IV. A GERINC ÉS A TÖRZS

9. A NYAKI GERINC

9.1. Megtekintés

A frontális síkban

Szemből megtekintve a nyak helyzete a vállak és a fej tartásából, és a nyak-váll vonal szimmetriájából ítélhető meg. Ahogy a fejezet elején bemutattuk, a test súlyvonala, a szimmetriatengely, a homlok középvonalán, az orrgyökön, az orr hossztengelyén, az állcsúcson, a pajzsporcon, a juguláris árok közepén, a sternum hossztengelyén fut végig (csak a fej helyzetét vizsgáljuk). A fej jól látható tájékozódási pontjai jelzik a nyaki gerinc állását. Az álcsúcs pontosan a juguláris árokkal egyvonalban, középen látható, az álszögletek (angulus mandibulae) egy magasságban állnak. Az álcsúcs és az álszögletek pozícióját az álkapocs ízület helyzete befolyásolja. Ezért azok a tájékozódási pontok, amelyek nem kapcsolódnak az álkapocshoz, informatívabbak a nyaki gerinc illetve a fej (atlantooccipitális ízület) tartásának vizsgálatában.  Ilyen pontok a fülcimpák, és a processus mastoideusok, lehet a szemek vonala és az orr hossztengelye, ha az arc szimmetrikus. Az atlantooccipitális ízület, vagy a nyaki gerinc oldalirányú görbülete a fej hossztengelyének ferde állását okozza.

A nyak-váll vonal egyformán ívelt a két oldalon. A nyaki gerinc oldalirányú elhajlása csak akkor látszik a nyak kontúrján, ha az jelentős mértékű. A nyakon futó izmok „elrejtik” a gerinc kisfokú aszimmetriáját. A vállöv rendellenes állása jelentősen befolyásolja a nyak-váll vonal rajzolatát. Mindig meg kell bizonyosodni a vizsgálónak arról, hogy a vállöv állása tér el a fiziológiástól, vagy a nyaki gerinc helyzete rendellenes. A nyakon futó izmok tónusa, tömege szintén eltérő formát alakíthat ki.

Megjegyzés: kisfokú arc aszimmetria, illetve nyaki oldaltartás szinte mindenkinél látható. Ha ez minimális, és nem okoz panaszokat normálisnak tekinthető.

Hátulról megtekintve az arc tájékozódási pontjai nem befolyásolják a vizsgálatot. Jól látható a fülcimpák magassága, és a legtöbb embernél az álszögletek is a fej körvonala mellett. A nyak–váll kontúr szintén jól látható. A nyaki szakaszon a processus spinosusok rövidek és mélyen fekszenek, neutrális helyzetben csak az alsó néhány látszik. A fölsőbb szakaszon a fölöttük futó ligamentum nuchae is megnehezíti a láthatóságot. Ha a fejet kissé előrehajlítjuk, a feszes szalagot és az alsó tövisnyúlványokat is könnyebben vizsgálhatjuk.

 

 

A szagittális síkban

A nyaki lordózis legmélyebb pontja a C4-es csigolya magasságában van. A cervicothoracalis átmenetben a processus prominens, a C7 tövisnyúlványa kissé kiemelkedik a nyaki lordózisból háti kifózisba forduló íven.  A C4-től fölfelé az ív hátrafelé hajlik az os occipitale felé (218. ábra).

Előretolt /protrakciós fejtartás a leggyakoribb tartási rendellenesség a nyakon: a processus prominens erősen kiemelkedik, a nyaki lordózis legmélyebb pontja fölfelé tolódik (a háti kifózis a nyakon folytatódik, magasan fordul át lordózisba). A flexiós nyaktartás miatt az alsó nyaki szakaszon gyakrabban alakul ki discus degeneráció. A hetedik nyaki csigolya erősen flexiós helyzetben rögzülhet, körülötte lágyszövet szaporulat látható („anyós púp”) és igen fájdalmas lehet. Az alsó nyaki szak flexiója miatt a felső nyaki szakasz kényszerűen hyperextenzióban áll (másképp az arc lefelé nézne). Gyakran látni egy haránt fekvésű ráncot, ahol a nyak íve megtörik és ahol az adott szegment hyperextendált. A felső nyaki szakaszon a kisízületek túlterhelésének következménye, az „ízületi kopás” azaz artrózis alakul ki gyakrabban.  A protrakciós fej/nyaktartás számos nyaki és kisugárzó tünet forrása, ahogy azt a későbbiekben látni fogjuk.

A nyaki lordózis lehet csökkent/kiegyenesedett. Általában fájdalom elleni védekező tartásként alakul ki és rögzül. Tipikusan a kisízületekből származó fájdalom kivédésére alakul ki. A kisízületi kompresszió extenzióban (lordózis) fokozódik. A beteg a nyaki gerinc kiegyenesítésével (azaz flexiójával) távolítja az ízfelszíneket egymástól, és rögzíti a nyakat ebben a helyzetben.

 

 

A horizontális síkban

A nyaki csigolyák rotációs irányultsága nem látszik olyan jól, mint az alsóbb gerincszakaszokon. Megtekintéssel, sőt még a csigolyák kitapintásával is csak nagyfokú csigolya rotáció azonosítható be. Az alsó csigolyák (C6-7 esetleg a C5) processus spinosusa, így azok elfordulása jól látható.

A fej rotációs tartása a frontális síkban, különösen hátulról vizsgálva is láthatóvá válik: az angulus mandibulaek mutatják a rotáció irányát.

Megjegyzés: a gerinc alsóbb szakaszain találtunk valamilyen eltérést, bármilyen irányban, keressük a nyakon a kompenzációt. A vizuális és vesztibuláris eredetű testtartás szabályozási mechanizmusok a fejet mindig egyenes pozícióba igyekeznek állítani.