III. AZ ALSÓ VÉGTAGOK

2. A végtagok hosszának vizsgálata

2.1. Az alsó végtagok hosszának vizsgálata tehermentesített helyzetben

Amikor a végtagok hosszát mérőszalaggal mérjük, a mérések jól tapintható csontos viszonyítási pontok, vagy jól látható anatómiai képletek távolságának meghatározásával történnek. A méréseket fekvő helyzetben, párhuzamos alsó végtagokkal végezzük. Ügyelni kell arra is, hogy a csípőízületek ab-addukciós neutrális helyzetben legyenek.

 

Köldök, belboka távolság: a mérőszalag 0 pontja stabilan a köldökön marad, csak a másik végét mozdítsuk el, amikor egyik végtagról a másikra térünk át. A vizsgálat csak tájékozódó jellegű, nem ad megbízható értékeket. A köldök lágy, mobilis pont, könnyen elmozdíthatjuk a mérés során. Ráadásul, a köldök nem fekszik mindig pontosan a test szimmetria tengelyén, ezért azonos végtaghossz esetén is fals értékeket kaphatunk.

Spina iliaca anterior superior – belboka távolság: a csípőtaréj elülső kiálló tövisét tapintjuk, innen indul a mérés. Mivel ez a felszín nem pontszerű (centimétereket tévedhetünk a mérésnél) jó megoldás lehet, ha a mérőszalag 0 pontját a SIAS alá benyomjuk, és itt stabilan megtartjuk. A mérőszalagot kifeszítve, a belboka legkiállóbb, vagy legmélyebb pontját mérjük.

Trochanter major – belboka távolság: kitapintjuk a trochanter majort, és mivel ez a felszín is terjedelmes, keressük meg a legmagasabb pontját (legproximálisabb), és innen mérünk a belbokáig. Ebben a mérésben az SI és a csípő ízület, illetve a combcsont teste és a nyaka által bezárt szög (collodiaphysealis – CD - szög) nem befolyásolja az eredményt. 

Trochanter major – csípőtaréj távolság: a trochanter major és a csípőlapát legmagasabb pontjának távolságát mérjük. A két oldal közti különbség a csípő ízületek eltérő helyzetéből és a CD szögek nagyságának különbözőségéből adódhat.

A femur hosszának mérése: a trochanter major és a femur laterális epicondylusa alatt kitapintott térdízületi rés távolsága. A femur diaphysis hosszának meghatározására alkalmas.

Lábszár hosszának mérése: a femur mediális epicondylusa alatt tapintott ízületi rést és a belbokát összekötő távolság mérése.

 

Fontos!

A végtaghossz mérést mindig mindkét oldalon elvégezzük. Ha különbséget találunk, ismételjük meg a mérést!

A CD szög eltérést (ha az egyik oldalon nagyobb), valódi, csontos hosszkülönbségnek kell tekinteni.

A méréskor mindig a belbokát használjuk! A fibula mindkét végén mozgó ízülettel kapcsolódik a tibiához, nem tekinthető teljesen stabilnak (a boka ízület mozgásakor fel-le, illetve előre – hátra mozgást végez), ezért fals mérési eredményt adhat.

Valódi végtag hosszúságot képalkotó eljárások segítségével lehet mérni, ahol a csontos orientációs pontok pontosan meghatározhatók.

Túlsúlyos egyéneken a mérési pontok nem mindig tapinthatók megbízhatóan. Ilyenkor a mérési eredmények nem tekinthetők biztosnak.

Ha a mérés egy közbeiktatott ízületet is áthidal, az ízület állása befolyásolja a mérési eredményt. Pl. ha az egyik térdízületben flexiós kontraktúra van, a térdet is magába foglaló mérések alkalmával a végtagot rövidebbnek fogjuk mérni, akkor is, ha a csontok valójában egyforma hosszúak mindkét oldalon. Ezt nevezzük relatív hosszkülönbségnek. Minél több ízület tartozik a hosszmérésbe, annál nagyobb az eltérés esélye.

Ha az alsó végtag ízületeinek oldal irányú stabilitása csökken (pl. az egyik térdízület mediális kollaterális szalagja „megnyúlik”), álló, testsúllyal terhelt helyzetben a térd valgus állása fokozódik, a végtag rövidül, és a medence ferde állású lesz. Ugyanakkor, tehermentesített helyzetben a végtagokat teljesen egyformának mérhetjük.