A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

A csípőízületi abdukció és addukció a frontális síkban, az ízületi fejen áthaladó szagittális (antero-posterior –AP) tengely körüli laterális és mediális irányú elmozdulás.

 

Az abdukció

Kiinduló helyzet: a páciens a hátán fekszik, a törzs egyenes, az alsó végtagok egymással párhuzamosan nyújtva fekszenek (bokák között egy lábnyi távolság). A végtagok hossztengelye merőleges a medence haránt tengelyére.

Az aktív abdukció vizsgálata. A vizsgált személy a végtagját oldalra csúsztatja. A vizsgáló egyik kezét az azonos oldali medence félre (SIAS) teszi és figyeli a medence frontális síkú billenésének kezdetét. A medence elmozdulása jelenti a mozgásterjedelem végét. A mozgásterjedelem 40° - 45°.

A passzív abdukció vizsgálata: a vizsgáló az alsóvégtagot kissé megemelve (súlyát megtartva) távolítja. Az abdukciót a lig. pubofemorale megfeszülése állítja meg, így a véghelyzet érzés rugalmas. Ez azonban csak akkor érezhető határozottan, ha mindkét csípőízület maximális abdukcióban van. A mozgásterjedelem végét a passzív vizsgálat során is az azonos oldali medencefél kraniális irányú elmozdulása jelenti.

 

142. ábra
A csípőízület abdukciós mozgásterjedelmének vizsgálata.
Az abdukció végét a medence billenése jelzi.

Az abdukció végén az ízületi tok alsó része, valamint a ligamentum pubofemorale megfeszülése a medencét az ellenkező oldal felé billenti. Ehhez járulhat hozzá a rövidülésre hajlamos adduktor izmok feszülése. A medence lebillenése a lumbális gerinc ellenoldali laterálflexióját hozza létre, azaz, a gerinc az abdukált végtag felé hajlik.  A medence és a gerinc mozgásaival látszólag 90°-os abdukció jön létre. Valójában a lebillenő medence miatt, a nem mozgó végtag csípő ízületében is abdukció történik. A két oldal együttes mozgásterjedelme 90°.

 

Megjegyzés

Az abdukció 90°-os csípő ízületi flexióban, a teljesen laza szalagok miatt, elérheti a 60°-ot, ebben a helyzetben kirotációval kombinálva akár a 80°-90°-ot is (pl. törökülés).

Az aktív mozgásterjedelem vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy az abdukció növekedésével a végtag súlypontja távolodik a középvonaltól, a hasfal megfeszül (az azonos oldali belső, és az ellenoldali külső ferde hasizmok), a medence a vizsgált végtag felé fordul.  A medence fordulása kiküszöbölhető, ha a vizsgáló a végtagot egy kicsit megemeli, és a súlyát a mozgás folyamán megtartja.

Az adduktorok rövidülésre hajlamosak, gyakran korlátozzák az abdukciót.

A normálisnál nagyobb CD szög csökkenti az addukciós mozgásterjedelemet, és fokozott a felfelé irányuló ficam kialakulásának veszélye.

 

Az addukció

Az aktív addukció vizsgálata: a vizsgált személy a hátán fekszik. A nem vizsgált végtagot el kell mozdítanunk a kiinduló helyzetből, mert akadályozza a vizsgálatot (emeljük meg; a talpat tegyük keresztbe a vizsgált térd külső oldalára; nyújtva, vagy talpra húzva tegyük ki oldalra). A páciens a végtagot az ellenkező oldal felé csúsztatja, amíg a medence lebillenése elindul a vizsgált oldalon (143. ábra). A mozgás terjedelme 20°-30°.

A passzív addukció vizsgálata hasonló, itt a végtag súlyát a vizsgáló megtartja, és így végzi el a mozgást. A véghelyzetben az előbb említett szalagok adják a rugalmas érzést. Az addukciót izmok általában nem korlátozzák, de a tractus iliotibialis rövidülése igen. Ilyenkor a véghelyzet érzés feszes, a tractus keményen ellenáll a nyújtási kísérletnek.

 

143. ábra
A csípő ízületi addukciós mozgásterjedelem vizsgálatának két lehetséges módja

Az addukció végén, a lig. ischiofemorale és a lig. iliotrochantericum, illetve a tractus iliotibialis megfeszülése a medencét a frontális síkban azonos oldalra billenti, a lumbális gerinc az ellenkező oldal felé hajlik.

A neutrális helyzet azonos az abdukciós mozgásterjedelem vizsgálatánál leírtakkal.