III. AZ ALSÓ VÉGTAGOK

3. A csípőízület

3.4. A csípőízület vizsgálata

3.4.2. A mozgásterjedelem vizsgálata
3.4.2.1. A flexió-extenzió vizsgálata

A flexió és az extenzió a szagittális síkban, a femur fejen a frontális síkban átfutó, transzverzális tengely körül történő előre és felfelé (flexió), illetve flexióból vissza, lefelé és hátrafelé irányuló mozgás.

Kiinduló helyzet: a vizsgált személy a hátán fekszik, a végtagok egymás mellett nyújtva. Thomas teszt: a vizsgált személy a nem vizsgált alsóvégtagot hashoz húzza és két kézzel átfogva megtartja. A felhúzott alsóvégtagon a csípő extenzorok passzív feszülése hátrabillenti a medencét, így a vizsgált végtag súlyánál fogva extenzióba kerül. A comb hossztengelye (a trochanter majort és a laterális epicondylust összekötő egyenes) kb. vízszintes, azaz párhuzamos a vizsgáló asztallal. Amennyiben a comb, a térdhajlat elemelkedik a vizsgálóasztalról, úgy az ízületben flexiós kontraktúra van, az extenzió nem kivitelezhető.

 

Thomas teszt.  A comb hossztengellye a hátrabillentett medence helyzetben párhuzamos az alátámasztással.

140. ábra
Thomas teszt.
A comb hossztengellye a hátrabillentett medence helyzetben párhuzamos az alátámasztással.

Az aktív flexió vizsgálatakor a nem vizsgált végtag nyújtott helyzetben van. A páciens a hajlított térdét hashoz húzza. A mozgás elérheti a 120°-ot, azonban ez a mozgásterjedelem magába foglalja a medence hátrabillenését és a lumbális gerinc flexióját. A vizsgáló egyik kezét a lumbális gerinc alá csúsztatva, vagy a SIAS-t tapintva figyeli, hogy mikor indul a medence hátrabillenése, a lumbális gerinc flexiója (141, 1. kép). Ebben a helyzetben megállítva a mozgást mérhető az aktív flexió mértéke. Ezen túl a medence és az ágyéki gerinc mozgása meghatározó (141, 2. kép).

 

A csípőízületi flexió vizsgálata. 1. kép: aktív mozgásterjedelem (a vizsgáló keze a lumbális gerinc alatt érzékeli a medence kezdődő hátrabillenését); 2. kép: A medence hátrabillenése jelentősen növeli a mozgásterjedelmet.

141. ábra
A csípőízületi flexió vizsgálata.
1. kép: aktív mozgásterjedelem (a vizsgáló keze a lumbális gerinc alatt érzékeli a medence kezdődő hátrabillenését); 2. kép: A medence hátrabillenése jelentősen növeli a mozgásterjedelmet.

Mérés goniométerrel: ha a csípő ízületben a 0° kivitelezhető, a flexió méréséhez a goniométer stabil szára az asztal felületére helyezhető, és a mobil szárat a comb tengelyével párhuzamosan beállítva mérjük a flexió mértékét. Az aktív flexió 90° - 100° körül mozog.  Ha a 0° nem kivitelezhető (pl. 10° hiányzik) a mozgásterjedelmet ennek megfelelően írjuk le (pl. flexió= 10°- 90°).

A passzív flexió vizsgálata: a páciens az aktív vizsgálattal megegyező helyzetben fekszik. A dereka alá hengert, homokzsákot helyezve megtámasztjuk a lumbális lordózist. A vizsgáló térd és boka alatt megtámasztva megemeli a végtagot, és a térd hajlításával, a combot a hashoz közelíti. A mozgásterjedelem a lágyrészek tömegétől és rugalmasságától függően 5°-15°-al meghaladhatja az aktívan mért értéket. A véghelyzet-érzés rugalmas az ízületi tok hátsó és alsó része, valamint a musculus gluteus maximus megfeszülése miatt. Ha a lumbális gerinc alátámasztása hiányzik, a comb a hasfalhoz nyomható. A mozgás végén az összetorlódó lágyrészek puha, lágy véghelyzetérzést adnak.

 

Megjegyzés

Ha a lumbális gerincet nem támasztjuk alá, az ember képes a térdét egészen ráfektetni a mellkasára. Így azonban, a csípő ízület mozgásterjedelmének végén, a megfeszülő csípő extenzorok hátrabillentik a medencét, ami a lumbális gerinc, sőt a háti szakasz flexióját okozza. A comb hossztengelye a vizsgáló asztal felületéhez képest, 150° - 160°-os elmozdulást produkál.  Ilyen mértékű mozgást láthatunk guggoló helyzetben is.

Ha a csípőízület hajlításakor a térdízület nyújtva van, a csípőízületi extenzorok (ischio-cruralis izmok) megfeszülése miatt a mozgás nem haladja meg a 90°-ot.

Az extenzió vizsgálható hason fekve, vagy állva. A végtag hátraemelése azonban nem kivitelezhető a medence és a gerinc mozgása nélkül, így az eredmény nem megbízható. Kapandji szerint a trochanter majort és a SIAS-t összekötő egyenes és a comb hossztengelye által bezárt szög meghatározásával az extenzió során mért értékből kivonva a neutrális helyzetben mért értéket, kiszámítható a valódi csípőízületi extenzió mértéke (Kapandji, 2011). Az aktív extenzió (és egyben a csípő extenzorok állapotának) megítélésére használható teszt: a háton fekvő páciens két sarkát kissé megemelve (5 - 10 cm), felszólítjuk, hogy nyújtott térddel emelje meg a medencéjét az asztalról. Ha ez sikerül, az extenzió nincs beszűkülve (és az extenzorok izomereje megfelelő). Ha a csípőízületben flexiós kontraktúra van, ez a mozgás nyújtott térddel nem kivitelezhető.

A passzív extenzió vizsgálata hason fekve történik. A vizsgáló egyik kezével a keresztcsont alsó részét megtámasztva próbálja megakadályozni a medence előrebillenését, másik kezével a térd fölött alátámasztva a combot emeli hátra. Valójában a medence és a lumbális gerinc mozgása nem kiküszöbölhető. A véghelyzet rugalmas, a csípőízület szalagjainak, leginkább a lig. iliofemorale alsó kötegének megfeszülése miatt.

 

Megjegyzés

Ha a csípőízületben a 0°-os neutrális helyzet nem elérhető, a hason fekvő páciens combhajlata nem ér le a vizsgáló asztalra, alatta rés látható, feneke „kinyomva” áll. Ezt aktívan sem képes korrigálni. A csípőízületben leggyakrabban az extenziós mozgástartomány szűkül be.

A csípő flexorok erősen rövidülésre hajlamos izmok, gyakran okozzák az extenzió beszűkülését. Ha az extenziót hajlított térddel vizsgáljuk, a rövidülésre hajlamos musculus rectus femoris tovább korlátozhatja a mozgásterjedelmet.