IV. A GERINC ÉS A TÖRZS

9. A NYAKI GERINC

9.6. A mellkas kimenetek (thoracic outlet) vizsgálata

A nyak-vállöv-mellkas határán három olyan csontos-izmos anatómiai alagút létezik, amelyeken át a plexus brachialis és a felsővégtag nagy erei futnak. Az alagutak szűkülete nyomhatja az átfutó képleteket, ami keringési és neurológiai tüneteket okozhat a felső végtagon. Az artériás keringési zavar a végtag elfehéredését, érzéketlenségét, hosszabb távon gyengülését okozza. A vénás keringés akadályozása perifériás ödémát okozhat. A plexus brachialis nyomása érintheti az érző és mozgató rostokat. Az érző rostok nyomása leggyakrabban bizsergést-zsibbadást okoz a karon, vagy az ujjakban, fájdalmat a nyakon, válltájékon, kézen. A mozgató rostok kompressziójának leggyakoribb tünete hosszabb távon a fogás gyengülése, a hüvelykujj izmainak sorvadása.

A tünetekre jellemző, hogy átmenetiek, visszatérően megjelennek, helyzetfüggőek (Pascarelli 2001.), és vannak olyan pozíciók, amire megszűnnek (az alagút tágul)

 

I. Scalenus syndroma:

Az alagút egy háromszög alakú hasadék, alapja az I-es borda, két szára a scalenus anterior, és medius. A plexus brachialis, és az atrteria subclavia fut át rajta. Az alagút szűkületét leggyakrabban a scalenusok hypertrofiája, feszülése okozza, de anatómiai eltérések is szerepet játszhatnak (pl.: nyaki borda, az izmok rendellenes tapadása) (Sugarbaker 2009).

Vizsgálata (Adson teszt): a páciens ül, a vizsgáló a lazán nyújtott karon kitapintja az artéria radialist. A beteg a fejét a vizsgált oldal felé fordítja és ellenoldalra hajlítja. A vizsgáló, szabad kezével lenyomja a vállövet (depresszió), és az alkart kirotálva a kart kisfokú abdukcióban hátrahúzza. Közben figyeli a pulzus változását (gyengülés, eltűnés), és a beteg jelzéseit (fájdalom, zsibbadás). A kompresszió okozta tünetek leggyakrabban a nervus medianus (hüvelykujj zsibbadás, fájdalom) és az artéria radialis (pulzációja szűnik meg) területén jelentkeznek. A tünetek fokozhatók, ha a páciens a vizsgálat közben mély belégzést végez (megemeli az I. bordát, és a scalenusok tónusa megnő) és menntartja a levegőt.

A tünetek megszűnnek, ha a páciens előretolja a fejét (protrakciós fejtartás).

 

 

II. Costo-clavicularis syndroma:

Az alagutat a clavicula, az I-es borda és a ligamentum costoclaviculare alkotja. Benne fut az arteria subclavia, a vena subclavia és a plexus brachialis. Elsősorban az erek kompressziója okoz tüneteket, de a karfonat is nyomás alá kerülhet. A kompressziót a feszes, egyenes testtartás, erősen, tartósan hátrahúzott vállak, depresszált vállöv váltják ki, vagy a clavicula törése után kialakult callus.

 

Vizsgálata: A páciens ül, fej középhelyzetben van. A vizsgáló tapintja a radialis pulzust, és a vállöv depressziója mellett, hátrahúzza a kart (mint a scalenus syndománál). Másik lehetőség, ha a vizsgáló mindkét vállat hátrahúzza (retrakció) és depresszálja.

A tünetek megszűnnek, ha a vizsgáló megemeli a vállövet, vagy előre, fölfelé tolja (protrakció-eleváció). A betegek spontán is ebben a helyzetben tehermentesítik a nyomás alatt tüneteket okozó képleteket.

 

 

III. Hyperabdukciós syndroma:

Az alagutat a mellkasfal, a m. pectoralis minor és a processus coracoideus alkotja. A plexus brachialis, az arteria és vena subclavia bújik át rajta. A problémát leginkább a pectoralis minor hypertrófiája okozza. Hosszabb ideig magasan tartott kar helyzetben jelentkeznek a tünetek (pl. éjjel a fej fölé nyújtott kar, szobafestők, tartósan fej fölött dolgozók).

Vizsgálata: a páciens ül, a vizsgáló neutrális helyzetben kitapintja a radiális pulzust, majd a kart a vízszintes fölé emelve, hátrahúzza. A pulzus gyengülése, eltűnése, illetve a neurológiai tünetek megjelenése jelzi az alagút szűkületét.

A tüneteket csökkenti a vállöv protrakciós helyzete.

Megjegyzés

A vizsgálati helyzeteket 20-30 másodpercig kell fenntartani. Ha a tünetek megjelennek, ne tartsuk tovább!