IV. A GERINC ÉS A TÖRZS
9. A NYAKI GERINC
9.5. A nyaki eredetű fájdalom/tünetek vizsgálata – speciális tesztek
A nyakizmokból származó fájdalom izometriás tesztekkel azonosítható. A SCOM és a scalenus izmok differenciált vizsgálata megoldható, de a mély nyaki flexorok és az extenzorok tagjai nem különíthetők el egymástól (ld. az izom vizsgálatoknál).
A kisízületek zárási tesztje
A vizsgálat a kisízületek zárásával az ízfelszínek kompressziójával provokálja a fájdalmat. A páciens ül, a vizsgáló a vizsgált oldal felé rotálja, majd hátrahajlítja a fejet (extenzió, laterál-flexió). A kisízületek zárt helyzetében a fejre függőleges irányú nyomást ad (253. ábra, 1. kép). Ízületi érintettség esetén már a mozdulat is kiválthatja a fájdalmat, amit a kompresszió tovább növel. A nyomást óvatosan fokozzuk!
Foramen intervertebrale zárási teszt
A vizsgálatot akkor ajánlott elvégezni, ha a beteg a felső végtagba sugárzó gyöki tünetekre panaszkodik. A páciens ül, fejét oldalra hajlítja, először az ép, majd a tüneteket mutató oldalra. A laterál-flexió oldalán a foramen intervertebrale szűkebb lesz, és vizsgáló a fejre adott függőleges nyomással ezt tovább szűkíti (253. ábra, 2. kép). A gerincvelői gyök nyomás alá kerül, ami felső végtagba sugárzó neurológiai tüneteket okozhat, vagy fokozza azokat (fájdalom, zsibbadás).
Ha a vizsgálat során az ellenoldalon jelentkezik fájdalom, az a discus degenerációjából származhat, vagy lehet, az ellenoldali kisízületi tok fájdalma is.
253. ábra
A nyaki gerinc speciális tesztjei: j. oldali kisizületek zárása (1. kép), j. oldali foramen intervertebrale zárása (2. kép)
Discus kompressziós - disztrakciós teszt
A páciens ül, törzse egyenes, hátát megtámaszthatja. A fej enyhe flexióban van, a felső szakasz esetleges extenziós tartását korrigálni kell! A vizsgáló a fejtetőn a nyak hossztengelyére ad fokozatosan növekvő nyomást. Discus degeneráció esetén a kompresszió a nucleus pulposust dorzális irányba nyomja, ami helyi fájdalmat, és gyöki nyomás esetén a felső végtagba sugárzó tüneteket okoz. A fájdalom kiváltása, vagy fokozódása esetén a vizsgáló a fejet átfogva trakciót alkalmaz (254. ábra). A teszt akkor tekinthető pozitívnak a discusra nézve, ha a kompresszió fájdalmat vált ki (vagy fokoz) és a disztrakció csökkenti, vagy megszünteti azt.
Ha a trakció fájdalommal jár, az a nem kontraktilis elemek (ízületi tok, szalagok) nyújtási fájdalma lehet.
254. ábra
Nyaki discus intervertebralis kompressziós (1) - disztrakciós (2) tesztje
A ligamentum trasversum atlantis instabilitási tesztje
A páciens a hátán fekszik. A vizsgáló egyik kezével alátámasztja fejet és az atlast, és előrehajlítja a fejet. A nyaki flexiót fenntartva előre nyomja az atlast. Az ép ligamentum transversum stabilizálja a dens axist (az atlashoz rögzíti). A szalag stabilizáló szerepének hiányában az atlas előrecsúszik a nyelőcső felé, a beteg „gombócot” érez a torkában. Az igazi veszély az, hogy az instabil szalag miatt a dens nekinyomódik a gerincvelőnek.
Arteria vertebralis teszt
Az nyaki csigolyák egymás fölött fekvő foramen transversariumai által képzett csatornában futnak két oldalt az arteria vertebralisok. Az atlas fölött az artériák 90°-os szögben élesen hátrakanyarodnak és a massa lateralis árkában futnak tovább. Az atlas ízületi nyúlványát megkerülve ismét irányt váltanak. Fölfelé, mediálisan és előre futva egyesülnek (arteria basilaris) és belépnek a foramen magnumon keresztül a koponya üregébe, ahol újra szétválnak. Az erek a kisagy és az agytörzs vérellátását biztosítják valamint az arteria carotis internával összeköttetést biztosító anasztomózis által az agy elülső részét is (Willis kör). Az artéria vertebralisnak alkalmazkodnia kell a nyaki csigolyák mozgásaihoz. Ehhez rugalmas falra és szabadon csúszó felületekre van szüksége. Arteria vertebralis diszfunkció gyanuja esetén, a nyaki mobilizációt nagyon körültekintően kell végezni!
DeKleyn teszt: a páciens háton fekszik, az alátámasztás a vállak vonaláig ér, fejét a vizsgáló tartja a kezében. A vizsgáló hátraengedi a fejet teljes extenzióba, majd oldalra fordítja. A pozíciót 30 másodpercig fenntartja. Ha beteg szédülésre, hányingerre, panaszkodik, és/vagy nystagmusa van, az az arteria vertebralis a rotációval ellen oldali kompressziójára utalhat. A vizsgálat mindkét irányba elvégezhető. A teszt megbízhatóságát többen vitatják.
Jóindulatú rohamokban jelentkező pozíciófüggő szédülés (benign paroxysmal positional vertigo – BPPV)
A páciens a vizsgálóasztalon ül. A vizsgáló elfordítja a fejet, és a rotációt fenntartva lefekteti a pácienst a hátára, majd lassan hátrahajlítja a fejét. A pozíciót fél-egy percig fenntartja, majd a fejet a másik oldalra fordítja. A beteg tünetei az előző vizsgálathoz hasonlóan szédülés, hányinger, nystagmus lehetnek. A tünetek a belsőfülben keletkeznek. A tömlőcske és zsákocska szőrsejtjein ülő kocsonyás anyagban a gravitációra érzékeny mészkristályok vannak. A leváló kristályok „elszabadulva” mozognak a félkörös ívjáratokban, és váltanak ki szédülést a fej mozgása közben.
Megjegyzés: a két teszt között a különbség a kiváltó okban van. A vizsgálat alapján az okok nem differenciálhatók. A BPPV-re napközben spontán jelentkező, főleg testhelyzet változtatásra megjelenő tünetek (forgó szédülés) jellemzők. Az arteria vertebralis diszfunkciója inkább fejfájást, merev, feszült nyakérzést, okoz.
Szegmentális érzésvizsgálat
A nyaki gerincvelői szegmentekhez tartozó dermatómák területén megjelenő fájdalom, érzéketlenség, érzésminőség változása jelezheti a gyöki érintettséget. A vizsgálatot, ahogy a lumbális és a háti szakaszon, simítással (reflex kalapács vége, a vizsgáló ujja, körme), azon a területen kell végezni, ahol a szegmentek nem fedik át egymást.
A nyaki gerincszakaszon eredő gyökök szegmentális vizsgálata:
- C1-2 a fejtetőn a homlok-haj határtól hátrafelé
- C3 a koponya hátsó része és a tarkó
- C4 a váll felső felszíne
- C5 a kar laterális felszíne
- C6 a hüvelykujj
- C7 a középső ujj
- C8 a kisujj és a tenyér kisujji széle
- T1 az alkar mediális felszíne.
A vizsgálat közben a páciens a tenyereket fölfelé fordítva ül, vagy háton fekszik, szemei legyenek csukva. A vizsgálatot a két oldalon az azonos dermatómákban felváltva, vagy véletlenszerűen végezzük! Közben a beteg jelzi, hogy hol, és milyen minőségű ingert érez. A két oldal közti eltérés is kórjelző lehet.
A szegmentális reflexkört vizsgálata
Biceps reflex (C5-C6)
Triceps reflex (C7-C8)
Brachioradialis reflex (C5-C6)
Idegnyújtási tesztek
Nervus medianus nyújtási teszt:
A páciens a hátán fekszik. A vizsgáló az asztal mellett állva 90°-ig abdukálja a vizsgált vállat, a könyök szintén 90°-os flexióban van, az alkar és a kéz neutrális helyzetben. A vizsgáló a páciens válla fölött letámasztott alkarjával depresszióban rögzíti a vállövet, és megtartja a kar abdukált helyzetét. Kirotálja a vállízületet, nyújtja az ujjakat majd szupinálja az alkart és dorzálflexióba hozza a csuklóízületet. Ezután lassan kinyújtja a könyököt. Végül a helyzet fenntartása mellett a páciens az ellenkező oldalra hajlítja a fejét. A tünetek a kézen a hüvelykujj felé sugároznak.
Nervus ulnaris nyújtási teszt:
A páciens háton fekszik, a vizsgáló a hónalj felől a válla alá csúsztatja a kezét és a vállra ráfogva, depresszióba húzza a vállövet. Behajlítja a beteg könyökét és a saját csípőjéhez támasztva kontrolálja a vállízület abdukciós mozgását. Belefog a beteg tenyerébe, nyújtja az ujjait, majd pronálja az alkart és dorzálflektálja a csuklót. Ezután maximálisan behajlítja a könyökízületet, és végül abdukálja a vállízületet. A vizsgálat végén a beteg tenyere, előre mutató (a száj irányába) hüvelykujjal a füle/arca felé néz). A tünetek a kisujj felé sugároznak.
Nervus radialis nyújtási teszt:
A páciens háton fekszik, karja mellette nyújtva fekszik, tenyere fölfelé néz. A vizsgáló mellette áll, csípőjével megtámasztja és depresszióban tartja a vállövet (a beteg lába felé fordul). A beteg közeli alkarjával belülről megtámasztja és alátámasztja a vizsgált kart, kisfokú abdukcióban tartva a vállat és nyújtva a könyököt. Ezután másik kezével pronálja az alkart, és berotálja a vállízületet, majd felszólítja a beteget, hogy hajlítsa a hüvelykujját a tenyerébe. Erre ráhajlítja a többi ujjat, flektálja a csuklóízületet és ulnár felé hajlítja. Végül a vállízületet abdukálja 45°-50°-ig.
Megjegyzés
- Maximálisan nyújtott pozícióban egészséges egyéneken is megjelenhet kellemetlen feszültség, zsibbadás, esetleg fájdalom, a véghelyzetben, vagy ahhoz közel. Idegi érintettség esetén a tünetek hamarabb megjelennek, a páciens „nem engedi végigvinni” a nyújtást. A nyújtás bármely szakaszában fellépő tünetek esetén a vizsgálatot nem szabad tovább erőltetni!
- A fájdalom jelentkezhet az ideg teljes hosszában, vagy a periférián (pl. a nervus ulnaris a kézen, kisujjszélen).
- A vizsgálatok közben egyéb lágy szöveteket is megnyúlnak, bennük feszülési fájdalom jelentkezhet. Az idegnyújtási teszteket általában a betegvizsgálat végén, célzottan végezzük. Ilyenkor már az izmok, szalagok differenciált nyújtási vizsgálatán túl vagyunk.