elfordul-e az alsóbbhoz képest. Itt a mozgást megállítja, egy csigolyával lejjebb tapintva tovább fordítja a fejet és vizsgálja a rotáció jelenlétét.