IV. A GERINC ÉS A TÖRZS

8. A mellkas vizsgálata

8.2. A légzőizmok vizsgálata

A belégzésben résztvevő izmok két nagy csoportra oszthatók. Az esszenciális légzőizmok elsődleges funkciója a belégzés, nyugalmi légzés során is működnek. A belégzési segédizmok fő működése a vállöv, és a váll mozgatása. Erőltetett belégzésben a nyakról a vállövre futó izmok megemelik, és magasan rögzítik a vállövet, a nyakról, a vállövről vagy a karról a mellkasa futó izmok a bordákat emelik. Működésük gazdaságtalan, sok energiát fogyasztanak és hatásfokuk a mellkas térfogatának növelésében alacsony.

 

Esszenciális légzőizmok:

diaphragma

musculus intercostalis externus

musculus intercostalis internus

musculus levator costae

 

Jelentéktelen, működése nem bizonyított:

musculus serratus posterior superior

musculus intercostalis intimi

musculus subcostalis

 

Belégzést támogató izmok:

musculus scalenus anterior, medius, posterior

musculus pectoralis minor

musculus pectoralis major

A diaphragma a legnagyobb esszenciális légzőizom.

235. ábra
A diaphragma a legnagyobb esszenciális légzőizom.
(Forrás: Kapandji, Physiology of the joints vol. III.)

 

 

diaphragma (rekeszizom)

eredés:  a mellkas alsó íve, a processus xiphoideus, 7-12 bordák és bordaporcok belső felszíne, L1-L3 csigolyatestek

lefutás, tapadás: a mellkas alsó élén körben eredő izom rostjai kupolaszerűen emelkednek be a mellkasba, és a kb. az 5-ös borda magasságában fekvő inas lemezen, a centrum tendineumon körben tapadnak. A jobb és baloldali kupolák elől a legkisebbek, és hátrafelé egyre növekednek. Ennek oka a mellkas alakjában van, a mellkas íve elől a legmagasabb, az innen eredő rostok lefutása rövidebb, míg a hátulsó rostok eredése a legmélyebb, rostjaik a leghosszabbak (235. ábra).

beidegzés: nervus phrenicus  (C3-C4-C5)

működés:  nyugalomban (kilégzési helyzetben)  a kupolák felfutó rostjai szinte teljesen ráfekszenek a mellkasfal belső felszínére, és beemelkednek egészen az 5-6-os borda magasságáig a mellkasba, mintegy összenyomva és felnyomva a tüdő alsó szegmentjeit. A jobb oldali kupola kissé magasabb, mint a bal. Belégzés közben a megfeszülő izomrostok, a kupola íveit kiegyenesítik (lesüllyednek) illetve a hasizmok által stabilizált centrum tendineumhoz képest kissé megemelik az alsó bordákat. Ezzel a működéssel a mellkas kitérését (és a tüdő tágulását) főleg lefelé és kissé oldalra és előre is növeli.  Belégzéskor a mellűri nyomást csökkenti, a hasűri nyomást fokozza.

 

 

musculus intercostalis externus

eredés: a tuberculum costae-n és attól előre 1-11es bordák alsó éle

lefutás, tapadás: a rövid lapos rostok összefüggő lemezként futnak ferdén előre lefelé az alattuk futó borda felső élére a 2-12-es bordákon, egészen a sternumig (236. ábra). A bordaközti tereket kívül töltik ki (mellettük a mellkas felőli belső felszínen a belső ferde bordaközti izmok futnak).

beidegzés: T1-T11-es bordaközti idegek (n. intercostalis 1-11) a gerincvelői idegek elülső ágai

működés:  a bordák emelése. Az egyes bordaközökben az alsó borda megemeléséhez a fölötte lévő emelése és stabilizálása szükséges. Az 1-2-es bordák megemelésében és stabilizálásában a m. scalenusok is résztvesznek (Sugarbaker 2009). A bordaközti izmok aktivitása a borda mozgástengelyének irányától függően dominánsan előre-fölfelé (felső bordák), előre-fölfelé- oldalra (középső bordák) és fölfelé-oldalra (alsó bordák) emeli a bordákat.

 

 

musculus intercostalis internus

eredés: 1-11-es bordák alsó élén a belső felszínen, a bordaporcokon, egészen a sternumig.

lefutás, tapadás: az izom eredése közrefogja a borda alsó élén futó sulcus costaet amiben a bordaközti ideg fekszik. Rostjai ferdén lefelé és hátrafelé tartva a külső bordaközti izmokra kb. merőlegesek, tapadnak az alattuk lévő borda felső élén (236. ábra). Az izmok a hátsó bordaszögletig töltik ki a bordaközti tereket.

beidegzés: T1-T11-es bordaközti idegek (n. intercostalis 1-11), a gerincvelői idegek elülső ágai

működés:  működésük nem egyértelmű. Egyes rostjaik belégzéskor aktívak (felső néhány ága), az alsóbb rostok valószínűleg kilégzéskor működnek. A mellkas stabilizálásában részt vesz.

 

 

musculus levator costae

eredés:  C7-T11 csigolyák processus transversusa

lefutás, tapadás: a 12 pár izom lefelé, kifelé tart az egy csigolyával alatta eredő borda felé. A rövid, lefelé nyíló legyező alakú izom, hátul a tuberculum costae és az angulus costae közötti területen tapad. A legalsó izmok két ággal tapadnak (231. ábra, középső kép). A hosszabb kötegek az eggyel alacsonyabban futó bordán.

beidegzés: C8-T11-es gerincvelői ideg hátsó ága

működés: a bordák emelése. Részt vehet a gerinc stabilizálásában és a laterál-flexióban (egyoldali működés).

 

 

musculus serratus posterior superior

eredés: C7-T3 csigolyák processus spinosusa, ligamentum nuchae, ligamentum supraspinale

lefutás, tapadás: ferdén lefelé, kifelé tartva futnak, a rhomboideusok alatt, azokkal párhuzamosan. Rostjai a 2-5-ös bordák felső szélén tapadnak az angulus costaektől laterálisan.

beidegzés: T2-T5

működés: emeli a felső bordákat

 Esszenciális légzőizmok: külső (intecostalis externus) és belső (intercostalis internus) bordaközti izmok.

236. ábra
 Esszenciális légzőizmok: külső (intecostalis externus) és belső (intercostalis internus) bordaközti izmok.
(Forrás: Neumann DA: Kinesiology of the musculoskeletal system, ed. 2, 2010, Mosby)

 

 

Izomerő vizsgálat

A belégző izmok hagyományos izomerő vizsgálata nem kivitelezhető. Az izmok elkülönítő felmérése csak a rekeszizom esetében lehetséges. A légzőizmok erejére a légzésfunkció vizsgálatából következtethetünk, vagy nyomásmérővel felszerelt eszközben létrehozott negatív nyomás értékéből következtethetünk

 

 

Rekeszizom

Kiinduló helyzet: a páciens háton fekszik, a lában talpra húzva (a hasizom ellazítása érdekében).

normál izomerő: a vizsgáló megfigyeli a belégzést, a hasfal emelkedését. A rekesznek itt a hasi szervek nyomásával szemben kell a belégzési mozgást elvégeznie.

A vizsgáló az alsó bordaívek alatt kézháttal betapint a hasfalon keresztül a rekeszizom felé. Felszólítja a pácienst, hogy szippantson, azaz, gyors rövid belégzéseket végezzen, orron keresztül. Közben határozott erőteljes izom összehúzódásokat, „lökéseket” érez a kezén. A lökés mindkét oldalon egyforma (237. ábra).

Ennél differenciáltabb izomerőmérés fizikális vizsgálattal nem végezhető.

Megjegyzés: ha a rekeszizom nem képes a hasűri szervek nyomásával szemben mozogni, a beteg nem viseli el a fekvő helyzetet, ott jelentősen fokozódik a légszomja. Függőleges helyzetben, a hasűri szervek nyomása alól felszabaduló rekesz számára könnyített helyzetben (a belégzési mozgást támogató helyzet) képes mozogni, csökkentve a beteg panaszait.

Izometriás tesztet, nyújthatóságot vizsgálni nem tudunk.

A rekeszizom erejének vizsgálata

237. ábra
A rekeszizom erejének vizsgálata

 

 

A bordaemelő izmok

Kiinduló helyzet: a páciens megtámasztás nélkül ül, a vizsgáló a háta mögött áll.

Normál izomerő: a vizsgáló a páciens mellkasának két oldalára helyezi a kezeit és követi a mellkas mozgását légzés közben. Felszólítja a pácienst, hogy lélegezzen be, amilyen mélyen tud, majd lélegezzen ki. A vizsgáló a mellkas mozgását, a bordák emelkedését tudja értékelni. Számszerű értékelést a mellkas körfogat változásának méréséve lehet.

Ellenállással szemben végzett légzőmozgás: az előbbi helyzetben a belégzési fáziban ad a vizsgáló ellenállást a mellkasra.

Megjegyzés: az ellenállással szemben végzett belégzés során nem lehet kizárni a légzést támogató izmok működésének belépését. Minél nagyobb ellenállással szemben, vagy minél nagyobb belégzési igénynek megfelelően kell a belégzést végrehajtani, annál inkább bekapcsolódnak a légzési segédizmok. Igazából a nyugalmi belégzést meghaladó térfogatú belégzésbe fokozatosan aktivizálódik a többi izom is.