III. AZ ALSÓ VÉGTAGOK
3. A csípőízület
3.4. A csípőízület vizsgálata
3.4.3. A csípő ízületre ható izmok vizsgálata
3.4.3.4. A csípő ízület adduktorai
3.4.3.4.2. A nyújthatóság vizsgálata
Az adduktorok erős, rövidülésre hajlamos izmok. Vizsgálatuk során elkülöníteni csak a flexiós és extenziós hatású csoportot tudjuk.
A csípő flexiós hatású izmok (pectineus, adductor brevis, longus, magnus felső rostjai), és a gracilis nyújthatóságát nyújtott csípőízület mellett háton, vagy hason fekvő helyzetben vizsgáljuk. A vizsgáló a végtagot oldalra csúsztatja, amíg a medence stabil marad. Ha hajlított térddel történik a nyújtás, a gracilis feszülése csökken.
A csípő extenziós hatású adductor magnus nyújthatóságának vizsgálata hajlított csípő ízülettel történik (pl. ülő helyzetben).
Az adduktorok rugalmasságának megítélését nehezíti, hogy a rövidült izmok a medencét az ellenoldalra lebillentik, ami valójában a lumbális gerinc mozgása. A medence elmozdulása látszólagos nagyobb mozgásteret enged az esetleg rövidült adduktoroknak. Jó megoldás lehet, ha a vizsgálat megkezdése előtt, a másik alsóvégtagot abdukáljuk a mozgáshatárig, majd itt rögzítjük, és megkezdjük a nyújtást a vizsgált oldalon. A másik végtag így „stabilan” tartja a medencét, megakadályozza annak billenését, és valóban a vizsgált adduktorok feszülése állítja meg az abdukciót.