III. AZ ALSÓ VÉGTAGOK
5. A BOKAÍZÜLET ÉS A LÁB
5.7. A lábra ható izmok vizsgálata
5.7.4. A II-V-ös lábujjakra ható izmok vizsgálata
5.7.4.1. Az extenzor csoport
5.7.4.1.1. A II-V-ös ujjak extenzorainak izomerő vizsgálata
Kiinduló helyzet: a páciens ül, vagy háton fekszik, lába laza plantárflexióban van.
3-as izomerő: a páciens nyújtja a lábujjakat.
4-5-ös izomerő: a helyzet megegyezik az előzővel. A vizsgáló a lábat a metatarsusokat átfogva rögzíti, a lábujjak dorzális oldalára ad flexiós irányú ellenállást. A négy ujj (2-5-ös ujjak) vizsgálata egyszerre történik. A lábujjak nyújtása egyenként nem vizsgálható. Az ellenállást a proximális phalanxra adjuk. A lábujj extenzorok nagy ellenállással szemben nem képesek működni. A 4-5-ös izomerő nem differenciálható.
2-es izomerő: az izomerő kettesnek tekinthető, ha a lábujjak aktív nyújtása részben (nem teljes mozgáspályán) történik.
1-es izomerő: a hosszú extenzor inak rezdülése a lábháton egyenként tapintható, vagy a boka ízület vonalában középen a közös ín.
A rövid ujjextenzor izomhasának kontrakciója a láb hossztengelyétől, és a hosszú extenzor íntól laterálisan, az os cuboideum fölött érezhető.
Megjegyzés
Az előző helyzetben két izom együtt hozza létre az ujjak nyújtását. A boka ízület dorzálflexiójában a rövid extenzor működése dominál, a hosszú extenzorok alig dolgoznak. Ezért a boka ízület helyzetének változtatásával a hosszú extenzorok részvételét erősíthetjük, vagy csökkenthetjük a vizsgálatok során.
Az extenzor digitorum longus elsősorban a láb dorzálflexiójában és everziójában működik erőteljesen. Funkcionális jelentősége inkább ebben a mozgásban van.
A kisujjnak nincs rövid extenzora. Dorzálflexióban végzett lábujj extenzió közben ne várjuk a kisujj mozgását!