A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

musculus tibialis anterior

Kiinduló helyzet: a páciens ül, lábszára lelóg a vizsgálóasztalról, a láb nincs alátámasztva (laza plantárflexióban), a lábszár függőleges helyzetét a vizsgáló rögzíti.

3-as izomerő: Felszólításra befelé fordított talppal megemeli a lábat.

4-5-ös izomerő: a vizsgáló az előző helyzetben mediál felől átfogja a lábat és plantáris és pronációs ellenállást ad a mozgással szemben.

Más lehetőség: kiinduló helyzetben a vizsgáló szupinálja a páciens lábát. A páciens a szupinált helyzetet fenntartja, miközben plantárflexiós ellenállással szemben emeli a lábat dorzálflexióba.

2-es izomerő: a páciens a vizsgált oldalán fekszik, térde hajlítva, lába alátámasztva. A vizsgáló szupinálja a lábat, és így kéri a dorzálflexiót az asztalon csúsztatott lábbal.

Más lehetőség: a páciens háton fekszik, a láb neutrális helyzetben van. Csak a szupinációt kell aktívan végeznie. A mozgást célszerű passzívan pronált helyzetből indítani!

1-es izomerő: az izomkontrakciót a lábszár felső kétharmadában a tibiától laterálisan lehet tapintani. Az ín feszülése jól látható és tapintható elől a két malleolus között, a középvonaltól a belbokához közelebb. Az ín a tibia előtt kb. tenyérnyi magasan a bokavilla fölött már jól látható és tapintható (kiemelkedik a lábszár felületén), és innen a tapadási helyéig végig követhető. Ha nincs ödéma, vagy extra zsírréteg az ín körül, megfeszülését tapintás nélkül is látjuk.

Megjegyzés

A mozgásba besegíthet az extenzor hallucis longus – inának megfeszülése a tibialis anteriortól laterálisan az öregujjig jól látszik; a tibialis posterior ami a szupinációban vesz részt, de dorzálflektálni nem képes.

 

musculus tibialis posterior

Kiinduló helyzet: a páciens ül, lábai a padlón támaszkodnak. A vizsgált lábat keresztbe teszi a másik térdén, úgy, hogy azt boka fölött támassza alá (csípője hajított, abdukált, kirotált, térde hajlított). A lábat a végtag helyzete miatt, a gravitációs hatás kisfokú abdukcióba hozza, és laza plantárflexióban van.

3-as izomerő: az izomerő vizsgálata során a paciens a plantárflexió megtartásával a lábat addukcióba emeli.

4-5-ös izomerő: az előző helyzetben a vizsgáló abdukciós ellenállásával szemben kell a mozgást végrehajtani.

 

Alternatív helyzet a 3-4-5-ös izomerő vizsgálatra:

A páciens a vizsgált oldalán fekszik, a nem vizsgált lábát kissé előrébb helyezi (ne legyen a másikon!). A vizsgált láb túlér a vizsgálóasztalon, nincs alátámasztva. A kiinduló helyzet és a vizsgálat megegyezik az előbb leírtakkal. 

A páciens ül a vizsgálóasztal szélén, lábszára lóg, lába nincs alátámasztva (plantárflexióban áll). A 4-5-ös izomerő vizsgálat során csak addukciós mozgást végez, a vizsgáló erre ad ellenállást. 

Megjegyzés

A vizsgálat során ne alkalmazzunk dorzálflexiós irányú ellenállást, mert az bekapcsolja a többi plantárflexiós hatású izom működését, különösen a triceps surae-ét.

2-es izomerő: a páciens ül, vagy háton fekszik, lába nincs alátámasztva, laza plantárflexióban van, a lábszárat rögzítjük. A páciens a lábát befelé mozgatja (addukció) a talp befelé forgatása nélkül.

1-es izomerő: az izom rezdülése legegyszerűbben az izom tapadása előtt, a belboka és az os naviculare között jól látható és érezhető ín tapintásával vizsgálható.

Megjegyzés:

A tibialis posterior funkcionális jelentősége a mediális boltozat fenntartásában van. Az izom az os navicularét a talus feje alá, és mediál felé húzza, mintegy „megemeli” a talus fejét, ezzel a talpboltozat hosszanti mediális ívét növeli. Jól szemléltethető ez zárt kinematikus láncban, azaz támaszkodó lábon, amikor az izom a navicularét az alátámasztási felülettől távolítja, emeli. Az egyik legfontosabb izom a hosszboltozat fenntartásában.