III. AZ ALSÓ VÉGTAGOK
4. A térdízület
4.2. A térd vizsgálata
4.2.6. A térdízületi mozgásterjedelem vizsgálata
4.2.6.2. A térd ízület rotációs mozgásainak vizsgálata
Aktív be- és kirotáció: a páciens széken ül, térde 90°-ban hajlítva, talpa a földön. A páciens a sarok elmozdítása nélkül fordítja be-illetve kifelé a lábszárat. A comb a vizsgálat alatt nem mozdulhat el, ha kell a vizsgáló rögzíti. A rotáció mértékét a láb elmozdulásának mérésével lehet meghatározni. Egy lehetőség: a páciens külső talpélének vonalát jelöljük a padlón (pl. egy ragasztó csíkkal), majd a berotáció végén újra jelöljük a külső talpél helyzetét. A két vonal által bezárt szöget mérjük. A berotáció 20°-30°, a kirotáció 30°-40°.
A passzív be- és kirotáció: a helyzet megegyezik az előzővel. A vizsgáló egyik kezével rögzíti a combot, másik kezével a sarkat átfogva, vagy a boka fölött a lábszárat fogva fordítja a lábszárat be- és kifelé. A véghelyzetérzés mindkét irányban rugalmas. Berotációban elsősorban a keresztszalagok, kirotációban az oldalszalagok és a lig. popliteum obliquum feszülése állítja meg a mozgást.
Megjegyzés
A rotáció vizsgálatát el lehet végezni hason fekvésben, hajlított térddel, vagy háton fekve, talpra húzott lábbal (a bokaízület neutrális helyzetét biztosítva).
A rotációs mozgásterjedelmet befolyásolhatja a láb hozzáadott ab-, addukciós mozgása is. Erre a vizsgálat során figyelni kell!