III. AZ ALSÓ VÉGTAGOK

4. A térdízület

4.2. A térd vizsgálata

4.2.6. A térdízületi mozgásterjedelem vizsgálata
4.2.6.3. Speciális tesztek
4.2.6.3.2. A keresztszalagok vizsgálata

Ligamentum cruciatum anterius

Elülső asztalfiók teszt: a páciens a hátán fekszik. A vizsgált alsóvégtag talpra húzva (térd 90°-os hajlított helyzetben). Ebben a helyzetben az elülső keresztszalag majdnem párhuzamosan fut a tibia ízületi felszínével. A vizsgáló rögzíti a lábat (ráül az előlábra), két kezével előlről, két oldalról átfogja a tibiát, közvetlenül a térdízület alatt és előre húzza (a tibiát, mint egy asztalfiókot kihúzza a femur condylusok alól 166. ábra, 1. kép). A tibia előre mozgása 5-6 mm után, az elülső keresztszalag megfeszülése miatt, megáll. Ha az előrecsúszás meghaladja a normál mértéket, az elülső keresztszalag mellet az ízületi tok hátulsó része, a medialis collateralis szalag, a lig. popliteum obliquum és a lig. popliteum arcuatum is sérült lehet. Az elülső asztalfiók teszt lehet negatív, ha az elülső keresztszalag sérült, de a többi hátulsó stabilizátor ép, és korlátozza tibia előrecsúszását. Fals pozitív eredményt ad a vizsgálat, ha a hátulsó keresztszalag szakadása miatt a vizsgálat kiinduló poziciójában a tibia plató hátracsúszott helyzetben van, és ezért lesz túl nagy az előre csúsztathatóság.

Lachman teszt: A páciens a hátán fekszik. A vizsgált térd enyhe flexióban (10°-30°) és lehet kissé kirotált. A vizsgáló egyik kezével felülről átfogja a combot a térd fölött és rögzíti, a másik kezével mediál felől közvetlenül a térd alatt átfogja a lábszárat és előre húzza. A tibia előre csúszása itt sem haladhatja meg az 5-6 mm-t. Instabilitás esetén (szalag szakadás) a mozgás során nem érezhető ellenállás (puha véghelyzet) és a mozgás elérheti, vagy meghaladhatja az 1 cm-t. Elülső instabilitás esetén a lig. popliteum obliquum és a lig. popliteum arcuatum is érintett lehet.

Aktív Lachman teszt: a vizsgálat során a páciens izomerejét használjuk ki a tibia előre csúszásának kiváltására. A vizsgált személy háton fekszik, a két alsóvégtag egymás mellett nyújtva. A vizsgáló átnyúl a vizsgált térd alatt, és kezével rátámaszkodik az ellen oldali térdre (alkarja a vizsgált térdet hajlított helyzetben alátámasztja). Másik kezével boka fölött rögzíti a lábszárat, és felszólítja a pácienst, hogy próbálja a térdét kinyújtani. Mivel a lábszár elmozdulása akadályozott, a megfeszülő musculus quadriceps femoris előrehúzza a tibiát a femur condylusok alatt, illetve a beteg fájdalmat jelez az elülső keresztszalag érintettsége esetén.

 

Ligamentum cruciatum posterius

Hátulsó asztalfiók teszt: a páciens a hátán fekszik. A vizsgált alsóvégtag talpra húzva (térd 90°-os hajlított helyzetben). Ha a kiinduló helyzetben nem látható eltérés, a vizsgáló rögzíti a lábat (ráül), két kezével átfogja a tibiát, közvetlenül a térdízület alatt és hátrafelé nyomja (a tibia platót, mint egy asztalfiókot betolja a femur condylusok alá 166. ábra, 2. kép). Minimális elmozdulás után a már feszülő hátulsó keresztszalag gátolja a mozgást. Pozitív hátulsó asztalfiók teszt esetén a hátulsó keresztszalag sérülésén túl felmerül a lig. popliteum arcuatum, a lig. popliteum obliquum és az elülső keresztszalag érintettsége is.

Gravitációs asztalfiók teszt: a páciens a hátán fekszik, csípője, térde 90°-os flexióban. A vizsgáló a saroknál támasztja alá a végtagot (166. ábra, 3. kép). A tibia súlyánál fogva csúszik hátra a femur condyluson, ha a hátulsó keresztszalag nem akadályozza ezt meg. A térd alatt lépcsőképződés látható.

 

A keresztszalagok vizsgálata.  1. kép: elülső asztalfiók teszt - a lig. cruciatum anterius; 2. kép: hátulsó asztalfiók teszt – lig. cruciatum posterius; 3. kép: gravitációs asztalfiók teszt – lig. cruciatum posterius.

166. ábra
 A keresztszalagok vizsgálata.
1. kép: elülső asztalfiók teszt - a lig. cruciatum anterius; 2. kép: hátulsó asztalfiók teszt – lig. cruciatum posterius; 3. kép: gravitációs asztalfiók teszt – lig. cruciatum posterius.

 

Megjegyzés

Az elülső-hátulsó, laterális-mediális stabilizátorok vizsgálatára számtalan teszt létezik, és nem csak a fent említett testhelyzetekben. A vizsgálatok elvégezhetőek ülő helyzetben, hason fekve, különböző alátámasztások segítségével. Itt a legáltalánosabban használt vizsgálatokat mutatjuk be.

A keresztszalagok vizsgálata álnegatív eredményt adhat, ha a meniscusok sérülése miatt a tibia csúszása akadályozott.

Az egyirányú stabilitás vizsgálata mellett kombinált, két irányú tesztekkel igazolható a térdet stabilizáló struktúrák károsodása. Ilyen pl. az anteromediális és anterolaterális stabilizátorkat vizsgáló rotációval kombinált Slocum teszt. A vizsgálat ugyanúgy indul, mint az elülső asztalfiók teszt. A páciens lába talpra húzva, a vizsgáló átfogja a lábszárat a térd alatt, kb. 30°-ig berotálja a térdet, rögzíti a lábat és ezután húzza előre a tibiát. A berotációval kombinált teszt pozitívitása az elülső és laterális képletek érintettségére utal. Majd ugyanígy kb. 15°-os kirotált helyzetben is elvégzi a vizsgálatot, ami az elülső és mediális stabilizátorokat ellenőrzi. A teszt ülő helyzetben is kivitelezhető.