II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A KÖNYÖK ÉS AZ ALKAR
1. A könyökízület – articulatio cubiti
A felső végtag középső ízületének feladata a kar funkcionális hosszának változtatása, a kéz testhez való közelítése, vagy attól eltávolítása, így számos hétköznapi funkció, mint étkezés, tisztálkodás, öltözködés során fontos a mozgékonysága.
A könyökízületet a humerus disztális végén található konvex ízfelszínek, a capitulum humeri és a trochlea humeri, valamint a radius és az ulna proximális végein fekvő konkáv ízfelszínek, a fovea capitis radii és az incisura trochlearis alkotják. A capitulum humeri egy félgömböt formál, míg a trochlea humeri alakja egy homokórához hasonlít, mediális és laterális ajka között egy spirális lefutású árok húzódik. A trochlea humeri mediális ajka nagyobb és disztálisabbra nyúlik, mint a laterális. A fovea capitis radii egy sekély, ellipszis alakú ízfelszín a radius fején, míg az incisura trochlearis az olecranon előtt elhelyezkedő árok, melynek alakja a trochlea humeri alakjának inverze, benne egy spirális lefutású taraj húzódik. A csontos stabilitást segíti, hogy az incisura trochlearis síkja közel 45°-ban előre és felfelé tekint, míg a trochlea humeri orientációja szintén 45°-ban anterior, de inferior irányú (Kapandji 2007).
A trochlea humeri aszimmetrikus alakja miatt, nyújtott könyökízületi állásban, az ulna hossztengelye a frontális síkban laterális irányba kitér a humerus hossztengelyéhez képest. Ezt a fiziológiás tengelyeltérést cubitus valgusnak, a könyökízület normál valgus állásának nevezzük, értéke 15° (56. ábra/A). Ha a laterális irányú tengelyeltérés mértéke ennél nagyobb, akkor fokozott valgus helyzetről (56. ábra/B), ha az alkar hossztengelye mediális irányba tér ki, akkor cubitus varusról beszélünk (Neumann, 2010).
56. ábra
A könyökízület frontális síkú tengelyeltérése
A Fiziológiás cubitus valgus
B Fokozott cubitus valgus
C Cubitus varus
Az ízületi tok magába foglalja a humero-ulnaris, a humero-radialis és a proximális radio-ulnaris ízületeket. A tok ventálisan feszesebb, dorzálisan bővebb, kétoldalt szalagok erősítik.
A ligamentum collaterale mediale (ulnare) a humerus epicondylus medialisáról az ulnára fut, két fő rostköteggel. Az elülső köteg a processus coronoideushoz, a hátsó az olecranon mediális felszínére fut. A processus coronoideust és az olecranont összekötő harmadik köteg a sulcus nervi ulnarist fedi be és képez egy zárt csatornát a mediális epicondylus mellett a nerus ulnaris áthaladására. A mediális oldalszalag legfontosabb feladata az oldalirányú stabilizálás, valgus irányú erőhatásokkal szemben (amikor az alkar laterális irányba mozog a humerushoz képest) (Cohen, 2001).
A ligamentum collaterale laterale (radiale) az epicondylus laterálisról ered két kötegre válva a ligamentum anulare radiit közrefogva a radiushoz, pontosan a ligamentum anulare radii laterális részéhez, illetve a ligamentum anulare radii elülső ívéhez fekve és az ulnára, annak radiális felszínére fut. Ez a szalag egészében a varus irányú erőhatás ellen stabilizál, az ulna laterális oldalán a m. supinator eredésére szolgáló tarajon tapadó rostok maximális flexió során is feszülnek.
A membrana interossea a két alkarcsont között kifeszülő kötőszövetes elem, szerepe alapvetően a két csont egymáshoz való kapcsolása. Ezen kívül számos, a csukló ízületre és a kéz ízületeire ható izom eredéséül szolgál, illetve fontos szerepe van a radius és ulna közti erőátvitelben, terhelés eloszlatásban. Középső része, annak ferde lefutású rostjai a legvastagabbak, legerősebbek. A két alkarcsont között proximálisan, egy ellentétes lefutású rostköteg, a corda obliqua húzódik. A membrana interossea rostjainak sajátos elrendezése biztosítja a lemez hatékony stabilizáló funkcióját.
Az erőátvitelt a radius és az ulna között tenyéren támaszkodás, vagy teher cipelése esetén a membrana interossea rostjai teszik lehetővé. Tenyértámasz során a terhelés, mint az alátámasztás felől érkező kompressziós erő a csuklóízületen keresztül a radiusra tevődik, ez az erő megfeszíti a membrana interossea rostjait, ezáltal a kompressziós erő jelentős része áthelyeződik az ulnára, így kiegyenlítetten halad tovább a könyökízület felé. (57. ábra)
57. ábra
A membrana interossea stabilizáló szerepe, erőátvitel a radius és az ulna között tenyértámasz során
(Forrás: Neumann DA: Kinesiology of the musculoskeletal system, ed. 2, 2010, Mosby)
58. ábra
A membrana interossea stabilizáló szerepe, erőátvitel a radius és az ulna között nyújtó erő hatása (súly hordása) során
(Forrás: Neumann DA: Kinesiology of the musculoskeletal system, ed. 2, 2010, Mosby)
Nehéz tárgy kézben való megtartása során az alkarra ható húzóerő a csuklóízületen keresztül szintén a radiusra hat, ekkor a középső rostok, lefutási irányuk következtében lazák lesznek, míg a corda obliqua rostja megfeszülnek, ezzel a radiust érő húzóerő részben áttevődik az ulnára (Neumann, 2010).
(58. ábra)